Kötet, Fezejet

   1    I,      I|                                    I. Egy különc 1822-ből~ ~Rút, fergeteges
   2    I,      I|              Míg így háborog magában, egy kétes némberi alak – kiről
   3    I,      I|              az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova négy postalóval
   4    I,      I|               küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál
   5    I,      I|             ember jön égő fáklyákkal, egy hintót s egy szekeret fogva
   6    I,      I|              fáklyákkal, egy hintót s egy szekeret fogva közre.~ ~
   7    I,      I|               vízben úszik, a gyeplűt egy betyárképű vén kocsis kezeli.
   8    I,      I|               kidugja fejét a világba egy gyönyörű szép – agár. Tehát
   9    I,      I|              méltóságteljesen ásított egy nagyot, azután megvakarta
  10    I,      I|          acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens éjjeli bögöly
  11    I,      I|         prémes bekecsében, kinek azon egy instrukciója van, hogy akármerre
  12    I,      I|                 A kocsi ernyője alatt egy éltes férfi ül torkig farkasbőr
  13    I,      I|         képesek meglepni a szemlélőt; egy eltévedt lélek látszik e
  14    I,      I|              volna, úgyhogy most csak egy eleven hazajáró lélek, ki
  15    I,      I|            tányérnyaló poéta, kik ott egy társaságban ülnek szépen.~ ~
  16    I,      I|               tetejével úgy tűnik elő egy távol dombon, mint valami
  17    I,      I|            nem sokat kellett instálni egy kis gorombaságért, és semmit
  18    I,      I|              tőle, mint összeszidást; egy görbe nézés elég volt rá,
  19    I,      I|             kelté fel ilyen szavakkal egy hajdú, pogány dörömbözést
  20    I,      I|           fejét kissé hátra tartva, s egy nagy aranyfejű spanyolnád *
  21    I,      I|            Nekem nem kell egyéb, mint egy tál kolibrimadár-tojás,
  22    I,      I|             Péter –, szolgálok inkább egy kis cigánypecsenyével.~ ~–
  23    I,      I|             süttessen meg kend nekünk egy egeret.~ ~– Csak egyet?~ ~–
  24    I,      I|               elszörnyedni való, hogy egy egeret megsütnek? Kivált
  25    I,      I|        melynek egyik szegletében volt egy üres nyoszolya, a másikban
  26    I,      I|           nyoszolya, a másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott,
  27    I,      I|           asztalokat hurcoltak elő, s egy perc alatt úri lakká varázsolák
  28    I,      I|            kocsmáros hozta be feltéve egy roppant nagy ezüsttál közepére
  29    I,      I|              petrezselyem téve, ahogy egy bizonyos más állatnál szokták.~ ~
  30    I,      I|              Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött, s ti
  31    I,      I|                   Meg biz azt, még ha egy hordó bora megdühödött volna
  32    I,      I|        zsebébe nyúlt, s kivett belőle egy nagy degesz tárcát, melyet
  33    I,      I|           száját, szemeit behunyta, s egy perc alatt eltűnt az egér.~ ~
  34    I,      I|        torkához kapott; nem bolondság egy egész négylábú állatot egyszerre
  35    I,      I|            hiszen már elmúlt. Üssétek egy kicsinyt hátba; hozzátok
  36    I,      I|               megragadták, felállíták egy székre, nyakára veték a
  37    I,      I|              pedig fel kellett állani egy székre, s onnan búcsúztatót
  38    I,      I|             Felült tehát a vadásznak, egy hórihorgas, széles vállú
  39    I,      I|              la Quiroga köpönyegét, * egy sajátszerű módit engede
  40    I,      I|            körülbelől oly alakú, mint egy kis pléh casserole, * oly
  41    I,      I|             öklelő modorban, s a nyak egy magas kemény kravátliba
  42    I,      I|              rézgombjai nem nagyobbak egy meggymagnál, ujjai pedig
  43    I,      I|                Kiegészíté a viseletet egy vékony tekenősbékahéj pálcikó
  44    I,      I|           ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával megtörtént,
  45    I,      I|               így híják a magyaroknak egy régi vezéréről, akivel Ázsiából
  46    I,      I|             kell búsulni, annál jobb. Egy gentlemannek ez mindegy;
  47    I,      I|              itt vendégszoba?~ ~– Van egy, de már abban van valaki.~ ~–
  48    I,      I|             míg maga Jancsi úr kapott egy szál hegedűt a kezébe, melyet
  49    I,      I|      nonchalance-szal * veté le magát egy tábori karszékbe nagy sarkantytús
  50    I,      I|            kérdé Jancsi úr:~ ~– Az úr egy Kárpáthy? Tudja-e, mit tesz
  51    I,      I|       Kárpáthy? Tudja-e, mit tesz az: egy Kárpáthynak neveztetni?
  52    I,      I|               mit mond. Kárpáthy csak egy van még a hazán kívül, és
  53    I,      I|              az egyik lábát elnyújtva egy előtte álló széken, a másikkal
  54    I,      I|                  Úgy ni! Az anyám. Az egy noble dáma volt, igen finom
  55    I,      I|            nevelésű, hanem az apám az egy kissé furcsán tetszett magának.
  56    I,      I|          tudok négerül is. Az nem árt egy igazi gentlemannek.~ ~–
  57    I,      I|           marsot verve a tányérján. – Egy elmúlhatatlan dolog. Egy
  58    I,      I|              Egy elmúlhatatlan dolog. Egy gentlemannek, ki külföldön
  59    I,      I|           tagjának; homburgi * fürdőn egy ülő helyemben elvesztettem
  60    I,      I|            ülő helyemben elvesztettem egy félmillió frankot, anélkül,
  61    I,      I|      félmillió frankot, anélkül, hogy egy vonást elhúztam volna arcomon,
  62    I,      I|               önkénytelen, öntudatlan egy mély sóhaj szakadt fel kebléből.~ ~–
  63    I,      I|         hangon –, míg az embernek van egy milliója, abból elkölthet
  64    I,      I|             történik, hogy az apámnak egy testvére, valami Kárpáthy
  65    I,      I|             az apámnál…~ ~– Ahán!~ ~– Egy bolondos vén öreg ember,
  66    I,      I|        parasztnótákat daloljanak; aki egy egész palotát tart a kutyái
  67    I,      I|               kutyái számára, s velők egy asztalnál eszik.~ ~– Hát
  68    I,      I|        segíthetett rajtam egyéb, mint egy gazdag örökség, akkor véletlenül
  69    I,      I|          magyar nábob, ez a Plutus, * egy éjszaka torkig eszi magát
  70    I,      I|             éppen nem képzelhettem őt egy ily derék noble gentleman
  71    I,      I|               volna. Ez nagyon derék: egy holt onklit keresek, és
  72    I,      I|            onklit keresek, és találok egy elevent; c'est bien charmant! *
  73    I,      I|             mezőn lakó darvakat, vagy egy bolondos kedvemben hidat
  74    I,      I|           Kárpáthy, s arcán e percben egy hős vonásai látszottak. –
  75    I,      I|           szálára!~ ~János úr ezalatt egy szót sem szólt; életében
  76    I,      I|              volt a tűzvilágnál, mint egy bukdácsoló óriás.~ ~Itt
  77    I,     II|                              II. Alku egy élő ember bőrére~ ~Monsieur
  78    I,     II|         calculust, * mely szerint, ha egy diák adós maradt a fellakomázott
  79    I,     II|                azokat meg is találta; egy napon aztán, mint a cifra
  80    I,     II|            Griffard úr bújában elment egy késáruló boltba, hat sou-ért
  81    I,     II|              boltba, hat sou-ért vett egy nagy kést, két sou-ért kiköszörültette;
  82    I,     II|  kiköszörültette; azalatt odaérkezett egy csoport legújabb divat szerint
  83    I,     II|             az arisztokratákkal!” – s egy nagy póznára feltűzve zászlóképpen
  84    I,     II|        ismerik, levevék a póznárul, s egy a több közül, aki legkevésbé
  85    I,     II|              foglalatosságot is lehet egy kiköszörült késsel mívelni,
  86    I,     II| legkellemesebben hangzó jelszavaknak. Egy elegáns estély, egy zseniális
  87    I,     II|     jelszavaknak. Egy elegáns estély, egy zseniális matiné, egy lófuttatás,
  88    I,     II|         estély, egy zseniális matiné, egy lófuttatás, egy derék orgia,
  89    I,     II|               matiné, egy lófuttatás, egy derék orgia, egy híres szöktetés
  90    I,     II|          lófuttatás, egy derék orgia, egy híres szöktetés nem történhetett
  91    I,     II|            igen kínálkozók arra, hogy egy ügyes, figyelmező ember
  92    I,     II|               béreikért, és lám, vagy egy, vagy más úton mindig pénzéhez
  93    I,     II|            száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység
  94    I,     II|              vesztegetni; úgyhogy ott egy tízholdas angolkertecske *
  95    I,     II|  angolkertecske * oly áron kelt, mint egy középszerű magyarországi
  96    I,     II|                Griffard kéjtanyája.~ ~Egy kisded, emelkedett dombon,
  97    I,     II|             minden kanyarodásnál majd egy jázminlugas, idilli padokkal,
  98    I,     II|          kaktusz-szörnyetegekkel; itt egy egyiptomi sírbolt, igazi
  99    I,     II|               olajat töltöttek; amott egy római oltár kőből faragott
 100    I,     II|     ismeretséget kötni. Azonban azóta egy egész évszak folyt le, a
 101    I,     II|            simítva, s felyül rányomva egy irtóztató valami, melyet
 102    I,     II|              tartani, arra pedig csak egy mód van: szórni a pénzt,
 103    I,     II|         érintése ne érezzék rajtok.~ ~Egy perc alatt el volt szedve
 104    I,     II|         vezettek.~ ~Ott ült Griffard, egy csomó hírlaptól körülvéve,
 105    I,     II|          kellemetlen érzésből, melyet egy angol kritikai lap támasztott
 106    I,     II|              ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad csésze,
 107    I,     II|          élhessen.~ ~A bankár szobája egy pillanatra sem emlékeztetett
 108    I,     II|              is magához váltogatta, s egy ügyes komornyik a legjobb
 109    I,     II|               virágos bordureökkel, * egy bútordarab sincs a fal mellett
 110    I,     II|      komornyikja van.~ ~Maga a bankár egy hetven év körüli, igen tiszteletreméltó
 111    I,     II|               dandy. – E bonmot-rul * egy óra múlva valamennyi szalonban
 112    I,     II|                 ez is divatcím) magát egy fotelben hanyatt vetve;
 113    I,     II|         Griffard – folytatá beszédét, egy zsebbeli tükörből elébb
 114    I,     II|          bankár hideg mosolygással, s egy kezébe vett tollal játszadozott.~ ~–
 115    I,     II|             vetve –, hogy van ezeknek egy nagy könyvük; legkevesebbet
 116    I,     II|               hoztak, még az is, hogy egy cocu * (hála istennek, nincs
 117    I,     II|            van minden departement-ban egy bíró, az is repcét vet,
 118    I,     II|        későbben mondok. Van aztán még egy gonosz kifejezés a magyar
 119    I,     II|          könyv tartalomgazdagságának, egy cikkecskét se lelhessen
 120    I,     II|             gyalog járták be Európát, egy másik Amerikából tért vissza,
 121    I,     II|          hintóban, tollas lovászokkal egy északi herceg, kinek neve
 122    I,     II|           kórjeleket. Tehát van önnek egy kis indigestiója, * mintegy
 123    I,     II|             Mit mondana a világ, hogy egy előkelő magyar nemes rongyos
 124    I,     II|       zászlósurak egyikének ivadékára egy hajdani Rambuteau utcai *
 125    I,     II|            megvetőleg Kárpáthy, kiben egy percre felébredt a nemesi
 126    I,     II|               agyonlőhetik párbajban, egy láz, egy meghűlés, s én
 127    I,     II|      agyonlőhetik párbajban, egy láz, egy meghűlés, s én tehetek gyászt
 128    I,     II|        Legkevésbé sem. Én kockáztatok egy milliót, hogy nyerjek kettőt,
 129    I,     II|           bajuszára vett kölcsön. Jó! Egy magyar nemes bajusza se
 130    I,     II|               a dolgot –, ön ad nekem egy milliót, én adok önnek adóslevelet
 131    I,     II|          lenni, mint az ön kezében az egy millió?~ ~– Akkor fog ön
 132    I,     II|         millió?~ ~– Akkor fog ön adni egy másodikat és így tovább.
 133    I,     II|          hiszem, hogy tovább élhessen egy esztendőnél. Megbocsát ön,
 134    I,     II|           mintha jelenleg nagybátyját egy életbiztosító intézetbe
 135    I,     II|            ajánlataimat tenni. De még egy más pontra nézve kell önnek
 136    I,     II|         bankár –, mint ahogy beszélik egy nálamnál sokkal gazdagabb
 137    I,     II|            lenni önre nézve, de tudok egy esetet, mely azokat azután
 138    I,     II|         nyúlik, amennyire akarjuk. Ön egy elegáns hölgyet megtisztelne
 139    I,     II|            akit az ember képes legyen egy egész évig szeretni. Egy
 140    I,     II|              egy egész évig szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal
 141    I,     II|           évig szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal több lenne
 142    I,     II|               aszkétai lemondásokhoz; egy időben homoeopathice * gyógyíttattam
 143    I,     II|               lúdmáj és nyalánkságok. Egy jóllakás belőle, rá jó veres
 144    I,     II|               nehány év alatt egészen egy idegen bankár kezére jusson.~ ~ ~ ~
 145    I,    III|               meg, s eltűnik; a másik egy atlétai termetű alak, roppant
 146    I,    III|            sétáló ifjú közöl az egyik egy egész fejjel mindig elébb
 147    I,    III|              bokrokon keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva,
 148    I,    III|         messze vannak ide, de van itt egy nagy ember sírja, akinek
 149    I,    III|   megtekinteni azon díszműmintákat és egy gót ízlésű templomfelszerelést,
 150    I,    III|                 Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét éreznétek ennek!~ ~
 151    I,    III|             méltó érzelgés.~ ~Eközben egy keresztúthoz értek ifjaink,
 152    I,    III|             az igen elhagyatott hely, egy bölcsnek a sírja, akit nagyon
 153    I,    III|       mocsárral, hanem átellenben van egy jókora domb, melyen valami
 154    I,    III|               templomforma áll, annak egy oszlopára szintén fel van
 155    I,    III|            fehérlik a bölcsnek sírja; egy magas kőobeliszk az egész,
 156    I,    III|             az ermenonville-i virányt egy derült tájnak gondoltam,
 157    I,    III|              völgye, s íme látunk itt egy kákával és vízi tulipánnal
 158    I,    III|              mocsárt, melynek közepén egy művészietlen alakú fehér
 159    I,    III|                hanem egyszer nekijött egy felhőszakadás, elhordta
 160    I,    III|             erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény, aki az Új
 161    I,    III|       születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa az,
 162    I,    III|               ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet
 163    I,    III|             szólni kezdtek. Korunkban egy Hunyadi János szellemére
 164    I,    III|          Rudolf kezét feje alá téve s egy leszakított fűszálat forgatva
 165    I,    III|            búzája, ugyebár?~ ~– Az is egy. Van neki miből élni, ami
 166    I,    III|           lásd, ez egész aggodalomnak egy szó, egy eszme végit veti.
 167    I,    III|           egész aggodalomnak egy szó, egy eszme végit veti. E szó
 168    I,    III|             ifjú óriások klubjába. Ez egy nemes társaság, melybe csak
 169    I,    III|          alatt azzal fáradozott, hogy egy, a templom előtt heverő
 170    I,     IV|       Montmartre * északi oldalán áll egy háromemeletes ház, jelenleg
 171    I,     IV|            fog divatban lenni; tavaly egy ideig a hortenzia volt,
 172    I,     IV|         férjhez ment, s ami még több: egy színészhez, és ami legtöbb:
 173    I,     IV|         látszanak lenni; mindenkit ez egy kérdés foglalkoztat, alig
 174    I,     IV|               alig bírja a közérdeket egy percre magára vonni egy-egy
 175    I,     IV|         egy-egy művészi karambol vagy egy diadalmas sextet.~ ~Az elitje
 176    I,     IV|              öt vagy hat ifjú látszik egy csoportban, kik onnan Párizs
 177    I,     IV|               jobbra-balra.~ ~A márki egy elhízott kövér ember, kiről
 178    I,     IV|        fizetés nem elég Petit-pas-nak egy melaleuca-bokrétára, azonfelül
 179    I,     IV|              fel e szóra Iván herceg, egy magas, katonás alak, kiben
 180    I,     IV|             szólt rá lord Burlington, egy furcsa angol fiú, ki háttal
 181    I,     IV|           ülve a társaságnak lovagolt egy széken annyira elnyújtva
 182    I,     IV|                    Fi donc! – hangzék egy vékony, cérnaszálvékony
 183    I,     IV|             elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk, tejképű ifjúé,
 184    I,     IV|              ajtaját kinyitotta, s és egy rubelt adtam neki.~ ~– És
 185    I,     IV|                 szólt a lord –, és én egy pofont adtam neki érte.~ ~–
 186    I,     IV|              a java.~ ~– Halljuk!~ ~– Egy napon a kis Petit-pas-nak
 187    I,     IV|             kilőtte a tábornok szemét egy pezsgődugóval. Erre már
 188    I,     IV|            hogy az ember úgy végezzen egy anecdotont, mint Scott a
 189    I,     IV|           Honnan késik ez el? – kérdé egy az ott maradottak közül,
 190    I,     IV|               érzékennyé az idegeket; egy időben folyvást marhahúslében
 191    I,     IV|               palota előtt találkozik egy kozákkal, aki éppen akkor
 192    I,     IV|              furorét csinált. * Abban egy medvének igen érzékeny szerepe
 193    I,     IV|           danol el az elejtett medvén egy kedves kis kuplét, melyet
 194    I,     IV|             végigmondatni az emberrel egy mesét, amit már az újságokban
 195    I,     IV|         angollal szinte párbajra ment egy élc miatt, amidőn az Odéonban *
 196    I,     IV|             vágtatva hajtat keresztül egy sajátságos úri fogat. Ujdon
 197    I,     IV|             Nézzétek Kárpáthyt – szól egy fiatal dandy az erkélyen
 198    I,     IV|             ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi alispán fia,
 199    I,     IV|               jár a bulváron. A minap egy tejárus szekér nem akart
 200    I,     IV|             tejárus tengelyébe, hopp! egy perc alatt a szekeret felfordította,
 201    I,     IV|               ki a kas alól; eltörött egy lába, meg egy lőcse. Abellino
 202    I,     IV|                eltörött egy lába, meg egy lőcse. Abellino azután a
 203    I,     IV|           mamám, a báróné kocsisával; egy reggel bejön a papához,
 204    I,     IV|           hozzá.~ ~– Uraim, hagyjatok egy kissé lélegzethez jönnöm,
 205    I,     IV|            véletlen, jön segítségemre egy pudlikutya képében.~ ~Általános
 206    I,     IV|               kacaj.~ ~– Mint mondom, egy pudlikutya képében. Ismerik
 207    I,     IV|              kutya”. A tárgy az, hogy egy lovagot megöltek, s annak
 208    I,     IV|              színpadot, ahol a művész egy kutyával állíttatik egy
 209    I,     IV|               egy kutyával állíttatik egy kategóriába, s hol eddig
 210    I,     IV|           osztogatott taps és koszorú egy oktalan barom csaholására
 211    I,     IV|                   Azonban mégis akadt egy igazgató, a Luxembourg színházé, *
 212    I,     IV|           elhirhedt négylábú művészt; egy nap a Gaieté hallotta őt
 213    I,     IV|              megtudnunk? – kiálta fel egy türelmetlen hang.~ ~– Uraim,
 214    I,     IV|   méltatlankodva Abellino –, különben egy szót sem fogok szólni.~ ~
 215    I,     IV|     ügyesebben fel nem lehetne emelni egy művésznőt és a másikat megbuktatni
 216    I,     IV|                s élhet belőle holtig; egy kicsinyt gondolkozni látszott,
 217    I,     IV|                hogy lássad, miszerint egy magyar nemes embernek ötvenezer
 218    I,     IV|               kivontam nyeregkápámból egy tercerolt, * s puff! ott
 219    I,     IV|            megnémítá az ajkakat, csak egy önkénytelen sóhaj volt hallható.~ ~–
 220    I,     IV|            ebben legjobb ízlése van – egy pompás diadém számára; ha
 221    I,     IV|             idehívni.~ ~Az ifjú ember egy darabig gondolkozott, ha
 222    I,     IV|               Rudolf és társai álltak egy szegletben.~ ~– Ahol annyi
 223    I,     IV|           entrepreneurje, * magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal
 224    I,     IV|          másik kissé nehezebben ment; egy köztiszteletben álló művésznőt
 225    I,     IV|          mindig jó szolgálatot tehet; egy kalap, mely a földszintre
 226    I,     IV|              mely a földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban
 227    I,     IV|              tündérhangjai elhaltával egy szava sincs róla többé a
 228    I,      V|                                    V. Egy híres művésznő pályája~ ~
 229    I,      V|         József a zenére adta magát, s egy francia hölggyel nősülve,
 230    I,      V|               moszkvai úrivilág előtt egy hangversenyben fölléptetni,
 231    I,      V|         megszorítaná, s nem telt bele egy hét, midőn udvari kamarását
 232    I,      V|               miken a közéletben csak egy kifejezés volt látható,
 233    I,      V|         szépségek tűntek elő. Rossini egy nap alatt divat embere lett,
 234    I,      V|                 Bármilyen nagy legyen egy művésznő, bármennyire meghódítja
 235    I,      V|            közönség szívét, ha sokáig egy helyben van, lassankint
 236    I,      V|             hogy megvénült. És ha jön egy szerencsés vetélytársné,
 237    I,      V|                mint Jozefine, de volt egy talizmánja, mely sokat jelent
 238    I,      V|          összekötött jól hangzó nevét egy barbár bourgogne-i * névvel?
 239    I,      V|            nem eléggé bosszantó-e, ha egy kihírlelt műnek el kellett
 240    I,      V|         lábain állani, lefekhetik; de egy művész, kinek kötelessége
 241    I,      V|            hallott-e már valaki, hogy egy művésznő csak azért elvonja
 242    I,      V|          férje halálos beteg, s ő, ha egy percre eltávozik tőle, a
 243    I,      V|        feledve volt a színvilág és az egy napig élő dicsőség!~ ~Mainvielle
 244    I,      V|              boldogsága látszik. Csak egy gondolatja van, az, hogy
 245    I,      V|       meghosszabbul minden árnyék, de egy tekintet az alvó férj arcára,
 246    I,      V|        kifogják pisszegni…~ ~Jozefine egy percre halavány lett, mint
 247    I,      V|            indulatoskodjál. Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom?
 248    I,      V|           nevetséges szerep volna az: egy színésznő férje, ki összevész
 249    I,      V|             midőn visszatért Jeanette egy felbontott levelet tartva
 250    I,      V|            mert igen szépen van írva, egy egyszerűen öltözött férfi
 251    I,      V|              viselnek; ennek pecsétje egy méh, a szorgalom jelképe;
 252    I,     VI|         átfűzhessék.~ ~A szép asszony egy évvel sem fiatalabb Mainvielle-nénél,
 253    I,     VI|            szolgáltat ő maga anyagot. Egy időben e rendkívülisége
 254    I,     VI|           serkentve és buzdítva őket; egy páholyban a három ifjú magyar
 255    I,     VI|            karzaton emelkedék magasra egy pad végére állva fel, kivel
 256    I,     VI|             összhangot adni, hanem az egy változatos láncolata volt
 257    I,     VI|         emberei jól viselték magukat, egy kézmozdulatára Kárpáthynak
 258    I,     VI|              hol a mélabús áriát csak egy fuvola, egy hegedű pizzicato *
 259    I,     VI|        mélabús áriát csak egy fuvola, egy hegedű pizzicato * s egy
 260    I,     VI|              egy hegedű pizzicato * s egy oboe * koronkinti kísérete
 261    I,     VI|              semmi sem nehezebb, mint egy tapsoló közönséget megkérlelni,
 262    I,     VI|          eszemen. Én e tapsolók közül egy lelket sem ismerek.~ ~–
 263    I,     VI|          hirtelen feltalálta magát, s egy másik operából, mely a közönség
 264    I,     VI|               volt, hirtelen kikapott egy finálét, s azt énekelte
 265    I,     VI|               hogy saját bokrétáikból egy levelet megkaphassanak;
 266    I,     VI|               az ügyelő csengetése –, egy páholyban nagy zajjal csapták
 267    I,     VI|              elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomrul volt szó!~ ~
 268    I,     VI|          csend honolt mindenütt, csak egy páholyban fecsegtek hangosan.
 269    I,     VI|               fecsegtek hangosan. Még egy szisszenés sem hallatszott;
 270    I,     VI|             szokott kezdődni, s arcán egy vonása sem látszott a félelemnek,
 271    I,     VI|              nevében!)~ ~S a közönség egy immortelle * koszorút látott
 272    I,     VI|               A következő pillanatban egy férfihang kiálta az első
 273    I,     VI| méltatlanságot a nagylelkűségtől csak egy hártya választja el, s amilyen
 274    I,     VI|              hajol meg mindenki, mely egy varázsütéssel képes volt
 275    I,     VI|              énekelnie kellett volna, egy hangnak sem leendett birtokában.~ ~
 276    I,     VI|              magát, ereje visszatért, egy színházszolga eljött a színpadra
 277    I,     VI|            énekét, melyben nem lehete egy foltot, egy leheletét a
 278    I,     VI|        melyben nem lehete egy foltot, egy leheletét a gyöngeségnek
 279    I,     VI|               némulva; ha valaki, aki egy véletlenül szétpattant gőzös
 280    I,     VI|              A kingdom for a horse! * Egy lovat egy füttyért, nagy
 281    I,     VI|              for a horse! * Egy lovat egy füttyért, nagy ember!~ ~–
 282    I,     VI|             ön uram; akkor inkább még egy kísérletet teszek; a legközelebbi
 283    I,     VI|             rossz aratás lehetne, tán egy erős chut hasonló szolgálatot
 284    I,     VI|     fegyvereit előre hozzájok fenjék. Egy művész pályáján még az idegen
 285    I,     VI|         magánhangzóra azután hirtelen egy mássalhangzó következett,
 286    I,     VI|              nem levén az egyéb, mint egy goromba tenyérnek a hangja,
 287    I,     VI|              le a piacra, megvásárolt egy egész hagymáskofát, s a
 288    I,     VI|               fogadott pisszegő mellé egy tenyeres-talpas asztaloslegény,
 289    I,     VI|            egy-egy hegyes könyök vagy egy izmos ököl. Az aztán meg
 290    I,     VI|           bonmot * annyit tesz, hogy „Egy pofont egy füttyért.” S
 291    I,     VI|         annyit tesz, hogy „Egy pofont egy füttyért.” S ez untig elég
 292    I,     VI|             érteni fogják, mint adhat egy igazgató 14 ezer frankot
 293    I,    VII|          Párizsban a dicsőség nem jár egy úton a halhatatlansággal.~ ~
 294    I,    VII|                az holnap áldozat lesz egy új bálvány oltárán.~ ~Tehát
 295    I,    VII|            ura félévi fizetés fejében egy sorsjegyet adott, s ez nyolcvanezer
 296    I,    VII|            tehát augusztus tizedikéig egy sou-ja * sem marad abból
 297    I,    VII|              némaszemélyzetet) létére egy fiatal dandyt, ki őt valahogy
 298    I,    VII|             eltörlé azonban nemsokára egy név, mely amilyen különösen
 299    I,    VII|             derék ember, aki legalább egy új kalandot nem tudott felőle
 300    I,    VII|      parányiak, pirosak, töltek, mint egy meghasadt cseresnye, s termete
 301    I,    VII|               a holt leírás az élőnek egy tekintete mellett? Ki tudna
 302    I,    VII|           róla egyenlő fogalma, és ha egy társaságban vannak tízen,
 303    I,    VII|          mindössze abból áll, hogy ha egy férfinak megtetszik valami
 304    I,    VII|             más férj öve van derekán, egy idegennek engedné kezeit
 305    I,    VII|               kínt, mit ezen a földön egy darabban érzett.~ ~Im ezen
 306    I,    VII|         bércei neveltek.~ ~Első férje egy angol colonel * volt, ki
 307    I,    VII|           hozta Londonba; ott azonban egy lord kisasszonyát véve nőül,
 308    I,    VII|             ellen, ugyanott megismeré egy csata alkalmával a lánglelkű
 309    I,    VII|          nagyon kényelmes dolog, mert egy férjes nővel kezdett viszony
 310    I,    VII|         miszerint az ő emlékét valaki egy szerető hölgy szívéből kitörölhesse.~ ~
 311    I,    VII|           vannak, ahol kezdték.~ ~ ~ ~Egy délután tűz ütött ki a Mouffetard
 312    I,    VII|           nézve veszélyessé váljék.~ ~Egy tömkelege az a legcsodálatosabb
 313    I,    VII|              között emelkedik magasra egy rengeteg épület vörös téglafalakkal,
 314    I,    VII|             voltak, kik ott vesződtek egy rokkant kertészfecskendővel,
 315    I,    VII|         kapcsoltatá, melyet már akkor egy csoport fiatalember törekedett
 316    I,    VII|                 kiálta ekkor hirtelen egy nemes akcentussal kiejtett
 317    I,    VII|           hang mellette, s Chataquéla egy legújabb divat szerint öltözött
 318    I,    VII|               a lovak zablájába kapva egy szeglethez iparkodott azokat
 319    I,    VII|               azokat kormányozni, hol egy ügyetlen fecskendő segélyével
 320    I,    VII|             blúzba öltözött ouvrier * egy másik fiatal chevalier vezetése
 321    I,    VII|               azok jól ismerték őt, s egy közülök rövid üdvözlettel
 322    I,    VII|        Mintegy tizenkét ház égett már egy csomóban.~ ~Egyszer nagy
 323    I,    VII|            közül.~ ~A Gobelin-gyárból egy csoport némber jő, kezeit
 324    I,    VII|      asszonyoknak? – kérdé Chataquéla egy odaérkező munkástól.~ ~–
 325    I,    VII|             mentek a gyárba, rendesen egy udvarba szokták beadni gyermekeiket,
 326    I,    VII|               megszabadítani?~ ~– Van egy – szólt hidegvérrel azon
 327    I,    VII|              keresztül hatolni, onnan egy ember a másikat kötélen
 328    I,    VII|        termetét nem rejté egyéb, mint egy vállait szabadon hagyó csalánszövetű
 329    I,    VII|             hagyó csalánszövetű ing s egy bő selyem török bugyogó,
 330    I,    VII|              fodrozva.~ ~A körülállók egy percre még a tűzoltásról
 331    I,    VII|         elsietve, nemsokára társaival egy hosszú lábtót és kötelet
 332    I,    VII|            maradjon kissé hátra. Neki egy égő gerenda alatt kell elébb
 333    I,    VII|             elébb keresztülbúni. Most egy jól irányzott vízsugár éri
 334    I,    VII|          derekáról a hölgy a kötelet, egy kiálló gerendára kétszer
 335    I,    VII|         bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre gyáva talál lenni,
 336    I,    VII|              el ne szalassza; eközben egy feje fölött égő gerenda
 337    I,    VII|               delnő. A gyermekek mind egy nagy akácfa alá voltak gyűlve,
 338    I,    VII|       lehettek.~ ~Chataquéla hirtelen egy rövid dorongot hurkolt a
 339    I,    VII|       emberkezek közt van. Ah, de még egy nincsen itten. A legutolsó,
 340    I,    VII|               legutolsó, a legkisebb, egy kis pólyában fekvő csecsemő,
 341    I,    VII|       bizonyosan a szobában feledtek; egy szegény, fiatal, tizenkilenc
 342    I,    VII|               azonban nem jött elő.~ ~Egy délben legjobban folyt a
 343    I,    VII|           mozdult; ekkor azt kiáltá: „Egy csókot azon férfiúnak, ki
 344    I,    VII|          emiatt nagyon sértette, hogy egy ilyennek a fia belevág a
 345    I,    VII|             arcából azt olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek valaha
 346    I,    VII|          derék dolog volt, csak az az egy volt benne szomorú a jelenlevőkre
 347    I,    VII|          körökben igen olcsó az élet; egy szó, egy tekintet elég ok
 348    I,    VII|               olcsó az élet; egy szó, egy tekintet elég ok ölni és
 349    I,    VII|           fogja-e tenni Rudolfért, ki egy melankólikus, spleenes,
 350    I,    VII|         megtörténhetnék, képzelhető-e egy épeszű emberről, hogy ez
 351    I,    VII|               Ez lélektani abszurdum. Egy nő, kinek ötven férje volt
 352    I,    VII|               néptömeg között keresni egy alakot, melyet csak egyszer
 353    I,    VII|               reá; és elfeledett csak egy szót is szólni hozzá, csak
 354    I,    VII|       asztalkára a hindu palackot. Ez egy öblös üvegedény, felül szűk,
 355    I,    VII|         sértheti őt meg senki. Túlnan egy haloványsárga alak jár,
 356    I,    VII|           elutasított emberek. De ah, egy új mégis van közöttök.~ ~
 357    I,    VII|              új mégis van közöttök.~ ~Egy név, melyet sohasem hallott
 358    I,    VII|         sohasem hallott még említeni. Egy név, melyet az eddig ismert
 359    I,    VII|           Kalácsi). Miért éppen ez az egy ily különc? A cím leghátul
 360    I,    VII|          menjek oda.~ ~– Ön bement, s egy bölcsőjében alvó csecsemőt
 361    I,    VII|         magához, midőn lehajló nyakán egy forró ajk égetését érzé. –
 362    I,    VII|          ellenállhatlanul a delnőt.~ ~Egy óra múlva útban volt Chataquéla
 363    I,    VII|                vagy semmi egyéb, mint egy neme azon vágyaknak, miket
 364    I,    VII|            mert kénytelen volt iránta egy nemével a becsülésnek viseltetni.~ ~
 365    I,    VII|           Rudolfhoz.~ ~– Ugyan kérlek egy szóra. Eszékiék vannak itt,
 366    I,    VII|            helyéből fölkeljen, mintha egy gőzgépet kellene mozgásba
 367    I,    VII|               tetszett.~ ~István gróf egy földszinti páholy ajtaját
 368    I,    VII|            éves unokája, Flóra, kivel egy telet Londonban töltött.~ ~
 369    I,    VII|         Átellenben ül unokája, Flóra; egy megragadó szépségű arc,
 370    I,    VII|               mindig akkor távozik el egy városból, amikor mi megérkezünk,
 371    I,    VII|             honvágy – folytatá Rudolf egy kerevet karjára támaszkodva –,
 372    I,    VII|            Teszem föl Debrecenben van egy nagy híd a város közepén,
 373    I,    VII|               nem magyar város, hanem egy nagy német-zsidó kolónia,
 374    I,    VII|        hallani fogják. Rég volt nekem egy bizarr eszmém, csak arra
 375    I,    VII| Magyarországon. De azt tudom, hogy ha egy népet éppen azok hagynak
 376    I,    VII|            előtte nagyobb becse, mint egy citromhéjnak, melynek levét
 377    I,    VII|               szalasztá ki ajkán:~ ~– Egy új istennek kellene támadni
 378    I,    VII|             hogy Párizsban az oltárra egy táncosnőt a Bal Mabille-ből *
 379    I,    VII|               Byron.~ ~Rudolf, mintha egy villanyos ütést kapott volna
 380    I,    VII|               lüktetése volt látható; egy percre a szellem elhagyta
 381    I,    VII|            térni gondolatai.~ ~– E nő egy más éghajlat leánya, ki
 382    I,    VII|              van isteni hatalom, mely egy életunt kezéből kifacsarja
 383    I,    VII|          tapasztalt keblében, mint ki egy nyomasztó álomból ébred
 384    I,    VII|               percben Mars kisasszony egy monológja foglalta el a
 385    I,    VII|             el ne maradjak.~ ~S azzal egy boldog ember szelességével
 386    I,    VII|            kérdé:~ ~– Miért?~ ~– Hogy egy derék férfit visszaadott
 387    I,    VII|          sebesen rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál szinte
 388    I,    VII|                 Megálljon ön hát. Ime egy fogadás, melyet mind a két
 389    I,    VII|               gyávának, ki örül, hogy egy halálos fogadástól egy szerető
 390    I,    VII|           hogy egy halálos fogadástól egy szerető szív vesztével megszabadult,
 391    I,    VII|            rég nem látott rokonoktól, egy regényes tájék rajza a Duna
 392    I,    VII|              a Duna csendes partjain, egy ép színben megmaradt virág,
 393    I,    VII|         tiszteletre méltó ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt apától,
 394    I,    VII|            ősz fürtöt látva – s aztán egy gyöngéd kézzel írt levél,
 395    I,    VII|          utolsó lapokra ért, melyeket egy szokatlan, rendkívüli érzelem
 396    I,    VII|         szégyenlé végigolvasni.~ ~Még egy kísérletet tőn lelkében
 397    I,    VII|              nem akarta engedni, hogy egy vasjellem szíve által legyőzesse
 398    I,    VII|          összekulcsolódtak – kebléből egy fohász szállt a magasba,
 399    I,    VII|         szállt a magasba, s szemeiben egy könny jelent meg; első fohász
 400    I,   VIII|            muzsikával vonul keresztül egy banda barna zenész, előttük
 401    I,   VIII|             kivont mogyorófa pálcával egy városi esküdt, s arcának
 402    I,   VIII|              bazsarózsa, gomblyukában egy csomó szegfű muskátlilevéllel,
 403    I,   VIII|     foglalatosság abból áll, hogy ott egy ital pálinka vár reá, melynek
 404    I,   VIII|          olyat. Szerencséjére azonban egy vörös mondúros éppen odakinn
 405    I,   VIII|        vastagságú könyvek lenyomtatva egy ólomkalamárissal, az asztal
 406    I,   VIII|         asztal körül, elnököl a bíró, egy derék kövér ember.~ ~Az
 407    I,   VIII|          kövér ember.~ ~Az ajtó felől egy csoport fiatal legény áll
 408    I,   VIII|      legjelesebbé teszi a legényt, az egy nagy lombos koszorú, mely
 409    I,   VIII|          mulatság bomlott meg miatta, egy korcsmárost pedig tökéle
 410    I,   VIII|              függ a falon la, hagyott egy summa pénzt a községnek
 411    I,   VIII|          vajmi hamar megesik ám, hogy egy vagy más legény elédbe hág.~ ~–
 412    I,   VIII|                volt szekerekre rakva, egy szekér tele frissen sült
 413    I,   VIII|             Most lovon ült, s kezében egy nagy veres zászlót tartott,
 414    I,   VIII|               Nem rosszul ül a lovon. Egy kicsinyt lóg rajta, de ez
 415    I,   VIII|               s beverve facövekekkel; egy tapasztalt ember, ki a francia
 416    I,   VIII|              át szokott néha rándulni egy szóra a szomszédba (Nagykanságba)
 417    I,   VIII|             maradt minden termése. Ez egy. Másik a híres Csenkő Laci,
 418    I,   VIII|              inni pedig úgy tud, mint egy nílusi ló, és sohasem látta
 419    I,   VIII|              zseniális dolgok, melyek egy időben nagyon mulatságos
 420    I,   VIII|           nagy vágtatva lát közeledni egy lovaslegényt, ki nagyokat
 421    I,   VIII|           keresve sem lehetne találni egy pecsétet, s kalapját a hosszú
 422    I,   VIII|             érő sörénnyel és farkkal, egy percig sem tud nyugton maradni,
 423    I,   VIII|               hogy ő leend a nyertes; egy paripa elbukott lovagostul
 424    I,   VIII|            elhagyta valamennyit, csak egy van még előtte, az idegen
 425    I,   VIII|             is lett, az idegen legény egy egész másodperccel hamarább
 426    I,   VIII|             hamarább, csupán csakhogy egy paraszthajszállal volt előbbre
 427    I,   VIII|            közepén már mind elhagyták egy öllel a hozzájok közelebb
 428    I,   VIII|              nekidühödt szökést téve, egy egész fejjel előzte meg
 429    I,   VIII|           lováról, s a temető árkából egy hajlós fűzfavesszőt metszve,
 430    I,   VIII|              legény vagy, hozzunk még egy harmadikat. Nem kell messze
 431    I,   VIII|               itt a nádas közepén van egy kivert bika, aki már két
 432    I,   VIII|               víz szokott járni, csak egy keskeny gát választja el
 433    I,   VIII|             miféle karakterbeli állat egy kivert bika?~ ~Mikor egy
 434    I,   VIII|              egy kivert bika?~ ~Mikor egy gulyához két bika kerül,
 435    I,   VIII|            két bika kerül, vagy pedig egy ifjabb borjúból felnövekszik,
 436    I,   VIII|           találkozhassanak. Ha azután egy meleg nyári napon, mikor
 437    I,   VIII|        Gyakran órákig eltart a viadal egy szérűnyi téren, melyen úgy
 438    I,   VIII|               vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült állat, a szemközt
 439    I,   VIII|           meghallá a bika mormogását. Egy percig gondolkozott, ha
 440    I,   VIII|           vízi bojtorjánnyal, * orrán egy nagy hasítás be nem hegedt
 441    I,   VIII|                de az meg sem mozdult. Egy második vágás a nyakát érte,
 442    I,   VIII|          hegyes pattanással csípve ki egy folt bőrt; a bika csak nyögött,
 443    I,   VIII|             azt felriasztani.~ ~Ekkor egy ostorcsapás hirtelen a szemét
 444    I,   VIII|               pillanatban, amint alig egy szökésnyire volt már áldozatához
 445    I,   VIII|        megállt, és nyakát hátrakapta. Egy ügyesen vetett pányva hurkolása
 446    I,   VIII|                s éppen jókor érkezék. Egy perc múlva versenytársa
 447    I,   VIII|           bírta már magát megtartani, egy árokban elbotlott, s messze
 448    I,   VIII|              kellett állapodni, s ott egy pohár bort kiinni annak
 449    I,   VIII|           látni, mely abból áll, hogy egy nagy üres teremben körbeülnek
 450    I,   VIII|          körbeülnek az eredeti fickók egy nagy gömbölyű asztal körül;
 451    I,   VIII|          vagdalni. Ekkor kézbe adatik egy gömbölyű talpatlan pohár,
 452    I,   VIII|               a pohár, s valahányszor egy vendég kiissza, a többinek
 453    I,   VIII|              s lefektetik a fal mellé egy gyékényre; ott alhatik másnap
 454    I,   VIII|             mindaddig tart, amíg csak egy ember marad utoljára az
 455    I,   VIII|          fognak játszani – mondják –, egy húszasban. Egy óra múlva
 456    I,   VIII|             mondják –, egy húszasban. Egy óra múlva aztán már ezerek
 457    I,   VIII|               aztán már ezerek állnak egy lapon, s nem egy bölcs,
 458    I,   VIII|               állnak egy lapon, s nem egy bölcs, előrelátó férfiú
 459    I,   VIII|           egyedül.~ ~Jancsi úr lábait egy nagy kád vízben tartva,
 460    I,   VIII|              sem apád, sem anyád?~ ~– Egy szikra sincs nekem. Sohasem
 461    I,   VIII|              lyánt, aki hagyja magát. Egy esztendő múlva azután vége
 462    I,   VIII|            hogy ki voltál.~ ~A legény egy kicsinyt gondolkozott, azután
 463    I,   VIII|          mindazokra jól emlékezett, s egy perc alatt pajtásságot ivott
 464    I,   VIII|             csárdai impromptunál. *~ ~Egy óra alatt tökéletes hőse
 465    I,   VIII|               bomlott óra, s még csak egy arcvonással sem mutatott
 466    I,   VIII|               hogy feltartott nyakkal egy egész pohár bort ki tudott
 467    I,   VIII|          miként én, dalolva kiüríteni egy poharat, anélkül, hogy a
 468    I,   VIII|       hozzáfogott ő is a kísérlethez; egy darabig csak ment is az
 469    I,   VIII|            cigányútra talált szaladni egy csepp ital, s egyszerre
 470    I,   VIII|              hogy mi a csikóstempó.~ ~Egy kézzel megragadni az ellenfél
 471    I,   VIII|           visszatekintő cimborák csak egy nagy zuhanást hallottak,
 472    I,   VIII|            aludván, azt álmodta, hogy egy magas hegytetőről egy mély
 473    I,   VIII|            hogy egy magas hegytetőről egy mély kőbányába hengerült
 474    I,   VIII|             különösen a Bánságban van egy neme a férfiszeparatizmusnak, *
 475    I,   VIII|          erőteljes társulatokban; kit egy, kit más hivatás kiragadott
 476    I,   VIII|         fogadták ismerőseinket, s nem egy elvadult kedély ismert e
 477    I,   VIII|         barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony is beleszerethet
 478    I,   VIII|       komolyságnak; ilyenformán Miska egy sereg szép tulajdonsághoz
 479    I,   VIII|               ha felült lovára, és ha egy szót sem szólt is, különb
 480    I,   VIII|                a hölgyek körül, s nem egy érzékeny kalandróli monda
 481    I,   VIII|            ágyban felült kacagni, sőt egy ízben plena sessione, *
 482    I,   VIII|               nem adta volna e tréfát egy uradalomért.~ ~Éppen háromnegyedet
 483    I,   VIII|         beereszteték, s levágta magát egy karszékbe –, mióta várakoztatják
 484    I,   VIII|            Kiss Miska mosolyogva – s, egy esteli ülés alatt több nemes
 485    I,   VIII|          többet is nyertem, hanem azt egy pompás kastélyra szántam,
 486    I,   VIII|           minap távol voltam, azalatt egy dunántúli megyében időztem;
 487    I,   VIII|               ott kihirdettetém, hogy egy elszakadt tagja a nemes
 488    I,   VIII|     szíveskedjenek magokat jelenteni. Egy hét alatt ötvenkilenc Kiss
 489    I,     IX|          által emelt hiúság színpadán egy napig tartó bohóchősök diadalát
 490    I,     IX|               elárvult nemzeti ügyet, egy Ürményi Anna országbíróné
 491    I,     IX|     országbíróné neve Magyarországon, egy Telekinéé, Bornemisszánéé,
 492    I,     IX|         tisztelve említünk mindörökké egy Festetich Györgyöt, a magyar
 493    I,     IX|            nemzeti múzeum teremtőjét, egy Rádayt, egy Telekit, egy
 494    I,     IX|               teremtőjét, egy Rádayt, egy Telekit, egy Majláthot,
 495    I,     IX|              egy Rádayt, egy Telekit, egy Majláthot, egy Podmaniczkyt,
 496    I,     IX|               Telekit, egy Majláthot, egy Podmaniczkyt, egy Dessewffyt,
 497    I,     IX|          Majláthot, egy Podmaniczkyt, egy Dessewffyt, kik első zászlóemelői
 498    I,     IX|              első zászlóemelői voltak egy szellemi mozgalomnak, mely
 499    I,     IX|    hazaidézett mindenkit, akiben csak egy csepp büszkeség volt. Minden
 500    I,     IX| magánybüszkeségre volt értve.~ ~És ha egy tíz órai vegyes ülés előtt
 501    I,     IX|            gúnnyilainak, melyek közül egy sem élesebb, egy sincs oly
 502    I,     IX|         melyek közül egy sem élesebb, egy sincs oly maró méregbe mártva,
 503    I,     IX|         kétkedni kezdtek benne.~ ~Még egy régi ismerőnk nevével fogunk
 504    I,     IX|            előmozdító vállalatnál még egy másik név is szokott kísérni,
 505    I,     IX|             hallani.~ ~Fölkel azonban egy hosszadalmasságáról és kifejezései
 506    I,     IX|              ismert szónok, s belefog egy hosszú latin előadásba,
 507    I,     IX|              nő- és férfihallgatóság, egy csoport jurátus áll fekete
 508    I,     IX|    nagybátyával szemközt ülvén, arról egy furcsa torzképet rajzolt;
 509    I,     IX|             nem látom – monda Livius, egy nyúlánk, sasorrú ifjú. –
 510    I,     IX|              sem boldogulsz. A leányt egy kegyes, szüntelen imádkozó
 511    I,     IX|         szüntelen imádkozó nagynéne s egy pokrócgoromba, harapós nagybátya
 512    I,     IX|           szokott összegyűlni, kivéve egy helyet és az a templom,
 513    I,     IX|            fogadtam Fennimorral, hogy egy év múlva a leány nálam fog
 514    I,     IX|         történt vele? – kérdezősködék egy harmadik, ki most érkezett
 515    I,     IX|              ajtón a kitűzött órában, egy ideig vár türelmesen a köszmétebokrok *
 516    I,     IX|           nézve, kinek ha ágylepedője egy ráncot vet, nem bír elalunni,
 517    I,     IX|             egész kertben pedig sehol egy hajlék, egy üvegház, de
 518    I,     IX|               pedig sehol egy hajlék, egy üvegház, de még csak egy
 519    I,     IX|              egy üvegház, de még csak egy spárgatakaró sem találtatott,
 520    I,     IX|           most jön a Dunából, ahonnan egy vízbe fúlni akaró fiút szabadított
 521    I,     IX|              hogy veszteni fog. Fanny egy év múlva tökéletesen az
 522    I,     IX|             kemény szavakat váltottak egy, a hon életébe vágó kérdés
 523    I,     IX|           idejük volt hátratekinteni, egy csinosan öltözött polgárleányt
 524    I,     IX|           polgárleányt vehettek észre egy éltes, de nagyon cifra asszonyság
 525    I,     IX|             ez? – kérdék egymástól az egy csoportbasa beszélgető ifjú
 526    I,      X|                                    X. Egy család átka~ ~Lakott ezen
 527    I,      X|               ezen időkben Pozsonyban egy nevezetes család, ha ugyan
 528    I,      X|          kellett, pedig, mint tudjuk, egy közhivatalnok megszabott
 529    I,      X|           virágárushoz, és vett rajta egy ananászt.~ ~Egy napon aztán
 530    I,      X|            vett rajta egy ananászt.~ ~Egy napon aztán az történt,
 531    I,      X|                  Élt azonban Mayernek egy öreg nénje Pozsonyban, egy
 532    I,      X|            egy öreg nénje Pozsonyban, egy világtól elvonult, agg szűz,
 533    I,      X|          tizenkét esztendeig viselhet egy ruhát, s hétről hétre nem
 534    I,      X|              nagy hamar beavatá magát egy kereskedőházhoz mint segéd,
 535    I,      X|             el is fogadták azt, Eliza egy varrónőnél lelt alkalmazást,
 536    I,      X|              hogy ki vetette oda – ha egy napon maga az asszony meg
 537    I,      X|             megjavítani; amit azonban egy ideig még szükség titokban
 538    I,      X|             ajándokkal.~ ~Matild maga egy becses tajtékpipával örvendezteté
 539    I,      X|          jelent? Azt jelenti, hogy ön egy hígvelejű, ostoba ember,
 540    I,      X|          veszi észre, hogy viseli. Ön egy bamba. Az egész világ tudja,
 541    I,      X|              tudja, hogy az ön leánya egy gazdag főúrnak a szeretője,
 542    I,      X|                hanem annyit fölteszek egy emberről, aki algebrát tanult,
 543    I,      X|             mit néz ön maga elé, mint egy bornyú a vágóhídon! – kiálta
 544    I,      X|        lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba, rászedett filkó,
 545    I,      X|              Eine Posse mit Gesang. * Egy családapa, ki vasárnaponkint
 546    I,      X|               lelkét megvehetik mások egy tajtékpipáért, én meg nem
 547    I,      X|  tajtékpipáért, én meg nem adnék érte egy ütet taplót.~ ~Mayer uram
 548    I,      X|       megütődött e szavakon; felkelt, egy szót sem válaszolt, vette
 549    I,      X|           nagyon hanyag a tanulásban, egy cseppet sem halad előre,
 550    I,      X|            kérdezni, kinek mi baja.~ ~Egy egész hétig kiállotta a
 551    I,      X|          szókat, és hallgatott. Végre egy napon ebédhez ülvén, a családnak
 552    I,      X|             semminemű tagja sem evett egy falatot is, pedig sterc
 553    I,      X|               piszkálni.~ ~Az asszony egy ideig hallgatott, azután
 554    I,      X|           szóra az egész család, mint egy orgona kezdte rá a sírást,
 555    I,      X|                    A Zuckermandelen * egy szegényes hónapos szobában,
 556    I,      X|           vele a Zuckermandlira, ahol egy szegény padlásszobában feküdt
 557    I,      X|       értelmében nem volt egyéb, mint egy ágy és számtalan orvosságos
 558    I,      X|              itta be mind orvosságban egy hét alatt.~ ~A leány fel
 559    I,      X|              vér nem válhaatik vízzé, egy apa nem ölheti meg szülöttjét
 560    I,      X|             nem ölheti meg szülöttjét egy kis botlás miatt.~ ~Ezt
 561    I,      X|             rá, mert még aznap kapott egy levelet, melyet libériás
 562    I,      X|              múlva elutazik, utána jő egy bankárfiú, azután ismét
 563    I,      X|               bankárfiú, azután ismét egy földesúr, majd egy negyedik
 564    I,      X|              ismét egy földesúr, majd egy negyedik és egy ötödik –
 565    I,      X|        földesúr, majd egy negyedik és egy ötödik – és ki tudná hányadik?
 566    I,      X|           illedelmes emberek, akiktől egy illetlen szót nem lehet
 567    I,      X|        öltönyt kapni, mint nénjei?”~ ~Egy napon szokatlan, meglepő
 568    I,      X|              érte Mayer uramat. Éppen egy csoport jókedvű fiatal enyelgett
 569    I,      X|             vidám leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának is, ki
 570    I,      X|          harmadszor is rákezdi, végre egy vidám cimbora odaugrik,
 571    I,      X|            ajtót gondolva, hogy ez is egy tréfás fiú lesz – ki őket
 572    I,      X|              őket meg akarja lepni.~ ~Egy vén, száraz hölgy alakja,
 573    I,      X|           önhöz, s ha ráér, vendégeit egy pár pillanatra elhagyhatni,
 574    I,      X|           nyájas lenni Terézhez, mint egy citromkereskedő.~ ~– Foglaljon
 575    I,      X|             saját tetteinek. Most még egy leánya van önnek, az is
 576    I,      X|          látta, az esze állva maradt, egy gondolatnak nem volt ura.
 577    I,      X|           Hallott-e valaha valamelyik egy rossz szót tőlem? Tán bizony
 578    I,      X|        szobában nagy lépésekkel, mint egy színpadi hérosz, s bámultatta
 579    I,      X|               éppen úgy tetszik, hogy egy leányát magához akarja venni,
 580    I,      X|              tudom, hogy több baj van egy leánygyermekkel, mint három
 581    I,      X|              önnek volnék.~ ~Mayer úr egy szót sem felelt. Ez a tanács
 582    I,      X|             mint a gyűrűt.~ ~Mayer úr egy csomó pörös papiros között
 583    I,      X|            csak a szája mozgott, mint egy megtaszított gipszfigurának.~ ~–
 584    I,      X|        sohasem cselekvé.~ ~– Most még egy leánya van az úrnak; az
 585    I,      X|             fűhöz-fához kapkod, midőn egy tisztességes személy meg
 586    I,      X|               Hová?”~ ~Az asszesszort egy percre meglepte a kérdés,
 587    I,      X|              Fanny lesütve szemeit és egy szalagot tekergetve ujjai
 588    I,      X|              akarok Terézhez menni.~ ~Egy szétszedett hímzőráma feküdt
 589    I,      X|               Mayer úr az egész alatt egy szót sem szólt, ő csak dühét
 590    I,      X|             dühét elégítette ki, mint egy kalitkájából kiszabadult
 591    I,     XI|              felvitte Jézust az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá
 592    I,     XI|               földnek minden országit egy szempillantásban. És monda
 593    I,     XI|              kiált? Hallhatni-e, hogy egy előkelő hölgy erényeit megvették
 594    I,     XI|              van a jó iránti érzés, s egy illetlen tekintet képes
 595    I,     XI|         szívben a jó és rossz indulat egy bölcsőben alszik. Amelyiket
 596    I,     XI|         hazudni nem használ, mert van egy lény, aki a gondolatok mögé
 597    I,     XI|           hintóban, ijedten futott be egy ismerős asszonyság udvarába,
 598    I,     XI|              is volt oly elhagyatott; egy életbiztosító intézetből
 599    I,     XI|              titkául el kell mondanom egy korábbi körülményt, mely
 600    I,     XI|            Azon ház, amelyben laktak, egy magyar asztalosmesteré volt,
 601    I,     XI|               volt, s nem illett bele egy kézműves. Boltay azután
 602    I,     XI|       családja elszegényült, s ő maga egy külvárosi házba szorult
 603    I,     XI|              város túlsó végén lakott egy másik házában, hol egyszersmind
 604    I,     XI|             óta gyakran küldözött oda egy fiatal legényt, első legényét,
 605    I,     XI|            Terézhez Boltay, hogy majd egy, majd más női munkát rendeljen
 606    I,     XI|               látogatni szokták, volt egy kis, alacsony, fürgenc emberke,
 607    I,     XI|                  A derék regens chori egy délután, mikor az ifjaknak
 608    I,     XI|                vagy Teréz, vagy annak egy barátnője, egy jámbor asszonyság,
 609    I,     XI|             vagy annak egy barátnője, egy jámbor asszonyság, Krammné
 610    I,     XI|      figyelmét, miszerint azoknak még egy ötödik testvérök is van. „
 611    I,     XI|           paradicsomi ritka gyümölcs! Egy tizenöt-tizenhat éves gyermek,
 612    I,     XI|              kinek gyöngéd szívét tán egy ábrándozó ifjonc számára
 613    I,     XI|        kivették, s megismertetni vele egy egész pokolegyetemét azon
 614    I,     XI|             emberek, kik megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek,
 615    I,     XI|               minő gyönyör van abban, egy ártatlan szívet feláldozni
 616    I,     XI|            ártatlan szívet feláldozni egy óra örömének, a ti katekizmustokban
 617    I,     XI|            felé, de a tündér őzikének egy csillag lebegett feje felett,
 618    I,     XI|              nyílt támadás.~ ~Ő tehát egy napon, midőn megtudá, hogy
 619    I,     XI|           bokrétát külde hozzá, amibe egy szerelmi levél volt dugva
 620    I,     XI|                hogy ha Fanny hajlandó egy szerető szívet elfogadni,
 621    I,     XI|               virágok oly összhangzók egy lyánka kedélyével, hogy
 622    I,     XI|           levelet, s mintha egyszerre egy nagy mérges pókot látott
 623    I,     XI|              vadászok hevét. Megbukni egy tapasztalatlan gyermek előtt,
 624    I,     XI|               akármely összegre, hogy egy év múlva a paradicsomi szépség
 625    I,     XI|            mértékben lelki örömeit.~ ~Egy szerényen öltözött úriembert
 626    I,     XI|             forgatott szemeiben éppen egy könnyet törölt szét. Ez
 627    I,     XI|         szegényt?~ ~Azután elment, és egy szót sem szólt többet Krammnéhoz.~ ~
 628    I,     XI|               tíz évvel nekem is volt egy kedvesem, menyasszonyom,
 629    I,     XI|          szerezhetni magának. Én csak egy föltételt kötöttem e kivánatához:
 630    I,     XI|               engedé Krammné asszonyt egy egész hétig töprenkedni
 631    I,     XI|               újra hagyta gondolkozni egy álló hétig.~ ~Azon vasárnapon
 632    I,     XI|            tudassa vele, miszerint az egy férfitól jön, mert akkor
 633    I,     XI|      gavallérokkal találkozott, lopva egy tekintetet vetett rájuk.
 634    I,     XI|       alkotott minta helyébe.~ ~Végre egy napon találkozott hasonló
 635    I,     XI|             valahol az urát, bár csak egy percre is, valami nyilvános
 636    I,     XI|           hogy most is szeret, szeret egy embert, aki ideálja, de
 637    I,    XII|        szívének minden hevével szeret egy ideált, kit jóltevőjével
 638    I,    XII|       szeretett – ő a leányt, a leány egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~ ~
 639    I,    XII|               nem beszélnek-e valahol egy polgárlyánról, ki foglalót
 640    I,    XII|               vett fel erényei árában egy gazdag úrtól. Nem beszéltek
 641    I,    XII|      templomban, hova Krammné járt, s egy oszlop mellől vigyázott
 642    I,    XII|               hogy Fanny nagynénjével egy éjszakán véletlenül eltűnt,
 643    I,    XII|               a felelet.~ ~Asztalos?… Egy perc alatt kész volt Abellino
 644    I,    XII|              hintajába hágott, Sándor egy bérkocsiba veté magát, s
 645    I,    XII|             lárma közé, minden eszköz egy nevet látszott ismételni
 646    I,    XII|                Teréz és Fanny ezalatt egy utcára nyíló ablakban ültek
 647    I,    XII|          foglalkozva, szótlanul, mint egy idő óta szokták.~ ~Egyszerre
 648    I,    XII|             miután úgy gondolom, hogy egy kézműves arcán nem is volna
 649    I,    XII|              következik:~ ~– Én önhöz egy egész établissement * megrendelése
 650    I,    XII|          miért. Mert nősülni fogok, s egy fiatal polgárleánykát veszek
 651    I,    XII|               nősülök, amíg nem lelek egy másik polgárleányt, ki éppoly
 652    I,    XII|         találtam, akit régen keresek, egy lyánkát, ki szép, erényes
 653    I,    XII|             Kárpáthyt az asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy közől
 654    I,    XII|               Tessék ide vigyázni: ez egy, két, három, négy, öt, hatszáz
 655    I,    XII|               a nyugtatványt.~ ~Azzal egy kész nyugtatót adott a chevalier *
 656    I,    XII|         hirdetmény volt olvasható:~ ~„Egy helybeli családapa hatszáznégy
 657    I,    XII|               nincsen kedvesebb ember egy megszelídült, megtért ellenségnél,
 658    I,    XII|         barátja támadt belőle.~ ~Azon egy tekintet, hogy vajon convenant *
 659    I,    XII|           vajon convenant * helyzet-e egy főrendű úrnak egy kézművessel
 660    I,    XII|           helyzet-e egy főrendű úrnak egy kézművessel párbajt víni,
 661    I,    XII|               No, és mi jogon akar ön egy más valaki ellen intézett
 662    I,    XII|       pisztoly ellen, födetlen mellel egy arasznyira a kard hegye
 663    I,    XII|            reggelig.~ ~Még eznap este egy cifra, ezüstsinóros hajdú
 664    I,    XII|               úr után tudakozódott.~ ~Egy levél volt kezében.~ ~–
 665    I,    XII|             ünnepeltjei, a nap hősei, egy szegény, ismeretlen munkásnak,
 666    I,    XII|              idétlen tréfáknak, miket egy eléggé komoly ügyben könnyebb
 667    I,    XII|           játszani, ki vakmerészkedik egy nemesember elvetett kesztyűjét
 668    I,    XII|           valakit eltaláljanak, hanem egy kissé meg akarták őt szeppenteni,
 669    I,    XII|              jólesett neki, hogy azok egy szót sem vesztegettek arra,
 670    I,    XII|     bátorítsák.~ ~Másnap korán reggel egy bérkocsin megjelentek az
 671    I,    XII|              elfogadni.~ ~E leveleket egy harmadik borítékba zárva
 672    I,    XII|           Miklós vártak reá, távolabb egy másik bérkocsin kísérte
 673    I,    XII|           látja maga előtt – és abból egy napot sem ígér magának.~ ~
 674    I,    XII|              a ligetbe hajtattak; ott egy frissítőárus sátora állott.
 675    I,    XII|              termetes Konrád, Livius, egy seborvos és egy szolga. –
 676    I,    XII|               Livius, egy seborvos és egy szolga. – Az utóbbi hozta
 677    I,    XII|              A tanúk oldalt vonultak, egy csoportban az egyik félé,
 678    I,    XII|             másikban a másiké. Konrád egy vastag jegenye mellé húzódott,
 679    I,    XII|        bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy neme nem volna a gyávaságnak.
 680    I,    XII|          tudja megmagyarázni senki.~ ~Egy lövés eldördült, s rá egy
 681    I,    XII|             Egy lövés eldördült, s rá egy fél másodperc múlva a másik.
 682    I,    XII|            aligha meg nem siketültem. Egy szót sem hallok abból, amit
 683    I,    XII|             az előrohanó Konrád. – Ön egy veszett bolond, ön engemet
 684    I,    XII|         többször párbajsegédnek, csak egy ekkora gyereket kell értem
 685    I,    XII|         engedék, szitkozódott. Inkább egy sebet kapott volna a tüdejébe.~ ~
 686    I,   XIII|             lelkipásztorai már előtte egy hónappal megrendelék Debrecenben
 687    I,   XIII|               mely el szokott tartani egy hétig, az első napon minden
 688    I,   XIII|               valakitől kívánni, hogy egy névnap kedvéért hat napi
 689    I,   XIII|               két ember összeveszett, egy harmadiknak csak ezt kellett
 690    I,   XIII|            megint megrohanta volna.~ ~Egy napon, akik hozzá látogatni
 691    I,   XIII|           szem elől; az utódok azután egy vagy más célra használták
 692    I,   XIII|             agg gesztenyék árnyékában egy fekete romladékot, mely
 693    I,   XIII|           volna annak, aki ebből csak egy követ is meg mert volna
 694    I,   XIII|               mert volna mozdítani.~ ~Egy későbbi utód: Kárpáthy Ábel,
 695    I,   XIII|               még annyira vitte, hogy egy irtóztató kaszárnyát kezdett
 696    I,   XIII|              magának pedig építtetett egy kis földszinti házat, mely
 697    I,   XIII|    Kárpátfalva helyibe. Építtetett is egy sor hosszú házat a füzek
 698    I,   XIII|               házat a füzek aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált; *
 699    I,   XIII|  gyümölcseivel.~ ~Kárpáthy Dalia csak egy kerek termet építtete a
 700    I,   XIII|           gonosz órában vetne beléjök egy pillantást, felét elcsapná
 701    I,   XIII|            nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú férfi,
 702    I,   XIII|            tudott annyira menni, hogy egy pár ezüstsarkantyút üttethessen
 703    I,   XIII|               kordovány csizmájára, s egy ócska csézára tegyen szert,
 704    I,   XIII|            kellett őt Pálnak lenyomni egy székre, de csak megint felkelt
 705    I,   XIII|         kopasz homloka fénylett, mint egy templom kúpja, ősz hajzatának
 706    I,   XIII|            már a haja a legénynek, de egy szála sem hiányzik; hosszan,
 707    I,   XIII|          három húzással lerajzolhatná egy ügyesebb festő, csak a színével
 708    I,   XIII|            egész alázattal az egészet egy kis szisztémába szedni,
 709    I,   XIII|              véve – ennyit adott érte egy győri kereskedő váltócédulában –
 710    I,   XIII|            Emiatt azonban a bevételek egy új tétellel szaporodtak,
 711    I,   XIII|     találmányai?~ ~Ez említett férfiú egy vállalkozó szellem volt,
 712    I,   XIII|            Selymet is tenyésztett, de egy rőf * szalag többe került
 713    I,   XIII|            többe került abból, mintha egy rőf bársonyt vett volna
 714    I,   XIII|             Szakolcáról hozatott bele egy megbukott takácsot főfelügyelőnek,
 715    I,   XIII|                De Galíciából volt itt egy kereskedő, s az megnézte
 716    I,   XIII|            sem hamva. Kérdem utoljára egy ázott kukoricacsősztől,
 717    I,   XIII|             erdő? Ahol ni! – szól ez, egy helyre mutatva, ahol vagy
 718    I,   XIII|           Megint beszél kend?~ ~– Én? Egy szót sem szóltam.~ ~– No.
 719    I,   XIII|            tavalyit is.~ ~– Azonkívül egy csomó folyamodvány és körív
 720    I,   XIII|                    Ez itt felszólítás egy magyar tudós társaság alapítására.~ ~–
 721    I,   XIII|          alapítására.~ ~– De már arra egy batkát sem adok. Addig volt
 722    I,   XIII|        kollégiumban tanulnak.~ ~– Itt egy előfizetési ív egy keletkező
 723    I,   XIII|                Itt egy előfizetési ív egy keletkező újságra.~ ~– Újság:
 724    I,   XIII|          rontom.~ ~– Ez itt indítvány egy állandó magyar színház építésére
 725    I,   XIII|         lehullottak, és amiket később egy nemzedék hangyaszorgalma
 726    I,   XIII|          Ebből vagyon még a zsebemben egy peták, * a többi megevődött,
 727    I,   XIII|             nem okos embernek való.~ ~Egy negyed múlva hozta Pál a
 728    I,   XIII|             emberséges embernek, mint egy született mókusnak, s mosdási
 729    I,   XIII|               Kétséges színű mellénye egy gomblyukkal feljebb gombolva
 730    I,   XIII|          hátul van megkötve, ahogy ez egy időben divat volt, de nem
 731    I,   XIII|            míg meg fog fordulni. Várt egy jó félórát, akkor visszafordult
 732    I,   XIII|           sorok mondolása alatt, s ha egy komolyabb ember lett volna
 733    I,   XIII|             őméltóságának Pozsonyban. Egy lovaslegény vigye el neki
 734    I,   XIII|       reggelét; úgy örült előre, mint egy gyermek, kit valami rég
 735    I,   XIII|          legutolsó gondolatja mindig. Egy szerelmes ifjú nem várja
 736    I,   XIII|              egymásnak mondani?~ ~Még egy kicsinyt lefeküdt aludni,
 737    I,   XIII|          engem látogatni. Mi?~ ~Palkó egy ideig eltátotta a szemét-száját,
 738    I,   XIII|                Tanulja meg kend, hogy egy Kárpáthyról mindig tisztelettel
 739    I,   XIII|           arra kendnek?~ ~– Óh, nekem egy csepp gondom sincs rá; dehogy
 740    I,   XIII|           gondom sincs rá; dehogy van egy szikra is, hisz én csak
 741    I,   XIII|               szikra is, hisz én csak egy kótyomfitty * hajdú vagyok,
 742    I,   XIII|          pukkancsi tiszttartó, hozott egy nagy menkő sajtot; aztán
 743    I,   XIII|                aki vitézeket játszik, egy vékony borbélylegény, aki
 744    I,   XIII|             aki játszik öregapákat és egy éltes asszonyság, aki a
 745    I,   XIII|              örült a komédiának, mint egy gyerek.~ ~Ezalatt felöltözteté
 746    I,   XIII|             sohasem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni a jámbor
 747    I,   XIII|              midőn tudtára adók, hogy egy negyedóra múlva ő fog prédikálni
 748    I,   XIII|      kicserélték az imádságos könyvét egy nagy baromorvoslási könyvvel.~ ~
 749    I,   XIII|           visszament a szószékből, és egy szót sem szólt. Csakugyan
 750    I,   XIII|          csekélynek látná!… „Csak még egy esztendőt adjon a többiekhez
 751    I,   XIII|           felyül ilyen év? Jön-e csak egy új hold, csak egy új nap
 752    I,   XIII|          Jön-e csak egy új hold, csak egy új nap is még a mai után?”~ ~
 753    I,   XIII|               szokatlan megilletődése egy cseppet sem akadályozta
 754    I,   XIII|            adni az érkező uraság elé, egy puska sem sült el, a mákoskalácsok
 755    I,   XIII|               A harasztosi birkás, ki egy pusztát bírt olcsó haszonbérben
 756    I,   XIII|             jeléül, s annak belsejébe egy pár galamb volt rejtve.
 757    I,   XIII|                  Ne bántsátok – szólt egy harmadik –, az emberi természet
 758    I,   XIII|           szegénynek nem kellett több egy pohár bornál, hogy tökéletesen
 759    I,   XIII|            hajú jobbágy járula eléje, egy nagy kövér tulkot vezetve
 760    I,   XIII|           jött a városbeli fiatalság, egy tízakós * hordót hengerítve
 761    I,   XIII|           megajándékozá a legényt, ki egy szó vétség nélkül elmondá
 762    I,   XIII|             valami beszédet, de abból egy szót sem hallott senki,
 763    I,   XIII|            ennek a lyánnak az apja?~ ~Egy félig őszült ember kullogott
 764    I,   XIII|        paraszt gondolkozni akart.~ ~– Egy, kettő, három! Ne sokat
 765    I,   XIII|             paraszt kedvére való vőt, egy kurta suhancot, de kinek
 766    I,   XIII|               kelt az appetitórium, * egy sem volt eretnek, egy sem
 767    I,   XIII|                 egy sem volt eretnek, egy sem volt vízissza. Félóra
 768    I,   XIII|             Arany- és ezüstedényekben egy egész múzeum kincse volt
 769    I,   XIII|            megpillantá, hogy mellette egy másik teríték is áll. Az
 770    I,   XIII|                 A leves elhallgattatá egy percre a vendégsereget,
 771    I,   XIII|          foglalt el. A háttérben állt egy oszlopos peristyl, * közepét
 772    I,   XIII|         diákok közremunkálása mellett egy víg komédiát fog produkálni,
 773    I,   XIII|           esett, s az asztalon állt – egy befedett koporsó…~ ~Az elszörnyedés
 774    I,   XIII|             lezárt minden ajkat, csak egy fájdalomkiáltás volt hallható,
 775    I,   XIII|           valamit mondani, de az csak egy hosszú, kínos hörgés vala;
 776    I,   XIII|              Kend cimborájával együtt egy nyomorult orgyilkos!~ ~S
 777    I,   XIII|              foghatta meg ezt; máskor egy sértő tekintet elég volt
 778    I,   XIII|             azt hivé, hogy abból csak egy gonosz tréfa lesz, mely
 779    I,   XIII|           harcnál. Kutyfalvi kisujján egy dió nagyságú antik gyűrűt
 780    I,   XIII|               fel öklét, s gyűrűjével egy veszett csapást intézett
 781    I,   XIII|               között van, úgyhogy már egy okos szót sem lehet vele
 782    I,   XIII|        haldokló testi állapota felől. Egy falusi borbély eret vágott
 783    I,   XIII|              szomorú halála, lelkeért egy imát bocsásson az égbe.~ ~
 784    I,   XIII|        boldogtalant.~ ~Hatodnap aztán egy lovaslegény vágtatott be
 785    I,   XIII|            jól jártál, hogy nem esett egy héttel később a lakodalmad,
 786    I,   XIII|       legtermészetesebb vélemény.~ ~– Egy levelet hoztam a tiszttartó
 787    I,     Sz|             for a horse – Királyságom egy lóért: idézet Shakespeare
 788    I,     Sz|       környékén kialakult nagy bulvár egy része, a pénzmágnások lakhelye
 789    I,     Sz|     Montmartre – a párizsi nagy körút egy része a Szajnától északra;
 790    I,     Sz|           Nyilas – Debrecen határának egy része; ma már külvárosnak
 791    I,     Sz|             múlt századi híres börtön egy régi kolostori épületben;
 792   II,    XIV|              XIV. Váratlan fordulat~ ~Egy hónap múltán ismét Pozsonyban
 793   II,    XIV|              lelhette őt egyszerre.~ ~Egy kedves embere van, Kiss
 794   II,    XIV|             kezében éppen úgy tartott egy kurta botot, mint aki valami
 795   II,    XIV|        provinciát választott magának. Egy filiszter, aki leányt őriz!
 796   II,    XIV|                 Boltay mesternek volt egy kis falusi jószága valahol
 797   II,    XIV|            görög isteneknek kitűzének egy nőt áldozatul, hiába töröd
 798   II,    XIV|                s néhány nap múlva már egy, a házhoz tartozó cselédet
 799   II,    XIV|    tapasztalatlan leánynak, hogy belé egy rettentő nagy úr szerelmes,
 800   II,    XIV|              Azon kell kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen jó
 801   II,    XIV|     kárhoztatva, és soha nálam nélkül egy lépést az utcára nem teend,
 802   II,    XIV|          utamba áll, összetöröm, mint egy rossz üveget; mondja meg
 803   II,    XIV|           nekem a minap nevem napjára egy koporsót küldött ajándékba
 804   II,    XIV|             az ő neve napja, én pedig egy koldusbotot fogok neki ajándékba
 805   II,    XIV|          embléma. Nekem, mint mondám, egy tervem van, melyet önnek
 806   II,    XIV|            jobb elődeim vére hullott, egy méltatlan utód szórja a
 807   II,    XIV|               jobban ráfigyeljen.~ ~– Egy mód van, mely Abellino számadásain
 808   II,    XIV|            nem boldogság. Én ismertem egy szegény leányt, kit szüléi
 809   II,    XIV|     megvetendő birtokát, üzletét, tán egy derék, becsületes, munkatudó,
 810   II,    XIV|     követelései, néha az elkeseredés, egy önfeledő pillanat, melyben
 811   II,    XIV|               hallgat, s ki fog akkor egy leányt megőrizhetni az eleséstől,
 812   II,    XIV|          csalétek! Sohase beszéljetek egy leány erényeiről, ha azt
 813   II,    XIV|             tudtára ajánlatomat így: „Egy gazdag főúr kér tégedet
 814   II,    XIV|           kötelessége. A válaszadásra egy héti határidőt hagyok. Egy
 815   II,    XIV|            egy héti határidőt hagyok. Egy hét múlva ezt a bizalmas
 816   II,    XIV|             ha az ajánlatot megtudja; egy gyermek lelke még elkábul
 817   II,    XIV|      leggazdagabb főuraknak kínál meg egy szegény, családhagyott polgárleányt
 818   II,    XIV|               éppen remekét végzé be, egy pompás íróasztalt gyönyörű
 819   II,    XIV|           keresztüllátok rajtad, mint egy pohár vízen? Hiszen azt
 820   II,    XIV|             magának. Sándor nem szólt egy szót is, lesüté szemeit,
 821   II,    XIV|             Fanny előtt, de mégis, ha egy megelőző kérő ajánlatára
 822   II,    XIV|          mondhatni? Lehet-e szerelmes egy hatvankilenc éves aggastyánba,
 823   II,    XIV|               éves aggastyánba, midőn egy deli ifjú iránt szíve hidegségével
 824   II,    XIV|  kiszekerezett falusi tanyájára, mely egy kellemes kis völgyben fekvék
 825   II,    XIV|              tűnt el a konyhába, mint egy gyermek, mint egy gondatlan
 826   II,    XIV|                mint egy gyermek, mint egy gondatlan gyermek.~ ~Boltay
 827   II,    XIV|        szobába, csak akkor jelent meg egy percre körültekinteni, ha
 828   II,    XIV|          nagyobb szerencse, mint hogy egy nyugalmas, csendes házi
 829   II,    XIV|              szeret. Miért nem inkább egy nálamnál jobb, hívebb leányt,
 830   II,    XIV|        Mindketten hallgattak.~ ~Mikor egy fiatal leány ily tömött
 831   II,    XIV|             el. Most szóljunk másról. Egy másik kérőd is van.~ ~–
 832   II,    XIV|          méltóságos című férfi, kinek egy hétig tart, míg jószágain
 833   II,    XIV|               hangzású előttünk, mert egy ilyen nevű úr okozta legtöbb
 834   II,    XIV|                De – termete megjavult egy idő óta.~ ~– Akit olyan
 835   II,    XIV|             el akar engem venni, hogy egy „jux * ”-ot csináljon vele
 836   II,    XIV|            valóságot állít fel. Tehát egy gyermek lelke is lehet erős,
 837   II,    XIV|      ellenmondó mozzanat közt, melyek egy leányszív világát vezetik,
 838   II,    XIV|           köröskörül lehajlik.~ ~Csak egy eszme, egy gondolat élt
 839   II,    XIV|           lehajlik.~ ~Csak egy eszme, egy gondolat élt most is szívében.
 840   II,    XIV|            venni.~ ~És ilyen a világ. Egy ifjú szeret egy leányt,
 841   II,    XIV|              a világ. Egy ifjú szeret egy leányt, de a leány másba
 842   II,    XIV|            sejtelme sincs arról, hogy egy szív titokban, bánatban
 843   II,    XIV|        szeretne meghalni bele.~ ~Csak egy könnyű karcolás a szíven,
 844   II,    XIV|           közel hozzá soha?~ ~Soha?~ ~Egy különös gondolat szállta
 845   II,    XIV|        delejhez…?~ ~Hiszen őneki csak egy szavába kerülne, hogy az
 846   II,    XIV|       megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben álljon
 847   II,    XIV|            ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben álljon azon magas,
 848   II,    XIV|           Kárpáthynak nyújtaná kezét. Egy lépéssel az elérhetlennek
 849   II,    XIV|        Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig tartott az lelkében,
 850   II,    XIV|                pénzért, ragyogványért egy nem szeretett aggnak nyújtaná
 851   II,    XIV|              e megvetést, ez utálatot egy vele egyenlő név teszi jogossá
 852   II,    XIV|          egyenlő név teszi jogossá és egy kezei közül kiragadott hatalom
 853   II,    XIV|            arra, hogy szerelem nélkül egy gazdag aggastyán kezébe
 854   II,     XV|            veremben~ ~Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak ellent
 855   II,     XV|             elő az idő alatt magát.~ ~Egy napon, midőn Boltay mester
 856   II,     XV|          gyári házában, berohan hozzá egy szennyesen, csaknem rongyosan
 857   II,     XV|     képzelheti azt, milyen iszonyatos egy anyának a kínszenvedése,
 858   II,     XV|               isten csudája, hogy még egy szál hajam van, hogy mind
 859   II,     XV|          tőlem kapta, az egész házban egy szalmaszéke nincs, ami a
 860   II,     XV|                Hiszen van még teneked egy leányod, akit emberséges
 861   II,     XV|               alatt, még ma nem ettem egy falatot, s ha az úr kitilt
 862   II,     XV|            mert inkább elveszek, mint egy falatot elfogadjak többet
 863   II,     XV|                hogy a faliszekrényből egy tányér boszorkánypogácsát *
 864   II,     XV|         tányér boszorkánypogácsát * s egy pohár bort állíta elé az
 865   II,     XV|               köszönet, hiszen bizony egy cseppet sem vagyok én éhes,
 866   II,     XV|             én lelkem Fanny lányomnak egy jó szavát hallhatnám. Nem
 867   II,     XV|             uram, ön úgy beszél, mint egy mennyből leszállt angyal.
 868   II,     XV|              anyját munkára fogni! Ön egy óra múlva velem jön falura,
 869   II,     XV|    asszonyságot, megígérve neki, hogy egy óra múlva visszakerül, addig
 870   II,     XV|            Boltay mester, hogy elment egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott
 871   II,     XV|              azt meg ne szomorítsa, s egy egész teljes öltözettel
 872   II,     XV|             abból az egész monológból egy betű sem. Mayerné nem veszett
 873   II,     XV|       Abellino mellett szüntelen volt egy kéme a cselédségből az eszélyes
 874   II,     XV|       volnának rabszolgakereskedők.~ ~Egy óra múlva előállt a szekér.
 875   II,     XV|             Mayernénak, hogy neki itt egy kis dolga, azaz hogy beszéde
 876   II,     XV|             lakásra érdemesítik, csak egy akkorka kis szobácskát rendeljenek
 877   II,     XV|          elférhet, ne nagyobbat, mint egy pincegége, csak hogy a leányát
 878   II,     XV|               szoba akkora volt, mint egy granárium. *~ ~Boltay mester
 879   II,     XV|          volna mulattatni, hanem bírt egy jó tulajdonsággal: ha valakinek
 880   II,     XV|            arra is vállalkozott, hogy egy tolóágyban azon ágy alatt
 881   II,     XV|        kívánatát megközelítőleg Teréz egy benyílót rendezett el számára,
 882   II,     XV|     férjhezmeneteledről. Tarts titkot egy ideig – az én kedvemért!~ ~
 883   II,     XV|             már őt öregnek neveznünk, egy házasulandó vőlegényt),
 884   II,     XV|             feledheté, hogy Fanny már egy milliomos arája, kinek szerencséjén
 885   II,     XV|           ebéd felett senki sem szólt egy szót is, mintha megnémultak
 886   II,     XV|            van őneki arra oka elég.~ ~Egy napon Teréz berándult Pozsonyba
 887   II,     XV|            gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek pihen, ki Isten
 888   II,     XV|               örült, hogy gyermekével egy levegőt szíhat.~ ~Hölgyek
 889   II,     XV|            öltöny. Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja. Mit
 890   II,     XV|          kibontott gyönyörű haj, mint egy varázsfátyol ömlött végig
 891   II,     XV|         lehessek valaha, hogy teveled egy szobában aludjam. De sokszor
 892   II,     XV|               első roham. Lepiszkolni egy dísztelen életmód alsóbb
 893   II,     XV|         társaságok nyelvén azt, mikor egy hölgynek van egy bevallott
 894   II,     XV|                mikor egy hölgynek van egy bevallott szeretője és több
 895   II,     XV|           illően gondoskodik.~ ~Fanny egy szót sem válaszolt. Mayerné
 896   II,     XV|          Látom, hogy mindenki szeret, egy kicsit szigorúak ugyan,
 897   II,     XV|              rólad, ha nem volna neki egy unokaöccse, aki prókátor,
 898   II,     XV|              mi történt a leányukkal? Egy gazdag földesúr megszerette,
 899   II,     XV|              földesúr vett a leánynak egy szép jószágot, akkor kibékültek
 900   II,     XV|               meghal, azután meg, míg egy nagybátyját kiengeszteli,
 901   II,     XV|         bolond a világ.~ ~Itt megállt egy percre Mayerné, hogy időt
 902   II,     XV|       elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját * kezde elmondani
 903   II,     XV|               is vacognak bele. Várj, egy vánkost teszek reád, vagy
 904   II,     XV|                  Én sem tudok aludni, egy cseppet sem vagyok álmos.
 905   II,     XV|                aki másodmagával aludt egy idegen szobában, ahol be
 906   II,     XV|               háznál ismerik a nevét. Egy kép tette az egészet.~ ~
 907   II,     XV|           ember – folytatá Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira
 908   II,     XV|             csodálkozzék. Nem múlt el egy nap is, hogy oda ne jött
 909   II,     XV|            szerencsétlenség álarcával egy nyugalmas, becsületes család
 910   II,     XV|              két csókolódó galamb van egy rózsakoszorú közepében.
 911   II,     XV|    elveszítsen, kivált mikor a szavát egy olyan szép, remek leánynak
 912   II,     XV|               szép leánya, hogy anyja egy kicsinyt fáradjon érte.~ ~
 913   II,     XV|           szalonnát, s bevágott utána egy tele kotyogós szilvapálinkát,
 914   II,     XV|             Csak a hangján érzett meg egy kicsinyt a papramorgó.~ ~
 915   II,     XV|               leány!)~ ~– Nevezetesen egy pamlagom van ottan, tudja
 916   II,     XV|               ez a vastag fejű Boltay egy betűt sem gyaníthat semmiből.
 917   II,     XV|            arany eszű leány!~ ~Boltay egy percre kiszólt a kocsisához,
 918   II,     XV|            ismét belépett Boltay.~ ~– Egy percig várjon még, édes
 919   II,     XV|            néninek, hogy vegyen nekem egy köteg kasmír harrast, egy
 920   II,     XV|             egy köteg kasmír harrast, egy rőf pur de laine * vagy
 921   II,     XV|       mosolyogva vevé íróeszközeit, s egy rövid levelkét írt, összehajtá,
 922   II,     XV|              Boltaynak.~ ~Mayerné még egy titkos egyetértő pillantást
 923   II,     XV|    elhajtatott.~ ~Fanny utánuk nézett egy ideig, azután hideg, megvető
 924   II,     XV|          mester maga. Az ő lábai jók, egy perc alatt ott van. A vén
 925   II,     XV|              is meg kell ismernünk?~ ~Egy derék gentleman, ki a finom
 926   II,     XV|          szerepet szokott játszani, s egy olyan korszükséget pótol,
 927   II,     XV|       születésű divatszépségek, kiket egy vagy más tónadó * kegyelése
 928   II,     XV|         pengőt azért, hogy megnyerjen egy ezer aranyas fogadást, a
 929   II,     XV|         halmaza kétségbe ejteni képes egy szegény feuilletonistát,
 930   II,     XV|            aggodalmakkal kell küzdeni egy anya szívének!~ ~A vendégek
 931   II,     XV|            volt szabad jókor érkezni. Egy éltes, idegen férfiút hoz
 932   II,     XV|             adja meg az árát. Adjatok egy kis helyet az asztalnál,
 933   II,     XV|             is szerencsét!~ ~Fennimor egy szót sem szólt, ő adott
 934   II,     XV|  Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót tettleges
 935   II,     XV|                 Ez megint megnyugtatá egy kicsint, s újra visszament
 936   II,     XV|          rendbe szedé magát, felkelt, egy tükör előtt megnézte magát.
 937   II,     XV|       Abellino tréfásan.~ ~A vendégek egy része kíváncsian tódul az
 938   II,     XV|          szárnyajtókat, s belép rajta egy fiatal hölgy egy férfi társaságában.
 939   II,     XV|          belép rajta egy fiatal hölgy egy férfi társaságában. A bámulat
 940   II,     XV|              A bámulat elhallgattatja egy percre a társalgást. A szép
 941   II,     XV|         szerencsét, tisztelt barátom! Egy kincset, egy másvilági kincset
 942   II,     XV|        tisztelt barátom! Egy kincset, egy másvilági kincset nyertem
 943   II,     XV|            ingerültsége.~ ~Most ismét egy négyszeres tételt húzott
 944   II,     XV|              beléd ne szeressen, mert egy ilyen kalandnak az lehetne
 945   II,     XV|      nagybátyja nejének ölelése elől, egy új József * és Potifárné.
 946   II,     XV|               felséges szép. Ez tárgy egy vaudeville-re!~ ~Minden
 947   II,     XV|              válik. Abellino nem szól egy szót is, de melle zihál,
 948   II,     XV|         estély ragyogó elrendezéseért egy ezerforintost, és egy óranegyed
 949   II,     XV|  elrendezéseért egy ezerforintost, és egy óranegyed múlva az egész
 950   II,    XVI|   közhatóságok nem biztosítanak.~ ~Ha egy jellemkérdésben gyöngének
 951   II,    XVI|               állítanak valakit.~ ~Ha egy nem kedvelt viszonynak útját
 952   II,    XVI|               útját kell állani.~ ~Ha egy titokban terjesztett álhírnek
 953   II,    XVI|         titokban terjesztett álhírnek egy csapással véget kell vetni.~ ~
 954   II,    XVI|      csapással véget kell vetni.~ ~Ha egy politikai vitában valaki
 955   II,    XVI|            nyugodniok.~ ~Fennimor még egy kicsit hánykolódott, hogy
 956   II,    XVI|               Viadalhelyül kibérlének egy nagy tágas termet a „Zöldfa”
 957   II,    XVI|            lesz, hogy hívassanak önök egy borbélyt, s amelyikünk feketét
 958   II,    XVI|         átnyújtják mind a kettőnek.~ ~Egy, kettő, három! En garde! * ~ ~
 959   II,    XVI|             és a szemek még jobban.~ ~Egy perc múlva mind a négy segéd
 960   II,    XVI|              Fennimor, hogy egyszerre egy egészséges csapást mért
 961   II,    XVI|         Amerikába; ott zárkózzatok be egy sötét szobába, vegyetek
 962   II,    XVI|               sötét szobába, vegyetek egy kardot meg egy pisztolyt;
 963   II,    XVI|               vegyetek egy kardot meg egy pisztolyt; ki a sötétben
 964   II,    XVI|              látott többé semmit, még egy döfést akart neki adni.
 965   II,    XVI|     keresztülment rajta, s úgy nézett egy ideig egymás szeme közé
 966   II,    XVI|          Fennimor abban a pillanatban egy sóhaj, egy rándulás, egy
 967   II,    XVI|              a pillanatban egy sóhaj, egy rándulás, egy fájdalmas
 968   II,    XVI|              egy sóhaj, egy rándulás, egy fájdalmas arcmozdulat nélkül
 969   II,    XVI|           halva volt. Abellino feküdt egy hónapig kapott sebében.
 970   II,   XVII|                                 XVII. Egy hazai intézvény~ ~Szétoszlottak
 971   II,   XVII|        megtanult, hogy Kárpáthy úrnak egy „alásszolgáját” köszönjön,
 972   II,   XVII|               országgyűlés alkalmával egy társulat életbe léptetését
 973   II,   XVII|            egymást. Ön tartozik nekem egy látogatással. Én már voltam
 974   II,   XVII|             van megelégedve sorsával? Egy kicsit ő is hadd panaszkodja
 975   II,   XVII|              a kövezeten.~ ~Alig múlt egy hét, midőn Teréz már levelet
 976   II,   XVII|             Szerelemről, boldogságról egy szó sincs a levélben.)~ ~
 977   II,   XVII|             levélben.)~ ~Most azonban egy új tárgy kezd érdeket önteni
 978   II,   XVII|            urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű palotát építtessen
 979   II,   XVII|            tud egy-egy új indítványt, egy új vállalatot napfényre
 980   II,   XVII|               aki azt ajánlotta, hogy egy magyar akadémia létrejövetelére
 981   II,   XVII|         akadémia létrejövetelére kész egy egész évi jövedelmét, ami
 982   II,   XVII|           egyik vagy másik barátomnál egy évig. E különös társaságokat
 983   II,   XVII|               Most végtére ő is akadt egy indítványra, melyet mindazok,
 984   II,   XVII|          szeretetreméltóságában.~ ~Ez egy agarászegylet létrehozatala.~ ~
 985   II,   XVII|                 Szívről, szívvilágról egy szó sincs abban. Szegény
 986   II,   XVII|         levelet kapta, attól számítva egy hét alatt úgy keresztül-kasul
 987   II,   XVII|         tisztességesebben, s legalább egy kötényt festetett a pongyola
 988   II,   XVII|              alakult apró cellák, mik egy hosszú folyosórul nyíltak,
 989   II,   XVII|      áttörettek, s lett valamennyiből egy hosszú terem nőcselédek
 990   II,   XVII|            kezébe jutnának. Különösen egy ocsmány paszkvill * érkezett
 991   II,   XVII|           paszkvillt, úgy ahogy volt, egy szelet érett penészes sajtot
 992   II,   XVII|               érett penészes sajtot s egy darab jól behamuzott kenyeret
 993   II,   XVII|         kutyákat gyógyítani, s azokat egy külön borítékba pakolva
 994   II,   XVII|               ha jelenlétükben valaki egy lábát a másikra felteszi,
 995   II,   XVII|             legközelebb jövőben ismét egy közérdekű intézménynek kelle
 996   II,   XVII|              nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal fenyegeté az
 997   II,   XVII|          addig meg nem nyugszik, amíg egy agarat tarthat valaki az
 998   II,   XVII|        földesúr egyszer életében csak egy kölyökagárnak az árát fordítaná
 999   II,   XVII|              enyém. Felvillanyozta az egy időre a példabeszéddé vált
1000   II,   XVII|         azonban félelemmel emlegetnek egy erdélyi csodaállatot, mely