Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         gáton. A nehéz kasornya * magas rugóin akkorákat vetődik,
 2    I,      I|     öklelő modorban, s a nyak egy magas kemény kravátliba van szorítva,
 3    I,      I|        alul érnek, s gallérja oly magas, hogy alig lehet belőle
 4    I,     II|           a feszes kimondhatatlan magas szárú, fényes csizmákba
 5    I,     II| elfogadásra, s azzal szétcsapta a magas mahagónifa szárnyajtókat,
 6    I,    III|    középen kettőjük között halad, magas, sugár ifjú, simára borotvált
 7    I,    III|    fehérlik a bölcsnek sírja; egy magas kőobeliszk az egész, ráírva
 8    I,    III|   buzdítsák, lelkesítsék, lesznek magas lelkű emberei, s úgy hiszem,
 9    I,     IV|          e szóra Iván herceg, egy magas, katonás alak, kiben azon
10    I,      V|        emlegeté a hír.~ ~A művész magas, eszményi alak volt nemes,
11    I,     VI|  felgördült. A színpad hátteréből magas fönséges alak lépett elő. –
12    I,     VI|         megragadá a tapskereskedő magas gallérját.~ ~– A kingdom
13    I,     VI| bandájából tartózkodást éreztek a magas vendégek jelenléte miatt,
14    I,    VII|  bizonyossá tehetjük, miszerint e magas körökben igen olcsó az élet;
15    I,    VII|   őrizkedve, hogy beszéde sem oly magas ne legyen, hogy a hallgató
16    I,   VIII|        tavalyi pünkösdi király.~ ~Magas, szikár termetű legény,
17    I,   VIII|         nem is volt illendő ilyen magas állású személy tekintélye
18    I,   VIII|    búzavetések terülnek, másfelől magas sötétzöld sás mutatja a
19    I,   VIII|     rátalálni a bika tanyájára, a magas nád között két külön út
20    I,   VIII|     nézőbe jött lovasok ezalatt a magas gátra vonultak fel, honnan
21    I,   VIII|    aludván, azt álmodta, hogy egy magas hegytetőről egy mély kőbányába
22    I,     IX|       csak mívelni kell.~ ~Voltak magas lelkű delnőink, kik anyjukká
23    I,     IX| ünnepéllyel nyitá meg, mely annak magas tekintélyt volt képes kölcsönözni;
24    I,     XI|          Jézust az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá neki a
25    I,     XI|           a kísértő felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja neki
26    I,     XI|         leendett belőlük. Az ifjú magas, ideges, szabályos termet,
27    I,     XI|    magának ideálképeket alkotott. Magas, komor, halvány arcú férfiúnak
28    I,    XII|       alaknak hitt, kinek jósága, magas, emberfölötti nemes jelleméről
29    I,    XII|        csakugyan nem számolt.~ ~A magas úr nem méltóztatott észrevenni
30    I,     Sz|         perszonális – személynök, magas hivatalnoki rang a feudális
31   II,    XIV|       szerelem helyett kényelmet, magas állást ígér.~ ~– Ki az?~ ~–
32   II,    XIV|         egy légkörben álljon azon magas, azon irigyelt delnőkkel,
33   II,     XV|      háziúr, őnagysága Kecskerey, magas leereszkedéssel fogadja
34   II,   XVII|       mint mondják, igen finom és magas míveltségű delnő, s vannak
35   II,   XVII|       Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe felvegyék? E magas,
36   II,   XVII|       magas köreikbe felvegyék? E magas, feddhetlen családok hölgyei,
37   II,  XVIII|       hadd jelenjen meg azokban a magas körökben, mikbe feltolakodott.~ ~
38   II,  XVIII|       mind előkelő, nagy emberek, magas állású férfiak, feddhetlen
39   II,  XVIII|        bűnösökért a kegyelemosztó magas helyeken esdekel, hanem
40   II,  XVIII|  képzeletében alkotott, hanem egy magas, száraz, meghatározhatlan
41   II,  XVIII|      félelmet érezék magamban ily magas körökben megjelenésem előtt.
42   II,  XVIII|           tiszta, vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli találkozásakor,
43   II,    XIX|         minden vonás férfierényt, magas, fennkölt szellemet árul
44   II,    XIX| Kereszthyné. Ez jeles asszonyság. Magas, vaskos, férfias alak széles,
45   II,     XX|       gömbölyű, sárga mázú hintók magas, peckes rugókra helyezve,
46   II,    XXI|          is leszálltak felhágva a magas torony alakú teraszra, mely
47   II,    XXI|    vadászoknak itt egy meglehetős magas korlátot kellett átugratniok,
48   II,    XXV|           amit érez valaki, midőn magas toronyból alátekint, s úgy
49   II, XXVIII|           nyájas, oly jó őhozzá e magas úr.~ ~A szán nemsokára eltűnt