Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         földnek volnának csatornái; ekkor nem állna meg a tó kétfelül
 2    I,      I|     kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~ ~Ekkor a poétára került a sor.~ ~–
 3    I,      I|            Ott a bolondos tréfa már ekkor a dühödés tetőpontját érte,
 4    I,      I|          szerencse engem megszeret. Ekkor történik, hogy az apámnak
 5    I,      I|           leány mellé ült kétfelől, ekkor odainté magához a kocsmárost,
 6    I,      I|        billentett fejével. János úr ekkor odaveté neki tárcáját, s
 7    I,     II|         megházasodnék.~ ~– Parbleu! Ekkor inkább azt fogadom meg,
 8    I,     IV|           alkudni száz kancsukában. Ekkor a herceg kivesz két aranyat,
 9    I,     IV|           ereszkedni e pont felett. Ekkor az én régi pártfogóném,
10    I,     IV|   Megszavaztatott a diszkréció.~ ~– Ekkor én meglátogatom monsieur
11    I,      V|      Hollandba, s ott nője meghalt. Ekkor ismerkedék meg Kurakin herceggel,
12    I,      V|        moszkvai művészetimádók; már ekkor énekelt. Jelen volt Sándor
13    I,      V|           francia császár között, s ekkor Sándor cár rögtön kitiltott
14    I,      V|          Adria tapsolva dicsőít.)~ ~Ekkor visszakövetelte őt Párizs.
15    I,      V|       megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik legkiállhatatlanabb
16    I,     VI|            jelenetben kihívá.~ ~Már ekkor az ellenfél dühe nem fékezheté
17    I,    VII|          Ide, ide, madame! – kiálta ekkor hirtelen egy nemes akcentussal
18    I,    VII|            félnyomnyira tőle.~ ~Már ekkor több bátor férfi ért fel
19    I,    VII|          minden emelete beégett már ekkor, minden ablakon jött ki
20    I,    VII|              senki meg sem mozdult; ekkor azt kiáltá: „Egy csókot
21    I,    VII|             kristálytiszta nedvvel. Ekkor felül a szűk nyíláson valami
22    I,    VII|           marad hátra más, mint ön, ekkor ahelyett, hogy önt felvonjam,
23    I,    VII|           magát oly mértékben, mint ekkor. Az egész világ rendkívül
24    I,    VII|         otthon lenni.~ ~Rudolf csak ekkor tekinte figyelmesebben a „
25    I,    VII|            tart harmincéves koráig, ekkor nyílik ki csak saját szívének
26    I,    VII|         csak saját szívének világa, ekkor kezd el valóban élni, helyesen
27    I,    VII|      helyesen látni, igazán érezni, ekkor lesz belőle emberbarát,
28    I,   VIII|             toporzékolt még apróra. Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott,
29    I,   VIII|             többiek csoportjából.~ ~Ekkor kezdődik a lárma, az ostorcsattogás,
30    I,   VIII|      igyekeztek azt felriasztani.~ ~Ekkor egy ostorcsapás hirtelen
31    I,   VIII|           bika elfutott mellette, s ekkor a lovas maradt hátul, a
32    I,   VIII|          vette már észre.~ ~A lovag ekkor elővoná karikás ostorát,
33    I,   VIII|            egymás fejéhez vagdalni. Ekkor kézbe adatik egy gömbölyű
34    I,   VIII|         úrnak.~ ~Az ivóteremben már ekkor nála nélkül is vígan voltak,
35    I,   VIII|           volt kicsinálva, hogy már ekkor a pünkösdi király ott várakozzék
36    I,     IX|             reggeli hat óráig, csak ekkor szabadult ki Fennimor a
37    I,     XI|            ki nem ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte, hogy
38    I,    XII|  gyöngédtelen kínzásnak.~ ~Abellino ekkor lövé el a negyedik hárslevelet
39    I,   XIII|     eljutott Abellinóhoz is, ki már ekkor kezdett magához térni a
40    I,   XIII|         falunak nyoma sem vala már, ekkor feltámadt a nemzeti büszkeség
41    I,   XIII|           vékony köteg ottan?~ ~Már ekkor a vékonyát kezdte válogatni.~ ~–
42    I,   XIII|      átvándoroltak Abellinóhoz; már ekkor boszontani kezdé a sok hálálkodás;
43    I,     Sz|             beírta nevét; a tanulók ekkor lesznek voltaképpeni diákok,
44   II,     XV|             semmirevaló teremtések! Ekkor uram, ahelyett, hogy meghunyászkodnék,
45   II,     XV|            eltűntél a városból. Már ekkor egészen kétségbe volt esve,
46   II,     XV|            Abellino * – szólalt meg ekkor mellette Fennimor cérnavékony
47   II,     XV|    találkoztak, ki éppen őhozzá ért ekkor, karjára fűzött hitvesével,
48   II,    XVI|           szétválaszták őket.~ ~Már ekkor Fennimor dühe nem ismert
49   II,  XVIII|             ismét egy agárra?~ ~Már ekkor csak egy lépést kellett
50   II,    XXI| elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~ ~Ekkor egyszerre teljes erejéből
51   II,   XXIV|           mintha el akarna menni.~ ~Ekkor természetesen a nőn volt
52   II,  XXVII|            szemeinek könnyezését.~ ~Ekkor elvonja kezeit a beteg,
53   II,   XXIX|          mint megyefőnök átvette.~ ~Ekkor mondá Kárpáthy a papnak,