Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            e parciális * özönvízből embert és barmot kiszabadít.~ ~
 2    I,     II|          hogy az eső nem érhette az embert, teteje pedig fölfelé mindinkább
 3    I,    III|          egyszerre egynéhány millió embert.~ ~– A capite foetet piscis; *
 4    I,      V|             összeszerezni két híres embert, férfit és hölgyet, kik
 5    I,     VI|            hamar megmarkolásszák az embert.~ ~Abellino kétségbeesve
 6    I,    VII| kisgyermek-evő), ki tán öt vagy hat embert gyilkolt meg egymás után,
 7    I,    VII|       indulatokat szenvelgeni, ő az embert kényelmetlen próbákra állítja,
 8    I,    VII|       támadni arra, hogy belőlem új embert teremtsen.~ ~Valóban csak
 9    I,   VIII|         udvarán, melyek megeszik az embert, tekintet nélkül esküdti
10    I,   VIII|          várakoztatják a becsületes embert tíz percig az előszobában?~ ~
11    I,      X|          akik halálra nevettetik az embert tréfáikkal, akik kimennek
12    I,      X|      Angliában láttak hozzá hasonló embert.~ ~ ~ ~
13    I,     XI|          most is szeret, szeret egy embert, aki ideálja, de kinek nevét
14    I,    XII|           nem ütötte ő pofon azt az embert. Ezúttal azonban nagy köszönettel
15    I,    XII|             akarok még két ártatlan embert földönfutóvá tenni, hanem
16    I,    XII|          Párbajban megesik, hogy az embert nem lövik sonica * főbe,
17    I,   XIII|   méltóságos úr minden villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép
18    I,   XIII|        kegyetlen kaszás, aki minden embert szénának néz, s lekaszálja
19    I,   XIII|         Küldjön magánál alázatosabb embert, küldje a fiskálist! Mondja
20    I,   XIII|           Most imhol ennyi ártatlan embert bolonddá tesznek!~ ~Abellino
21   II,    XIV|           Én jobban gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem szükség önnek
22   II,    XIV|          ördögöt megismerni könnyű; embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú
23   II,     XV|          őnála. A büszkék, akik más embert olyan hamar el tudtak ítélni.
24   II,     XV|          vagy szánjam azt a szegény embert, egészen odalett. Egyszer
25   II,     XV|              Én sajnáltam a szegény embert, mert szép, gyönyörű ifjú
26   II,     XV|          valakit mást, derék fiatal embert meg ne szeressen. Ah, ah,
27   II,    XVI|           ott hamar megkapnak olyan embert, kinek sok hitelezője van,
28   II,   XVII|     felkelnek mind, s otthagyják az embert a faképnél.~ ~És így sohasem
29   II,   XVII|            sok gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenféle rossz
30   II,   XVII|      Mindenki arra gondol, hogy sok embert, sok szép asszonyt, sok
31   II,  XVIII|      megvallja magáról, hogy rútabb embert nem látott magánál, de azért
32   II,  XVIII|            ez öreg emberhez. Némely embert azzal jutalmaz meg a sors,
33   II,  XVIII|             bohó, hogy meg tudja az embert nevettetni! Egyet szól,
34   II,    XIX|             hogy holmi gyönge szívű embert százszor belezavar a beszédjébe,
35   II,    XIX|             de én le nem tudnék egy embert írni, hogy milyen.~ ~– Vénülj
36   II,     XX|         angol járművek, mik köznapi embert zavarba hoznának, miután
37   II,     XX|         szerette volna látni azt az embert, aki még egy falatot képes
38   II,    XXI|        ragadós; én még nem ismertem embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve
39   II,    XXI|      frakkban, s nagyon kért minden embert, hogy magyarázzák meg a
40   II,    XXI|         mindenkit meg tud hódítani, embert és állatot!~ ~– Hát a Matyi
41   II,  XXIII|          ide! Milyen nehéz baromból embert formálni!~ ~Abellino ezalatt
42   II,    XXV|           megismert távolból is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~ ~–
43   II,   XXVI|             szemekkel. – Óh, azt az embert szeretném ismerni!~ ~Kecskerey
44   II, XXVIII|    megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a szívbeli érzés? Most már
45   II,   XXIX|         szívét, könnyelmű, esztelen embert nevelnének belőle, lelkét
46   II,   XXXI|          terhelé. Ölhetett akárhány embert könnyelmű párbaj okban,
47   II,   XXXI|           csak érdekesebbé teszi az embert; de hogy koldussá lett,
48   II,   XXXI|         mulattatására legyen.~ ~Más embert vigasztal az nagy szerencsétlenségek