Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               s azzal mintha hirtelen valamit meglátott volna, ismét a
 2    I,      I|               De biz az. Tud még róla valamit?~ ~– Ah, ezer ilyet; az
 3    I,     II|         pénzvilágot kormányzó emberek valamit megtudnak, az váltig titok
 4    I,     II|                Adjon be hitelezőimnek valamit, amitől elmenjenek.~ ~–
 5    I,     II|             ez a monsieur Satan * tud valamit csinálni a lelkekkel, de
 6    I,    III|            idegen, hanem ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől
 7    I,     IV|           lehet felőle, hogy tud róla valamit, hanem azért a márki a legkedvesebb
 8    I,     IV|          szóra, mindenki akarta, hogy valamit bízzanak rá.~ ~– Parancsoljanak
 9    I,      V|              talál ébredni, s meghall valamit.~ ~Mainvielle e percben
10    I,   VIII|           bort!~ ~– Parancsolsz-e még valamit, Márton?~ ~– Hát? A cigányok
11    I,     IX|             jegyzeteket tesz rá, vagy valamit indítványoz. Ahán, most
12    I,     IX|              asszonyság fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran kíváncsian
13    I,      X|             hogy más is higgyen abból valamit, amit ő hisz.~ ~– Az nem
14    I,      X|              olykor, ha már szólnának valamit felőle, csak hogy ő visszautasíthassa
15    I,      X|         kifogása? Vethet nekem valaki valamit szememre? Nem úgy bánok-e
16    I,     XI|                 Tán gondoltak felőlök valamit?~ ~Valóban szép pár leendett
17    I,     XI|             de arcán látszott, mintha valamit nagyon szeretne, de átall
18    I,    XII|              aligha meg nem szagoltak valamit.~ ~– Miféle mesterember
19    I,    XII|         gyaluk, a fűrészek mondanak-e valamit dolgozás közben; s most
20    I,    XII| írószekrényéhez lépett, ott keresgélt valamit, és azután írt nagy sebesen.~ ~–
21    I,   XIII|             látszott, hogy akarna még valamit mondani, de az csak egy
22   II,    XIV|              ott rejté el.~ ~Ér is az valamit.~ ~Árgusnak száz szeme volt,
23   II,    XIV|               leány mégis érez iránta valamit. Ha visszautasítja, mondhatja
24   II,    XIV|                nehogy a kerülgetéssel valamit sejtessen vele.~ ~A leány
25   II,     XV|            reszketve várta, fog-e még valamit szólani ez asszony.~ ~Óh,
26   II,     XV|            hallottam mindég tefelőled valamit. Mindenütt utánad járt,
27   II,     XV|              van. Ki ad teneked azért valamit, hogy ifjúságodat nagy kegyes
28   II,     XV|              s kérdezé, nem izennek-e valamit a városba, mert rögtön indul,
29   II,     XV|               mit bámulsz? Hajts!~ ~– Valamit itt hagytunk – monda az
30   II,   XVII|             aki ötölve-hatolva tudott valamit beszélni a generózus nábob
31   II,   XVII|        magukat: soha senkivel, akitől valamit vesznek, semmiféle idegen
32   II,   XVII|             lenni, talált ki számukra valamit, aminek alkalmazása teljesen
33   II,  XVIII|               uram feltekintett, hogy valamit szóljon, de amíg köhögött,
34   II,  XVIII|            megmozdítani anélkül, hogy valamit ne beszéljen hozzá, s ha
35   II,  XVIII|              emberben, hogy a beszélő valamit forgat a szájában, amit
36   II,    XIX|              emlékezett, s ha kellett valamit végezni, úgy tett, mintha
37   II,    XXI|           Marion kisasszony is súgott valamit a mellette ülő Kereszthynének.~ ~–
38   II,   XXII|              Nem haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~ ~– Ezeret!
39   II,   XXII|                hogy neje is fog tehát valamit kívánni.~ ~– Lám, a betegek
40   II,   XXII|              nekem?~ ~– Boldog vagyok valamit kedvedre tehetni.~ ~– Ne
41   II,  XXIII|          Nekem mindenáron kell tudnom valamit, ami Kárpáthynét a törvény
42   II,   XXIV|            fiatal hölgyekre elkölteni valamit.~ ~– De azt is tudom, ami
43   II,   XXIV|                hogy én kérdezek tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul.
44   II,    XXV|                rebegé Fanny, minthogy valamit kellett rá felelni.~ ~–
45   II,    XXV|           sejtett-e valaha e titokból valamit? Angyalarca azt nem mutatta
46   II,  XXVII|           minden bemenőtől izent neki valamit.~ ~Ki bírná örömét leírni,
47   II, XXVIII|             szánban, s mintha keresne valamit, széttekinget a síkságon.
48   II,    Meg|          Jennyt. Megtudtam felőle még valamit.~ ~– Még?~ ~– Igen; azt,