Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        evett, hanem még fizessek is érte.~ ~A tréfán volt mit kacagni,
 2    I,      I|         ekkor a dühödés tetőpontját érte, a hajdúk felkapták az asztalt
 3    I,      I|            sciences * megválasztott érte tagjának; homburgi * fürdőn
 4    I,     IV|            én egy pofont adtam neki érte.~ ~– Ah, ah! – iparkodék
 5    I,     IV|  felpattanva Abellino.~ ~– Bocsánat érte, a név meglepett, miután
 6    I,     IV|      kutyájának az árát? Mit kér ön érte? – Az ember azt felelé,
 7    I,     IV|             fütyülünk. Megfizettünk érte.~ ~– Egyet hagyj még mondani –
 8    I,      V|         férjét követni, mert őt nem érte a tilalom súlya, ő az orosz
 9    I,      V|      Velencét. Itt a zene őshonában érte el dicsősége tetőpontját.
10    I,     VI|             fáradozása, s igyekszik érte háladatos lenni.~ ~Öltözete
11    I,     VI|         elnémítására. Hasonló fátum érte az ásítót is, ki hihetőleg
12    I,    VII|         feketébben. Midőn a feneket érte a felhőszerű gomolygás,
13    I,    VII|          hatalomkarral nem küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk
14    I,   VIII|          Egy második vágás a nyakát érte, hegyes pattanással csípve
15    I,      X|     tajtékpipáért, én meg nem adnék érte egy ütet taplót.~ ~Mayer
16    I,      X|        szokatlan, meglepő látogatás érte Mayer uramat. Éppen egy
17    I,     XI|           aranyok halmazát adják is érte. Azután Teréz állapotja
18    I,     XI|              s óra végeztével ismét érte ment. Különben is e polgári
19    I,   XIII|       forinttal véve – ennyit adott érte egy győri kereskedő váltócédulában –
20    I,   XIII|  várakozásban, úgyhogy nem folyt be érte több nyolcezer forintnál.
21    I,   XIII|            nem adtam neki, ha eljön érte, elvitetheti. Berki Lőrincet
22    I,   XIII|        lelkét, hanem jöjjenek hamar érte hat másvilági lóval, s úgy
23    I,   XIII|        gyorsan! Hintót kell küldeni érte, négy ló menjen előre, hogy
24   II,    XIV|          Jánost, most már haragszik érte, ha Jancsi úrnak szólítják.~ ~
25   II,    XIV|             válaszolja, hogy jöjjek érte magam.~ ~Ezzel fölkelt a
26   II,    XIV|        veszít? Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság nem fogja kárpótolni
27   II,    XIV|          boldogságot el ne lehessen érte hagyni. Ennyi ragyogvány,
28   II,     XV|            hogy még a másvilágon is érte könyöröghessek. Maga a minden
29   II,     XV|             látás ellen; s mit kell érte eladni? Ugyszólván semmit,
30   II,     XV|          átölelte, és csókolta ahol érte. Fanny csak állta, csak
31   II,     XV|             nem tudták gondolni, mi érte, mert arcán meglátszott,
32   II,     XV|        kellett neki valami, szaladt érte; ha a cseléd elkésett valamivel,
33   II,     XV|         anyja egy kicsinyt fáradjon érte.~ ~Boltay mester sohasem
34   II,     XV|          mintha soha keresztvíz nem érte volna. Minden csak e világból
35   II,     XV|          Kárpáthy Jánosnak. Ki megy érte? Elmegy Boltay mester maga.
36   II,     XV|            s a leány nem haragudott érte.~ ~E merénylet sikerülte
37   II,   XVII|            be, mindenütt új bámulat érte; a csintalan tréfák tanyáiból
38   II,  XVIII|              De meg is jutalmazá őt érte Isten, mert ami legfőbb
39   II,    XIX|           senki sem szólná meg őket érte. A nevetők mindig az ő részén
40   II,    XIX|         elég arra, hogy elduzzogjon érte holtig; ha valaki jön hozzád,
41   II,     XX|            ül, minő iszonyú jelenet érte őt, és látta most maga mellett
42   II,   XXIV|          lett miatta. Ruinálta * is érte magát. Elköltötte rá vagy
43   II,    XXV|         Istenem!~ ~Most már valóban érte mindent.~ ~A szánalom e
44   II,   XXVI| gyönyörűségében összevissza csókolá érte férjét.~ ~ ~ ~
45   II,  XXVII|              azt érzem, uram. Áldom érte az Istent.~ ~– Isten nagy
46   II, XXVIII|    kézművessel volt eljegyezve, aki érte oly bátran, oly lovagi merészséggel
47   II, XXVIII|            magát a halálnak.~ ~Most érte mindent.~ ~Megfogá a szegény