Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        életműszereinek.~ ~Az ember sietett élni, és hamarább megszűnt
 2    I,      I|           felugorva a chevalier, s sietett megragadni nagybátyja kezét. –
 3    I,      V| előszobaajtón csengettek. Jeanette sietett felnyitni.~ ~– Ha felgyógyulok –
 4    I,      V|        játszani fogok!~ ~A kihordó sietett vissza az izenettel, mely
 5    I,     VI|          tovább is tartóztatják.~ ~Sietett mindenki páholyaiba. Abellino
 6    I,     VI|            az ő kedveért támadt, s sietett elkotródni a maga prológjával,
 7    I,     VI|    Deboureux, még aznap játék után sietett Mainvielle-néhez azon ajánlatot
 8    I,    VII|            azonnal minden oldalról sietett a veszélyben forgott városrész
 9    I,    VII|           épülethalmaz között; ide sietett az elegáns világ a nagyszerű
10    I,    VII|          míg ennek hurrákiáltással sietett utat csinálni, az utána
11    I,    VII|          akasztva nyakába, s azzal sietett hirtelen magára venni felöltönyét.~ ~
12    I,    VII|      kiszabadítva frakkja szárnyát sietett magát kocsijába vetni s
13    I,   VIII|            Márton százféle okokkal sietett felvilágosítani, hogy miért
14    I,   VIII|        Meghallva a hajcolás zaját, sietett arrafelé, s éppen jókor
15    I,      X|          nénjének e cselekedeteit, sietett őt felkeresni sűrű könnyhullatások
16    I,      X|     társaság közepéből; Mayer papa sietett Terézt odább terelni; nagy
17    I,      X|            visszafordult ismét, és sietett hazafelé.~ ~Otthon ezalatt
18    I,    XII|           volt Krammnéra szüksége, sietett ki a csarnokból.~ ~Sándor
19    I,    XII|          tudnak gyűlölni?~ ~Sándor sietett haza felfedezésével.~ ~Ezen
20    I,   XIII|     nedvsugárban.~ ~Ki-ki helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz
21   II,    XIV|          ez elejét veszi a bajnak. Sietett Sándort felkeresni.~ ~A
22   II,    XIV|           gyermek.~ ~Boltay mester sietett Terézt felkeresni. Fanny
23   II,     XV|       szükség, mert a szomorú alak sietett megmondani, hogy kicsoda,
24   II,     XV|      eszélyes bankárnak, ki rögtön sietett azt levél által tudósítani
25   II,     XV|            sok lett volna tőle. De sietett, ahogy lábai engedék; akik
26   II,     XV|       cseléd elkésett valamivel, ő sietett azt felkeresni, olykor lopva
27   II,     XV|       voltak téve reszkető keblén, sietett, sietett azt elmondani,
28   II,     XV|          reszkető keblén, sietett, sietett azt elmondani, s úgy örült,
29   II,     XV|       Mondtam neki, hogy miért nem sietett, ha komoly szándéka volt
30   II,     XV|          ez nem jó jel! – Abellino sietett rögtön beszélni vele. Azt
31   II,     XV|          őt gúnyolja, őt neveti.~ ~Sietett a kártyázószobába.~ ~Amint
32   II,  XVIII|         kegyeletre, s egyszersmind sietett átnyújtani a küldött iratot,
33   II,  XVIII|    kéréssel terhelem.~ ~Varga uram sietett felelni, hogy parancsoljon
34   II,  XVIII|      Szentirmay Rudolfné! – nőm… – sietett János úr a hölgyeket egymásnak
35   II,  XVIII|        magát.~ ~Marion kiasasszony sietett e buzdító gyöngédség hatását
36   II,  XVIII|            férjem igen előzékeny – sietett őt kimenteni Fanny –, de
37   II,   XXII|         Kívánsz ott lakni talán? – sietett Kárpáthy megelőzve neje
38   II,  XXIII|               Az érdemes gentleman sietett magáról lemosni minden ilyes
39   II,   XXIV|    kivilágos kivirradtig.~ ~Rudolf sietett nejét felkeresni. Cselédjei
40   II,    XXV|         férje karján az érkező elé sietett.~ ~Mi a halálra ítélt rab
41   II, XXVIII|          együtt.~ ~Rudolf biztosan sietett a fehér emlékoszlophoz,
42   II,   XXIX|         felkelt helyéből, és eléje sietett, s megrázta forrón az érkező
43   II,   XXIX|          lehet gyanítani, mennyire sietett a végintézkedéssel, s tanúkul
44   II,    XXX|            az! – kiálta Rudolf, és sietett János hálószobájába.~ ~Ott
45   II,    XXX|          ismerősök közől; mindenki sietett őt még egyszer látni, és
46   II,   XXXI|        hogy Flóra a parkban sétál, sietett le hozzá.~ ~– Jó estét,