Kötet, Fezejet

1001   II,   XVII|         megnevezett célokra is, miket egy nyughatatlan gróf és más,
1002   II,   XVII|            által).~ ~…De most hátrább egy kissé az agarakkal!~ ~– ~ ~
1003   II,   XVII|      elismerni, melyre a szerencse és egy bohó vénember szeszélye
1004   II,   XVII|              beszédeket. Ezt befejezi egy népes lakoma; ő ott fog
1005   II,  XVIII|           éktelen nagy gazdagságot és egy roppant nagy nevet kapott.
1006   II,  XVIII|           számára sem jön fel kétszer egy nap a hajnal, s a világ
1007   II,  XVIII|               mint jutott ő e névhez. Egy bolondosnak ismert öregúr,
1008   II,  XVIII|         álljon unokaöccsén, nőül vett egy rossz hírű családból eredett
1009   II,  XVIII| gyönyörűségére.~ ~Nincs senki, akitől egy őszinte szót várhasson,
1010   II,  XVIII|         őszinte szót várhasson, akire egy őszinte szavát rábízhassa,
1011   II,  XVIII|               másik saját híre. Hozzá egy lépéssel közelebb van minden
1012   II,  XVIII|         nagyon boszontónak hiszem azt egy férfira nézve. Kicsicsomázott
1013   II,  XVIII|               és keringőt, ahogy ő.~ ~Egy hosszú, öles gróf, aki maga
1014   II,  XVIII|               tagadja, hogy ha valaha egy vetélytársa megelőzte volna.
1015   II,  XVIII|     keresztül-kasul lépjen akárkin.~ ~Egy halavány fiatalember, ki
1016   II,  XVIII|       egyáltalában írni.)~ ~És azután egy csapat szemét ember, aki
1017   II,  XVIII|              igen alkalmas és jó; meg egy másik csoport léhűtő, mely
1018   II,  XVIII|            után, mint a többi; és még egy harmadik légió apró ember,
1019   II,  XVIII|  tépelődéseiben vékonnyá szárad, mint egy tőkehal; íme, ezekből áll
1020   II,  XVIII|               elől. De hol, de kinél? Egy szív sincs hozzá közel,
1021   II,  XVIII|                  Miért nincs legalább egy nő, egy jó barátnő közel,
1022   II,  XVIII|          Miért nincs legalább egy nő, egy jó barátnő közel, kit lelkébe
1023   II,  XVIII|    meghívottak neveit feljegyeztetvén egy hosszú lajstromra, azt beküldé
1024   II,  XVIII|          magát, előrehúzta, leültette egy karszékbe, s hogy fel ne
1025   II,  XVIII|            ismeretséget akar tartani, egy nagy ünnepélyre összehíva,
1026   II,  XVIII|       édesanyját (nem Mayernét, hanem egy ideális édesanyát, amilyennek
1027   II,  XVIII|               bácsi, megbocsásson, ha egy kéréssel terhelem.~ ~Varga
1028   II,  XVIII|              asszony úgy kívánja.~ ~– Egy kérdést akarok önhöz intézni,
1029   II,  XVIII|               dolmánya belső zsebéből egy kockás gyapot zsebkendőt
1030   II,  XVIII|            tisztelet, hogy megengedik egy olyan csekély embernek,
1031   II,  XVIII|            helyébe, őt pedig eldugják egy hombár alá, ahol senki rá
1032   II,  XVIII|              ámbátor gyűlöletes dolog egy olyan csekély embernek,
1033   II,  XVIII|          valóban érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen, nagyon régen.
1034   II,  XVIII|          voltam, legnehezebb óráimban egy szép delnő, egy nem ezen
1035   II,  XVIII|              óráimban egy szép delnő, egy nem ezen világból való angyal
1036   II,  XVIII|               E derék hölgy bizonyára egy lesz azok közől, akikben
1037   II,  XVIII|     leírhassam hozzája méltón. Amiket egy nőnél erényekben lehet keresni,
1038   II,  XVIII|    kérdezősködni, ha nem azt fogják-e egy szívvel, egy szájjal állítani,
1039   II,  XVIII|             azt fogják-e egy szívvel, egy szájjal állítani, hogy boldogságot
1040   II,  XVIII|             példát; én valójában csak egy úrnőt ismerek, akit méltó
1041   II,  XVIII|             nagy örömmel fogadna s rá egy pillanat múlva Marci, a
1042   II,  XVIII|          lelkében a hallottak szerint egy képzeletalakot iparkodott
1043   II,  XVIII|          képzeletében alkotott, hanem egy magas, száraz, meghatározhatlan
1044   II,  XVIII|     vállperecei iránti borzalommal.~ ~Egy percre szinte megrettent
1045   II,  XVIII|           szinte megrettent Fanny, ki egy kedves, szeretetre méltó
1046   II,  XVIII|           mindig annyit, amennyi elég egy igen népes társaságnak.~ ~
1047   II,  XVIII|           vágás és szurkálás, mellyel egy egész társaságot képes oly
1048   II,  XVIII|       ezerszer bocsánat…~ ~János urat egy tekintet a delnő arcára
1049   II,  XVIII|            hogy azt mondassa magának. Egy mellékfotelbe bocsátkozék
1050   II,  XVIII|         indultunk), nekem különben is egy régi perem van Kárpáthy
1051   II,  XVIII|         szépséged tett úrnővé.)~ ~Itt egy kicsinyt elszalasztá a beszéd
1052   II,  XVIII|             tévedett gyöngéd kezet.~ ~Egy jótékony köhögési roham
1053   II,  XVIII|       valóságos angyal a szeretetben, egy kerubim, nem is férfi a
1054   II,  XVIII|           aminő csak csodára születik egy században egy.~ ~(Értsétek
1055   II,  XVIII|        csodára születik egy században egy.~ ~(Értsétek meg belőle
1056   II,  XVIII|           Rudolf nem olyan férj, mint egy és más férfi, teszem föl
1057   II,  XVIII|             nem is lehet máskülönben. Egy fiatal nőnek a legnehezebb
1058   II,  XVIII|      legelőször a világba lép, kivált egy esetben, midőn azt kénytelen
1059   II,  XVIII|              az anyai vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen
1060   II,  XVIII|         őrködő gondja megbecsülhetlen egy fiatal nőre nézve.~ ~Fanny
1061   II,  XVIII|               elég beszélnivalója van egy mással. Ha önnek úgy tetszik,
1062   II,  XVIII|               halmozá el, és nem bírt egy szót szólani.~ ~– Ah, istenem,
1063   II,  XVIII|                mondja ön: ugyebár nem egy hideg ügy hozta e házba,
1064   II,  XVIII|             hallotta ön, hogy van itt egy szegény magára hagyott nő,
1065   II,  XVIII|         gyerünk el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást,
1066   II,  XVIII|              adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, tegyünk jót vele.~ ~–
1067   II,  XVIII|             sejti azt, hogy bennem is egy szegényre talált, kit jótéteményeiben
1068   II,  XVIII|             ennél a gondolatnál: „Van egy áldott lény, ki rám gondolt,
1069   II,  XVIII|          szívéhez Flóra kezét, melyet egy percig sem bocsátott el
1070   II,  XVIII|             arra, ami után sóvárgott: egy szívre, mely megérti, egy
1071   II,  XVIII|             egy szívre, mely megérti, egy oly őszinte, salaktalan
1072   II,  XVIII|            jól eshetett ez neki; amit egy tiszta, vágyó szív érez
1073   II,  XVIII|            akkor én itt maradok nálad egy egész – egy egész hétig!~ ~
1074   II,  XVIII|             maradok nálad egy egész – egy egész hétig!~ ~Ez annyit
1075   II,  XVIII|               nekem ismét segíteni, s egy hétig te leszesz nálam.
1076   II,  XVIII|         nevetett.~ ~Ez a Szentirmayné egy valóságos kis bohó, hogy
1077   II,  XVIII|                   Igen, nagynéni, még egy kis ideig itt maradok Fannynál.~ ~
1078   II,  XVIII|       jókedvbe, hogy le kellett ülnie egy karszékbe magát kinevetni,
1079   II,  XVIII|              Bagatell, nagynéni. Csak egy hétig!~ ~– Csak egy hétig! –
1080   II,  XVIII|              Csak egy hétig!~ ~– Csak egy hétig! – szörnyedt el Marion
1081   II,  XVIII|             Marion kisasszony. – Csak egy hétig?~ ~– Ha ugyan ki nem
1082   II,  XVIII|               tagadhatott meg magától egy méltóságteljes tekintetet,
1083   II,  XVIII|                a tornácban úgy lépett egy ott nyújtózkodó agárnak
1084   II,  XVIII|    agarászgyűlésen ön elnöklete alatt egy derék elmés férfiú indítványt
1085   II,  XVIII|             nem lépek-e valahol ismét egy agárra?~ ~Már ekkor csak
1086   II,  XVIII|              agárra?~ ~Már ekkor csak egy lépést kellett tennie a
1087   II,  XVIII|              ne árultassanak, s azzal egy lebbenéssel a hintóba, melyet
1088   II,  XVIII|             még onnan is jónak látott egy duplavágást mérni a hátramaradtak
1089   II,  XVIII|           napok nemigen mozdítják elő egy nő jó hírnevét.~ ~Adieu,
1090   II,  XVIII|         vigyázz, nehogy elgázolj vagy egy agarat. Lassan hajts, míg
1091   II,    XIX|              Szentirmayné célt ért.~ ~Egy heti ott mulatása a kárpátfalvi
1092   II,    XIX|          ünnepélyen megjelennek, ahol egy polgárleányból lett úrnő
1093   II,    XIX|              részvényes korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk
1094   II,    XIX|               mondani, én holnap vagy egy hónap múlva nagy ünnepélyt
1095   II,    XIX|            egymást.~ ~Nem volna csoda egy új asszonynál, ha azt sem
1096   II,    XIX|    tulajdonságaikból csupáncsak az az egy hiányzik, hogy nem szeretetreméltók.~ ~
1097   II,    XIX|             hibáik is vannak. Itt van egy mindjárt legfelül; ez ha
1098   II,    XIX|               van dolguk.~ ~– Itt jön egy másik nagyságos úr. Ezen
1099   II,    XIX|         kellemetes ember.~ ~– Itt van egy kedves bohó, gróf Erdey
1100   II,    XIX|            beleszeret. Képtelen volna egy tapasztalatlan tizenhat
1101   II,    XIX|       Mondhatni, olyan ártatlan, mint egy gyermek, úgyhogy bátran
1102   II,    XIX|               mondja meg, hogy miért; egy levélboríték, melyen Louis
1103   II,    XIX|           irnokai közt sem szível. Ez egy kissé feszesen fogja magát
1104   II,    XIX|           annyi, mint bizonyos.~ ~Itt egy kissé meg kelle állapodni
1105   II,    XIX|               maradt.~ ~És azután még egy csomó nagyságos és méltóságos
1106   II,    XIX|               volta felől, kiket csak egy regényíró is munkájából
1107   II,    XIX|            elő mosolygó arcával, mint egy leskelődő amourette. – Kihagytam
1108   II,    XIX|      leskelődő amourette. – Kihagytam egy nevet. Pedig nagyon érdekes
1109   II,    XIX|               Ah, be bohó vagy te! Ez egy igen jeles, szép, nemes
1110   II,    XIX|              inkább előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett
1111   II,    XIX|             tette a lábát, elájul; ha egy macska téved a szobába,
1112   II,    XIX|              vadállattól, s ha meglát egy férfit, akinek jobbfelől
1113   II,    XIX|              alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat vezényelne; „
1114   II,    XIX|       Körtvélyiné asszonyságot. Ennek egy gyöngéjét ismerem: van egy
1115   II,    XIX|            egy gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy
1116   II,    XIX|        szükség tudnod, hogy Dezsőcske egy iszonyú haszontalan fiú
1117   II,    XIX|      figyelmezni, de én le nem tudnék egy embert írni, hogy milyen.~ ~–
1118   II,    XIX|              az egész arc, egész alak egy vágyat, egy óhajtást látszik
1119   II,    XIX|                egész alak egy vágyat, egy óhajtást látszik kifejezni,
1120   II,    XIX|                   Hát még ki?~ ~– Még egy árulkodó, mindenkit megszóló,
1121   II,     XX|          földi mozdonyai. Amott látni egy nagyon megviselt hintót,
1122   II,     XX|            jött élete párjával. Amott egy szerény cséza, paraszttengelyre
1123   II,     XX|       kivarrott szűrben, subában, sőt egy rettentő társzekeret is,
1124   II,     XX|          látni azt az embert, aki még egy falatot képes volna valamiből
1125   II,     XX|                 Milyen nagy előnyt ád egy gyűlésnek, ha hölgyek is
1126   II,     XX|               senki!) Ismerünk-e csak egy nevezetesebb magyar házat,
1127   II,     XX|       osztálynak érdekeit felkarolja, egy olyan osztálynak, mely velünk
1128   II,     XX|               osztálynak, mely velünk egy szobában hál, velünk egy
1129   II,     XX|              egy szobában hál, velünk egy asztalnál eszik, mely unalmas
1130   II,     XX|              pártfogó egyesületek, én egy oly állati személyzet pártfogására
1131   II,     XX|          tud-e rá valaki esetet, hogy egy agár régi gazdáját hűtlenül
1132   II,     XX|             álmában megfojtotta volna egy agár az urát? Ellenkezőleg,
1133   II,     XX|           agarat, ha azon pillanatban egy idegen ember urát meg találná
1134   II,     XX|          praktikus életből, ha valaki egy agarat elad, bárha új gazdája
1135   II,     XX|  diadalmaskodott Berki Lőrinc, akinek egy agarát zsákba dugva vitték
1136   II,     XX|             uraim, azon esetet, midőn egy agár gazdája meghalálozik,
1137   II,     XX|          szűköltek, s ha beszökhetett egy, azt az ágyam alól ki nem
1138   II,     XX|             választván saját kebléből egy bizottmányt, mely a statútumokat
1139   II,     XX|           kidolgozza, és azokat ismét egy hatvantagú választmány elé
1140   II,     XX|             célra vezető intézmények: egy agáriskola, melyre a megkívántató
1141   II,     XX|   neveltessenek; továbbá alapíttassék egy nyomtatott orgánum, egy
1142   II,     XX|               egy nyomtatott orgánum, egy agarászati lap, mely a tudományok
1143   II,     XX|            legjobb könyvekre. (Zúgás; egy hang: „Hisz így nem az agarak,
1144   II,     XX|              az egész országban.~ ~Ez egy jó naiv tréfa volt, mely
1145   II,     XX|             mely nem rosszul hangzott egy olyan kis eleven, mosolygó
1146   II,     XX|              Eszébe jutott, hogy alig egy év előtt itt, azon a helyen,
1147   II,     XX|               Gróf Szépkiesdy tartott egy hosszú beszédet, melybe
1148   II,     XX|              megéljenzett frázis, ami egy esztendő alatt a zöld asztaloknál
1149   II,     XX|             országgyűlésen, másodszor egy főispáni beiktatáson, harmadszor
1150   II,     XX|               beiktatáson, harmadszor egy megyegyűlésen és most az
1151   II,     XX|        tósztivásokban, s ha e részben egy igen tisztelt dámának, gróf
1152   II,     XX|           sugárzó öröm e pillanatában egy szolga lépett oda Szentirmaynéhoz,
1153   II,     XX|         lépett oda Szentirmaynéhoz, s egy levelet adott, melyet gyorsfutár
1154   II,    XXI|               megalkudni magukkal még egy félórácskában, s csak egy
1155   II,    XXI|             egy félórácskában, s csak egy kicsi kis álmocskát ajándékoztak
1156   II,    XXI|              azt valaki megszámlálni: egy, kettő, három? Pedig aki
1157   II,    XXI|                mindenki megszámlálja: egy, kettő, három.~ ~Fanny egyszerűen
1158   II,    XXI|          eddig ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek,
1159   II,    XXI|             azon aggodalomnak, mintha egy szál deszkán kellene balanszírozniok *
1160   II,    XXI|            három legjobb agárra. Első egy aranybillikom a már említett
1161   II,    XXI|            említett felirattal, másik egy ezüst vadászkürt, harmadik
1162   II,    XXI|            ezüst vadászkürt, harmadik egy szép medvebőr. Ezt az utolsót
1163   II,    XXI|               Lőfegyver természetesen egy sincs a társaságnál. Ilyesmit
1164   II,    XXI|                a sétány túlsó oldalán egy szemközt jövő lovagot látnak
1165   II,    XXI|           legmerészebb udvarló, kinek egy perc jönni, látni és győzni –
1166   II,    XXI|                  A pünkösdi király.~ ~Egy perc alatt a társasághoz
1167   II,    XXI|           szíve még kevésbé.~ ~Miután egy perc alatt a társaság valamennyi
1168   II,    XXI|               hihetőleg valahol hátul egy csézában rejtőzködik. Ha
1169   II,    XXI|               menet a helységen kívül egy mulatólak előtt állapodott
1170   II,    XXI|              voltak előre készítve.~ ~Egy egész tábora az agaraknak
1171   II,    XXI|              tiszta hófehér agarat, s egy füttyöt vetve nekik két
1172   II,    XXI|      miszerint neje kértére lemondott egy oly kedvenc mulatságáról,
1173   II,    XXI|         csapatra oszlik, melyek, mint egy tábor, derekat és szárnyakat
1174   II,    XXI|             gyönyörködik bennök. Most egy árokhoz érnek. Szentirmayné
1175   II,    XXI|               keresztülszökell rajta, egy perccel később ugratja át
1176   II,    XXI|          legelső dombra felkapva, ott egy percre megállt, széttekint,
1177   II,    XXI|      egyszerre a rétre ért ki a róka; egy több ezer holdnyi kaszáló
1178   II,    XXI|               érdeke. A róka gyönyörű egy példány volt, akkora, mint
1179   II,    XXI|            példány volt, akkora, mint egy fiókfarkas, csakhogy jóval
1180   II,    XXI|             nagy bozontos farka, mint egy seprű húzódott utána; bukdácsolva
1181   II,    XXI|       megmentse. Volt ugyan oldalvást egy kiszakadása a Berettyónak,
1182   II,    XXI|           fordítja az üldözött vad, s egy oldalszőkéssel kisikamlik
1183   II,    XXI|                Tied a győzelem!~ ~Még egy szökés. A róka egyszerre
1184   II,    XXI|             láthatja! Kérdezzetek meg egy szenvedélyes agarászt, hogy
1185   II,    XXI|         agarászt, hogy mennyiért adna egy ilyen látványt?~ ~Most a
1186   II,    XXI|    elhajította, hadd szaladjon megint egy kicsinyt.~ ~– Brávó Matyi,
1187   II,    XXI|        labdázhasson vele a levegőben. Egy percnél tovább sohasem tartotta
1188   II,    XXI|         egyszerre oldalt csap újra, s egy falka ökröt pillantva meg
1189   II,    XXI|         iramodik.~ ~A vadászoknak itt egy meglehetős magas korlátot
1190   II,    XXI|              a kettő.~ ~E pillanatban egy lovagot láttak meg mind
1191   II,    XXI|           mélységben a Berettyó vize. Egy bukás, és vége van. De Rudolf
1192   II,   XXII|             mi lesz belőle?~ ~Ivadéka egy szerencsétlen családnak,
1193   II,   XXII|       Menedékét el kelle hagyni, hogy egy álomkép után fusson a világban,
1194   II,   XXII|            háborító riasztó vissza.~ ~Egy nőszívet keresett, mely
1195   II,   XXII|        keresett, mely őt megértse, és egy férfiarcot, mely ideálja
1196   II,   XXII|      legbájosabb, a legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak bájaiból
1197   II,   XXII|            másik után, s valahányszor egy nap feljő, felsóhajtani: „
1198   II,   XXII|              lesz neki szabad, s majd egy hét múlva, ha szép idő lesz,
1199   II,   XXII|              múlva, ha szép idő lesz, egy félórára kikocsizhatik,
1200   II,   XXII|             sora most már önökön van, egy hónap múlva úgy hiszem Fanny
1201   II,   XXII|              most megyek, nem akartam egy búcsúzási jelenettel felizgatni;
1202   II,   XXII|             óhajtasz, télen építtetek egy másikat, aláfűttetve, mint
1203   II,  XXIII|               Ott ül a szoba közepén, egy gazdag bíborottománon, *
1204   II,  XXIII|              bíborottománon, * csupán egy veres burnuszba burkolva,
1205   II,  XXIII|               maga körül a füstöt, és egy átelleni nagy állótükörből
1206   II,  XXIII|         Háttal az ottomán túlsó felén egy vele csaknem egyenlő nagyságú
1207   II,  XXIII|           szinte csibukozva, s szinte egy átelleni tükörben nézi magát.
1208   II,  XXIII|        takarva.~ ~Künn az előszobában egy kis szerecsen groom * vakarja
1209   II,  XXIII|       határozott csöngetésre bebocsát egy férfit Juszuf, s Kecskerey
1210   II,  XXIII|      szokatlan pongyolájától.~ ~Hanem egy perc múlva ráismer, s határozott
1211   II,  XXIII|    neveltségedet azáltal, hogy nyújts egy pipát vendégemnek.~ ~Zsokó
1212   II,  XXIII|         afférek; fogadni mernék, hogy egy indu vestaliát szöktettél
1213   II,  XXIII|             indu vestaliát szöktettél egy Budhurból.~ ~– Elébb felelj
1214   II,  XXIII|           magadról. Azt kívánod, hogy egy esztendeig egyébről se beszéljenek,
1215   II,  XXIII|            megölted. Fennimornak volt egy cadet * öccse, ki ezáltal
1216   II,  XXIII|          büszkén fúvá fel magát, mint egy béka, s torkának feszített
1217   II,  XXIII|          addig meg nem nyugodott, míg egy kezébe akadt ollónak ki
1218   II,  XXIII|               s haragosan vágta magát egy karszékbe. – Ki lehet annak
1219   II,  XXIII|            keze közé s hintázva magát egy szán alakú amerikai széken. * ~–
1220   II,  XXIII|               fognák megengedni, hogy egy nyomorult koldusnő feltolakodjék
1221   II,  XXIII|      nyomorult koldusnő feltolakodjék egy előkelő családba, s egy
1222   II,  XXIII|               egy előkelő családba, s egy életroskadt férj oldala
1223   II,  XXIII|             örömest lettél volna, még egy év előtt is.~ ~– Tréfa à
1224   II,   XXIV|     ígéretétől meg legyen szabadulva. Egy sem volt elfogadható. Szerencsétlenségére
1225   II,   XXIV|             messze kerülnie, hogy még egy csillagzaton se legyenek
1226   II,   XXIV|            hagyni könnyezni a szemet, egy sóhajtól, egy pirulástól
1227   II,   XXIV|               a szemet, egy sóhajtól, egy pirulástól nem engedve magát
1228   II,   XXIV|               figyelmeztetve őt, hogy egy hetet nála kell töltenie.~ ~
1229   II,   XXIV|           nála kell töltenie.~ ~Tehát egy egész hetet tölteni a legfájdalmasabb
1230   II,   XXIV|         legfájdalmasabb kínok között, egy hetet keresztülszenvedni
1231   II,   XXIV|               otthon.~ ~Azután, mikor egy férfi fejébe vette azt,
1232   II,   XXIV|           kellett ismernie ez arcról. Egy ókori hős mintája lehetett
1233   II,   XXIV|               köszöngetve, sőt később egy székre áll fel, hogy jobban
1234   II,   XXIV|         férfiút, csak később kezdett, egy csomó kellemetlen érzésen
1235   II,   XXIV|         elvitte valamelyik ifjú lovag egy körfordulóra, s ő egyedül
1236   II,   XXIV|          terhére lenni nagysádnak, ha egy kevéssé fecsegünk?~ ~– Jó
1237   II,   XXIV|       hallgató vagyok.~ ~– E napokban egy örömhír villanyozta fel
1238   II,   XXIV|            lovag (Kecskerey úr) éppen egy csillár alá vezette Rudolfot,
1239   II,   XXIV|               férfiaknak! Valóban nőd egy angyal. Kárpáthyné elenyészik
1240   II,   XXIV|         Abellino aligha engedte volna egy időben elvitatni, hogy Heléna *
1241   II,   XXIV|             rosszat mondani felőle; ő egy feddhetlen állású delnő,
1242   II,   XXIV|          mondani ugyanezen szép hírt; egy óra alatt az egész társaság
1243   II,   XXIV|     kibontásával fáradott.~ ~– Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé
1244   II,   XXIV|             hogy őt ölébe ne vonja, s egy forró, szerető csókot ne
1245   II,   XXIV|              tekintélyt tartani, mert egy cseppet sem félnek tőle.~ ~
1246   II,   XXIV|              félnek tőle.~ ~Nem, nem, egy cseppet sem. És minden nemet
1247   II,   XXIV|          cseppet sem. És minden nemet egy új csók tett annál hitelesebbé.~ ~
1248   II,   XXIV|          környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon kétséges hírben álló
1249   II,   XXIV|          nélkül?~ ~– Nem ok nélkül. Ő egy csoport üres lelkű ember
1250   II,   XXIV|             bizonyosan nem használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné
1251   II,   XXIV|           mint én legyek igazságtalan egy emberhez. Utoljára is, mi
1252   II,   XXIV|            ezt?~ ~– Komolyan.~ ~Flóra egy percig gondolkozott, azután
1253   II,   XXIV|               a gondolat, hogy ő most egy könnyeden kimondott szó
1254   II,    XXV|             vágta Hugo Grotiust, mert egy betűt sem értett abból,
1255   II,    XXV|           szeretetreméltóságban. Mint egy csábító szirén hálózá körül
1256   II,    XXV|               keggyel elhalmozá, amit egy nőtül kedvesen vehetni –
1257   II,    XXV|               kis menyecskéhez képest egy Caligula, egy Néró valóságos
1258   II,    XXV|     menyecskéhez képest egy Caligula, egy Néró valóságos filantróp!~ ~–
1259   II,    XXV|     vesztegzár tartani? – kérdé végre egy napon Rudolf kifakadva.~ ~–
1260   II,    XXV|     véleményét a nők felől.~ ~Hisz az egy szóval megtörténhetnék. –
1261   II,    XXV|            megtörténhetnék. – De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek.
1262   II,    XXV|               El fog távozni hazulról egy hétre. Nem mondja meg nejének,
1263   II,    XXV|               visszatiltani. Íme csak egy szó, csak egy tekintet kellene
1264   II,    XXV|                Íme csak egy szó, csak egy tekintet kellene még, és
1265   II,    XXV|                  Így megy el hazulról egy becsületes férj, azon feltett
1266   II,    XXV|             arra kérte, hogy ott akar egy ideig lakni, bár az koránsem
1267   II,    XXV|                  El akartál esni?~ ~– Egy csigára léptem – felele
1268   II,    XXV|        leendett rá nézve, hogy rögtön egy szomorúfűzzé válhatott volna
1269   II,    XXV|                hogy elveszítse azt.~ ~Egy szót sem szólt többé, megkeményíté
1270   II,    XXV|               körülötte.~ ~Érzé, hogy egy meleg kéz szorítása érinté
1271   II,    XXV|             férj jelenlétében mondani egy nőnek nem gentleman tréfa.~ ~
1272   II,    XXV|              eszményi életében.~ ~Itt egy íriszt * szakasztott le
1273   II,    XXV|             az útfélről.~ ~– Íme, itt egy boldog család. Három férj
1274   II,    XXV|             Ezzel elveté az íriszt, s egy amarántot * szakasztott
1275   II,    XXV|               amoda távol, ott is áll egy magányos jávorfa. Lombozata
1276   II,    XXV|              Valami kegyetlen kertész egy diófa mellé ülteté, s az
1277   II,    XXV|             melyben éppen akkor nyílt egy gyönyörű hófehér dália,
1278   II,    XXV|             karöltve sétált Rudolffal egy hosszú óráig; s azalatt
1279   II,    XXV|                  Fanny férjével hagyá egy percre vendégét. Csak egy
1280   II,    XXV|             egy percre vendégét. Csak egy percre; nem tetszett az
1281   II,    XXV|               tetszett az hosszabbnak egy pillanatnál, azután késő
1282   II,    XXV|               hálóterme előszobájában egy virágbokrétát talált az
1283   II,    XXV|             hova lettek valamennyien. Egy cselédje sincs közel. Ezen
1284   II,    XXV|           észrevette, miszerint Fanny egy könyvet, melyből eddig olvasott,
1285   II,    XXV|              Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb pillantást vethetni
1286   II,    XXV|              s felnyitá a könyvet. Az egy imakönyv volt. S amint a
1287   II,    XXV|               végigomlani, míg ő maga egy karszékbe rogyott.~ ~Rudolf
1288   II,    XXV|             használ önnek tudni, hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel
1289   II,    XXV|               mint fájt neki az, hogy egy ily szép szívet meg kellett
1290   II,    XXV|              hogy boldog legyen. Csak egy percig volt boldog életében.
1291   II,   XXVI|           címezzük.~ ~A legelső dolog egy jóravaló férfiklubot gyűjteni
1292   II,   XXVI|           tulajdonítva azt, miszerint egy egész csomó gavallért húz
1293   II,   XXVI|            látta Kecskerey barátunkat egy kissé gédelgetni, mert hisz
1294   II,   XXVI|     természettelen viszony miatt, mit egy vénemberrel kötött. Úgy
1295   II,   XXVI|               gondolat, ha véletlenül egy pár gyorsabb eszű ember,
1296   II,   XXVI|      süllyesztve, megégetve. Az egész egy tizenkét kötetes kis könyvtár;
1297   II,   XXVI|               illő tréfát követnek el egy asszony nevével, akit sértegetni
1298   II,   XXVI|             nem engedem, hogy előttem egy nőt rágalmazzanak, akit
1299   II,  XXVII|              anya lett. Fiat szült.~ ~Egy reggelen ezen örömhírrel
1300   II,  XXVII|           erőteljes fiú volt az, mint egy kis piros képű angyal, hogy
1301   II,  XXVII|               alig volt nagyobb, mint egy szamóca, hanem ragyogó szemei,
1302   II,  XXVII|             meg fog halni.~ ~Kárpáthy egy szó nélkül állt meg e hír
1303   II,  XXVII|               helyen maradt állva, és egy hang nem repült el szájáról.~ ~–
1304   II,  XXVII|              ágya mellé, és nem szólt egy szót is. Szemei könnytelenek
1305   II,  XXVII|     lázasabban piheg, fejét nem bírja egy helyen tartani. Csak egyes
1306   II,  XXVII|               szavakat mondja.~ ~Alig egy órai nehéz küzdés után elcsöndesült
1307   II, XXVIII|            elöl juhászbundából hajtja egy parasztember a két ösztövér
1308   II, XXVIII|            vadaskert erdejei, s amint egy dobogó hídra fölérnek, megpillantja
1309   II, XXVIII|              én addig egyet fordulok. Egy óránál tovább nem maradok
1310   II, XXVIII|            útféli csárdába azalatt.~ ~Egy másik úton eközben két lovast
1311   II, XXVIII|              nyergéből, lovát megköté egy bokorhoz, agarát a nyeregkápához,
1312   II, XXVIII|               márványemlék emelkedett egy zöld lomb oldalában, rajta
1313   II, XXVIII|             meg, midőn annak talapján egy férfialakot látott összeroskadt,
1314   II, XXVIII|             Kárpáthy neje lett volna, egy szegény ifjú kézművessel
1315   II, XXVIII|      áhitattal, tisztelettel, minővel egy halott ajkait szokták érinteni,
1316   II,   XXIX|               van – amott az asztalon egy pár kesztyű, miket legutoljára
1317   II,   XXIX|          egyszer visszajönne!”~ ~Majd egy szobába nyitott be, melyet
1318   II,   XXIX|             írni szokott, az asztalon egy félig megírt levél, melyet
1319   II,   XXIX|        bejöttem azóta a szobába, soha egy betűt nem olvastam abból.
1320   II,   XXIX|        volnának készítve. Az asztalon egy kitárt imakönyv, melynek
1321   II,   XXIX|         magától szétnyílt lapjai közt egy írisz * és egy amaránt *
1322   II,   XXIX|            lapjai közt egy írisz * és egy amaránt * és egy jávorfa-levél.
1323   II,   XXIX|           írisz * és egy amaránt * és egy jávorfa-levél. Nagyon szerette
1324   II,   XXIX|              a szobát, az ajtóból még egy pillanatot vetve szemével,
1325   II,   XXIX|        pillanatot vetve szemével, még egy néma csókot vetve kezével
1326   II,   XXIX|            voltak: a helybeli jegyző, egy fiatal, telt képű férfi,
1327   II,   XXIX|             ilyen alkalmaknál, amidőn egy élő rendelkezik a halála
1328   II,   XXIX|              kötelességük leend ezért egy, az üvegház közelében álló
1329   II,   XXIX|           jávorfát ápolni, mely alatt egy fehér pad áll… Ez volt az
1330   II,   XXIX|      keresztül… És ültessen a kertész egy másik jávorfát mellé, ne
1331   II,   XXIX|               vannak vésve: „Élt csak egy esztendőt, álmodta a többit”.~ ~–
1332   II,   XXIX|  elmúlandókról – folytatá Kárpáthy. – Egy kincsem van a föld alatt,
1333   II,   XXIX|              gondolattól, hogy fiamat egy olyan megromlott szellem
1334   II,   XXIX|               mialatt senki sem szólt egy szót is.~ ~Azután Rudolf
1335   II,   XXIX|           küld, ha ő cselszövényeivel egy ártatlan hajadon lelki üdvét
1336   II,   XXIX|         minden napra kijárjon számára egy arany. Ez úgy hiszem elég
1337   II,   XXIX|               biztosítva legyen. Ezen egy aranyat pedig mindennap
1338   II,   XXIX|              nem foglalhatja, és soha egy napot is előlegezni abból
1339   II,   XXIX|              gömbölyű ébenfa asztalra egy aranyserleget borral, s
1340   II,   XXIX|               aranyserleget borral, s egy aranytányérkát hosszúra
1341   II,   XXIX|          érzés, mennyi indulat van ez egy szóban: fiamhoz!~ ~Mind,
1342   II,   XXIX|              már tegnap estétől fogva egy falatot nem érintett az
1343   II,    XXX|              sem vette észre, ki vele egy szobában aludt, és csak
1344   II,    XXX|              orvosáért küldött, ámbár egy tekintet ez arcra meggyőzheté,
1345   II,    XXX|               és vitézlő urak, kiktől egy alázatosan porrá lett halott –
1346   II,   XXXI|              nejét a sírba, maga után egy reményteljes fiúmagzatot
1347   II,   XXXI|              pipázóterembe gyűltek.~ ~Egy emancipált hölgy is odavetődött
1348   II,   XXXI|               délcegen hintázva magát egy szán alakú vasszéken.~ ~
1349   II,   XXXI|             büntetés alatt, hogy ahol egy íriszt találnak a mezőben,
1350   II,   XXXI|                 mindennap egyre-másra egy aranyat kap in natura * ,
1351   II,   XXXI|               érzések között múlt ki. Egy banda cigányt állított oda
1352   II,   XXXI|       kezdődik, hanem azután végződik egy allegrón, * melynek szövege: „
1353   II,   XXXI|           három szűz számára, akiknek egy esztendő alatt legtöbb szeretőjük
1354   II,   XXXI|            mond Horhi Miska folytatva egy régen nyújtott beszédet. –
1355   II,   XXXI|            Dehogy. Szégyenlette, hogy egy Kárpáthynak ne legyen mit
1356   II,   XXXI|             nincs senki itt, aki vagy egy poharat a fejükhöz vágjon.~ ~
1357   II,   XXXI|           előtte állani, s nem tudtak egy okos szót váltani vele,
1358   II,   XXXI|            veszik.~ ~ ~ ~Vessünk most egy pillantást a Boulevard des
1359   II,   XXXI|                hogy a kérdéses örökös egy helyettesíttetett.~ ~– Azt
1360   II,   XXXI|             mosolygó, derült orcával. Egy vonás, egy szemhunyorítás,
1361   II,   XXXI|            derült orcával. Egy vonás, egy szemhunyorítás, egy ránc
1362   II,   XXXI|            vonás, egy szemhunyorítás, egy ránc a homlokon nem mutatja,
1363   II,   XXXI|             világ megtudná, miszerint egy vastag fejű barbár táblabíró
1364   II,   XXXI|             mi mégis meggyászoljuk.~ ~Egy napon annyira vitte az anyai
1365   II,   XXXI|        Jánosné asszonyságtól még csak egy cipőszalagot sem bír, amiről
1366   II,   XXXI|              ez milyen nagy keserűség egy anya szívének. Reményli,
1367   II,   XXXI|              oly kegyetlen, miszerint egy szegény, szerencsétlen,
1368   II,   XXXI|            megsiratott leányától vagy egy fél kesztyűt, vagy más egyéb
1369   II,   XXXI|              tárgyat. Ne legyen annak egy fillérnyi becse is, mert
1370   II,   XXXI|              hogy milyen fájdalmas az egy nagyanya szívének, ha egyetlenegy
1371   II,   XXXI|             odáig csúsznia, csak hogy egy pillanatig láthassa valahonnan,
1372   II,   XXXI|           vagy valami toronyból, akár egy pinceablakból, hogy őtet
1373   II,   XXXI|        áldozott fel! Nagyon szeretett egy ifjút, és annak nevét sem
1374   II,   XXXI|              mindegyik betűje, mintha egy égő szem volna, mely könnyezve
1375   II,   XXXI|             könnyezve mosolyog!....~ ~Egy szép napfényes délután künn
1376   II,   XXXI|               a parkban sétált Flóra, egy kis csevegő hároméves gyermeket
1377   II,   XXXI|        legfájóbb gyöngédtelenségeknek egy fiatal nőnek szemére vetni,
1378   II,   XXXI|                ártatlan volt az, mint egy gyermek szíve, s még a fogalom
1379   II,   XXXI|            fehér paripáján, a gyermek egy kis eleven tatár lovon –
1380   II,   XXXI|      gyűlésterembe, ahol Rudolf éppen egy ragyogó, elmés beszédet
1381   II,   XXXI|       Abbelino mind e mai napig él.~ ~Egy igaz folt nincsen rajta
1382   II,   XXXI|                 Minden napra kijár az egy arany, mely miatt Pestről
1383   II,    Veg|           erősebbek társaságában csak egy lépésnyi haladásra is vihessenek
1384   II,    Veg|               haladásra is vihessenek egy elnyugodni készülő ügyet.~ ~
1385   II,    Veg|              önhibája miatt – koldus. Egy kimenthető betű nincsen
1386   II,     Sz|              amaránt – rókafark nevű, egy évig élő, trópusi eredetű,
1387   II,     Sz|       Italiens – a párizsi nagy körút egy része~ ~brütet – 1. kotlik,
1388   II,     Sz|      sardonicus – gúnyos~ ~sávolyos – egy átló irányában haladó, finom
1389   II,    Meg|            agyműködésnek, amíg az író egy alapeszméből, amit tárgyul
1390   II,    Meg|              amit tárgyul elfogadott, egy egész művet megalkot.~ ~
1391   II,    Meg|           volt Cserei Mihály naplója. Egy vonás, egy esemény, abból
1392   II,    Meg|            Mihály naplója. Egy vonás, egy esemény, abból kellett megteremteni
1393   II,    Meg|           mint mikor az ember álmában egy akkordot meghall, s fölébredtében
1394   II,    Meg|             végnapjai, Véres könyv.~ ~Egy kis kitérés az élő világba
1395   II,    Meg|             Törökországba, Óceániába, egy elsüllyedt világrészbe;
1396   II,    Meg|              mégiscsak csempésztem be egy kis hazaszeretetről, szabadságról
1397   II,    Meg|      hazaszeretők – az obi pusztán?~ ~Egy évvel később, hogy Erdély
1398   II,    Meg|                kocsin. Az egész világ egy feneketlen sártenger; többet
1399   II,    Meg|              mellett, mint fenn ülve, egy egész nap folyvást sík vízen
1400   II,    Meg|            akkordot.~ ~A magyar nábob egy tipikus alakja volt a magyar
1401   II,    Meg|          magyar közéletnek, mondhatni egy egész korszaknak a kifejezése,
1402   II,    Meg|             magyar főurak. Azok közül egy alak különösen kitűnt: akinek
1403   II,    Meg|         akinek fényes ősi nevéhez még egy predikátumot ragasztott
1404   II,    Meg|         Gyermekkoromban a rajztanárom egy acélmetszetű női arcképet
1405   II,    Meg|              íróval vetesse el magát. Egy napon (a forradalom évének
1406   II,    Meg|               szép Jenny férjhez ment egy földesúrhoz, s példás életű
1407   II,    Meg|             szép gyermeket nőül vette egy külföldi előkelő, dúsgazdag