Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak. Hajdúk,
 2    I,      I|           lakom Párizsban. Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének
 3    I,      I|           cela * ? Hogy híják?~ ~– Engem? Bús Péternek~ ~– Diable! *
 4    I,      I|         maradunk. Tant mieux, * ez engem nem zseníroz; én utaztam
 5    I,      I|      dugott botja végén fütyölt. – Engem szült ebben a barbár országban
 6    I,      I|      furcsaság között van az, hogy engem egyetlenegy fiát Bélának
 7    I,      I|           Mais v'la. * A szerencse engem megszeret. Ekkor történik,
 8    I,      I|      reggelre meghal nekem; amiről engem rögtön tudósítottak.~ ~–
 9    I,      I|            jön nagy messze földről engem örökölni, a hitelezői regementestül
10    I,      I|         hintójához.~ ~– Te kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek
11    I,     IV|            Ne mondja ön tovább, ez engem alterál, * ily skandál a
12    I,     IV|     szerencsés az asszonyok körül, engem magamat már több helyről
13    I,      V|   egészséges volnál, sem védhetnél engem, mert férjem vagy. Ha szeretőm
14    I,   VIII|        fordult meg a kezeden.~ ~–- Engem nem kapott rajta senki.~ ~–
15    I,   VIII|         Bandi, Laci, Frici, Lenci. Engem úgyis tudod, hogy Jancsinak
16    I,     IX|         őméltósága idenézett reám. Engem jól ismer, sokszor beszélek
17    I,     IX|     Bizonyosan rólam beszél nekik. Engem nagyon szeret; a principálisom
18    I,      X|       tömlöcbe jutásnál. Te értesz engem. Szerezz magadnak foglalkozást,
19    I,      X|        elvetemedettnek tartani. Ön engem bolonddá vélt tenni, midőn
20    I,    XII|         Bátran átadhatja uraságod. Engem Boltay úr megbízott távollétében
21    I,    XII|           Mit ért ön ez alatt?~ ~– Engem Boltay úr minden ellene
22    I,   XIII|         ember, aki nemigen szokott engem látogatni. Mi?~ ~Palkó egy
23   II,    XIV|          Tudom én azt, hogy az nem engem illet, hanem az unokaöcsémet,
24   II,    XIV|          jöttem én ide, hanem erre engem jól kigondolt, kiszámított
25   II,    XIV|        másfél millió vár arra, aki engem örökölni fog, és engem még
26   II,    XIV|         aki engem örökölni fog, és engem még a föld alatt is üldözni
27   II,    XIV|           Törvényes hitestársamul. Engem hosszú éveken át „jó bolond”
28   II,    XIV|           Uram, nagyságod ajánlata engem megtisztel, és meglep; ön
29   II,    XIV| sajnálkozol rajta?~ ~– Azért, hogy engem szeret. Miért nem inkább
30   II,    XIV|           ne verjenek el magoktól! Engem nem fog senki nőül kérni,
31   II,    XIV|       lenni. Az a derék úr el akar engem venni, hogy egy „jux * ”-
32   II,     XV|    szerethetni többé. Ő utálni fog engem.~ ~– Efelől legyen ön megnyugtatva,
33   II,     XV|           uram, nem várom én, hogy engem Teréz magához emeljen, elleszek
34   II,     XV|          mondta azt Abellino, hogy engem elvesz?~ ~– No, a biztosítékot
35   II,     XV|      mellére téve:~ ~– Kisasszony, engem az isten úgy segéljen, ahogy
36   II,     XV|            mindnyájunk közül, akár engem, akár Liviust vagy Konrádot.
37   II,   XVII|        önnek is meg kell látogatni engem Kárpátfalván.~ ~A kézműves
38   II,  XVIII|            Édes barátom. Tekintsen engem úgy, mintha atyám volna,
39   II,  XVIII|             És az nagyon szeretett engem; bocsánatot kérek, hogy
40   II,  XVIII|                 Úgy, úgy! Nevezzen engem úgy! – szólt Fanny hevesen,
41   II,  XVIII|    szólítson ön is…. szólíts te is engem Flórának!~ ~Csak a legnagyobb
42   II,  XVIII|     kerekeit? – kiáltá János úr. – Engem uccse én csak a kocsikerekeket
43   II,    XXI|              Miért ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~ ~– Én elhiszem,
44   II,  XXIII|  megbecsülhetetlen eset volna.~ ~– Engem kijátszanak!~ ~– Biz az
45   II,   XXIV|          elmentem mellette, és aki engem észre nem vett, az Rudolf
46   II,   XXIV|           Ah, ez nem megy barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz
47   II,   XXIV|           vele. Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval
48   II,   XXIV|          ne tartson oly együgyűnek engem. Én tudok mindent; tudom,
49   II,   XXIV|         elkárhoztatva. És lásd, ez engem büszkévé, elégedetté tesz!~ ~–
50   II,   XXIV|          nőnek fognak tartani.~ ~– Engem? Könnyelmű, esendő, gyönge
51   II,    XXV|          kellett önnek keresni fel engem? El vagyok veszve, mert
52   II, XXVIII|          önnek nemes szíve van, ki engem nem fog kigúnyolni.~ ~Rudolf
53   II,   XXIX|     tanulják becsülni az idegenek. Engem, sötétebb idők szülöttét,