Kötet, Fezejet

   1    I,      I|     kirántaná a sárból, hogy a szeme is szikrát hányna; de minek
   2    I,      I|           csárdáig jusson, akkor így is eljut, ha pedig az van róla
   3    I,      I|           lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült szépen. Bús Péter
   4    I,      I|     összekapott apró baromfiak. Maga is lefeküdt mindjárt egész
   5    I,      I|          gyertya drága – még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heverészve,
   6    I,      I|      tekervényeit, hogy késő éjszava is keresztüljönnek rajta bármilyen
   7    I,      I|          azonfelyűl jócskán alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje
   8    I,      I|              Miután ezt a mulatságot is megunta, alvó társaira vetette
   9    I,      I|         lelki tetszhalálából.~ ~Most is az hozza távol fekvő kastélyából
  10    I,      I|      mindenáron beleköt, az különben is mérges fog lenni, hogy éjjel
  11    I,      I|            mondani, még ha kocsmáros is, valóságos injúria. *~ ~
  12    I,      I|            jó futó pataki diák; azok is annak köszönjék, hogy elbújtak
  13    I,      I|          velük, csakhogy még azoknál is ügyesebb; olyan finom kis
  14    I,      I|       példány a régi jó időkből maig is fennmaradt, kik palotáról
  15    I,      I|         volna a nagyságos úrnak, azt is megittuk volna. Akkor volt
  16    I,      I|            evett, hanem még fizessek is érte.~ ~A tréfán volt mit
  17    I,      I|              nesze, még a másik száz is, no ne tégy úgy, hiszen
  18    I,      I|             evett, odainté az agarat is nagy falatokat hányva fel
  19    I,      I|             Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte, hogy lehetetlen
  20    I,      I|        magamat, mikor tisztességesen is meg tudok halni.~ ~– Csak
  21    I,      I|              én gondoskodom.~ ~– Meg is halok – szólt a bohóc, s
  22    I,      I|              utcagyerekek, de magunk is utána szaladnánk.~ ~Nevezték
  23    I,      I|              pedig kétszer-háromszor is ki van hasogatva, a frakk
  24    I,      I|             szokott forgatni; ha síp is volt a madár fejében, igen
  25    I,      I|              idők divatemberei magok is aszerint változtak, idomultak
  26    I,      I|          modorukkal, még jellemükkel is, ahogy a divat alakult.~ ~
  27    I,      I|         viszont még a boltoslegények is úgy viselték magukat, mint
  28    I,      I|   változtattak, néha ugyan még nevet is, mint ez egy hazánkfiával
  29    I,      I|               A jó magyarok még most is a régi emberekről nevezik
  30    I,      I|           gondolá magában, hogy vele is kevesebbet lásson, fogta
  31    I,      I|     fejedelmi vér volt, és végtére ő is kocsmáros lett. Hát ha itt
  32    I,      I|          hálni, mert azt ugyan magam is szeretném tudni.~ ~– Ah
  33    I,      I|          mondá Bús Péter; azután nem is mondott többet, hanem elfújta
  34    I,      I|          miért hívják annak, majd az is kiderül.~ ~Ott a bolondos
  35    I,      I|             semmit. Én tudok négerül is. Az nem árt egy igazi gentlemannek.~ ~–
  36    I,      I|         úrnak csúfol, ahogy az úrnak is tetszett szólítani.~ ~–
  37    I,      I|              hogy velem még a hajdúm is gorombán beszél, mert az
  38    I,      I|       segíthetek rajta; a pénz nekem is kell; én is bolondokra költöm,
  39    I,      I|             a pénz nekem is kell; én is bolondokra költöm, de itthon
  40    I,      I|         amennyit akar, szép leányban is válogathat untig, s ha felöltözteti
  41    I,      I|      marokkói hercegasszony; utazhat is, mert elég nagy az ország,
  42    I,      I|        parasztleányok majd a másikat is odaviszik, és akkor mindene
  43    I,      I|          előtte, maga Bús Péter uram is megnémult, amint a hallgató
  44    I,     II|            Mississippi-őrjöngés * őt is magával sodorta örvényébe.
  45    I,     II|      milliomokat keresni, azokat meg is találta; egy napon aztán,
  46    I,     II|           hasznosabb foglalatosságot is lehet egy kiköszörült késsel
  47    I,     II|          tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport közé vegyült,
  48    I,     II|              napjaiban, Mr. Griffard is egyike volt azon renomirt
  49    I,     II|              akiket már a cselédjeik is megidéztettek ki nem fizetett
  50    I,     II|      kiterjedt a tisztelt közönségre is. A legjobb karban álló tontinák, *
  51    I,     II|            szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti.~ ~
  52    I,     II|         pedig elég, hogy a kert maga is szigeten állott, még azonfelül
  53    I,     II|               mint aranyakat, azokat is legújabb év vereteiből és
  54    I,     II|    megvásárlá, azoknak komornyikjait is magához váltogatta, s egy
  55    I,     II|            viselete, de egész modora is élénken emlékeztet Talleyrand-ra,
  56    I,     II|            levén borotválva, ezáltal is elevenedik, fogsorai épek
  57    I,     II|      fogsorai épek és fehérek, kezei is különösen finomak és simák,
  58    I,     II|              láthatjuk. És még annál is jobb újság az, hogy ön nálam
  59    I,     II|         incroyable („hihetetlen!” ez is divatcím) magát egy fotelben
  60    I,     II|         tollal játszadozott.~ ~– Azt is fogja ön talán tudni, hogy
  61    I,     II|              barbárok hoztak, még az is, hogy egy cocu * (hála istennek,
  62    I,     II|         departement-ban egy bíró, az is repcét vet, meg pálinkát
  63    I,     II|            igazságos ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek
  64    I,     II|         belül van, bármilyen bitorló is, könnyű mosolyogni, mert
  65    I,     II|             sok paragrafus között az is meg van írva, hogy: „Élők
  66    I,     II|        akármilyen úton és zajjal jön is. E napokban két magyar gróf
  67    I,     II|             igenis voltak és lesznek is a szívek és tárcák fenekén,
  68    I,     II|             az elvetett pénztől? Azt is tekintetbe kell önnek venni,
  69    I,     II|              kifizesse, még ezutánra is kell, legalább évenkint
  70    I,     II|             annyi összeg. Jó. Én azt is kész vagyok önnek előlegezni.~ ~
  71    I,     II|           van, bármennyire sajnáljam is őt, alig hiszem, hogy tovább
  72    I,     II|         nevet sem ismeri. Egyébiránt is biztosíthatom önt, hogy
  73    I,     II|           önnek, hanem egyúttal arra is vigyázok, hogy életében
  74    I,     II|          hogy nejét akár többször ne is lássa, hacsak esetleg ismét
  75    I,     II|        egykori pástétomsütő.~ ~– Nem is azért mondom, hogy nagybátyám
  76    I,    III|           útias pongyolasága mellett is, észre lehet venni azt a
  77    I,    III|          önök magyarul beszélnek, én is magyar vagyok.~ ~Az ifjú
  78    I,    III|            azt férfiasan, mit társai is követének.~ ~Az ifjú kézműves
  79    I,    III|            hogy a legegyügyűbb ember is gyönyörködhessék bennök;
  80    I,    III|         bennünket útba igazítani. Mi is Rousseau sírjához indultunk.~ ~
  81    I,    III|            el meglepetését.~ ~– Önök is a jegenyefák szigetére szándékoznak?~ ~–
  82    I,    III|              örülök rajta, hogy önök is megemlékeztek róla; az egész
  83    I,    III|         különc routier, * kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
  84    I,    III|               újabb időkben a magyar is kezd lelki letargiájából
  85    I,    III|        kénytelenek elrejteni.~ ~– Én is igen tiszteletreméltó érzületnek
  86    I,    III|            kereskedelmi helyeit most is kevés magyar lakja. A faj
  87    I,    III|         karámjaiba; lassankint onnan is kikoptatják nálánál életrevalóbb
  88    I,    III|              búzája, ugyebár?~ ~– Az is egy. Van neki miből élni,
  89    I,    III|              mint a legelső…~ ~(Maga is átlátta, hogy nagyon sokat
  90    I,    III|       hazából elhozott port leverték is saruikról, szíveiket nem
  91    I,     IV|          Club * szállása, mely akkor is (1822) kedvenc gyűlhelye
  92    I,     IV|             Nagyobb kérdés még ennél is az, ha vajon az Académie
  93    I,     IV|           pedig eddigelé még őelőtte is ismeretlen emberek bírják,
  94    I,     IV|             egyúttal szobaleányoknak is udvarolhat.~ ~– Fi donc! –
  95    I,     IV|            és ne félj semmit, ezután is tudj büszke lenni!”~ ~Némelyik
  96    I,     IV|               amit már az újságokban is olvastak. Ily kudarc után
  97    I,     IV|          mintha azt jelentené: „Hogy is lehetne valami kitűnő, ha
  98    I,     IV|            előtt Párizsba térve, itt is elkezdett furorét csinálni.
  99    I,     IV|        mennek, oda sietnek a férfiak is, egyszóval: a két pedáns
 100    I,     IV|             a föltételt, s Deboureux is a magáét, holnaputánra van
 101    I,     IV|                 Parancsoljanak velem is! – ismétlé az a fiatal gentleman,
 102    I,     IV|                 Parancsoljanak velem is! – ismétlé már tizedszer.~ ~–
 103    I,     IV|              játszó személy, nézőnek is csak kell maradni – felelt
 104    I,     IV|         hazánk leánya. Tehát még itt is üldözni fogjuk-e azt, ami
 105    I,     IV|          megismerkedésre, a publikum is hamar pártra kelhet. Aztán
 106    I,     IV|           Aztán a claqueur chefnek * is van szíve.~ ~No de szerencsére
 107    I,     IV|            volt. – Csak volt! Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai
 108    I,      V|              francia drámai színháza is volt Moszkaunak, melynek
 109    I,      V|        színészt, köztük Mainvielle-t is, Jozefine nem tartozott
 110    I,      V|               bármennyire meghódítja is a közönség szívét, ha sokáig
 111    I,      V|           imádók, később a tisztelők is; a tapsokat, a koszorúkat
 112    I,      V|            üres padokkal. Később azt is hallania kell, hogy már
 113    I,      V|      színpadon, de a színpadon kívül is iparkodik megérdemelni;
 114    I,      V|            előtt nevét viselje. Hogy is cserélhette volna fel annyi
 115    I,      V|           trópikusok légkörének, meg is halltatott tetszése szerint,
 116    I,      V|       játéksorozatból.~ ~Már csak az is nem eléggé bosszantó-e,
 117    I,      V|        szerződésében; nem bánja, azt is megcselekszi, csak bocsássák;
 118    I,      V|            férj ágya mellett, s maga is oly halvány, miként az.
 119    I,      V|          meghal a férj, haljon meg ő is vele… és olyankor feledve
 120    I,      V|             nem tudja, hogy Catalani is ma fog fellépni Zelmirában.~ ~–
 121    I,      V|           tegyék velem, és ha tennék is, mit vehetnek el tőlem?
 122    I,      V|              úgy, hogy Mainvielle úr is hallja.~ ~Jozefine kezébe
 123    I,      V|             kellemeit bámulták, most is forrón éreznek ön iránt,
 124    I,      V|              kell, bizonyomra tettel is be fogják bizonyítani. Azért
 125    I,      V|          szólni késztet, az, hogy én is Magyarországban születtem,
 126    I,     VI|         kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „Nem látták-e
 127    I,     VI|                 Monsieur Oignont nem is szükség keresni, ő a maga
 128    I,     VI|    meglepetés vár; később azután azt is kifecsegték, hogy miből
 129    I,     VI|       egymáshoz ütögetve. Később azt is elmondák a jelenlevők, hogy
 130    I,     VI|             E kitüntetést növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal
 131    I,     VI|        szerette volna, ha még tovább is tartóztatják.~ ~Sietett
 132    I,     VI|           Rudolf és Miklós. Hozzájok is benyitott Kárpáthy.~ ~–
 133    I,     VI|       benyitott Kárpáthy.~ ~– Ah, ti is megjelentetek? Nagyon szép.
 134    I,     VI|              a még elkésett koszorúk is útnak eredtek, úgyhogy Catalani
 135    I,     VI|        bűvölő, csábító; maga az ének is messze esett attól, ami
 136    I,     VI|             szerzette?”~ ~A közönség is igen jól játszott, monsieur
 137    I,     VI|           összetörve lássa. Utoljára is töredékeny játékszer volt
 138    I,     VI|           vagy elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomrul volt szó!~ ~
 139    I,     VI|              büszke Mainvielle-nének is vannak gazdag imádói!~ ~
 140    I,     VI|        végletekre mennek, megyünk mi is oda.~ ~– Ők! ők! De kik
 141    I,     VI|            emberek szerencsétlensége is befolyást gyakorol.~ ~Itt
 142    I,     VI|        hallatszott.~ ~Már az áriának is vége volt, pisszegés csak
 143    I,     VI|  megtiszteljék, hanem egyúttal abban is, hogy Oignon úr legényeinek
 144    I,     VI|         Hasonló fátum érte az ásítót is, ki hihetőleg máskor otthon
 145    I,    VII|         ezért lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy az ember
 146    I,    VII|              hogy más helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné őt
 147    I,    VII|          övével, s a költővel vissza is jöve Londonba.~ ~Alig pár
 148    I,    VII|    házasságon, s emellett az a tréfa is van benne, hogy az ember
 149    I,    VII|           Mouffetard utca * különben is nagyon alkalmas arra, hogy
 150    I,    VII|          Chataquéla nyitott kocsiját is körülfogva elegáns lovagoktól,
 151    I,    VII|             a Saint Médard templomba is bele fog kapni, ami nagyszerű
 152    I,    VII|             percre még a tűzoltásról is megfeledkeztek.~ ~Chataquéla
 153    I,    VII|      gyermekeit. Már az utolsó kettő is emberkezek közt van. Ah,
 154    I,    VII|              esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek volna, akkor
 155    I,    VII|         nevetve Abellino, és a többi is nevetett utána mind.~ ~Erre
 156    I,    VII|             Burlington már előre meg is vigasztalta vele, hogy ha
 157    I,    VII|     végletnél. Végre azonban még azt is megengedve, hátravan az
 158    I,    VII|             volna, hogy még csak nem is beszélnek róla? Oly közel
 159    I,    VII|             elfeledett csak egy szót is szólni hozzá, csak annyit
 160    I,    VII|            óhajtunk, azért imádkozni is lehet, s csak néma vágy
 161    I,    VII|           akit várt.~ ~Már a délután is ott volt. Chataquéla beteg
 162    I,    VII|        annyiszor álmodta ezt.~ ~Most is úgy volt.~ ~Az ifjú belépett,
 163    I,    VII|        odaült mellé… és a delnő most is attól tartott, hogy ez újra
 164    I,    VII|          tudtam megszólítani.~ ~– Én is sokat gondolkoztam ön felől –
 165    I,    VII|         kötelet a mélységbe, s magam is utána rohanjak, és ott vesszünk
 166    I,    VII|            akárhová nézni, utóbb nem is nézett sehova, hátravetette
 167    I,    VII|            küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk vele. Mi azt
 168    I,    VII|       elmélkedéseit.~ ~– Ah uram, ne is folytassa tovább szarkazmusait –
 169    I,    VII|              érni; mi Magyarországon is nagy városban fogunk élni.~ ~–
 170    I,    VII|        Pesten fogunk.~ ~– Ah, azt el is feledtem, hogy Magyarországon
 171    I,    VII|         hiszem, ott maguk nagysádtok is el fogják feledni, hogy
 172    I,    VII|        ismerem az életet, mert magam is régen élek. A mi fajtánk
 173    I,    VII|          szívét, még vére melegségét is; mosolyog, vagy még azt
 174    I,    VII|          hanem az emberek szíveiben. is.~ ~Rudolf nagyot sóhajtott,
 175    I,    VII|              oda nézett. Rudolf maga is követé a közfigyelmet, s
 176    I,    VII|               örömest tenné, illenék is, hogy szomorú legyen, de
 177    I,    VII|       hamvait könnyeivel öntözi most is.~ ~Rudolf lelkének mindez
 178    I,    VII|            hanem az emberi szívekben is.~ ~Kezei önkénytelen összekulcsolódtak –
 179    I,   VIII|          bírák uraiméknak, melyet le is rótt Varju uram, minden
 180    I,   VIII|              halotti címerei számára is, az asztalon nagy, fenyegető
 181    I,   VIII|             hosszú bajusza háromszor is meg van kanyarítva a végéig,
 182    I,   VIII|             nemzetes uram, tegnap én is voltam a templomban, hallottam,
 183    I,   VIII|            szándékozol-e még az idén is pünkösdi király maradni?~ ~–
 184    I,   VIII|        akinek az érdemes orcája most is ott függ a falon la, hagyott
 185    I,   VIII|             futtatnak egymással; azt is tudom, hogy aki ez alkalommal
 186    I,   VIII|       méltóságosan.~ ~A tanácsbeliek is átlátták, hogy itt hiába
 187    I,   VIII|         hiába feleselnek, de meg nem is volt illendő ilyen magas
 188    I,   VIII|             ki a francia háborúban * is járt, messziről hason mászva
 189    I,   VIII|              kérdezé meg, hogy kinek is hítták a szabolcsi második
 190    I,   VIII|             elmondja röviden, hogy ő is szerencsét próbálni jött
 191    I,   VIII|          ágaskodik.~ ~Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután elvegyül
 192    I,   VIII|            Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott, s azon percben
 193    I,   VIII|           legújabban érkezett legény is.~ ~A pünkösdi király a középtájon
 194    I,   VIII|         Márton nekirugaszkodik ennek is, az ő lova hosszabb, de
 195    I,   VIII|             elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott a lovának.
 196    I,   VIII|           bírja többet elérni.~ ~Úgy is lett, az idegen legény egy
 197    I,   VIII|            kiálta a legényre:~ ~– Ne is gondold öcsém, hogy te győztél,
 198    I,   VIII|            gondolod, hogy majd akkor is magam elé eresztlek? Nem
 199    I,   VIII|           Nem éred azt hajasan. Most is csak annak köszönd, hogy
 200    I,   VIII|           Ezalatt a többi versenyzők is beérkeztek, kiket Márton
 201    I,   VIII|              mint ő. Utoljára még az is kisült, hogy nem is ért
 202    I,   VIII|           még az is kisült, hogy nem is ért oda hamarább, csupán
 203    I,   VIII|          király korbácsnyéllel verte is tajtékzó paripáját.~ ~Az
 204    I,   VIII|        kezéből, hogy maga Varju uram is leesett a lórul.~ ~Márton
 205    I,   VIII|             mi futunk, ha belehalunk is. Ugye Ráró?~ ~A paripa,
 206    I,   VIII|      figyelmet.~ ~Mielőtt harmadszor is hozzáfogtak volna a versenyhez,
 207    I,   VIII|            vele, már a második lövés is eldördült, a többi mind
 208    I,   VIII|         senki sem ért még csak közel is hozzá, maga Márton több
 209    I,   VIII|            lovad van, ehhez a bolond is ért, csak gyors lova legyen;
 210    I,   VIII|         mutasd meg: ember vagy-e ott is, ahol meg is kell állni?
 211    I,   VIII|              vagy-e ott is, ahol meg is kell állni? Látod, itt sok
 212    I,   VIII|               mint a bárány, vagy mi is ott maradunk.~ ~Hirtelen,
 213    I,   VIII|           merénylet sikerét; az urak is mind paripáikat hozatták
 214    I,   VIII|          hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott parasztszekerével.
 215    I,   VIII|           őiránta még a szilaj állat is tartozik respektussal viseltetni?~ ~
 216    I,   VIII|              de még a hippopotamus * is.~ ~Egyfelől gazdag búzavetések
 217    I,   VIII|      legfeljebb, ha összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik
 218    I,   VIII|          Szolnok felé járó vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült
 219    I,   VIII|        helyéből, sőt inkább az orrát is beledugta a sásba, s azután
 220    I,   VIII|            tőle eleget a csikós, nem is felelt rá, csak a farkával
 221    I,   VIII|           fordult; de már akkorra ez is megfordította a kantárszárát,
 222    I,   VIII|             futónak, hanem jó ivónak is kellett lenni; mely tulajdonság
 223    I,   VIII|           fogunk emlékezni. Különben is a következő vigalom nem
 224    I,   VIII|            Bandi mind ki akarta őket is hányatni a tengerbe.~ ~Hogy
 225    I,   VIII|               Sohasem láttam egyiket is.~ ~– Hát megállj te, Miska.
 226    I,   VIII|      tréfának találom; nem tudom, te is annak találod-e? Hogy fognak
 227    I,   VIII|    ivóteremben már ekkor nála nélkül is vígan voltak, mert itt az
 228    I,   VIII|          találta. Látszik a szeméből is, hogy úr és nem paraszt!
 229    I,   VIII|           urat, sőt némelyek még azt is bizonyosan tudták, hogy
 230    I,   VIII|            lett volna, s szinte maga is elcsodálkozott rajta, hogy
 231    I,   VIII|      mutatott rajta legkisebb örömet is, oly hidegvérrel nyúlt a
 232    I,   VIII|            állna nála, s még kölcsön is adott Kalotai Fricinek,
 233    I,   VIII|      mozduljon, hanem még efelett az is, hogy ugyanakkor félbeszakítatlan
 234    I,   VIII|         végre Bandi, s hozzáfogott ő is a kísérlethez; egy darabig
 235    I,   VIII|   kísérlethez; egy darabig csak ment is az ének, de akkor a cigányútra
 236    I,   VIII|           kifelé cepelni Jancsi urat is. Aki kevésbé tudott lábaival
 237    I,   VIII|           alá ugrott, s megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~ ~
 238    I,   VIII|            erejű verekedők ellenében is rendesen sikerül, csak az
 239    I,   VIII|           hogy álma hatását még most is érezi.~ ~E naptól fogva
 240    I,   VIII|       társadalmi életébe, vigalmaiba is átviszi. Hol nők vannak,
 241    I,   VIII|            lelkek egymást Pozsonyban is megtalálják, mégis az akkori
 242    I,   VIII|         politikáról beszélni. Még ez is elég vad mulatság, de legalább
 243    I,   VIII|              hanem az észt és szívet is, eszébe juttatja az embernek,
 244    I,   VIII|               hanem egyúttal hazának is neveztetik, s ennek a hazának
 245    I,   VIII|    Kárpáthy-család legidősebb tagját is Pozsonyba idézte a nemzeti
 246    I,   VIII|           még tán egy grófkisasszony is beleszerethet a fiúba, s
 247    I,   VIII|             és ha egy szót sem szólt is, különb ember volt száz
 248    I,   VIII|    alkotmányos viták alatt szeretett is bölcsen hallgatni, de viszont
 249    I,   VIII|             miatta; amiért rögtön le is fizette a bírságiumát, mégpedig
 250    I,   VIII|                A fiú bizonyosan maga is elfelejtette, hogy mi nap
 251    I,   VIII|       érdekesebb lesz, ha még ő maga is meglepetik általa.~ ~– Hát
 252    I,   VIII|           játszás közben. Még többet is nyertem, hanem azt egy pompás
 253    I,   VIII|            sokkal nagyobb öszvegeket is volt szokás nyerni és veszteni.~ ~
 254    I,   VIII|              vagy nemesember.~ ~– Az is nagyon egyszerű. Amidőn
 255    I,   VIII|           leveleik birtokában azokat is kívánják részesíteni, alulírtnál
 256    I,   VIII|              a vármegyén, és most én is nemesember vagyok; itt a
 257    I,   VIII|           tréfa még a saját magáénál is jobban tetszett; ahelyett,
 258    I,     IX|           uraink közül még akkor nem is ismerék azon hazát, melyben
 259    I,     IX|       honszeretet árán, és még akkor is kérdés marad, ha vajon a
 260    I,     IX|           hanem egyúttal jó hazafiak is, mert hiszen még csak nem
 261    I,     IX|             mert hiszen még csak nem is ismerik az idegen dolgait.~ ~
 262    I,     IX|             meg a köznemesség tömege is. Jobb házainknál vagy száműzve
 263    I,     IX| legtörzsökösebb magyar kisvárosokban is ily renden volt; vagy pedig
 264    I,     IX|                 Főuraink nevei közül is ott találandunk többeket
 265    I,     IX|             s tovább alvók, kik most is azt álmodják, hogy minden
 266    I,     IX|           meglátszottak a közéletben is; a Pozsonyban tartott országgyűlés
 267    I,     IX|  törvényekkel, hanem a társas életet is új, érdekes alakokkal.~ ~
 268    I,     IX|        vállalatnál még egy másik név is szokott kísérni, s ez –
 269    I,     IX|     estélyeken, lakomákon egyebekről is beszélnek, mint vadászatról
 270    I,     IX|             anélkül, hogy csak félre is tekintene – míg végre magától
 271    I,     IX|             szemelyesen ismerős; azt is tudja, melyik kávéházba
 272    I,     IX|            dicső férfi; még magyarul is tud; oly folyvást elbeszél,
 273    I,     IX|           Nézzétek csak, most ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek
 274    I,     IX|            odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem. Azt csodálom,
 275    I,     IX|              beszédre a dolog, kettő is kevés lesz a kisujjára…~ ~– …
 276    I,     IX|          helyet és az a templom, ott is az orgona mellett szokott
 277    I,     IX|            régen tudom én azt. Nekem is mondták, hogy a leány csupáncsak
 278    I,     IX|         járult még az a kegyetlenség is, hogy éjféltájon az eső
 279    I,     IX|          Természetes. Ha nyer, igaza is lesz meg ezer aranya; ha
 280    I,     IX|           hölgy megbukott, bárha nem is őáltala. – Bizonyossá tehetem,
 281    I,     IX|              a többi méltóságos urak is ide néznek. Bizonyosan rólam
 282    I,     IX|              néz rám. Talán köszönni is kellene neki.~ ~A fráter
 283    I,      X|           Elegáns urak, még mágnások is örömest táncoltak velők;
 284    I,      X|         örömest táncoltak velők; nem is nevezték őket másként, mint
 285    I,      X|       csinosan énekelt, a többieknek is voltak nemes hajlamaik.
 286    I,      X|             neveléshez úri jövedelem is kellett, pedig, mint tudjuk,
 287    I,      X|             apa jól látta ezt, törte is rajta a fejét néha egész
 288    I,      X|       ebédjét.~ ~Emellett az asszony is gondatlan volt, amilyenről
 289    I,      X|             számolt, hogy azt vissza is kell fizetni, s gyakran
 290    I,      X|               szó volt róla, hogy be is csukják.~ ~Két hétig nem
 291    I,      X|        emellett még tán uzsoráskodik is, és senki iránt sincs olyan
 292    I,      X|       kifejezhesse, sőt még leányait is rábírta, hogy elmenjenek
 293    I,      X|      gyalázattól megőrizzem, most te is vigyázz, hogy megóvd azt
 294    I,      X|              ám még nagyobb gyalázat is a földön a tömlöcbe jutásnál.
 295    I,      X|  tisztességes úri házhoz, a többinek is majd mutat dolgot az isten,
 296    I,      X|          azok nagy sírások között el is fogadták azt, Eliza egy
 297    I,      X|       szerezhető a gazdagság; jutott is eszébe egynehány nagy művésznő
 298    I,      X|              a leghíresebb művésznők is így szokták kezdeni – ezt
 299    I,      X|          hinni fog, mintsem tájékára is menjen ez általa kárhoztatott
 300    I,      X|          legvilágosabb hibák számára is inkább mentségeket keres,
 301    I,      X|              valami jótékony ösztönt is szokott nyújtani, hogy örömük,
 302    I,      X|           panaszok, melyek hallgatva is beszélnek; a család minden
 303    I,      X|             maga körül, de aztán nem is sokat törődött velők; csak
 304    I,      X|              s kívánja, hogy leányai is olyan büszkék legyenek erényeikre
 305    I,      X|              többiek megtudják, s ők is fizetésjavítást követeljenek.
 306    I,      X|          azonnal öccseinek adta; azt is tapasztalá, hogy gyakran,
 307    I,      X|         nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől: „Minek
 308    I,      X|            habos tafota, * aztán nem is az eredeti árán veszi azokat
 309    I,      X|               Születése napján egyik is, másik is meglepte valami
 310    I,      X|     Születése napján egyik is, másik is meglepte valami ajándokkal.~ ~
 311    I,      X|           darab, az ezüstkupakot nem is számítva, megért huszonöt
 312    I,      X|           Mayer, hogy e napon Terézt is meg fogja látogatni, mihez
 313    I,      X|         varrtak; a cifra tajtékpipát is szájába dugta, s úgy ment
 314    I,      X|              mellett; még őnála most is fűtöttek, pedig tavasz dereka
 315    I,      X|            amiben azon mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak
 316    I,      X|           ünnepélyes eredetét, Teréz is sietni fog őt valami születésnapi
 317    I,      X|             szerette volna, hogy más is higgyen abból valamit, amit
 318    I,      X|             akarja.~ ~– És aztán nem is oly fényűzés ám az, amilyennek
 319    I,      X|             hogy önnek csak sejtelme is volt e fertelmességről,
 320    I,      X|          kitakarítom, kiseperném önt is a szobából, s ha önnek lelkét
 321    I,      X|           kalapját, és ment legelőbb is Felsz és Huber urak boltjába;
 322    I,      X|              úgy látszik, hogy nincs is reászorulva, mert a próbákon
 323    I,      X|          tagja sem evett egy falatot is, pedig sterc volt. Mayer
 324    I,      X|            meghalni.~ ~– Hiszen jobb is lesz szegényre nézve, ha
 325    I,      X|    mulatságaira.~ ~– Hm. Tehát rólam is beszél az a rossz leány.~ ~–
 326    I,      X|              nem kelt az ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom,
 327    I,      X|               ha kell, keze írásával is kész ellátni.~ ~Ah, hiszen
 328    I,      X|      művésznő kivétel, azt tisztelni is szabad; a művészetnek szabad
 329    I,      X|            ha leányaival találkoznak is, egyik sem néz a másikra,
 330    I,      X|                Már a legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét éves
 331    I,      X|             tréfálva: – „Mikor fog ő is hosszú öltönyt kapni, mint
 332    I,      X|         jutott egy elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~ ~Mayer
 333    I,      X|       kocogás ismétlődik; harmadszor is rákezdi, végre egy vidám
 334    I,      X|              ajtót gondolva, hogy ez is egy tréfás fiú lesz – ki
 335    I,      X|      társaságot legkisebb figyelmére is méltatná, minden megütődés
 336    I,      X|             szükséges leülnöm; állva is elmondhatom. Két év óta
 337    I,      X|             egy leánya van önnek, az is tizenkét éves már, és idestova
 338    I,      X|         tudom jól, hogyha erre volna is önnek akarata, de nincsen
 339    I,      X|              ereje, s ha ereje volna is, nincsen esze hozzá.~ ~Mayer
 340    I,      X|            családja bármely tagjának is ne legyen rá többé semmi
 341    I,      X|             Amit beszélt, az végtére is nagy hatást szült, azt a
 342    I,      X|              valami, ami rájok nézve is kellemetlen leendett.~ ~
 343    I,      X|             mint a vénkisasszony; ne is próbálja többet betenni
 344    I,      X|      meregkeverőnét.~ ~Maga Mayer úr is egészen dühbe kezde jönni.
 345    I,      X|           hivatalt viselt; ezek most is főtörvényszéki hivatalnokok,
 346    I,      X|             őt még a hercegprímásnak is fel akarja adni.~ ~Schmerz
 347    I,      X|         józan okosság, emellett maga is családapa, kinek három fia
 348    I,      X|             panaszát nagy bizton, le is ült, anélkül, hogy kínálva
 349    I,      X|           már reá az úr? És most ezt is el akarja adni az úr? És
 350    I,      X|              mondák egymásnak: – „Ez is jól felöntött ma valahol!”~ ~
 351    I,      X|       lehetne fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~ ~Azzal
 352    I,      X|             Fáni, az a vén csont meg is fog verni.~ ~– Szegény Fáni!~ ~–
 353    I,      X|             sok sopánkodással, végre is abban állapodtak meg, hogy
 354    I,      X|        mindenki az ő arcára néz. Azt is tudta, hogy arca eléggé
 355    I,      X|             vert rajta, hogy magának is megesett rajt a szíve.~ ~
 356    I,      X|           többet. Ez a kívánságuk be is telt, mert Mayer úr sohasem
 357    I,      X|            elbujdosott, s évek múlva is hordták haza a hírt távoli
 358    I,     XI|        beleesik, s amit a gazdag nem is ismer!~ ~Hát hallhatni-e,
 359    I,     XI|              néz, ki tán még álmában is vigyáz; hanem kénytelenségből
 360    I,     XI|              lélekváltozat kellemeit is tanulja ismerni. Őszinteségével
 361    I,     XI|          arányban nőtt Teréz bizalma is. Gyakran magára merte hagyni,
 362    I,     XI|            mindent titkon jól tudott is, és ez felemelte, megtisztítá
 363    I,     XI|           előtte Teréz; sőt még arra is figyelt, hogy mikor gondolkozik
 364    I,     XI|          ismerik, tudják, hogy annak is megvannak a maga örömei,
 365    I,     XI|            ha aranyok halmazát adják is érte. Azután Teréz állapotja
 366    I,     XI|           Azután Teréz állapotja nem is volt oly elhagyatott; egy
 367    I,     XI|        jólétet, de apró mulatságokat is tudott szerezni; összejöttek
 368    I,     XI|        maradjon Fannynak. És a leány is keresett már. – Munkájaért
 369    I,     XI| asztalosmesteré volt, ki több házzal is bírt Pozsonyban, neve Boltay
 370    I,     XI|            hozzá a leányt – pedig az is szerette őt –, mert családjok
 371    I,     XI|            nője meghalt, megvénült ő is és Teréz is. Teréz sohasem
 372    I,     XI|              megvénült ő is és Teréz is. Teréz sohasem ment nőül
 373    I,     XI|             hol egyszersmind raktára is volt; hanem azért mindent
 374    I,     XI|         körül történik; megtudta azt is, hogy Fannyt magához vette,
 375    I,     XI|          előtt feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz, mind Boltay
 376    I,     XI|              megtalálja a templomban is a maga áldozatát.~ ~Teréznek
 377    I,     XI|            ritkán járt egyedül odáig is; vagy Teréz, vagy annak
 378    I,     XI|            ismét érte ment. Különben is e polgári körökben nincs
 379    I,     XI|             honatyáink terjesztették is a jó erkölcsöt, amerre csak
 380    I,     XI|             még egy ötödik testvérök is van. „Hol van e legkisebb
 381    I,     XI|            míg összeroskad, és akkor is szeretitek; ti nem fogjátok
 382    I,     XI|             Legtöbbnyire fogadásokat is tettek, és vesztettek e
 383    I,     XI|           Azt hivé, hogy már ezáltal is meg van gyalázva.~ ~Nemsokára
 384    I,     XI|          Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal együtt
 385    I,     XI|              ezelőtt tíz évvel nekem is volt egy kedvesem, menyasszonyom,
 386    I,     XI|             Már erre a szóra Krammné is beszédes lett.~ ~– Akármik
 387    I,     XI|           lett.~ ~– Akármik legyenek is e leányzó rokonai, uram,
 388    I,     XI|           hogy ha ma egyedül maradna is bárminő sorsban, soha a
 389    I,     XI|              a legnagyobb jellemeket is megvakítja. De én feltettem
 390    I,     XI|              dolgot. Már a templomot is színháznak nézte, s várta,
 391    I,     XI|     jótékonyság küldőjeül. Valóban ő is küldi azt, csakhogy az égből.
 392    I,     XI|            ne vette volna el? Akárki is azt tenné helyében. Adott
 393    I,     XI|          tartott, ami bizonyosan meg is történt volna, hogy a szigorú
 394    I,     XI|            pont: a művészi pálya? Ez is nagy ellenzésre talált volna
 395    I,     XI|               hogy valaha csak látni is szándékoznék, aki annyira
 396    I,     XI|         kegyes asszonyság elhatározá is rá magát, hogy kérésének
 397    I,     XI|            urát, bár csak egy percre is, valami nyilvános helyen
 398    I,     XI|       szemben.~ ~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak,
 399    I,     XI|      csalódását. Megvallá, hogy most is szeret, szeret egy embert,
 400    I,    XII|         látta magát.~ ~Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet,
 401    I,    XII|     viseltetett Fanny iránt. Hisz az is reménytelenül szeretett –
 402    I,    XII|              gyűlésekbe néha Sándort is meghívták, kinek ez idő
 403    I,    XII|             az utcán, ha meg kellene is halnia. Boltay mindenfelé
 404    I,    XII|   odajegyezni. Évek, évtizedek múlva is lelkében maradandott e név,
 405    I,    XII|              róla, hogy hiszen férfi is van a háznál, komoly, tréfát
 406    I,    XII|             Vajon be fog-e a szobába is jönni?~ ~Fanny felugrott
 407    I,    XII|           ekkorra nyílt a túlsó ajtó is, melyen Boltay uram jött
 408    I,    XII|          hítták elő, honnan még most is fülébe hangzott, amit a
 409    I,    XII|               becsületes ember. Most is műhelyéből jön; ezt szeretem,
 410    I,    XII|          hogy egy kézműves arcán nem is volna szabad kifejezésnek
 411    I,    XII|            fordul elő. Nekem az apám is különc volt, és minden tagja
 412    I,    XII|        könnyen hivők; még a virágtól is megkérdezik: „Szeret-e,
 413    I,    XII|           feledékenységének.~ ~De ki is várhatta volna ettől a kérges
 414    I,    XII|          hogy bárminő verzió szerint is, a kézműves magaviselete
 415    I,    XII|         párbajt víni, ki még tán nem is nemesember, de ha nemesember
 416    I,    XII|         nemesember, de ha nemesember is, azáltal, hogy kézi munkára
 417    I,    XII|          képes lett volna a medvéket is visszakergetni odúikba.~ ~
 418    I,    XII|            hogy még a kifejezésekben is bírt válogatni.~ ~– Jól
 419    I,    XII|               ami őt éri, ér engemet is. Ha maga jelen volna, felelne
 420    I,    XII|          karddal, még vöröshagymával is víni.~ ~Konrád visszahökkent.~ ~–
 421    I,    XII|              s mint szokás, legelébb is a névaláírásra tekintett,
 422    I,    XII|           nem óhajt.~ ~– Tehát mások is vannak, kik segédül ajánlkoznának.~ ~–
 423    I,    XII|           várakozás után ellenfeleik is megérkezének.~ ~Komor, felhős
 424    I,    XII|           kezdé, hogy ennek több oka is van a párbajt elfogadni
 425    I,    XII|      makacssága. Most már csak azért is meg kell őt kínozni.~ ~Konrád
 426    I,    XII|         kellene, hogy a golyókivevőt is otthon felejtette légyen,
 427    I,    XII|           Konrád –, biztos kézben ez is szilárdul hord; csupán arra
 428    I,    XII|         hideg nyugalom ült, bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy neme
 429    I,    XII|            Hisz ő a repülő falevelet is lelövi! „Szegény fiú!” –
 430    I,    XII|           neve, ha még valaha egyben is részt fog venni~ ~– Úgy
 431    I,   XIII|             egyúttal születése napja is, s már hatvankilenc esztendő
 432    I,   XIII|             ha mindezek itt volnának is, hol maradna az otthoni
 433    I,   XIII|     példabeszéd eljutott Abellinóhoz is, ki már ekkor kezdett magához
 434    I,   XIII|           állt, s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer megint megrohanta
 435    I,   XIII|              mosolygott.~ ~– Majd én is megköszöntöm őt – mormogá
 436    I,   XIII|      romladékot, mely eredetileg nem is itten épült, hanem kinn
 437    I,   XIII|             aki ebből csak egy követ is meg mert volna mozdítani.~ ~
 438    I,   XIII|      Kárpátfalva helyibe. Építtetett is egy sor hosszú házat a füzek
 439    I,   XIII|            ki honnan idejött. Ő maga is rövid időn boldogabb hazákba
 440    I,   XIII|                   Küldjétek legelébb is a jószágigazgatót!~ ~Nem
 441    I,   XIII|             említett napig híven meg is maradott, s ha megmondjuk,
 442    I,   XIII|           megmondjuk, miszerint most is azon szegényes állapotban
 443    I,   XIII|             amikor parádézik.~ ~Most is arról látjuk őt leszállni
 444    I,   XIII|              nagyságos urat, s akkor is három lépésnyi távolban
 445    I,   XIII|    emberséges ember, s köntösét maig is azon divatra szabatja, melyről
 446    I,   XIII|            zsinóros dolmányban.~ ~Ez is oly ősz, mint ők; együtt
 447    I,   XIII|          mind a hárman, s Palkó most is csak úgy bánik a nagyságos
 448    I,   XIII|              hogy meglopták, még azt is tudni akarja, hogy mit loptak?~ ~–
 449    I,   XIII|              így? Mármost csak azért is végignézem az egész számadást,
 450    I,   XIII|         odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált a keresett
 451    I,   XIII|       lajstroma.~ ~Hallgassuk meg mi is. Kissé unalmas, de jobban
 452    I,   XIII|              mondá a tiszttartó maga is – viszonza Péter úr –, de
 453    I,   XIII|           forintba került.~ ~Selymet is tenyésztett, de egy rőf *
 454    I,   XIII|     kristállyá.~ ~Állított üveghutát is, s készpénzen vette hozzá
 455    I,   XIII|             szegény ember? Csak élni is kell neki. Hat gyermeke
 456    I,   XIII|         tarcsai molnár számadása. Ez is mindig korpával számol be.~ ~–
 457    I,   XIII|        legyenek kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának,
 458    I,   XIII|              és alapítványok.~ ~– Ne is bontsuk fel, elég azt tudni,
 459    I,   XIII|            meg az évi díját.~ ~– Nem is kapja, mert tavaly névnapomra
 460    I,   XIII|        kiadjuk nekik?~ ~– A tavalyit is.~ ~– Azonkívül egy csomó
 461    I,   XIII|           jöjjön hozzám, itt színház is van, enni is kap, ellehet
 462    I,   XIII|             itt színház is van, enni is kap, ellehet nálam holtig.~ ~–
 463    I,   XIII|          negyven év óta mindig, most is mély főhajtással válaszolt
 464    I,   XIII|           nevetett tán? Nem. Neki ez is csak olyan bolond volt,
 465    I,   XIII|   ellenkezőre elég alkalma volna. Ez is bolond, mint többi, s csak
 466    I,   XIII|        mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag szereti Jancsi
 467    I,   XIII|            egyszerre, mikor még most is tele van a fejem a sok mennykő
 468    I,   XIII|        tartotta nevettében.~ ~– Kend is olyan számadást csinál,
 469    I,   XIII|             meg neki, hogy jó tollat is hozzon magával, mert írni
 470    I,   XIII|             piszoktól, a kabát eleje is csillog valamitől, ki tudná,
 471    I,   XIII|               ilyenformán a hevedert is pótolja. Nyakravalója, mely
 472    I,   XIII|           mely lehetett valaha fehér is, hátul van megkötve, ahogy
 473    I,   XIII|             oly tentásak, mintha nem is tollal szokna írni, hanem
 474    I,   XIII|       mártogatná a kalamárisba.~ ~Ez is Jancsi úr bolondja. Mert
 475    I,   XIII|           embereket, hanem ez nagyon is sordidus * bolond, csak
 476    I,   XIII|           ami nála még a kendezésnél is alábbvaló megtiszteltetés.~ ~–
 477    I,   XIII|            neki, még ha azt megígéri is, hogy sohasem hazudik többet,
 478    I,   XIII|              hazudik többet, még azt is elhiszem. Ezt ezen szavakkal
 479    I,   XIII|              a fejével.~ ~– Az úrral is kezet fognék immár, miután
 480    I,   XIII|         nyújtom kezemet öcsémuramnak is, s remélve, hogy nem utasítja
 481    I,   XIII|             rokonok, talán maga Béla is. – Ez volt legutolsó gondolatja
 482    I,   XIII|             álom a legédesebb; akkor is azzal álmodott, hogy Bélával
 483    I,   XIII|               a kitűzött óra ütésére is felébred.~ ~– Van itt már
 484    I,   XIII|        kompareáltak. * Kalotai Frici is itt van; tulajdon szekerén
 485    I,   XIII|          majd meglátja őket, még meg is unhatja.~ ~Eközben fölöltözteté
 486    I,   XIII|            rá; dehogy van egy szikra is, hisz én csak egy kótyomfitty *
 487    I,   XIII|         állhatok.~ ~– No ugyan sokat is törődik az vele.~ ~– Hát
 488    I,   XIII|            az vele.~ ~– Hát iszen ne is törődjék vele; elég az hozzá,
 489    I,   XIII|            banda cigány jött; Bihari is itt van, a rektor is felállította
 490    I,   XIII|          Bihari is itt van, a rektor is felállította a parasztfattyúkat
 491    I,   XIII|     meglátják: itt van a tűzi mester is. Ott fúr-farag a fák között;
 492    I,   XIII|       kisasszonyokat játssza. Már ki is csinálták, hogy estére mit
 493    I,   XIII|       magyarnak; a régiségtárbul elő is hordtunk már minden hozzá
 494    I,   XIII|          fülei hallatára, hogy magam is elszégyenlem magamat. Végezze
 495    I,   XIII|            fog, csupán imádkozik. Az is eltartott másfél óra hosszat.
 496    I,   XIII|             új hold, csak egy új nap is még a mai után?”~ ~Egészen
 497    I,   XIII|              ember, tán aranykulcsot is kapott, s most azért nem
 498    I,   XIII|             tartani kellett, imert ő is, mint a lokomotív, csak
 499    I,   XIII|            nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte volna, ha Horhi
 500    I,   XIII|              háromszáz parasztkölyök is mind neki uszult, s akármerre
 501    I,   XIII|          szokott elmondani. De tudta is könyv nélkül, sehol sem
 502    I,   XIII|             legyen,~ ~ ~ ~Ápetitussa is hozzá elég legyen,~ ~ ~ ~
 503    I,   XIII|              sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi is itt hagyjuk e földön fogunkat,~ ~ ~ ~
 504    I,   XIII|           névnapi ajándékba, mondott is hozzá valami beszédet, de
 505    I,   XIII|           lakomán. Még gonoszabbakat is beszélnek, midőn a vendégség
 506    I,   XIII|          hatökrös gazda lett; amiért is a jámbor parasztok nemigen
 507    I,   XIII|            hajadon leányzót?~ ~Tizen is ugrottak, Marci is köztük
 508    I,   XIII|             Tizen is ugrottak, Marci is köztük volt, tréfából Horhi
 509    I,   XIII|           volt, tréfából Horhi Miska is odavegyíté magát, de Jancsi
 510    I,   XIII|         egymást.~ ~– No, csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor
 511    I,   XIII|            múlt, hogy még más valaki is el nem jött, akit legkevésbé
 512    I,   XIII|              este el fog küldeni; én is elhoztam volna, de lovon
 513    I,   XIII|             ha később jön valaki, az is helyet találjon.~ ~Tortától,
 514    I,   XIII|              Még az éneklő diákoknak is ezüstpoharak jutottak. A
 515    I,   XIII|           mellette egy másik teríték is áll. Az más névnapokon is
 516    I,   XIII|            is áll. Az más névnapokon is ott szokott lenni; ott ültek
 517    I,   XIII|          házigazdára. Jókedvű volt ő is, orcája ragyogott, bár kevesebb
 518    I,   XIII|             most, mint másszor. Este is lett, a hajdúk nagy karos
 519    I,   XIII|           most?~ ~Meg volt rémülve ő is. Midőn az ifjabb Kárpáthyval
 520    I,   XIII|            keresztyéni kötelességből is, hogy a betört fejű uraság
 521    I,   XIII|               ha rögtön meg nem halt is, de bizonyosan elvész bele,
 522    I,   XIII|          Másnap reggel csakugyan meg is érkezék az esperes úr –
 523    I,   XIII|          Ezek még bővebb részleteket is tudtak a haldokló testi
 524    I,   XIII|            még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak Abellinóhoz;
 525    I,   XIII|     létrehozni, melyek közül legelső is az, hogy minden férfirenden
 526    I,   XIII|           teljesítik, lefaragók azok is a sok esztendeig ápolt s
 527    I,   XIII|         Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak csak „
 528    I,   XIII|               hogy az új patrónusnak is elmondhassa ugyanazt. Ő
 529    I,   XIII|              elmondhassa ugyanazt. Ő is átment, és gratulált. Hiába,
 530    I,   XIII|         Hiába, még a bolondok között is van kvalifikáció. *~ ~Mindazon
 531    I,   XIII|          három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak volna ki
 532    I,   XIII|          Kárpáthyról. Talán azóta el is temették a boldogtalant.~ ~
 533    I,   XIII|         nevetve rákiálta:~ ~– No, te is eljöttél, Marci fiam? Te
 534    I,   XIII|              a többi tisztitársaknak is, az ispánoknak, kasznároknak,
 535    I,   XIII|              hajdúk és cselédek közt is megtevé a veszélyes irat
 536    I,   XIII|              Az ember hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon,
 537    I,     Sz|              Jókai humoros rovatának is ez volt a címe az 1848-as
 538    I,     Sz|         Palestrina, Haydn és Rossini is megzenésítette~ ~statutio –
 539   II,    XIV|        öregek nem mindenütt találják is mulatságosnak az unokaöcs
 540   II,    XIV|             Érzé, hogy ha utána vész is, ha vagyona, jövője semmivé
 541   II,    XIV|            együtt ott rejté el.~ ~Ér is az valamit.~ ~Árgusnak száz
 542   II,    XIV|              úr szerelmes, aki őt el is fogja venni.~ ~Boltay mester
 543   II,    XIV|          nőni; ha egyéb ok nem volna is, mely Kárpáthyt tervében
 544   II,    XIV|              vele, mely miatt ő most is nagyot hall, legérzékenyebb
 545   II,    XIV|             beszéljen.~ ~– Legelsőbb is – kezdé az éltes úr furcsa
 546   II,    XIV|              a mesterre –, legelsőbb is essünk át azon, hogy magamat
 547   II,    XIV|           hiszem istenemet, hogy nem is fog hozni.~ ~– Én is azt
 548   II,    XIV|             nem is fog hozni.~ ~– Én is azt kívánom, de hiába, az
 549   II,    XIV|                   Tudom, uram. De én is vigyázok.~ ~– Ön, jó uram,
 550   II,    XIV|              izeneteket hordani; nem is csupa pletykázás végett
 551   II,    XIV|              halálos ellenségem – én is az vagyok neki. Ez atyafiságos
 552   II,    XIV|   eltékozolva most már az én bőrömre is szedett föl egypár milliót
 553   II,    XIV|            és engem még a föld alatt is üldözni fogna azon gondolat,
 554   II,    XIV|            nyitott ajtó, ablak várna is reá, nem fogja felkeresni –
 555   II,    XIV|        munkatudó, józan fiatalembert is szemelt ki számára, kinek
 556   II,    XIV|  megőrizhetni az eleséstől, aki maga is akarja, hogy elessék?~ ~–
 557   II,    XIV|        egymástól, s egyébkor akár ne is lássad, mint mikor te keresed
 558   II,    XIV|              pohár vízen? Hiszen azt is tudom, hogy kit szeretsz.
 559   II,    XIV|        csapunk, hogy még az angyalok is táncolnak örömükben.~ ~Mint
 560   II,    XIV|          mester kérdezett, és felelt is magának. Sándor nem szólt
 561   II,    XIV|            Sándor nem szólt egy szót is, lesüté szemeit, elhalaványult,
 562   II,    XIV|      könnycsepp esett ki szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól,
 563   II,    XIV|              szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól, hogy
 564   II,    XIV|             a gabonát a szérűkön, be is mérte, rovást vágva róla,
 565   II,    XIV|  megismertetni.~ ~A főúr ajánlata őt is leveré. Sokkal fényesebb
 566   II,    XIV|       hatalom mellett még a szégyent is el lehet felejteni, hát
 567   II,    XIV|      szerelmének kevés sikert mert ő is ígérni. Sokszor próbálta
 568   II,    XIV|            sem találni különbet, nem is valami otromba fickó, amilyen
 569   II,    XIV|      holtomig, de boldogtalan lesz ő is, én is.~ ~Boltay felsóhajtott,
 570   II,    XIV|            boldogtalan lesz ő is, én is.~ ~Boltay felsóhajtott,
 571   II,    XIV|              erőtetni nem lehet, nem is szabad. Kezedet szerelem
 572   II,    XIV|              másról. Egy másik kérőd is van.~ ~– Ne is szóljon róla,
 573   II,    XIV|           másik kérőd is van.~ ~– Ne is szóljon róla, atyám! – vágott
 574   II,    XIV|      bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek, s akit annyi
 575   II,    XIV|      bolondnak tartanak!~ ~– Sőt meg is okosodott.~ ~– Örökké iszik,
 576   II,    XIV|          Utoljára Boltay mester maga is kacagott, olyan jókedve
 577   II,    XIV|              Tehát egy gyermek lelke is lehet erős, s megvetheti
 578   II,    XIV|             Nem szükség, megérti így is – nevete a mester; még a
 579   II,    XIV|             a mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig bizony rég
 580   II,    XIV|            tettetés, mellyel önmagát is ámítja, és hiú ábránd, mely
 581   II,    XIV|         eszme, egy gondolat élt most is szívében. Azon férfi arca,
 582   II,    XIV|         teszed e lépést; mondjad azt is, hogy gyámjaidnak nem akarsz
 583   II,     XV|              arcot kitalálni. De nem is volt arra szükség, mert
 584   II,     XV|  csókolhassam, hogy még a másvilágon is érte könyöröghessek. Maga
 585   II,     XV|          beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam volna akkor!
 586   II,     XV|          mindig érez, még ha rosszak is a gyermekei, csak szereti
 587   II,     XV|     tartjuk-e úri módon? Azt a ruhát is én vettem, ami most rajta
 588   II,     XV|            rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta, az egész házban
 589   II,     XV|             annyit eszem én különben is, mint a madár, csak annyit
 590   II,     XV|            benne az a Wildner, akkor is úgy megríkatta az eset.~ ~–
 591   II,     XV|           fog vele. Ott fog lakni ön is. Szépen ellesznek együtt,
 592   II,     XV|        kergették őt el maguktól, nem is volt neki szükség a Dunába
 593   II,     XV|       Pozsony városa láttára.~ ~Vevé is a gyeplőt és ostort a kocsis
 594   II,     XV|             s mire a szekér odaér, ő is otthon lesz.~ ~Alig bírta
 595   II,     XV|      hazudott először életében, arra is a végső szükség kényszeríté;
 596   II,     XV|              elmondá nekik az okokat is, melyek Mayernét e futásra
 597   II,     XV|       mindezt oly rövidséggel véghez is vivé, hogy mire a kocsizörgés
 598   II,     XV|        anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből azt a perpetuum
 599   II,     XV|        eszébe, őt felemelni. – Végre is Boltay mester szedte fel
 600   II,     XV|           senki előtt, még ha koldus is, még ha bűnös is, még ha
 601   II,     XV|              koldus is, még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.~ ~
 602   II,     XV|            még a nemzeti büszkeséget is segélyül hívta, hogy Mayernét
 603   II,     XV|          parányi lábacskáira egyebet is húzzon a kis házi papucsoknál,
 604   II,     XV|              azt akarta, hogy az jól is mulassa ott magát. Ő ugyan
 605   II,     XV|           vagy mikor dalol; sőt arra is vállalkozott, hogy egy tolóágyban
 606   II,     XV|              maradjon ő ott továbbra is.~ ~– Lássa Teréz, én nem
 607   II,     XV|             szívemnek kell lenni. Én is szégyenlem, rosszul esik,
 608   II,     XV|          magáét elmondva, azt még ki is tudta volna egészíteni,
 609   II,     XV|      szarvait, úgy tenni, mintha nem is ügyelne rá, mintha minden
 610   II,     XV|            miért tagadni. Szeresd te is. De egyre kérlek: ne szólj
 611   II,     XV|            tőle, amit az valóban nem is tett soha. Igaz ugyan, hogy
 612   II,     XV|          törvény szabta szertartásai is vannak, amikről hogy a főúr
 613   II,     XV|      fiatalabb lehetett), hogy addig is tartsák titokban az egészet,
 614   II,     XV|              Terézzel.~ ~E körülmény is erősíté Teréz gyanúját.
 615   II,     XV|              kívül folytak, különben is az egész család nagyon ritkán
 616   II,     XV|      miszerint Teréz és Fanny között is nagyon észrevehető volt
 617   II,     XV|              a hízelgése mások iránt is? Hazugság, tettetés.~ ~Emiatt
 618   II,     XV|             senki sem szólt egy szót is, mintha megnémultak volna.~ ~
 619   II,     XV|             voltak készen, éjszakára is benn maradt, maga helyett
 620   II,     XV|            előtt? Tulajdonképpen nem is gondolt semmire, egész elmélázva
 621   II,     XV|            Már az ágyban feküdt, ott is felemelkedék, hogy tovább
 622   II,     XV|           szemek a sötéten keresztül is ránéznek, s még most is
 623   II,     XV|              is ránéznek, s még most is hallani vélte: „Milyen szép
 624   II,     XV|           diskurzusnak.~ ~Mayernénak is sok mondanivalója lehetett
 625   II,     XV|          nagyon sűrű a vére, az apja is gutaütésben halt meg, meg
 626   II,     XV|             korában. Ámbár még akkor is tudom, hogy nem hagyna ő
 627   II,     XV|          hagyni mindent. Természetes is, az a család büszkesége.
 628   II,     XV|             meg nem szólítalak. Igaz is. Milyen kicsiny gyerekleány
 629   II,     XV|          mikor tőlem elvettek. Miért is nem maradnak a leányok mindig
 630   II,     XV|      töprenkedni.~ ~– Haj, haj! Mire is nőnek fel mai világban szegény
 631   II,     XV|             szaporodik, s ha férjhez is megy egyik-másik, mit nyer
 632   II,     XV|          derült gondolatai közt, s ő is megtalálta a gyanút, melyet
 633   II,     XV|           Beszéljetek, bolondok. Árt is az neki. Egyébiránt ki tudja,
 634   II,     XV|           volna a nyakukon, régen el is váltak volna; az ember iszik,
 635   II,     XV|           fázol, én hallom, a fogaid is vacognak bele. Várj, egy
 636   II,     XV|            tréfás, közönyös anekdota is, hogy az előadás célja annál
 637   II,     XV|              legutolsó hímzésed most is megvan odahaza, tudod, az
 638   II,     XV|            csókolódó galambbal; most is ott áll az arcképed alatt,
 639   II,     XV|             lefestette a képedet, el is küldte mindenfelé a műtárlatokba,
 640   II,     XV|    csodálkozzék. Nem múlt el egy nap is, hogy oda ne jött volna,
 641   II,     XV|             valaki az úrnak, szokták is az urak szegény emberek
 642   II,     XV|     hallgatni. Még ha igazat mondana is, nem volna az jó; az alacsony
 643   II,     XV|           sem dobja ki, az akárkitől is nagy áldozat volna, s hamarjában
 644   II,     XV|       ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó
 645   II,     XV|              korábban felkelt, és ki is ment, míg ő aludt; hirtelen
 646   II,     XV|        torolt vissza, hogy viszont ő is kezet csókolt leányának.~ ~–
 647   II,     XV|      dolgokrul firkálni, de azért ők is csak azt nézik, hogy mi
 648   II,     XV|             van, annak van becsülete is. A koldus lehet becsületes,
 649   II,     XV|           mert ha szóval megmondanád is, átadnám.~ ~– Jól van bácsi,
 650   II,     XV|       vigadni.~ ~Ezalatt Boltay uram is szépen hazaballagott. Teréz
 651   II,     XV|          Megint elolvasá. Harmadszor is elolvasá, s ismét Boltayra
 652   II,     XV|            nevetné magát, haragosnak is láthatnók.~ ~Még a jámbor
 653   II,     XV|            Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak, de e szikrák
 654   II,     XV|       nemcsak kezébe, hanem ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem
 655   II,     XV|             hogy egyszer csak Fannyt is karjai közt tartá. A leány
 656   II,     XV|         lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~ ~– Holnap
 657   II,     XV|                Ah, tehát közönségrül is van gondoskodva! Nagy sokaság
 658   II,     XV|               Annál jobb. Az előadás is jó leend.~ ~Fanny visszabocsátá
 659   II,     XV|        Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg kell ismernünk?~ ~Egy
 660   II,     XV|         hírneves művészt közelebbről is láthatni, szabadelvű amazonok,
 661   II,     XV|      keresztülutaztával, soron kívül is, és minden a legfényesebben
 662   II,     XV|      költségeket, tulajdonképpen nem is az övé, hanem Fennimoré,
 663   II,     XV|              volt az estélyre, s meg is ígérkezett mind a finom
 664   II,     XV|            kegyesen jó szándékát, be is érkezék szerencséssen Boltay
 665   II,     XV|              arról beszél, az estély is azért van rendelve. Nem,
 666   II,     XV|         estély nem az ő pénze ára, ő is tudja jól, hogy erről mindenki
 667   II,     XV|      meglehet, hogy azok nála nélkül is régen ismerik már egymást.
 668   II,     XV|           asztalnál, köztük Fennimor is, kinek láttára hangos, impertinens
 669   II,     XV|         asztalnál, hadd kísértsek én is szerencsét!~ ~Fennimor egy
 670   II,     XV|          szobából.~ ~Abellino tovább is játszott, tovább is nyert,
 671   II,     XV|           tovább is játszott, tovább is nyert, s kötekedő, kérkedő
 672   II,     XV|               magát Mr. Griffard-ral is megismertetendő, ki rendkívüli
 673   II,     XV|         Kárpáthy, a példabeszéd önön is rosszul teljesül; szerencsétlen
 674   II,     XV|            csak nem állítod még most is, hogy Fannyt el fogod csábítani;
 675   II,     XV|           Abellino nem szól egy szót is, de melle zihál, és szemeit
 676   II,     XV|            elintézendik az ügyet. El is távoznak azonnal, s a társaság
 677   II,    XVI|     tartósságát a halál kapuja előtt is bevallják; rendesen ilyenkor
 678   II,    XVI|   Franciaországban noble emberek nem is vínak mással. Hanem e kívánatának
 679   II,    XVI|         Zöldfa” vendéglőben, aholott is bezárkózva megismerteték
 680   II,    XVI|              azután.~ ~Erre Fennimor is elhallgatott. Ő is azt gondolta,
 681   II,    XVI|          Fennimor is elhallgatott. Ő is azt gondolta, amit Abellino.
 682   II,    XVI|             hogy ily közelségből nem is lehetett mást, mint életveszélyes
 683   II,    XVI|     iparkodott azt kifárasztani; nem is gondolt már magával, szinte
 684   II,    XVI|            keleti tartományban.~ ~El is indult nehány nap múlva
 685   II,   XVII|              jutni.~ ~Kárpáthy János is hazament nejével. Megemlegették
 686   II,   XVII|             új ruhát kap, még aludni is abban szeretne; megemlegették
 687   II,   XVII|      legalább annyit a főfőkereskedő is megtanult, hogy Kárpáthy
 688   II,   XVII|         odakinn, most már majd önnek is meg kell látogatni engem
 689   II,   XVII|              munkától izmos embernek is van saját büszkesége.~ ~–
 690   II,   XVII|          arra rábízhat mindent. Hogy is híják csak?~ ~Boltaynak
 691   II,   XVII|          Amire aztán Teréz szemeiben is megeredt a sírás, s Fanny
 692   II,   XVII|   megelégedve sorsával? Egy kicsit ő is hadd panaszkodja ki magát,
 693   II,   XVII|             ami meglehetősen sikerül is nekik.~ ~Jókedv, öröm, szórakozás…~ ~(
 694   II,   XVII|            biztatja a többi főurakat is, hogy töltsék ott a telet.
 695   II,   XVII|             telet. János urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű
 696   II,   XVII|              fővárosban. Ha nem akar is benne lakni, legalább szépíti,
 697   II,   XVII|              számára. Most végtére ő is akadt egy indítványra, melyet
 698   II,   XVII|       megmosni tartozik, egyúttal az is tudtára adatván, hogy ha
 699   II,   XVII|        isteneket és istenasszonyokat is perszvadeálta, * hogy viseljék
 700   II,   XVII|           kert mögött épült lovardát is lehordatá, nehogy egyszer
 701   II,   XVII|            közül lehullott. Egyet el is tapostak a lovak.”~ ~A sok
 702   II,   XVII|          iránti tekintetből, de neki is meghagyatott az érdemes
 703   II,   XVII|         Szentirmay egyszer a nejével is meg találja őket ismertetni,
 704   II,   XVII|             zöld ág vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s nevezték
 705   II,   XVII|          legszegényebb nemesembernél is hasonló előjogokban és legalább
 706   II,   XVII|         nemzetgazdászati tekintetben is fontos és jelentékeny tényező
 707   II,   XVII|            tényező az agár, mert nem is említve azt, hogy a legszebb
 708   II,   XVII|      kereskedelmi cikk, mellőzve azt is, miszerint hazánkban a gyümölcstenyésztésnek
 709   II,   XVII|  lótenyésztést.~ ~Ehhez járul még az is, miszerint az agarászatban
 710   II,   XVII|            lehet érteni, hogy agarat is olyan könnyű nevelni, mint
 711   II,   XVII|        második közérdekű vállalathoz is hozzájárulandnak tehetségeikkel.~ ~
 712   II,   XVII|         ország legtávolabb részeiből is történtek előre való ígérkezések
 713   II,   XVII|            már kétszáz darab aranyat is ígértek, de tulajdonosa
 714   II,   XVII|           hanem egyúttal a hajfürtei is, melyek szőkék levén, nagyon
 715   II,   XVII|             tollat, sőt még a nyelve is az, mert azt meg itatóspapiros
 716   II,   XVII|             fenn megnevezett célokra is, miket egy nyughatatlan
 717   II,   XVII|        figyelmét és szívét.~ ~Szívét is?~ ~Sokan, igen sokan fognak
 718   II,   XVII|       komolyabb, ünnepeltebb férfiak is, mert Kárpáthy János iránt
 719   II,   XVII|            melybe János úr hölgyeket is hívott meg. Hiszen most
 720   II,   XVII|        hívott meg. Hiszen most már ő is nős volt.~ ~Fanny remegve
 721   II,   XVII|          erény, a szeplőtelen hírnév is. Fogják-e ezek őt azon polcon
 722   II,   XVII|          furfangos, csalárd rókát. Ő is lovon fog ülni… vajon ki
 723   II,  XVIII|        szakálla van. Van-e egyéb oka is e véleményre, azt bizonyosan
 724   II,  XVIII|            az orráig ereszti, s maga is azt hiszi magáról, hogy
 725   II,  XVIII|          hosszú, öles gróf, aki maga is megvallja magáról, hogy
 726   II,  XVIII|       annyira alaptalan, hogy még az is kétségbe vonható, vajon
 727   II,  XVIII|          terem az az alma, amitől az is viszontszerelmet érezhetne,
 728   II,  XVIII|               s ki nem nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak,
 729   II,  XVIII|      maradjon ülve, vagy különben én is felállok.~ ~– Pedig nem
 730   II,  XVIII|              karszékbe, mintha attól is bocsánatot akarna kérni,
 731   II,  XVIII|            mindenben bizarr, úgy itt is azt gondolá, hogy a szokásos
 732   II,  XVIII|       diadallal tudott fel1épni, itt is fel fogja találni azon helyet,
 733   II,  XVIII|         jelen, aki előtt bármi okból is le kellett volna sütni szemeit;
 734   II,  XVIII|         uraság felől, akiktől már az is elég szép tisztelet, hogy
 735   II,  XVIII|            bármi csekély szolgálatot is tehetek. És ámbátor gyűlöletes
 736   II,  XVIII|            amit valóban érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen,
 737   II,  XVIII|                Úgy, úgy, majd többet is fogunk beszélni róla. Az
 738   II,  XVIII|      próbálok. Nem tartom legelőször is szükségesnek, hogy azon
 739   II,  XVIII|      nagyságodnak, akik iránt – hogy is fejezzem ki magamat? – akik
 740   II,  XVIII|         akart mondani.~ ~Azután vevé is a hosszú lajstromot, és
 741   II,  XVIII|          vége felé fog járni, s maga is ijedten veszi észre, mennyit
 742   II,  XVIII|             A nagyságos asszony maga is úgy kívánta ezt, és mikor
 743   II,  XVIII|            hanem pártul fogja azokat is, akik lelkileg szűkölködnek,
 744   II,  XVIII|              védőre találnak, ki azt is fel tudja keresni, mi baja
 745   II,  XVIII|           hogy más nagyúri személyek is sok jót tesznek a szegényekkel,
 746   II,  XVIII|            ez úrhölgy őket lelkökben is ápolja, s ilyenformán nemcsak
 747   II,  XVIII|           hanem gyakran a palotákban is talál szűkölködőket, akik
 748   II,  XVIII|     mindenütt. Méltóztassék másoktól is kérdezősködni, ha nem azt
 749   II,  XVIII|              Varga. – Igaz, hogy nem is látni messze földön oly
 750   II,  XVIII|             utazott külföldön, nejét is ott ismerte meg; mint mondják,
 751   II,  XVIII|              ember volt, s hazájával is keveset törődött, de amint
 752   II,  XVIII|              az emberiséggel. De meg is jutalmazá őt érte Isten,
 753   II,  XVIII|              egyúttal az egész ínyét is megmutatja, ennélfogva a
 754   II,  XVIII|             ideje láthatni.~ ~De nem is volt itt arra nagy szükség,
 755   II,  XVIII|              sőt inkább, ha volnának is azok valakinél, el kelle
 756   II,  XVIII|             népes társaságnak.~ ~Azt is meg kell pedig adni a jeles
 757   II,  XVIII|            legtávolabb rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon
 758   II,  XVIII|          Varga uramnak eltűnni.~ ~Az is meglehet különben, hogy
 759   II,  XVIII|              igen alázatosan köszönt is személy szerint mindenkinek.
 760   II,  XVIII|             szokás (ezt te talán nem is tudod, hogyan tudnád?);
 761   II,  XVIII|           indultunk), nekem különben is egy régi perem van Kárpáthy
 762   II,  XVIII|            értsd: János úr már akkor is vén ember volt, mikor én
 763   II,  XVIII|     gazdagságért, mint te). No de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy,
 764   II,  XVIII|           ellenében, de legalább nem is volt azoknak sem élök, sem
 765   II,  XVIII|           szeretetreméltó férj nincs is több az ég alatt, mint Rudolf.
 766   II,  XVIII|           mondom, nincs! de igaz; ön is igen kedves, előzékeny férj,
 767   II,  XVIII|        szeretetben, egy kerubim, nem is férfi a neje mellett, olyan
 768   II,  XVIII|         eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. (Félti a vén bolond,
 769   II,  XVIII|           nagyon természetes, ez nem is lehet máskülönben. Egy fiatal
 770   II,  XVIII|              közbe János úr, ki maga is észrevette nejének zavarát. –
 771   II,  XVIII|          gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta az imént, mint
 772   II,  XVIII|      csókolta meg, és kényszeríté őt is arra. Olyan szép, olyan
 773   II,  XVIII|            Ön sejti azt, hogy bennem is egy szegényre talált, kit
 774   II,  XVIII|      öntudatos, eszmélő, mások által is érezett. Ezt ő jól átgondolta,
 775   II,  XVIII|         nevén szólítom, szólítson ön is…. szólíts te is engem Flórának!~ ~
 776   II,  XVIII|         szólítson ön is…. szólíts te is engem Flórának!~ ~Csak a
 777   II,  XVIII|          magad, aztán meg nagyon meg is unnád; ha pedig ketten leszünk,
 778   II,  XVIII|            ami előfordul.~ ~És előre is sokat nevettek rajta; óh,
 779   II,  XVIII|        rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni.~ ~– Óh, ezt ne
 780   II,  XVIII|          magát:~ ~– Most már „Fanny” is van a nagyon tisztelt Kárpáthy-naptárban.~ ~
 781   II,  XVIII|          kisasszony –, maga János úr is annyira belejött a jókedvbe,
 782   II,  XVIII|        szerencséjének tartaná tovább is élvezhetni kedves néni kellemes
 783   II,  XVIII|              Szentirmára megyünk, mi is úgy fogunk sietni haza.~ ~
 784   II,  XVIII|         kisasszony után, és sikerült is neki azt megállásra bírni,
 785   II,  XVIII|            ablakon ugrott ki.~ ~Maga is megijedt pedig Marion kisasszony,
 786   II,  XVIII|             a kígyónak még ijedtében is eszibe jut a sziszegés,
 787   II,  XVIII|        közörvendezésre, de még onnan is jónak látott egy duplavágást
 788   II,  XVIII|           nemigen ébred fel bárkiben is a féltékenység, akár azt
 789   II,  XVIII|             már.~ ~János úr még most is hajlong, és bókokat hány
 790   II,    XIX|              az agarásztársulat ügye is új fázisba lépett ezáltal,
 791   II,    XIX|              mit bír nejében. Ő maga is százszorta szebbnek, jobbnak
 792   II,    XIX|            akiket ismerek és olyanok is, akiket sohasem láttam.
 793   II,    XIX|              hogy ő már képzeletében is olyannak hitte Szentirmaynét,
 794   II,    XIX|              szóljuk meg a többieket is.~ ~Fanny odaült mellé. Flóra
 795   II,    XIX|         nemes rágalomhoz.~ ~Legelőbb is a férfiak.~ ~A tény nem
 796   II,    XIX|        méltóságos erényeik és hibáik is vannak. Itt van egy mindjárt
 797   II,    XIX|           még az érzékenyebb férfiak is elpirulnak bele; hanem nagy
 798   II,    XIX|            rád nézve jó.~ ~– Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva
 799   II,    XIX|               gróf Louis Karvay. Nem is lehet őt képzelni másképp,
 800   II,    XIX|             kiket csak egy regényíró is munkájából ki nem felejt,
 801   II,    XIX|             finom gavallérok. Ezeket is ismerheted.~ ~Kárpáthyné
 802   II,    XIX|            életben többé? Vagy tán ő is ott van e névsorozatban,
 803   II,    XIX|   Valahányszor arcát látom, a lelkét is látom magam előtt, s imádom
 804   II,    XIX|             jókedvét osztani, s maga is kacagott szórakozottságán.~ ~–
 805   II,    XIX|       hallunk.~ ~– Annyi, mintha nem is szólnánk, csak gondolkodnánk.
 806   II,    XIX|          tesz, mond, még amit gondol is, az neki mind nem tetszik.
 807   II,    XIX|             őt a legcsekélyebb dolog is alterálja. * Vigyázz amellett,
 808   II,    XIX|      szétszaladnak.~ ~Fannynak előre is nagyon megtetszett ez asszonyság.
 809   II,    XIX|              férje az ő jelenlétében is udvarol mindenkinek. Valaha
 810   II,    XIX|            Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~ ~– Bemutatom
 811   II,     XX|             egy rettentő társzekeret is, melyen Horhi Miska utazott
 812   II,     XX|          habár csupán ambrózia lenne is; s amellett akármi került
 813   II,     XX|          agarakra, melyek hogy maguk is nagy számmal voltak jelen
 814   II,     XX|       illendő, hogy hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~ ~
 815   II,     XX|            egy gyűlésnek, ha hölgyek is vannak jelen, azt, úgy hiszem,
 816   II,     XX|         pártfogásuk alá, sőt olyanok is vagynak, melyek a selyembogarak
 817   II,     XX|            nagyon helyeslem, s magam is részvevő vagyok valamennyiben,
 818   II,     XX|            előtt említenem, s hiszem is, hogy mindenkinek van szíve,
 819   II,     XX|         bármily keményen megfenyítse is törvényes ura az agarat,
 820   II,     XX|       gazdája tejben-vajban füröszti is, nem találja kedvét, hanem
 821   II,     XX|          gazdájához, bárha mérföldek is volnának közben? Kivel ne
 822   II,     XX|            rajzolása.~ ~János úr fel is hagyott a pátosszal, s indítványa
 823   II,     XX|             sorsa emelésében, melyet is én e következő pontokban
 824   II,     XX|           jónak meghatározni: 1-ször is az ekként összegyűlt érdemes
 825   II,     XX|            dolog, rögtön oppozíció * is támadt ellene, az eredeti
 826   II,     XX|              maga költségére vállalt is, indítványának e részét
 827   II,     XX|             hogy a politikai világba is befúrták magukat; ne hagyjuk
 828   II,     XX|             őket még az agarászatban is grasszálni; minden haszontalanság
 829   II,     XX|         barátom Szentirmay Rudolf úr is megalázza magát könyveket
 830   II,     XX|     könyveket és hírlapokat írni, őt is pedig csak jelenlevő gyönyörű
 831   II,     XX|               erre a többi pártfelek is, agár-guelfek * és ghibellinok *
 832   II,     XX|             a más közérdekű ügyekben is hasonló buzgóságot fejtsenek
 833   II,     XX|             fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk azon számtalan
 834   II,     XX|              maga Szépkiesdy gróf úr is őket látszott keresni szemeivel,
 835   II,     XX|           Flóra, s erre bármelyikünk is azzal felelne, hogy megadná
 836   II,     XX|        Próbálták ezt már velem mások is. Én asszonyokkal szerelmeskedni
 837   II,     XX|       nemigen törődve vele, hogy nők is vannak jelen, mondani szoká:
 838   II,     XX|              az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan volt a tósztivásokban,
 839   II,     XX|              elő, hogy még a hölgyek is poharat ragadtak, s kocintottak
 840   II,     XX|           férje kézírását, azonkívül is szokás volt még azon időkből
 841   II,     XX|         időkből a levelek borítékára is kiírni a cím alá: „Kedves
 842   II,     XX|       szeretettel”, hogy még a posta is gyöngédebb kezekkel nyúljon
 843   II,     XX|         levelet. Azt persze Fannynak is meg kelle tudni, hogy mi
 844   II,     XX|          hiányzik belőle.~ ~És Fanny is teljesen osztá barátnéja
 845   II,     XX|              fog jönni, s hogy addig is nejének örömet szerezzen,
 846   II,     XX|    cigányokat. Azután az utolsó hang is elhalt, és azután aludt
 847   II,    XXI|           kik a vadászatról álmodtak is, egyszerre talpra ugrottak
 848   II,    XXI|       fölverték volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna
 849   II,    XXI|              legfinomabb szalonember is, mikor vadászni készül,
 850   II,    XXI|                 S ki lett volna most is szebb, mint a mi két kedvenc
 851   II,    XXI|          beszél, még az éltesebb nők is kocsin fogják kísérni a
 852   II,    XXI|               a főispánné asszonyság is elmegy, pedig előre tudja,
 853   II,    XXI|            és hölgyek; maga János úr is nyeregbe ült, s megmutatá,
 854   II,    XXI|         köszöntötte, még az agarakat is neveiken szólongatva, itt
 855   II,    XXI|           lovagló hölgyek és férfiak is leszálltak felhágva a magas
 856   II,    XXI|        seregelve, a kedvenc agarakat is leszedték a szekérről, a
 857   II,    XXI|              szerint ismeri, s annak is igen örült, hogy az agarak
 858   II,    XXI|           igen örült, hogy az agarak is ismerik úrnőjöket; hiába,
 859   II,    XXI|      elmaradjon.~ ~Marion kisasszony is súgott valamit a mellette
 860   II,    XXI|          tőle, vajon ne maradjon-e ő is itt?~ ~Kárpáthy elérté a
 861   II,    XXI|            ezalatt az eredeti fickók is elkészültek az agaraikkal,
 862   II,    XXI|           fog adni a legjobb agárnak is.~ ~Utána!~ ~A hajhászó csoport
 863   II,    XXI|              a többi sereghajtót nem is számítva.~ ~A róka meg-megállt.
 864   II,    XXI|              újra tovább: a távolból is lehete látni, hogy vicsorítja
 865   II,    XXI|       jutalom a tied! – Hanem a róka is elkapta Fecskét, olyat harapott
 866   II,    XXI|        menten elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~ ~Ekkor egyszerre
 867   II,    XXI|          hogy a másik percben már az is megfogná őtet, s a rókaharapásról
 868   II,    XXI|          kifárasztja. A róka már nem is védte magát, csak futott
 869   II,   XXII|       kétséges volt életben maradása is. Kárpáthy a világ legelső
 870   II,   XXII|           boldogságnak, melyről neki is oly ragyogó képzeletei voltak?
 871   II,   XXII|               És utoljára, ha akarna is, mit érhetne el? Ha akarna
 872   II,   XXII|             azt hihetné, hogy Rudolf is csak olyan, mint a többi
 873   II,   XXII|            Nem megvetné-e azt ő maga is?~ ~Óh, kétségbeejtő, kétségbeejtő!~ ~
 874   II,   XXII|       hallgatott volna, és ülne most is otthon a csendes, nyugalmas
 875   II,   XXII|              kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék, s több
 876   II,   XXII|         úrnak észrevenni a szándékot is.~ ~– Szentirmayné üdvözöl,
 877   II,   XXII|                   Ezeret! ezeret! Ne is egyet! – kiálta örömmel
 878   II,   XXII|          örömmel János úr, hogy neje is fog tehát valamit kívánni.~ ~–
 879   II,   XXII|              felkelni ágyából, akkor is férje vállára támaszkodva
 880   II,   XXII|        kötelességből.~ ~Még Terézzel is keveset foglalkozott ez
 881   II,   XXII|              rokon rövid időn búcsút is vett a háztól; Fanny könny
 882   II,  XXIII|         szállást tart, renoméja most is a régi, s minthogy a társadalom
 883   II,  XXIII|        tükörcsináló műhelyeken kívül is divatba jönni.)~ ~Még reggel
 884   II,  XXIII|             vendégemnek.~ ~Zsokó meg is tette, hogy elhozta a pipát,
 885   II,  XXIII|        bottal jövök hozzád. Indiában is jártam majmok között, de
 886   II,  XXIII|       mindenféle gorombaságot vissza is ad.~ ~– Azonban jer, ülj
 887   II,  XXIII|         Londonban, s illúzióra ennyi is elég.~ ~– Ez mind jó. Hanem
 888   II,  XXIII|              ad feleletet.~ ~– Bánom is én, akármit csinálnak tőlem
 889   II,  XXIII|           kedvéért beszélne, s azért is a kis szerecsenre kezdett
 890   II,  XXIII|         becsülöm a banditáét.~ ~– Az is jó. Tudniillik, hogy jó
 891   II,  XXIII|             Ilyen idegen fickó magad is örömest lettél volna, még
 892   II,  XXIII|              volna, még egy év előtt is.~ ~– Tréfa à part, * barátom.
 893   II,  XXIII|    árnyalatnak legkisebb gondolatját is, hanem azért adott utasítást,
 894   II,   XXIV|            egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~ ~El kellett
 895   II,   XXIV|          kinek nevét még a gyermekek is emlegetik; oda kellett nyújtania
 896   II,   XXIV|             közé szoríthatta. Rudolf is udvarias volt és szíves
 897   II,   XXIV|         tapasztalja, hogy az ideálok is csak úgy küzdenek az élet
 898   II,   XXIV|           van arra, hogy házikörében is szép legyen, a nő mindig
 899   II,   XXIV|        életbe; így volt az Rudolffal is. Ő szeretett otthon igen
 900   II,   XXIV|            utóbbi napokban azonkívül is el kellett menni Rudolfnak
 901   II,   XXIV|               még vagyoni állapotját is megrongálta miatta; mindamellett
 902   II,   XXIV|           menetet, köztük Kárpáthyné is.~ ~Alig ismert némelyikre
 903   II,   XXIV|   tisztviselőjéül. Aki sohasem látta is, rá kellett ismernie ez
 904   II,   XXIV|          hogy feljön-e.)~ ~– Sőt azt is bizonyosan tudom, hogy ünnepelt
 905   II,   XXIV|             ünnepelt barátunk Rudolf is odafenn fogja tölteni a
 906   II,   XXIV|      affreuse alliance! * Hisz külön is meghódíthatnák a világot;
 907   II,   XXIV|         férfiakat érdekelhet; nagyon is érzéki.~ ~– Nono; én nem
 908   II,   XXIV|           elismerem, hogy Kárpáthyné is igen szép asszony, s lehetnek
 909   II,   XXIV|              lett miatta. Ruinálta * is érte magát. Elköltötte rá
 910   II,   XXIV|        elkölteni valamit.~ ~– De azt is tudom, ami Abellinóval történt,
 911   II,   XXIV|       arcához, mely testvérek között is felér három pofoncsapással.
 912   II,   XXIV|               a derék Mayernénak meg is ígérte, hogy Abellino szavait,
 913   II,   XXIV|           öccse iránti bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani
 914   II,   XXIV|              felháborította.~ ~Miért is engedte meg neki, hogy e
 915   II,   XXIV|      kíméletlenül rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért,
 916   II,   XXIV|  táncvigalomnak vége legyen, ami meg is történt mindjárt éjfél után,
 917   II,   XXIV|         főispán lett, még neje előtt is tekintélyt akar tartani.
 918   II,   XXIV|              elérni; nem, nem! Azért is megmutatjuk, hogy nem félünk
 919   II,   XXIV|          bebizonyítására, hogy hiába is akar tekintélyt tartani,
 920   II,   XXIV|              élc volt. De jó élceket is hiába mondanál, mert azzal
 921   II,   XXIV|         távozónak. – Látod, még most is hajlandó vagy a rossz kedvre,
 922   II,   XXIV|           rossz kedvre, az ember nem is tréfálhat veled.~ ~– Sőt
 923   II,   XXIV|           legelső példát, hogy nőtől is lehet félteni.~ ~– Mikor
 924   II,   XXIV|             sokat nem értesz, és nem is fogsz érteni. Vannak a világban
 925   II,   XXIV|          igen kényes emlékek, de azt is tudom, hogy amíg én e nőnek
 926   II,   XXIV|                  Ha azt fogják rólad is mondani, amit őróla, hogy
 927   II,   XXIV|            barátságodnak, hogy téged is könnyelmű, gyönge, esendő
 928   II,   XXIV|        Azután vállat voníta. – Bánom is én. Inkább legyen az egész
 929   II,   XXIV|  igazságtalan egy emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra,
 930   II,   XXIV|             nem törődöm.~ ~– S ha én is annak tartanálak?~ ~Flóra
 931   II,   XXIV|              lények a világon, s nem is volt, nem is lesz soha gyönge,
 932   II,   XXIV|          világon, s nem is volt, nem is lesz soha gyönge, könnyelmű
 933   II,   XXIV|  legkedélyesebb házastársak életében is fordulnak elő, s mondhatjuk,
 934   II,    XXV|        veszve volna.~ ~De nem. Azért is ő fogja kényszeríteni nejét
 935   II,    XXV|             Makacsabb női kedélyeken is diadalmaskodott ő már, ha
 936   II,    XXV|        azután, hogy a hintóba felült is, utánafutott, hogy megcsókolhassa,
 937   II,    XXV|      Kecskereytől, hogy Szentirmayék is felmennek a télre.~ ~Míg
 938   II,    XXV|              téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~ ~Csakhogy
 939   II,    XXV|             Lovat megismert távolból is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~ ~–
 940   II,    XXV|        gyökerezett volna.~ ~Tán jobb is leendett rá nézve, hogy
 941   II,    XXV|        Milyen bohó vagy te. Hisz azt is csak neked kell elfogadni,
 942   II,    XXV|          parancsolja. Tán mulattatni is? Mulattatni!~ ~A kertből
 943   II,    XXV|            megszorított.~ ~– No – te is nyújtsd hát neki kezedet –
 944   II,    XXV|          nemcsak nehéz, hanem hosszú is lesz.~ ~A délelőtti órákat
 945   II,    XXV|  találkozának ismét.~ ~Kárpáthy maga is meg volt ütődve nejének
 946   II,    XXV|         behintve látszik lenni. Ezek is boldog szeretők; de most
 947   II,    XXV|           tekintsen amoda távol, ott is áll egy magányos jávorfa.
 948   II,    XXV|            hogy e férfi, kit anélkül is oly őrülten imád, azt akarja,
 949   II,    XXV|          mert most már a gondolattól is meg kell tiltanom magamat,
 950   II,    XXV|         legboldogabb óra örömei közt is mindig érzeni vélte arcán
 951   II,   XXVI|           fővárosnak.~ ~Szentirmayék is megérkeztek, s a szép hölgy
 952   II,   XXVI|         egész téli szezon. Addig nem is beszéltek sem bálokról,
 953   II,   XXVI|              hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~ ~A legelső
 954   II,   XXVI|       összejőni.~ ~Kecskerey úr maga is ugyanazon érdekes alak,
 955   II,   XXVI|            hogy még a tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés előadásait
 956   II,   XXVI|           gentlemannek.~ ~Éppen most is valami lesz a begyében,
 957   II,   XXVI|        Rudolf vállat vonított. Bánta is ő, akármi történt Abellinóval.~ ~
 958   II,   XXVI|                Íme most lép be! Most is az a dacos, hetyke lépés,
 959   II,   XXVI|           csali? – (Lám, Abellinónak is feltűnt az általunk említett
 960   II,   XXVI|            Valóban jó hír. Talán meg is hal ez asszony. – És mi
 961   II,   XXVI|           urának tartottunk, és maga is annak tartotta magát, íme
 962   II,   XXVI|          végigolvasott, maga magáról is azt hiszi, hogy gyilkos.
 963   II,   XXVI|            az! Kitudom, ha az ördög, is és gyalázatos pert indítok
 964   II,   XXVI|             világ előtt, hanem azért is, mert ő legjobb vívó és
 965   II,  XXVII|             komoly volt, mintha most is tudná már, hogy a gyöngeség
 966   II,  XXVII|         jónak látta a fájdalom által is próbára tenni azt.~ ~– Mit
 967   II,  XXVII|         mellé, és nem szólt egy szót is. Szemei könnytelenek voltak.
 968   II, XXVIII|         azokat messziről, mert akkor is zöldek, mikor minden más
 969   II, XXVIII|             akar menni? Itt farkasok is szoktak ám járni.~ ~– Nem
 970   II, XXVIII|           hogy zöld legyen ott akkor is, midőn minden holt és fehér.~ ~
 971   II, XXVIII|            helyzetben heverni. De az is megdöbbent az ő alakjától.~ ~
 972   II, XXVIII|       szerettem e nőt, szeretem most is, és sohasem fogok mást szeretni.~ ~–
 973   II, XXVIII|       sohasem ismer senkit; még most is élne, és boldog volna. Mennyi
 974   II, XXVIII|                   Köszönöm, uram, én is megyek; már elvégeztem,
 975   II, XXVIII|    szenvedett nőre, ki tán ott alant is róla gondolkozik. Előtte
 976   II, XXVIII|               és meghalt? Meghajtá ő is térdét ez emléken.~ ~És
 977   II,   XXIX|         különös öröm miatt, vagy nem is tudom minek nevezzem, nem
 978   II,   XXIX|           széken feledé sálját, most is ott van – amott az asztalon
 979   II,   XXIX|       rajzolt – amott a zongora most is felnyitva, az ábrándmű kitárva
 980   II,   XXIX|          magának, hogy hadd járjon ő is, mint a többi cselédség,
 981   II,   XXIX|              valakivel.~ ~A fiskális is ott van, és tollakat farag
 982   II,   XXIX|             az öreg utolsó napjaiban is – fogják egykor mondani
 983   II,   XXIX|               még a hidegvérű ügyvéd is összerágta tollát, s nem
 984   II,   XXIX|          Csak az évszám hiányzik itt is. Azon kívül semmi se tétessék
 985   II,   XXIX|              címerére, hanem szívébe is legyen írva.~ ~E szavaknál
 986   II,   XXIX|             volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni jobban, mint
 987   II,   XXIX|             senki sem szólt egy szót is.~ ~Azután Rudolf ismét helyére
 988   II,   XXIX|        gyámságot elvállalja.~ ~– „Ő” is így kívánta azt – szólt
 989   II,   XXIX|           Isten és a haza, miként én is megbocsátom! De tettető
 990   II,   XXIX|         tudnak öngyilkosok lenni. Ne is legyen az! Nem kívánom.
 991   II,   XXIX|       foglalhatja, és soha egy napot is előlegezni abból nem szabad.
 992   II,   XXIX|       hagytam. Második Kiss Miska, ő is jó emberem, ki mindig szeretett;
 993   II,   XXIX|         miatt el kelle bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~ ~…
 994   II,   XXIX|             nyugszanak, s melyben én is nemsokára nyugodni fogok,
 995   II,   XXIX|            felé.”~ ~Az utolsó szavak is leírattak. Az ügyész felolvasá
 996   II,   XXIX|          azon éjjel másik példányban is kiállítva, azt Rudolf mint
 997   II,   XXIX|           férfiarcokon, mintha már ő is közéjök való volna. János
 998   II,   XXIX|             férfiak, és midőn Rudolf is kezébe vette, a gyerek kacagni,
 999   II,    XXX|               hogy utolsó pillantása is őreá essék. Oly tiszteletreméltó
1000   II,    XXX|            meg az ő koporsója fölött is.~ ~Halálának híre benyargalá