Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     vasvillázni.~ ~Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen szavakkal
 2    I,      I|              Isten hozta a nagyságos urat nálunk; mindennel szolgálok,
 3    I,      I|          teljesen megnyugtatá a nagy urat. A kohót búsan, keservesen
 4    I,      I|             Hát mi hozza most ide az urat – az égből a pokolba?~ ~–
 5    I,     II|        nevezetes emberré tette Watts urat.~ ~A bankár előtt kis kínai
 6    I,      V|            hőseül Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~ ~A művész
 7    I,      V|                  Tisztelem Deboureux urat – szólt hirtelen elhatározva
 8    I,   VIII|        őnagyságát, méltóságos Jancsi urat megtisztelni annak rendi
 9    I,   VIII|         látásnál felismerte benne az urat, sőt némelyek még azt is
10    I,   VIII|        kezdték kifelé cepelni Jancsi urat is. Aki kevésbé tudott lábaival
11    I,     IX|          torzképet rajzolt; a jámbor urat mint türelmes kost állítva
12    I,      X|             néha figyelmezteté Mayer urat, hogy a nagy deklamáció
13    I,      X|        meglátta a hozzá belépő Mayer urat, levevé pápaszemét, s a
14    I,      X|             nagy kincstől akarják az urat megfosztani, amit jó drágáért
15    I,      X|             leszek, aki bezáratom az urat.~ ~Mayer ijedtében azt kérdezte –
16    I,   XIII|         magát.~ ~Akik ismerék Jancsi urat, már július vége felé vehették
17    I,   XIII|     szokatlan áhítat lepte meg János urat; a bohócok, a pórleányok
18    I,   XIII|              felül ejtse a nagyságos urat, s akkor is három lépésnyi
19    I,   XIII|                Hát azért hivattam az urat, hogy írjon azonnal leveleket,
20    I,   XIII|              mire visszatért, Jancsi urat az ablakban találta, amint
21    I,   XIII|        nagyságos úr? Aki a nagyságos urat úgy megbántotta.~ ~– S mi
22    I,   XIII|        bántott a jámbor, a nagyságos urat bántotta, s ha a nagyságos
23    I,   XIII|          Ezalatt felöltözteté Jancsi urat, megfésülé, megmosdatta,
24    I,   XIII|           színe elé kaphatván Jancsi urat, az isten nevében úgy megdorgálá
25    I,   XIII|             véletlen felmenté Jancsi urat e keserves mulatság alól,
26    I,   XIII|         zárták, sohasem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni
27    I,   XIII|          szólt. Csakugyan az esperes urat kellett felkérni, megígértetvén
28    I,   XIII|             menten elájult.~ ~Jancsi urat máskor az ilyen dolgok nagyon
29    I,   XIII|         földesurára.~ ~Máskor Jancsi urat, mikor a lépcsőn ment le
30    I,   XIII|            felköszönteni a nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte
31    I,   XIII|            isten éltesse a nagyságos urat, kívánom tiszta szívből!” –
32    I,   XIII|             s lekaszálja a nagyságos urat, ne hagyják ama mennyei
33    I,   XIII|        Követték még aznap az esperes urat több főtisztviselői a Kárpáthy-család
34    I,   XIII|              örül, hogy nálánál jobb urat találtak, mármost annál
35    I,   XIII|         örökölt valóban, vagy Jancsi urat, hogy ha már meg akart halni,
36   II,    XIV|          előtt, melyből éltes magyar urat segít leszállani a hajdú.~ ~
37   II,    XIV|        engedett a szónak, bevitte az urat legbelső szobájába, leültette,
38   II,    XIV|              lehetnék, s most Jancsi urat mutatja be kérő gyanánt.~ ~
39   II,     XV|             nemigen tudok olyan nagy urat, aki a szavát megszegje,
40   II,     XV|           tőle –, hogy hívják azt az urat, aki felőlem kérdezősködött?~ ~
41   II,   XVII| legmulatságosabb alakot, magát János urat, kik mind arra látszanak
42   II,   XVII|           töltsék ott a telet. János urat már rá is vette, hogy egy
43   II,   XVII|        minden intézményt, mely János urat oly hírnevessé tette, hogy
44   II,  XVIII|           ezerszer bocsánat…~ ~János urat egy tekintet a delnő arcára
45   II,  XVIII|      kétfelül karjára a jámbor János urat, s dalolva táncolva viszi
46   II,     XX|           melyik illeti meg magát az urat?~ ~Lehete látni ezek között
47   II,    XXI|         kezei után kapkodva.~ ~János urat nagyon kellemetesen lepte
48   II, XXVIII|         volna, ha elkísérném az ifjú urat, ha valahova akar menni?
49   II,   XXXI|                  Hallottuk Kecskerey urat, most hallgassuk a kortyondi