Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből,
 2    I,      I|  megragadni nagybátyja kezét. – De hisz énelőttem a rossz emberek
 3    I,      I|      tászlijába * dugva monda:~ ~– Hisz amije van, az elébb-utóbb
 4    I,     IV|        szerencsétlen Saint-Michel, hisz az tulajdon – nagybátyja!~ ~–
 5    I,     IV|            ráismer. „Que diable, * hisz ez Saint-Michel, az én unokaöcsém!” –
 6    I,      V|   Mainvielle-nét.~ ~A jó közönség! Hisz a közönség olyan jó magában,
 7    I,      V|           újra mosolyogni kezdnek, hisz az mind csak komédia! A
 8    I,     VI|             Barmok! Mit csináltok? Hisz ez még nem Catalani, hanem
 9    I,    VII|          őt minden percben leírni, hisz e csodálatos hölgy minden
10    I,    VII|            ezt bajosan tudhatja. – Hisz az indus nők magukat férjeik
11    I,    VII|         előtte ismeretes világban. Hisz a többiek mind megfordítva
12    I,    VII|        hogy Magyarországon vannak. Hisz az nem magyar város, hanem
13    I,   VIII|          kezdtek tágulni mellőlök, hisz ezek veszett emberek, akik
14    I,     IX|          úgysem kell tanulni, mert hisz az asszony akkor legjobb,
15    I,      X|        vele, hogy Matild nevelőnő; hisz a tisztes kisasszony sohasem
16    I,      X|        leánya, nem az ő testvéreé, hisz ilyen nevű színésznő találtatik
17    I,      X|      higgyen abból valamit, amit ő hisz.~ ~– Az nem igaz. Megtudhatja
18    I,      X|         epés kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren látták őt
19    I,     XI|          arccal jelenik meg. Pedig hisz azt mindenki tudja, hogy
20    I,     XI|         megvallva gondolatát, mert hisz az eszme nem volt tisztátalan,
21    I,     XI|         óvatossá tehette volna, de hisz a virágok oly összhangzók
22    I,     XI|          gyanúra a titkos jóltevő? Hisz ismeretlen akar maradni,
23    I,     XI|           ismeretlen akar maradni, hisz közeledni sem kíván, hiszen
24    I,    XII|           viseltetett Fanny iránt. Hisz az is reménytelenül szeretett –
25    I,    XII|           elkábítja fiatal lelkét. Hisz a fiatal leányok olyan könnyen
26    I,    XII|    nemesemberek közt szokásos.~ ~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó,
27    I,    XII|          zavarba hozni törekedett! Hisz ő a repülő falevelet is
28    I,   XIII|          nem bírált menhelye; mert hisz akkor három mérföldnyi *
29    I,   XIII|          dehogy van egy szikra is, hisz én csak egy kótyomfitty *
30    I,   XIII|          nagyságos úr egészségére? Hisz nem doktor ő.~ ~– De rossz
31    I,   XIII|       végezhette kötelességét.~ ~– Hisz itt van az esperes! – monda
32   II,    XIV|           akarata, becsületessége? Hisz akinek sok pénze van, az
33   II,    XIV|     sorsával elégültsége felől; de hisz ön oly korban vette őt gyámsága
34   II,     XV|        csak tettetésből cselekszi; hisz aki az oltár előtt azt mondhatja
35   II,    XVI|      kardját leütik.~ ~– Ah uraim, hisz ez így csak tréfa! – dühönge
36   II,    XVI|         rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak játszani hívtak
37   II,    XVI|     játszani hívtak bennünket ide. Hisz ez nem párbaj, hanem gyermektréfa.
38   II,   XVII|     dolgaim miatt.~ ~– Eh patvart, hisz van önnek derék legénye,
39   II,  XVIII|       nagyobb teher, mint áldás.~ ~Hisz a gazdag számára sem jön
40   II,    XIX|           ott van e névsorozatban, hisz Pozsonyban többször látta
41   II,    XIX|        tiszta szép lélek lakhatik, hisz minden vonás férfierényt,
42   II,     XX|      könyvekre. (Zúgás; egy hang: „Hisz így nem az agarak, hanem
43   II,   XXIV| szívviszonyainak összeegyeztetése, hisz az élet, a praktikus élet
44   II,   XXIV|         kelle hinni, amit mondott, hisz olyan halavány volt e percben,
45   II,   XXIV|  titkolózik – gondolá Kecskerey –, hisz pesti palotájukat egészen
46   II,   XXIV|          rút, affreuse alliance! * Hisz külön is meghódíthatnák
47   II,    XXV|          véleményét a nők felől.~ ~Hisz az egy szóval megtörténhetnék. –
48   II,    XXV|               Milyen bohó vagy te. Hisz azt is csak neked kell elfogadni,
49   II,   XXVI|         egy kissé gédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan
50   II,   XXVI|            felforrott e szóra.~ ~– Hisz különben mi okom lett volna
51   II, XXVIII|       azután felállva Rudolfhoz –, hisz önnek nemes szíve van, ki
52   II,   XXIX|    készakarva törpén hagynák, mert hisz a gazdagok bűnei több hasznot