Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            mókus, mint a tengerimalac, miket szobában tartanak, cirógatnak,
 2    I,      I|       falatokat hányva fel a levegőbe, miket az gyönyörű ügyességgel
 3    I,      I|                 ágyakat és asztalokat, miket János úr neki hagyott.~ ~–
 4    I,     II|                kalapját és kesztyűjét, miket aztán a visszafelé jövőnek
 5    I,     II| idomtalanságokra (Unform) megtaníthat, miket a tiers état * emberei,
 6    I,     II|            vázák, drága antik szobrok, miket a nemrég felfedezett Pompéji
 7    I,     II|          préselt szőnyegekkel bevonva, miket a virágos tibetsálok * osztanak
 8    I,     II|             olyan jó nehéz pástétomok, miket örökségi pástétomoknak hívnak.
 9    I,    III|             beletörődik azon formákba, miket elé az újabb fogalmak szabnak,
10    I,      V|            legkisebb sikert arathatna, miket a költő kedv nélkül, gondolat
11    I,      V|           tépik le homlokod koszorúit, miket isten kezei fontak körüle.
12    I,    VII|                fedetlen hagyá karjait, miket sima érckarmantyúk szorítának,
13    I,    VII|               napsugárban táncolnak, s miket a nap szemenként szí fel
14    I,    VII|               egy neme azon vágyaknak, miket az ember magára vitatott
15    I,   VIII|             érdekesebb látványok közé, miket a Kárpáthy-kastély egy-egy
16    I,      X|            gondolja. Azok ócska ruhák, miket ő visel; a primadonnáktól
17    I,      X|             tajtékpipákkal dicsekszik, miket leánya csábítója vett neki
18    I,      X|         istenről, hölgyi szüzességről, miket a nagy urak és nagy szellemek
19    I,     XI|               megvannak a maga örömei, miket mások nem lelnek föl, ha
20    I,     XI|               Fanny által készítendőt, miket ő igen gazdagon szokott
21    I,    XII|                azon idétlen tréfáknak, miket egy eléggé komoly ügyben
22    I,    XII|              levelet pecsételt még le, miket az éjjel írt, egyiket gazdájához,
23    I,   XIII|                hosszú iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető
24    I,   XIII|        bevégzett számadások múmiáival, miket hosszú évek során át egynehány
25    I,   XIII|                elküldé a drágaköveket, miket ugyan készpénzen ezer forintért
26    I,   XIII|          nevetséges kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak,
27   II,    XIV|               emléket, az indulatokat, miket magával hozott. A bűnt ünnepelve,
28   II,    XIV|          hosszú beszédeket gondolt ki, miket itt-amott fog tartani, mintha
29   II,    XIV|              mi ott az akarat; titkok, miket maga sem ismer, tettetés,
30   II,     XV|          keserves álmatlan éjszakáért, miket betegágyaitoknál eltöltöttem,
31   II,     XV|          öltönyeit anyja jelenlétében, miket lefekvéskor nélkülözni szokás,
32   II,   XVII|               őket a hánykódó méneken, miket hosszú karikás ostorral
33   II,   XVII|                megnevezett célokra is, miket egy nyughatatlan gróf és
34   II,     XX|               peckes rugókra helyezve, miket bűnei bűnhődéseül vett magának
35   II,     XX|            zászlók és más diadaljelek, miket nagyban megbámult egypár
36   II,    XXI|            hátratekingetett üldözőire, miket mintegy száz lépéssel előzött
37   II,   XXII|                édes örömeinek titkait, miket bizalmas suttogások óráiban
38   II,   XXII|             boldog azon áldások által, miket a hála fog nevedre halmozni.~ ~–
39   II,    XXV|          lelkében hangzottak a szavak, miket nem bírt elfeledni többé.~ ~
40   II,  XXVII|               mondhatna neki szavakat, miket az megtanuljon és ne felejtsen
41   II, XXVIII|               a nagy hóabroszon vonva, miket jövő-menő szánok törtettek
42   II,   XXIX|              asztalon egy pár kesztyű, miket legutoljára viselt – itt
43   II,   XXIX|           mondom. Azon földi javakból, miket Isten ő szent felsége kezeimre
44   II,   XXIX|         amaránt virágokat tenyészteni, miket „ő” annyira szeretett, s
45   II,   XXIX|             számlálom el azon vétkeit, miket Isten, a haza és énellenem
46   II,   XXXI|            belőle azon eszmék számára, miket Marion meg akart benne honosítni.~ ~
47   II,    Veg|               szándékoztam visszaadni, miket jókori nevelés és korszerű