Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      törni vagy szakadni kellett addig valaminek.~ ~Kivált ily
 2    I,      I|    egyetlenegy vendégszobájában, addig új vendégek közelítének
 3    I,     II|           Nincs mit tenni egyéb. Addig ön lesz kénytelen bankárom
 4    I,      V|         szégyen pírját.~ ~– S én addig itt az ágyban fekve fetrengjek?
 5    I,     VI|        két felvonás múlva jön, s addig öltözőszobájában marad.~ ~
 6    I,    VII|         jaj volna azon nőnek, ki addig, míg más férj öve van derekán,
 7    I,    VII|        szavának meg fog felelni. Addig a titoktartás becsületügy.~ ~
 8    I,    VII|     tizenhat éves koráig gyerek, addig nincs róla mit beszélni;
 9    I,   VIII|          uraságod és nemességed, addig oly úr vagy, mint a többi,
10    I,   VIII|     játékot véltek űzhetni vele, addig ő játszotta ki az egész
11    I,      X|        pénztárban talált hiányt, addig meg nem nyugodott, míg valamennyi
12    I,    XII|          akkor megfogadtam, hogy addig nem nősülök, amíg nem lelek
13    I,    XII|         Hátha nem megy ki? Akkor addig inzultáltatni úton, útfélen,
14    I,   XIII|    idejében jutott a kastélyhoz, addig Bécsben lakott, ennek meg
15    I,   XIII|        arra egy batkát sem adok. Addig volt boldog az ország, amíg
16    I,   XIII| templomba kell menni, imádkozni, addig nem pipázik senki.~ ~– Úgy!
17    I,   XIII|     érkezett vendégek, Jancsi úr addig senkivel sem szólott, amíg
18    I,   XIII|       hogy repüljek.~ ~Jancsi úr addig senkihez sem szólt, míg
19   II,    XIV|    atyjainak nevezik magukat, de addig uram… addig… meg ne kapjak
20   II,    XIV|          magukat, de addig uram… addig… meg ne kapjak itt a közelemben
21   II,    XIV|        be most Teréz nénihez, én addig futok a vacsorát elkészíteni.~ ~
22   II,     XV|       egy óra múlva visszakerül, addig talál ott az ablak hídján
23   II,     XV|         olyan chimérát, * aminek addig semmi értéke sincs, míg
24   II,     XV|        fiatalabb lehetett), hogy addig is tartsák titokban az egészet,
25   II,     XV|        belőle, ha Boltay meghal. Addig, míg Boltay él, tán kárba
26   II,     XV|      uram, de a leány nem várhat addig, míg ön nagybátyja meghal,
27   II,     XV|        mert akkorra megvénülhet, addig nem lehet mindig leány.
28   II,     XV|    mindig leány. Hát azt mondja, addig titokban esküdött volna
29   II,     XV|    asszonyság igen beszédes lőn; addig Teréz jelenléte miatt alig
30   II,    XVI|         de amíg Európában éltek, addig alkalmazkodnotok kell az
31   II,   XVII|          az erdélyi urakat, hogy addig meg nem nyugszik, amíg egy
32   II,   XVII|     ekként gyümölcstenyésztésről addig szó sem lehet, amíg az agarak
33   II,  XVIII|         bocsánat szavaimért, nem addig, amíg határtalan, kimondhatlan
34   II,  XVIII|       ismerte meg; mint mondják, addig nagyon életunt ember volt,
35   II,     XX|     holnap ide fog jönni, s hogy addig is nejének örömet szerezzen,
36   II,    XXI|    lehajolt, kérve úrnőjét, hogy addig tegye vállára a lábát, s
37   II,    XXI|       legkevésbé szeretik. Ezért addig iparkodott azt hajigálni,
38   II,   XXII|        Szentirmayné mégsem akart addig eltávozni, míg barátnéját
39   II,   XXII|     kétséges volt meggyógyulása, addig senkit el nem fogadott magánál.
40   II,  XXIII|      padlat mázába tapodhatta, s addig meg nem nyugodott, míg egy
41   II,   XXIV|     nőnek kezét kezemben tartom, addig őt a világ nem meri elítélni,
42   II,   XXIV|         világ nem meri elítélni, addig ő nincs elkárhoztatva. És
43   II,    XXV|        el délutáni álmát.~ ~– Te addig, öcsém, mulasd magadat kedved
44   II,    XXV|     vissza fog térni, kéri, hogy addig foglaljon helyet, és maga
45   II,    XXV|        foglaljon helyet, és maga addig kifut a szobából. Társalkodónéját
46   II,   XXVI|      volna az egész téli szezon. Addig nem is beszéltek sem bálokról,
47   II,  XXVII|     nevét milliók áldani!~ ~Csak addig élhetne még, míg őt beszélni
48   II, XXVIII|          mely az útfélen van, én addig egyet fordulok. Egy óránál
49   II, XXVIII|         az erdő felől megkerítem addig.~ ~Azzal átvett a beszélő
50   II,   XXIX|          jobban tudja már ő.~ ~– Addig semmi gyászfátyolt le ne
51   II,   XXXI|      aranyat kap, és elutazik, s addig vissza nem jön, amíg bennetart;