Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|       találkoznia, ki iránt a kedves hölgy úgy hiszem, személyes vonzalmat
 2    I,     IV|            az, hogy magyar születésű hölgy, s mint ilyen európai hírű
 3    I,      V|            emlékszik róla többé.~ ~E hölgy neve volt Fodor Jozefine.
 4    I,    VII|            leírni, hisz e csodálatos hölgy minden percben más alakot
 5    I,    VII|           övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja azt, és cserébe
 6    I,    VII|     megköttetett. Arról azután, ha a hölgy valamely férfi övével derekán
 7    I,    VII|           morálnak a legtökéletesebb hölgy volt Chataquéla mindazok
 8    I,    VII|           emlékét valaki egy szerető hölgy szívéből kitörölhesse.~ ~
 9    I,    VII|         ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit és szívét; a termek
10    I,    VII|             legombolítja derekáról a hölgy a kötelet, egy kiálló gerendára
11    I,    VII|          percre gyáva talál lenni, a hölgy veszve van; és mindez omló
12    I,    VII|             van fogva.~ ~ ~ ~Az indu hölgy azalatt a szenvedély hevével
13    I,    VII|              az! Fel sem tekintett a hölgy, de tudta azért, hogy ő
14    I,    VII|              nem tevé azt? – kérdé a hölgy kimondhatatlan epedéssel.~ ~–
15    I,    VII|               légy te az én nőm!~ ~A hölgy reszketett, nem bírt felelni.~ ~–
16    I,    VII|          legalábbis csillagkeresztes hölgy.”~ ~– És ki volt ama híres
17    I,    VII|      benyomásait, melyek ama bűbájos hölgy emlékével töltek el.~ ~De
18    I,     IX|           kölcsönözni; húsz férfi és hölgy Erdély legelőbbkelő családjaiból,
19    I,     IX|             az az elégtétele, hogy a hölgy megbukott, bárha nem is
20    I,      X|          érheted el – szólt az éltes hölgy –, ha családodnak tisztességes
21    I,      X|             lepni.~ ~Egy vén, száraz hölgy alakja, kopott fekete ruhában
22    I,     XI|        Hallhatni-e, hogy egy előkelő hölgy erényeit megvették pénzen?
23    I,     XI| becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy vigasztalásainak, úgy kilelte
24    I,     XI|      érintésére a piszoknak.~ ~A két hölgy ezalatt bosszút forralt
25    I,     XI|      kötöttem e kivánatához: ha azon hölgy éppoly tiszta, oly ártatlan
26    I,     XI|           fogja emelni, ritka erényű hölgy leend. De vigyázni kell
27    I,     XI|        történt volna, hogy a szigorú hölgy kihajította volna a pénzt
28    I,     Sz|        megyei község~ ~duenna – idős hölgy~ ~dupé – vsz. álhaj, paróka~ ~ ~ ~
29   II,     XV|           kitérj a kapunak!”~ ~A két hölgy künn állt a folyosón. Fanny
30   II,     XV|             s belép rajta egy fiatal hölgy egy férfi társaságában.
31   II,  XVIII|        biztosan számít mindezekre; a hölgy veszendő portéka, fiatal,
32   II,  XVIII|              kegyes, szelíd indulatú hölgy van, kiket úgy tekinthetne,
33   II,  XVIII|            lyánka, ifjú, rokonszenvű hölgy, kiket testvérei gyanánt
34   II,  XVIII|              névsorozatot. – E derék hölgy bizonyára egy lesz azok
35   II,  XVIII|        görcsösen szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt
36   II,  XVIII|            utána az udvar közepén, a hölgy hosszú napernyőjével int
37   II,  XVIII|              voltam!”~ ~A két fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott,
38   II,     XX|              Louis Karvay két fiatal hölgy mellé jutott, ahol teljes
39   II,     XX|           olyan kis eleven, mosolygó hölgy rózsaajkairól, mint Flóra,
40   II,     XX|            bele írva.~ ~Felszakítá a hölgy örömtül remegő kézzel a
41   II,     XX|              mily öröm lesz!~ ~A két hölgy örömsugárzó arccal tért
42   II,    XXI|            az agarak nyomában, a két hölgy arca úgy ég a vadászat szenvedélyes
43   II,   XXIV|           napon tért vissza.~ ~A két hölgy ezalatt mindent a legnagyobb
44   II,   XXIV|    szövetségtől. Kárpáthyné gyönyörű hölgy.~ ~– Nőm szebb… – felelt
45   II,   XXIV|      táncteremből; lassankint minden hölgy eltávozott, s csak a vidám
46   II,    XXV|        találkozott nejével Rudolf. A hölgy szép arcán semmi nyoma a
47   II,    XXV|            akarná őt tartani, a szép hölgy szelíden kifejlék karjaiból,
48   II,    XXV|   változatokkal ismét így folyt.~ ~A hölgy kifogyhatatlan volt szeretetreméltóságban.
49   II,    XXV|         szóra hirtelen eszére tért a hölgy, valóban közel volt hozzá,
50   II,    XXV|         asztal felett szótlan volt a hölgy.~ ~Természetesen közönyös
51   II,    XXV|      szenvedélytől reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva többé. –
52   II,   XXVI|             is megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi ideáljai
53   II,   XXXI|            gyűltek.~ ~Egy emancipált hölgy is odavetődött közéjök,
54   II,   XXXI|          kikerüljék.~ ~Az emancipált hölgy azt jegyzi meg erre, hogy
55   II,   XXXI|          Zoltánnal eléje lovagol – a hölgy szelíd fehér paripáján,