Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             semmit sem fog adni.~ ~Az idegen törte a magyar nyelvet,
 2    I,      I|       észrevehetőleg megérzett valami idegen akcentus.~ ~– Mille tonnerres! *
 3    I,      I|        contadino! * – kiálta utána az idegen.~ ~– Megkövetem, az én nevem
 4    I,      I|              pillanatban lépett be az idegen úr a terembe; az ajtót senki
 5    I,      I|          mindjárt nem lett a jövevény idegen, mert a bohóc meglepve az
 6    I,      I|               de cigány! * – szólt az idegen kifeszegetve magát a bohóc
 7    I,      I|            éppen én vagyok – szólt az idegen az egyik lábát elnyújtva
 8    I,     II|              más illatszerekkel, hogy idegen kezek érintése ne érezzék
 9    I,     II|           nehány év alatt egészen egy idegen bankár kezére jusson.~ ~ ~ ~
10    I,    III|             majmolói lenni annak, ami idegen, hanem ha átvettünk valamit
11    I,     IV|         várakozék odakünn, mire nézve idegen kocsit bérelt, s inasát
12    I,     VI|              bukott ember vagyok, itt idegen kezek működnek, ezek nem
13    I,     VI|            Egy művész pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége
14    I,   VIII|           csak egy van még előtte, az idegen legény.~ ~Márton nekirugaszkodik
15    I,   VIII|             elérni.~ ~Úgy is lett, az idegen legény egy egész másodperccel
16    I,   VIII| felvilágosítani, hogy miért tudott az idegen legény hamarább odaérni,
17    I,   VIII|               feje, mint az övé.~ ~Az idegen legény hagyta őt beszélni
18    I,   VIII|         mégpedig tízet egyre, hogy az idegen lesz mind a három futásban
19    I,   VIII|               durrantott ostorával az idegen, mire a megriadt paripa
20    I,   VIII|              tajtékzó paripáját.~ ~Az idegen legény elébb ott volt a
21    I,   VIII|    hozzáfogtak volna a versenyhez, az idegen legény leszállt a lováról,
22    I,   VIII|            harmadik lövést tették, az idegen lovag egyszerre rávágott
23    I,   VIII|               kész vagyok! – monda az idegen legény.~ ~– Megállj öcsém –
24    I,   VIII|      versenytársa tenyerébe csapva az idegen legény minden hosszas gondolkozás
25    I,   VIII|            azt össze, melynek vége az idegen lovag kezében volt, ki most
26    I,     IX|           földeknek voltak birtokosi: idegen, tán soha nem hallott volt
27    I,     IX|               melyen őseik beszéltek; idegen helyekre pazarlák gazdagságukat,
28    I,     IX|            még csak nem is ismerik az idegen dolgait.~ ~E két irány között
29    I,     IX|               nejével és gyermekeivel idegen nyelven beszélt, csak közönségesebb
30    I,      X|               ő nem becsületes ember; idegen ajkról kellett meghallania,
31    I,    XII|            Abellino vagyok – monda az idegen.~ ~Boltay uramat csak az
32    I,    XII|              levelet elolvashassak, s idegen követeléseket, tartozásokat
33   II,     XV|            aki másodmagával aludt egy idegen szobában, ahol be volt téve
34   II,     XV|              sohasem szokott ezzel az idegen ország termesztette sötét
35   II,     XV|                    Boltay megijedt az idegen szavaktól.~ ~– Csak írd
36   II,     XV|             hogy a levél tele van vad idegen szavakkal, s elbámult, midőn
37   II,     XV|            balgaságain mulatni; holmi idegen dúsgazdag gavallérok, kik
38   II,     XV|             jókor érkezni. Egy éltes, idegen férfiút hoz karján, s egyenesen
39   II,   XVII|            valamit vesznek, semmiféle idegen nyelven nem beszélni, ilyenformán
40   II,  XVIII|          Szíve elszorult bele. Mennyi idegen név, akikről ő csak annyit
41   II,  XVIII|              vállára –, ezek itt mind idegen nevek előttem, egyet sem
42   II,     XX|               ha azon pillanatban egy idegen ember urát meg találná támadni,
43   II,   XXII|           többé nem beszélt értetlen, idegen dolgokat; elcsendesült –
44   II,   XXII|              hasonlók, mert azok csak idegen erszényeket halásznak, nem
45   II,   XXII|            erszényeket halásznak, nem idegen boldogságot.~ ~És utoljára,
46   II,   XXII|            ismerős, már sajátja, emez idegen és másé, s unalmas kedélye
47   II,  XXIII|       életroskadt férj oldala mellett idegen fickók becstelen szerelme
48   II,  XXIII|             ember vált belőled. Ilyen idegen fickó magad is örömest lettél
49   II,   XXIV|           teszi magának nem udvarolni idegen hölgyeknek. Végre pedig
50   II,   XXIV|     bocsánatot kell kérnem e tömérdek idegen műszóért, de nincs elég
51   II, XXVIII|               én.~ ~Azzal leszállt az idegen a szánról, s fokosát kezébe
52   II,    Veg|           nagyon sokszor használom az idegen szavakat. Erre, ha tréfálni
53   II,     Sz|             purizmus – tartózkodás az idegen szavak és kifejezések használatától;