Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      egyik parasztleány a fejéhez ült, kezeivel gyér ősz hajában
 2    I,      I|        magát, majd ismét elbődül, ült neki az ízletes hideg sültnek,
 3    I,      I|        emelték; a két leány mellé ült kétfelől, ekkor odainté
 4    I,     II|         szobájába vezettek.~ ~Ott ült Griffard, egy csomó hírlaptól
 5    I,     IV|        miután a tábornok szemközt ült vele, tehát azzal farkasszemet
 6    I,      V|          Hosszú éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén, leste
 7    I,     VI|          három ifjú magyar mágnás ült, István, Rudolf és Miklós.
 8    I,     VI|    megkezdetett. Mindenki helyére ült, szeméhez igazítá lornyettjeit,
 9    I,     VI|          Nemours hercegnő mellett ült, kihajolt páholyából, s
10    I,    VII|      Rudolf a helyéből, hol eddig ült, s odalépett a kacagó társaság
11    I,    VII|          oly nyomasztó kifejezése ült az életunalomnak, bosszúságnak,
12    I,    VII|         álom.~ ~Pedig valóban ott ült mellette, akit keresett,
13    I,   VIII|     magasabbra emelte. Most lovon ült, s kezében egy nagy veres
14    I,   VIII|      karikását nyakába vetve, így ült fel ismét lovára.~ ~Még
15    I,   VIII|         keserű mandulát rágogatva ült karszékében. Mindez arra
16    I,      X|           A jámbor kisasszony ott ült kandallója mellett; még
17    I,      X|       panaszát nagy bizton, le is ült, anélkül, hogy kínálva lett
18    I,     XI|   sajnálta testvérét, ki hintóban ült, és brabanti * csipkéket
19    I,     XI|         vasárnapi piperében – ott ült egyik oldaloltár előtt,
20    I,    XII| eltávozott. Csak midőn hintajában ült, akkor jutott neki eszébe,
21    I,    XII|       honn. Korán reggel szekérre ült Terézzel és Fannyval, s
22    I,    XII|              A szobában magánosan ült Sándor, s mintákat rajzolt
23    I,    XII|         hasonló komor egykedvűség ült a mi ifjaink arcán.~ ~Az
24    I,    XII|      tartva. Arcán hideg nyugalom ült, bánatnak is nevezhetnők,
25    I,   XIII|     meglátva a közeledőt, előbbre ült karszékében, s kezét nyújtá
26    I,   XIII|         Bélával beszélt, mellette ült, vele barátságos poharat
27    I,   XIII|     imádkozni, valódi mély áhítat ült minden vonásán, s lesüté
28    I,   XIII|          vinni a vendégségbe, ott ült Jancsi úr mellett az asztalnál,
29    I,   XIII|   magáétól meneküljön. Jobb felől ült Jancsi úr mellett az esperes,
30    I,   XIII|              Jancsi úr leveretten ült vissza helyére, megtudva
31   II,     XV|         Boltay mester azonban nem ült mellé, hanem kiült a kocsishoz.
32   II,     XV|     Emiatt oly hideg lehangoltság ült a társalgáson, valami egymástól
33   II,     XV|          semmire, egész elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét
34   II,     XV|         válaszfelirat, bérkocsiba ült Mayerné ugyanazon öltözetben,
35   II,     XV|           az asztalhoz, s közéjök ült.~ ~Miért nem nevetnek? Miért
36   II,  XVIII|     mentül könnyebbé tenni.~ ~Ott ült már közörvendezésre, de
37   II,     XX|           agárral; hat cigány ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta
38   II,     XX|         társaság éljenzése között ült vissza helyére.~ ~Mint szokás
39   II,    XXI|         maga János úr is nyeregbe ült, s megmutatá, hogy ő sem
40   II,   XXII|        magát, és azalatt ott benn ült férjénél, és kényszeríté
41   II,   XXII|       néma ajkát, s aztán kocsira ült, önkénytelenül sóhajta föl
42   II,  XXIII|       körül tekergetett, s szembe ült Kecskerey árral, hogy időközönkint
43   II,   XXIV|            ő maga levett föveggel ült a nyitott hintóban, s szép,
44   II,   XXIV|         körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~ ~Rudolf udvariasan
45   II, XXVIII|   egyszerű polgári viseletben ott ült mellette egykor a jázminlugas
46   II,   XXIX|          legutoljára viselt – itt ült – itt rajzolt – amott a
47   II,   XXIX|         asztal legtávolabb végére ült Varga uram, s elrakott maga
48   II,   XXIX|     magához beszélve János –, itt ült ő egész délutánokon keresztül…
49   II,   XXIX|         hideg, mozdulatlan arccal ült ott a beszélő mellett; senki
50   II,   XXIX|       Azután Rudolf ismét helyére ült, elfogódott hangon suttogva,
51   II,   XXIX|       Néhány óra múlva estebédnél ült az egész társaság.~ ~Feltűnt,