Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           igazán nem alszom!” A másik percben aztán újra elalszik.~ ~A
 2    I,      I|              öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős vonásai látszottak. –
 3    I,     IV|        kudarcot vallanak vele.~ ~Azon percben érkezeink oda Rudolf gróffal
 4    I,     IV|              ifjú merveilleux, mert e percben nagy zaj támadt a szalonban,
 5    I,      V|               valamit.~ ~Mainvielle e percben felnyitá szemeit, s száraz
 6    I,      V|          kezével eltakarta arcát.~ ~E percben az előszobaajtón csengettek.
 7    I,     VI|              Odalépett bátran.~ ~Azon percben Barry hercegnő, ki Nemours
 8    I,     VI|           babérkoszorú hullt alá.~ ~E percben, mintha rögtön kicserélték
 9    I,     VI|          Jozefine-re nézve, mert ha e percben énekelnie kellett volna,
10    I,     VI|            vállait takarta el.~ ~Azon percben el volt szedve a muníció,
11    I,    VII|       szóljunk. S ki győzné őt minden percben leírni, hisz e csodálatos
12    I,    VII|               csodálatos hölgy minden percben más alakot vált, még soha
13    I,    VII|               A szálfa lezuhant! Azon percben ügyesen hajolt előle félre
14    I,    VII|            észre a jelenlevők, mert e percben Mars kisasszony egy monológja
15    I,   VIII|        pukkanás is elhangzott, s azon percben megindult az egész sor a
16    I,     IX|               két ifjú főúrhoz, kik e percben székére hajolva beszéltek
17    I,     IX|              nagyokat kiáltsatok!~ ~E percben hölgyruha susogás hallatszott
18    I,     IX|           teljes és életszínű, mely e percben szokatlanul égni látszik,
19    I,     IX|               mondá társainak, hogy e percben hirtelen szaladnia kell
20    I,     IX|              Ez ördögség Bélától!~ ~E percben hangzottak el az ellenzék
21    I,     XI|                  E fölfedezés az első percben nagyon megrettenté Fannyt,
22    I,    XII|          Rudolf és Miklós.~ ~Ah, ha e percben Fanny otthon lett volna;
23    I,    XII|              történhetett, hogy amely percben Sándor golyója azzal a leírhatlan
24    I,    XII|    önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly golyója
25    I,   XIII|             szikrázó gyümölcseit…~ ~E percben hallatszék az udvarra gördülő
26    I,   XIII|           félrekapta fejét, s a másik percben Kutyfalvi bezúzott homlokkal
27   II,     XV|             gondolattól, hogy anyja e percben testéhez érjen.~ ~Mayerné
28   II,     XV|             No, a biztosítékot minden percben kész letenni.~ ~Fanny meggondolni
29   II,    XVI|               bírt elhárítani, s azon percben visszaadott.~ ~– Verjétek
30   II,    XVI|              tokjába visszadugja.~ ~E percben senki sem állt közte és
31   II,  XVIII|       mindenre kész a világon, akár e percben leugrik az ablakon, ha a
32   II,  XVIII|            emelkedett e szavakra.~ ~E percben kocsirobaj hallatszott az
33   II,    XIX|              között, s arra gondolt e percben.~ ~– Tehát igazán azt kívánod,
34   II,    XXI| megpillantották a dombon. A következő percben már eltűnt onnan.~ ~De annyit
35   II,    XXI|       örömétől. Fannynak eszébe jut e percben, amiről ábrándozott egykor,
36   II,    XXI|              mert tudta, hogy a másik percben már az is megfogná őtet,
37   II,    XXI|                  Ez ő!~ ~Flóra arca e percben még pirosabbá lesz, Fannyé
38   II,   XXII|            oly boldognak érzé magát e percben.~ ~Félrefordult, hogy ne
39   II,   XXII|             neje gondolatát. – Minden percben elfoglalhatod, s ha nem
40   II,   XXIV|            hisz olyan halavány volt e percben, mint akit a sírba tesznek.~ ~
41   II,   XXIV|              szúrás fájdalmát, amit e percben érzett? Nem, nem árulta
42   II,   XXIV|             szerencsét.~ ~Rudolfhoz e percben több ismerősök érkeztek,
43   II,    XXV|            visszatérni.~ ~Rudolf azon percben, melyben visszatért, észrevette,
44   II,   XXVI|           boldog hajlandóságával.~ ~E percben erős férfias hang szólalt
45   II,   XXXI|         illusztrációt. Mint látjuk, e percben senki sem oly nevetséges