Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       ízibe! Mondjon kend verset erre a csárdára, hol az emberek
 2    I,      I|   felszólítá Gyárfást, hogy most erre rögtön mondjon verset.~ ~
 3    I,      I|          mint akármelyik cigány; erre pedig a két parasztlyánnak
 4    I,    III|          különc routier, * kinek erre is ideje jut, s vagy egy
 5    I,     IV|        szemét egy pezsgődugóval. Erre már mégiscsak ránézett,
 6    I,      V|   megszámlálják; elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra
 7    I,     VI|          Abellino dühösen rohant erre ki a páholyból, fel a második
 8    I,     VI|       mindenre készen volt, csak erre nem; két koszorú hullott
 9    I,    VII|        is nevetett utána mind.~ ~Erre a szóra felkelt Rudolf a
10    I,    VII|       forró ajk égetését érzé. – Erre felszökött, s kezeit védőleg
11    I,    VII|    legyen a grófnő textusának, s erre e mondatot szalasztá ki
12    I,   VIII|      ingovány szélében.~ ~Márton erre ismét visszafordult reá,
13    I,      X|          forint árú csipkénél.~ ~Erre nem tudott Mayer úr mit
14    I,      X|      végképpen elérzékenyülve.~ ~Erre a szóra az egész család
15    I,      X|           mert tudom jól, hogyha erre volna is önnek akarata,
16    I,     XI|           mily magasztos ének!~ ~Erre csakugyan oda kellett fordulnia,
17    I,     XI| tartanának a jó erkölcsre.~ ~Már erre a szóra Krammné is beszédes
18    I,    XII|        hogy hanyatt nem esett.~ ~Erre a meglepetésre csakugyan
19    I,    XII|          a kihívó, hanem önök.~ ~Erre nem lehetett mit felelni.~ ~
20    I,   XIII|          indigenáltatott * be.~ ~Erre következett a mi nábobunk,
21    I,   XIII|         Befogtam már.~ ~János úr erre példás elszántsággal nyújtá
22    I,   XIII|          csúnya képet meresztett erre a szóra, s letette kezéből
23    I,   XIII|         kezd lenni egyszerre?)~ ~Erre ismét megharsantak a trombiták,
24    I,   XIII|      Göthéből fordította Lokodi. Erre Göthe aligha ismert volna;
25   II,    XIV|      végett jöttem én ide, hanem erre engem jól kigondolt, kiszámított
26   II,    XIV|         vele a világban. Ah, még erre nem vagyok elég olcsó!~ ~
27   II,     XV| buzgalommal kiabált a kocsisra: „Erre hajts, ne menj neki a sárnak,
28   II,     XV|      azon kezdi, hogy, ‚mit ád', erre hallgass.”~ ~Pfuj! pfuj!
29   II,     XV|    meglehet, hogy férjhez ment.” Erre csak elsápadt az ember,
30   II,     XV|          hagyhatja a házasságot. Erre azt mondta, hogy no jó,
31   II,     XV|    Holnapután – ismétlé Fanny.~ ~Erre ismét belépett Boltay.~ ~–
32   II,     XV|          gyermeke fogna tenni.~ ~Erre azután rohana János úr hintajához,
33   II,     XV|          meg a vendégeket.~ ~Aki erre azt a szót ejtené ki száján,
34   II,    XVI|      majd beszélhetünk azután.~ ~Erre Fennimor is elhallgatott.
35   II,   XVII|         csak nagy bolond – monda erre Vidra cigány.~ ~Midőn aztán
36   II,  XVIII|     minthogy azonban utunk éppen erre vezetett (tehát ne gondold
37   II,  XVIII|          hullámzatokat képezett. Erre majd meg fogja tanítani
38   II,     XX|           és leteperné a földre; erre a többi pártfelek is, agár-guelfek *
39   II,     XX|     rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk is azzal felelne,
40   II,     XX|        nagy férfiú jobbnak látta erre mindjárt buzogánnyal felelni.
41   II,    XXI|         valamely mélyen alvó még erre se ébredjen fel, kisütögettek
42   II,  XXIII|    Jusszuf! – kiált Kecskerey úr erre oly éles, hangon, hogy a
43   II,  XXIII|          Mert az nem lehet, hogy erre férje képes volna, ez hazugság,
44   II,   XXIV|      felér három pofoncsapással. Erre jól emlékezem, mert párbaj
45   II,   XXVI|       makk kettőst. *~ ~Abellino erre odajárul, személye iránti
46   II,   XXVI|    tisztelek.~ ~Ez nagy szó. Már erre csakugyan el kellett hallgatni.
47   II,   XXXI|  emancipált hölgy azt jegyzi meg erre, hogy ő ki nem állhatja
48   II,   XXXI|          Darvay Jenő jónak látta erre egész komoly arccal megjegyezni,
49   II,    Veg|    használom az idegen szavakat. Erre, ha tréfálni akarnék, azt