Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       rejtélyes valaki, s kidugja fejét a világba egy gyönyörű szép –
 2    I,      I|         testének terjedelme miatt fejét kissé hátra tartva, s egy
 3    I,      I|        képet csinált, megcsóválta fejét,s kétségbeesett elszántsággal
 4    I,     II|       lehetett, meghajtá, s azzal fejét csöndesen megrázva, tenyerét
 5    I,     IV|         asztalon abba beledugta a fejét anélkül, hogy kezével hozzányúlna,
 6    I,     IV|      tudott morogni, cammogni s a fejét hánytatni. Végre jő a vadász,
 7    I,     IV|    közülök.~ ~Rudolf lecsüggeszté fejét, és hallgatva ment végig
 8    I,      V|      átölelte férjét, mellé hajtá fejét izzadt vánkosára, forró
 9    I,      V|         forró ajkait csókolá, égő fejét keblére fekteté, gondolva,
10    I,     VI|         kijönni a szerepéből, s a fejét csóválta.~ ~Azzal újra hozzáfogott
11    I,     VI|   Catalani ijedten kapta vissza a fejét, mintha valami explózió *
12    I,    VII|         megbotránkozva csóválgató fejét: „Minő bizarrerie! Minő
13    I,   VIII|         hozzá, kapált lábaival, s fejét szügyébe hányta. Az esküdtek
14    I,   VIII|   közeledő csörtetését, felnyújtá fejét, egyik szarva korábbi tülekedésben
15    I,   VIII|       nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás közé,
16    I,   VIII|       ugrott az egyszerre talpra, fejét megrázva, ádáz dühvel rohant
17    I,   VIII|  gondolkozott, azután megbiccenté fejét:~ ~– Nem bánom.~ ~Jancsi
18    I,   VIII|          fel sem merné itt ütni a fejét, míg ez az egész világgal
19    I,      X|       látta ezt, törte is rajta a fejét néha egész éjszakákon át,
20    I,      X|    tetszettek, nem szokta törni a fejét; azt gondolta, hogy ezt
21    I,    XII|        összerezzenve kapta vissza fejét, arca elsápadt, szemei elhidegültek,
22    I,    XII|     öntudatlanul takarta el Fanny fejét, mely ölébe volt rejtve,
23    I,    XII|              Konrád megcsóválta a fejét.~ ~– Ez dühös bolond.~ ~
24    I,   XIII|     vízzel megitatott Jézus monda fejét lehajtván: „Elvégeztetett!”
25    I,   XIII|          pofácskáját, megsimogatá fejét; s nyájasan kérdezé:~ ~–
26    I,   XIII|           Az egyszerre félrekapta fejét, s a másik percben Kutyfalvi
27    I,   XIII|          hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva fakadt,
28   II,    XIV|           az ő rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével,
29   II,    XIV|     szükség önnek tagadólag rázni fejét, mert úgy van. Bizonyára
30   II,    XIV|        térdre omolt Boltay előtt, fejét annak durva kezére nyugtatva.~ ~–
31   II,    XIV|           Fanny lesüté szemeit, s fejét tagadólag csóválta. Azután
32   II,    XIV|         el!” Milyen büszkén fogja fejét felemelhetni azon uracsok
33   II,     XV|           odavonta magához leánya fejét, és megsúgta neki a kérdezett
34   II,     XV|     történeten gondolkodva hajtja fejét nyugalomra, s ha van valaki,
35   II,   XVII|       örökké furcsaságokon töri a fejét, minő a jobbágyok felszabadítása
36   II,   XVII|     színházon, lóversenyen töri a fejét, az esztendő nagyobb részét
37   II,  XVIII|        Marion kisasszony felkapva fejét, amint Flórát kalap és köpenyke
38   II,    XIX|           odavonta a barátné szép fejét, s azután elővették a lajstromot,
39   II,    XIX|        Mégsem ismersz rá?~ ~Fanny fejét rázta. De igen. Ráismert
40   II,    XXI|     gyémántcsattal volt megtűzve; fejét fényes fekete kalap födé,
41   II,    XXI|         ajkpittyesztve fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba,
42   II,    XXI|          róka visszafelé fordítja fejét nekivicsorított fogaival,
43   II,   XXII|         hozzá, odalépett ágyához, fejét megsimogatta, kezét kezébe
44   II,   XXIV|           végigdűlve a pamlagon s fejét Flóra ölébe hajtva, míg
45   II,   XXIV|     nyájasan simogatá meg hitvese fejét.~ ~– Kedves Flóra, te gyermek
46   II,    XXV|         Flóra kétkedve rázta szép fejét, s összevissza csókolá férjét,
47   II,    XXV|       férje vállára hajtá szédülő fejét.~ ~Rudolf figyelmesen nézte
48   II,  XXVII|           keble lázasabban piheg, fejét nem bírja egy helyen tartani.
49   II,  XXVII|       jele; az orvos lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez a halál
50   II,  XXVII|         int. Hang nem jön ajkára; fejét félrefordítja, hogy ne lássa
51   II,   XXIX|           láttam, mint hajtá szép fejét e vánkosokra; láttam álmodni,
52   II,   XXIX|      leírt, János felsóhajtott, s fejét alácsüggeszté:~ ~– Midőn
53   II,   XXIX| valamennyien.~ ~János megcsóválta fejét, és folytatá.~ ~– És azután
54   II,   XXXI|         róla – viszonza Kecskerey fejét hátravetve –, mindennap