Kötet, Fezejet

 1    I,     II|        boszonkodni; de ha valaki már állt azon a magasságon, ahonnan
 2    I,     II|              ő tudósításai, s akármi állt a hivatalos Moniteurben,
 3    I,     II|              millionaire-nek nemigen állt módjában mulatóházat építtetni,
 4    I,     II|           asztalon ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad
 5    I,     II|            legnyájasabban üdvözlé.~ ~Állt pedig a kitelhető nyájasság
 6    I,     IV|             a négy kereke az ég felé állt, a tejárus csak úgy nézett
 7    I,      V|            becsületes Valabregue nem állt útjában neje művészetének,
 8    I,     VI|       fordulva, minden tenyér készen állt már, a koszorúk és versek
 9    I,    VII|            beszélnek róla? Oly közel állt hozzá, kezét szorítá kezében,
10    I,    VII|           gróf csak amúgy az ajtóban állt meg, beszólva halkan Rudolfhoz.~ ~–
11    I,    VII|          helyesen van-e, megdöbbenve állt meg előtte, a kép nem Chataquélához
12    I,   VIII|       elkezdett ágaskodni. Két lábra állt, és zabláját harapta dühödten,
13    I,   VIII|        tülekedésben meghajolva előre állt, a másik hegyesen fölfelé.
14    I,   VIII|             csak nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás
15    I,   VIII|            vad irtóztató bömböléssel állt meg a síkon, lábait megvetve
16    I,   VIII|      meglátta, hogy ellenfele talpra állt, veszett dühvel nyargalt
17    I,      X|        alakja, kopott fekete ruhában állt a fényes társaság előtt.~ ~
18    I,    XII|       udvarra. Nagy medvebőrös kapus állt a bejárás alatt.~ ~– Ki
19    I,    XII|              éppen Boltay háza előtt állt meg.~ ~Fanny fiatal leányok
20    I,   XIII|       föltette magában, attól el nem állt, s ha tízszer elesett is,
21    I,   XIII|           méltó maradványát, s ahogy állt, felállíttatá azt ismét
22    I,   XIII| visszatetszőbb a kritika, mely abból állt, hogy ha a színész nem tudta
23    I,   XIII|           terem közepén ezüstmedence állt, melyből furfangos szökőkút
24    I,   XIII|              foglalt el. A háttérben állt egy oszlopos peristyl, *
25    I,   XIII|        négyfelé esett, s az asztalon állt – egy befedett koporsó…~ ~
26    I,   XIII|           aranyserleget, mely előtte állt, s midőn az elősiető hajdúk
27    I,     Sz|     csatarendjében a harmadik sorban állt~ ~Tudós palóc – Gvadányi
28   II,    XIV|             Boltay mester éppen kinn állt a kapujában, s hátratett
29   II,    XIV|           mester tehát nagy mogorván állt künn az ajtóban, midőn díszes
30   II,    XIV|             leültette, és maga eléje állt, hogy mármost beszéljen.~ ~–
31   II,     XV|             ilyen tragédiákhoz, csak állt ott, mintha leszegezték
32   II,     XV|        efféle; pedig voltaképpen úgy állt a dolog, hogy bármily nagy
33   II,     XV|              hallatszott, már ő kint állt a kapuban vendégét elfogadandó,
34   II,     XV|         kapunak!”~ ~A két hölgy künn állt a folyosón. Fanny éppen
35   II,     XV|            legyen.~ ~Itt újra szünet állt be. Mayerné elkezdett sóhajtozni
36   II,     XV|          szívét. Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót
37   II,     XV|       felesége, sóbálvánnyá változva állt a tükör előtt.~ ~Kárpáthy
38   II,    XVI|              segéd kardja keresztben állt közöttük.~ ~– Urak, ez nem
39   II,    XVI|   visszadugja.~ ~E percben senki sem állt közte és Fennimor között.~ ~
40   II,    XVI|             kinyújtott kardjába. Ott állt meg a markolatnál. – A kard
41   II,   XVII|       figyelmét, csak a névtelen kép állt mindig előtte, és követte
42   II,  XVIII|            úrnőjét nagy tisztelettel állt meg a küszöbben, s nagyon
43   II,  XVIII|           kisasszony pedig elbámulva állt hosszú nyelű parazoljával *
44   II,   XXII|           ilyenkor könnyes szemekkel állt meg a nehéz beteg ágyánál,
45   II,    XXV|            az lázasan remegve előtte állt.~ ~Mind a ketten visszadöbbentek
46   II,  XXVII|              Kárpáthy egy szó nélkül állt meg e hír után. Most azon
47   II, XXVIII|        emlékoszlophoz, s megdöbbenve állt meg, midőn annak talapján
48   II, XXVIII|             róla gondolkozik. Előtte állt arca, midőn utánanézett