Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         rajta, mint a csinált úton, sőt vannak kocsisok, akik sokáig
 2    I,      I|             leányzó, kiknek komoly, sőt mondhatni aggodalmas arcáról
 3    I,     IV|              mint az asszonyok?~ ~– Sőt igen, mert az finommá teszi
 4    I,    VII|             unokájára Eszékiné.~ ~– Sőt inkább – felelt Rudolf –,
 5    I,   VIII|     csikósok el nem terelték onnan, sőt újabb időkben a Szolnok
 6    I,   VIII|           meg sem moccant helyéből, sőt inkább az orrát is beledugta
 7    I,   VIII|           felismerte benne az urat, sőt némelyek még azt is bizonyosan
 8    I,   VIII|       leányaik körüli megjelenését, sőt titok fejében megsúgák meghittebb
 9    I,   VIII|           az ágyban felült kacagni, sőt egy ízben plena sessione, *
10    I,     IX|         csak a kardforgatáshoz ért, sőt voltak, akik már ezt sem
11    I,      X| hóladatosságát iránta kifejezhesse, sőt még leányait is rábírta,
12    I,      X|      ellenkező feleleteket adjanak, sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban,
13    I,      X|         tesznek, mintha nem látnák, sőt ha leányaival találkoznak
14    I,     XI|         sohasem szólt előtte Teréz; sőt még arra is figyelt, hogy
15    I,     XI|         vasárnaponkint a templomba, sőt a legközelebbi hónap elején
16    I,     XI|            vonzerővel sem bírt reá, sőt bizalmatlan, félelemidéző
17    I,    XII|          felhagyott a bántalmakkal, sőt ennek legengedelmesebb jó
18    I,   XIII|  alapítványt tett a pap fizetésére. Sőt buzgalma még annyira vitte,
19    I,   XIII|        dolgokon nem tudott kacagni, sőt még figyelmezteté Horhi
20   II,    XIV|             bolondnak tartanak!~ ~– Sőt meg is okosodott.~ ~– Örökké
21   II,     XV|        hallhatja, vagy mikor dalol; sőt arra is vállalkozott, hogy
22   II,     XV|         volna magyarázni az érzést, sőt a magáét elmondva, azt még
23   II,     XV|          szelíd, nyájas! Ne kerüld, sőt iparkodjál kívánatait teljesítni.
24   II,     XV|            bámulná, csodálná magát; sőt amint a gömbölyű tükör előtte
25   II,     XV|         csak ránk sem néztek többé, sőt még veled sem hagyták beszélni
26   II,     XV|             vallás csak poézis.~ ~– Sőt tíz esztendeig sem tart
27   II,     XV|     tartatnak minden héten kétszer, sőt rendkívüli esetekben, például
28   II,     XV|            sincs annak a nap alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt
29   II,     XV|             nemcsak hogy megbocsát, sőt ezerszer lekötelezve érzi
30   II,     XV|         akár Liviust vagy Konrádot. Sőt neked nagy okaid vannak
31   II,     XV|           új József * és Potifárné. Sőt kénytelen vigyázni, hogy
32   II,   XVII|             nyom el volt törölve.~ ~Sőt még a kert mögött épült
33   II,   XVII|       előkelő családból származott, sőt a szavait sem igen szükség
34   II,   XVII|            szokta törülni a tollat, sőt még a nyelve is az, mert
35   II,  XVIII|          tán majd később kalandjai, sőt botrányai szolgáltatni fognak;
36   II,  XVIII|          nagyon keresse a szavakat, sőt inkább, ha volnának is azok
37   II,  XVIII|             könnyei csorogtak bele, sőt utoljára a nagy nevetés
38   II,     XX|         kivarrott szűrben, subában, sőt egy rettentő társzekeret
39   II,     XX|      juhokat vevék pártfogásuk alá, sőt olyanok is vagynak, melyek
40   II,     XX|         juhoktól, sem a betegektől, sőt még ama kukacoktól sem,
41   II,     XX|         hanem urának fogná pártját? Sőt ellenkezőleg, ki ne tudná
42   II,    XXI|            beszélni, mint egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem
43   II,   XXIV|     arravaló tagjaival köszöngetve, sőt később egy székre áll fel,
44   II,   XXIV|         tudjuk, hogy feljön-e.)~ ~– Sőt azt is bizonyosan tudom,
45   II,   XXIV|          nőm kedveért őt rágalmazd, sőt elismerem, hogy Kárpáthyné
46   II,   XXIV|             is tréfálhat veled.~ ~– Sőt inkább azért akartál elküldeni,
47   II,   XXXI|        ellent a szíves meghívásnak, sőt némi kötelességet vélt abban
48   II,   XXXI|             szólt Flóra elevenen –, sőt még szája mozdulása is úgy
49   II,    Meg|            benne kiigazítani valót, sőt meg kell vallanom, hogy „