Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   hasztalan törekedtek a zátonyra jutott járművet helyéből megmozdítani,
 2    I,      I|        cela? * (Itt megakadt, nem jutott eszébe a szó, amit kérni
 3    I,     II|          más úton mindig pénzéhez jutott. Mikor azt mondom „pénzéhez”,
 4    I,     II|     Kárpáthynak e pillanatban nem jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak
 5    I,     VI|          frakkszárny veszteséggel jutott vissza a lépcsőkre, az egész
 6    I,     VI| paradicsomból, üldöztetve prédára jutott vereshagyma mennykövektől.~ ~
 7    I,    VII|         az angolokkali harc alatt jutott fogságra még gyermekkorában.
 8    I,    VII|              De amíg ezen lapokra jutott volna, elébb más lapokat
 9    I,   VIII|           s amint ellenfele közel jutott hozzá, hirtelen karjai alá
10    I,   VIII|         sereg szép tulajdonsághoz jutott, anélkül, hogy egyéb változott
11    I,   VIII| fennhangon hahotázni; ilyenkor az jutott eszébe, hogy nehány nap
12    I,      X|           szerezhető a gazdagság; jutott is eszébe egynehány nagy
13    I,      X|          megkérdezni tőle: honnan jutott e szép pipához, amiben azon
14    I,      X|        valamelyik komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot írni:
15    I,      X|    enyelgett a vidám leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának is,
16    I,      X|          már őket, de most eszébe jutott, hogy felkeresse mindegyiket,
17    I,      X|         az asszony. Már annak nem jutott a rámából. Tehát ököllel
18    I,     XI|         bízik benne, önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs! Kár,
19    I,     XI| sóhajtozott utánuk. Végre annyira jutott, hogy midőn egyszer Teréz
20    I,     XI| összerezzent e gondolatra. Matild jutott eszébe. Ámde az egészen
21    I,     XI|      nehány percig tartand.~ ~Így jutott Fanny az országgyűlési terem
22    I,     XI|         tudta, hová ment, éjszaka jutott eszébe elhurcolkodni, a
23    I,    XII|       midőn hintajában ült, akkor jutott neki eszébe, hogy miért
24    I,    XII|          És akkor – akkor prédára jutott a tündérkisasszony, kinek
25    I,   XIII|           József császár idejében jutott a kastélyhoz, addig Bécsben
26    I,   XIII|        felel. Végre az archívumba jutott. Jancsi úr meglátva a közeledőt,
27    I,   XIII|        míg azon meggyőződésre nem jutott, hogy nem találja az elejét,
28    I,   XIII|        neki az a kiváló bolondság jutott, hogy az urát megbecsüli
29    I,   XIII|        van Horhi Miska. A kapuban jutott eszébe, hogy a dohányzsacskóját
30    I,   XIII|   ostobasághoz kezdtek, rögtön az jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család
31    I,   XIII|          nép között, kinek eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik
32   II,    XIV|           azon megnyugodni.~ ~Nem jutott eszébe akkor a gyámja által
33   II,     XV|  elérzékenyült e szavakra, eszébe jutott, hogy valami német tragédiában
34   II,     XV|        lepetve, hogy egyiknek sem jutott eszébe, őt felemelni. –
35   II,     XV|           ilyen szomorú állapotba jutott, és nem tudok sem sírni,
36   II,     XV|       tárgy fog lenni.)~ ~– Onnan jutott eszembe, hogy a legutolsó
37   II,  XVIII|           egész világ tudja, mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak
38   II,  XVIII|          boldogság, oly mértékben jutott neki, hogy szinte példabeszéddé
39   II,  XVIII|     bámulatában, hogy Flórát alig jutott ideje láthatni.~ ~De nem
40   II,     XX|     Karvay két fiatal hölgy mellé jutott, ahol teljes pályatere nyílt
41   II,     XX|        íme, eddigelé senkinek sem jutott eszébe, hogy annyi millió
42   II,     XX|            mint a nábob?~ ~Eszébe jutott, hogy alig egy év előtt
43   II,     XX|        hogy annyi ivó között neki jutott legelébb eszébe, miszerint
44   II,    XXI|          lovas. Már egészen mellé jutott. Először látja életében
45   II,   XXIV|          elfeledett volna, eszébe jutott a másiknak. Fanny kezdi
46   II,   XXIV|           embernek önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség
47   II,   XXIV|   berúgott nemes atyafinak eszébe jutott kirugtatni a középre s eljárni
48   II,   XXIV|    kellemes foglalkozásnál hogyne jutott volna Rudolfnak eszébe,
49   II,   XXIV|           csókolni, s csak azután jutott eszébe, hogy haragszik.~ ~–
50   II,   XXVI|          Abellinónak még most sem jutott volna eszébe az igazi gondolat,
51   II,   XXXI|          örül, hogy ilyen könnyen jutott családhoz!~ ~Ez olyan jó