Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             őrizte, csak akkor vették észre, mikor már megszólalt.~ ~–
 2    I,    III|              pongyolasága mellett is, észre lehet venni azt a keresetlen
 3    I,      V|       megszokják, és nem veszik többé észre előnyeit, hibáit pedig feljegyzik.
 4    I,     VI|     pillanatban úgy űték fejébe eddig észre nem vett kezek a Bolivar-kalapot,
 5    I,    VII|          kergeté vissza.~ ~Chataquéla észre sem vevé, hogy a tűz színhelyére
 6    I,    VII| megfeledkeztek.~ ~Chataquéla nem vevé észre a veszélyes hatást, melyet
 7    I,    VII|              megilletődését nem vevék észre a jelenlevők, mert e percben
 8    I,    VII|                 És most leverten vevé észre, hogy ez arcot nem bírja
 9    I,   VIII|               összegázolták.~ ~Ő maga észre sem vevé koszorúja elestét,
10    I,   VIII|               koronát senki sem vette észre a földön, beletapodták a
11    I,   VIII|               elől. Azt sem vette már észre.~ ~A lovag ekkor elővoná
12    I,     IX|        öltözött polgárleányt vehettek észre egy éltes, de nagyon cifra
13    I,      X|              a lábukra nem gázol; kik észre nem veszik, ha az utcán
14    I,      X|              be velök, s mégsem veszi észre, hogy viseli. Ön egy bamba.
15    I,      X|    keményszívű fog lenni, s nem veszi észre, hogy leányai anyjostul
16    I,      X|              nagy urak.~ ~Vette ugyan észre Mayer uram, hogy midőn az
17    I,     XI|      küldeményt hozó eltávozott, vevé észre Fanny a virágok közt rejlő
18    I,     XI|               hogy ki sem veendi őket észre, s az egész csak nehány
19    I,    XII|             Ifjaink csodálkozva vevék észre, hogy a fiatal kézműves
20    I,   XIII|             július vége felé vehették észre rajta azt a kényelmetlen
21    I,   XIII|        olvasni: „az ecetes…” itt vevé észre, hogy ecetes ugorkáról van
22    I,   XIII|     megtisztelőit fogadta, nem lehete észre nem venni bizonyos visszatartózkodást,
23   II,    XIV|               lopóztak az udvarra, ha észre nem vették, s mulatságképpen
24   II,    XIV|        kitűnni törekvés. Nem vette ön észre, mint hidegült el egyszerre
25   II,     XV|               semmi módon nem vehetni észre, ha az ember elpirul.~ ~–
26   II,     XV|            Terézt, s azon vette magát észre, hogy egyszer csak Fannyt
27   II,     XV|             tételt.~ ~– Én nem vettem észre.~ ~– Ah, ez flibusterie! * –
28   II,    XVI|           szégyenében ismét azon vevé észre magát Fennimor, hogy egyszerre
29   II,   XVII|       mulatság látni; hanem azt veszi észre, hogy mindazok, kik az eszméről
30   II,   XVII|            pedig, midőn János úr vevé észre, hogy a betyár kompániák
31   II,  XVIII|                  Pedig, amint vesszük észre, már mindjárt a vége felé
32   II,  XVIII|               s maga is ijedten veszi észre, mennyit mellőzött már hallgatással.
33   II,  XVIII|     bocsátkozék le, amelyből embertől észre nem vehető módon sikerült
34   II,  XVIII|        mindenkinek. Ki venne ilyesmit észre?~ ~– Megbocsát, kedves szomszédnő –
35   II,  XVIII|    kényszerítsék.~ ~János úr hirtelen észre térve elgondolá magában,
36   II,    XIX|            talán csak Flóra nem vette észre őt, vagy azok közé számítá,
37   II,    XXI|             előzött meg, s midőn vevé észre, hogy a távolság fogyni
38   II,    XXI|            Már a kaszáló közepe táján észre lehet venni, hogy futása
39   II,    XXI|          lépésnyire futtában veszi az észre, hogy a róka elmaradt.~ ~
40   II,    XXI|          figyelem miatt mind ez ideig észre nem vették.~ ~Ez ő!~ ~Flóra
41   II,    XXI|            már vele, ha sohasem vette észre. A paripa tajtékot fúva
42   II,   XXIV|       elmentem mellette, és aki engem észre nem vett, az Rudolf volt.~ ~
43   II,    XXV|       figyelmét, hogy csak akkor vevé észre a visszatérő hölgyet, midőn
44   II,    XXV|               Flóra okos lelke vett-e észre, sejtett-e valaha e titokból
45   II,   XXVI|                Uraim! Önök nem veszik észre, hogy helytelen és nemesemberekhez
46   II,   XXIX|             mellett; senki sem veheti észre rajta, mit érez, midőn e
47   II,    XXX|             még hű szolgája sem vette észre, ki vele egy szobában aludt,
48   II,   XXXI|              pinceablakból, hogy őtet észre ne vegye senki, azután nem