Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            első tekintetre, pedig ha tovább nézné az ember, lassankint
 2    I,      I|   hidegvérrel nézte, mint harapódzik tovább a láng. A világosságnál
 3    I,     II| háromszázezer frankomért. De menjünk tovább. Az önre nézve nem elég,
 4    I,     II|           hogy nyerjek négyet és így tovább. Nyíltan beszélek. Én sokat
 5    I,     II|            adni egy másodikat és így tovább. Pénzét igen jó helyre teszi
 6    I,     II|             is őt, alig hiszem, hogy tovább élhessen egy esztendőnél.
 7    I,     IV|              s az illő üdvözlet után tovább foly a monda.~ ~– Mindannyi
 8    I,     IV|                Fi donc! Ne mondja ön tovább, ez engem alterál, * ily
 9    I,     IV|                 Halljuk a történetet tovább! – sürgeték mások.~ ~– Tehát
10    I,     IV|           hát elmondanom, mi történt tovább –, mert ez a java.~ ~– Halljuk!~ ~–
11    I,     IV|           pisszegés).~ ~– De halljuk tovább. A feltétel ezért az volt,
12    I,     VI|           azt szerette volna, ha még tovább is tartóztatják.~ ~Sietett
13    I,     VI|            míg Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot, ígérkezék,
14    I,    VII|             Ah uram, ne is folytassa tovább szarkazmusait – vágott beszédje
15    I,   VIII|                 Varju uram kotródott tovább. Most még jelentést kellett
16    I,   VIII|          másnap délig, a többi iszik tovább. E kétségtelenül igen kedélyes
17    I,     IX|       akarják hinni, hogy aludtak, s tovább alvók, kik most is azt álmodják,
18    I,     IX|           őket.~ ~Végre nem állhatta tovább a dicsőséget; ezek a felé
19    I,      X|          volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~ ~– Hát titeket mi lelt?
20    I,   XIII|                 Jól van, Péter uram, tovább. Majd máskor másképp lesz.
21    I,   XIII|           azt kegyelmed rám! Menjünk tovább!~ ~– A repce megdohosodott
22    I,   XIII|           fogja már holnap reggelnél tovább vihetni.~ ~Abellino jó előjelenségnek
23   II,    XIV|   reménytelenül eped, és ez így megy tovább az életen keresztül, és
24   II,     XV|            ott is felemelkedék, hogy tovább láthassa, mint fonja nagy
25   II,     XV|        Hallgasd jó leány, mit beszél tovább anyád! Ne dugjátok be füleiteket
26   II,     XV|              várta, mit fog beszélni tovább édesanyja. Lesz-e bátorsága
27   II,     XV|       azokrul nem beszélnek.)~ ~Csak tovább.~ ~– Azt sem tudtam már,
28   II,     XV|       kimenni a szobából.~ ~Abellino tovább is játszott, tovább is nyert,
29   II,     XV|         Abellino tovább is játszott, tovább is nyert, s kötekedő, kérkedő
30   II,    XVI|          anélkül, hogy Abellino után tovább tudakozódott volna.~ ~ ~ ~
31   II,    XVI|           jogától, hogy ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek
32   II,  XVIII|          nagy szerencséjének tartaná tovább is élvezhetni kedves néni
33   II,    XIX|             Kedves bohó.~ ~– Menjünk tovább: gróf Louis Karvay. Nem
34   II,    XIX|           előtt beszélünk, nem adjuk tovább, amit hallunk.~ ~– Annyi,
35   II,    XIX|           könnyű lesz ráismerni.~ ~– Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné
36   II,     XX|  keserűségében.”~ ~– Uram, ne mondja tovább! – kiálta le a karzatról
37   II,    XXI|      mérgesen makogva baktatott újra tovább: a távolból is lehete látni,
38   II,    XXI|             a levegőben. Egy percnél tovább sohasem tartotta szájában
39   II,   XXIV|            Rudolf nem kérdezősködött tovább, hanem látszott rajta, hogy
40   II,  XXVII|            ismét lehunyja, és alszik tovább.~ ~Az anya visszateszi őt
41   II, XXVIII|           egyet fordulok. Egy óránál tovább nem maradok ki.~ ~– Nem
42   II, XXVIII|            megpróbálom, hogyan lehet tovább élni.~ ~A sírkőre nagy aranybetűkkel
43   II,   XXIX|             hogy kettőnk közül ki él tovább?~ ~János inte neki, hogy
44   II,   XXXI|           senki sem tartá érdemesnek tovább beszélni.~ ~A gazdag majorátustól *
45   II,    Meg|              a földhöz kötött pályán tovább akartam ballagni s szedegetni