Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             lassankint nagy lihegve magához kezde térni, s szemeit törülve
 2    I,      I|           az ijedségből alig tudott magához térni, s örömest akarta
 3    I,      I|           tart parasztleányokból, s magához hasonló betyárok társaságában
 4    I,      I|             kétfelől, ekkor odainté magához a kocsmárost, s tompa, rekedt
 5    I,     II|            azoknak komornyikjait is magához váltogatta, s egy ügyes
 6    I,     II|   alkalmazott érvágás által annyira magához jönni, hogy önnek birtokait
 7    I,      V|           fehér kezét, s odavoná őt magához, halk suttogó hangon rebegve:~ ~–
 8    I,     VI|      könnyei.~ ~A közönség nem bírt magához térni a tapsolásból, s ez
 9    I,    VII|       szavába.~ ~– Tehát – folytatá magához térve –, a monda szerint
10    I,    VII|            a nap szemenként szí fel magához. Legszebb a halál tűzben
11    I,    VII|             fenn, s csak akkor tért magához, midőn lehajló nyakán egy
12    I,    VII|      közötted állok! – szólt Rudolf magához szorítva ellenállhatlanul
13    I,    VII|             csodálatos! Amint ismét magához kezde térni, e hír által
14    I,      X|           macskáját cirógatja, s ha magához hasonlókkal összejön, szólja,
15    I,      X|         volt ura. Csak azután kezde magához térni, hogy őt kiküszöbölte.
16    I,      X|           tetszik, hogy egy leányát magához akarja venni, adja oda isten
17    I,      X|      kívánja az úrnak Fanny leányát magához venni, adja oda minden feltétel
18    I,     XI|        megtudta azt is, hogy Fannyt magához vette, s ez idő óta gyakran
19    I,     XI|       gyermekeké, kiket az idvezítő magához bocsátott; neveltetése pedig
20    I,   XIII|            ismert, hítta, invitálta magához Kárpátfalvára, úgyhogy utoljára
21    I,   XIII|            is, ki már ekkor kezdett magához térni a fejében támadt daganatból,
22    I,   XIII|           minek következtében kissé magához tért; azután orvosért akartak
23    I,   XIII|           hogy méltóztatott annyira magához térni, miszerint ágyából
24   II,    XIV|             vegyen el Boltay bácsi, magához mindjárt hozzámegyek.~ ~–
25   II,    XIV|             mondám, hogy vegyen el, magához hozzámegyek; akkor azt mondta,
26   II,     XV|          várom én, hogy engem Teréz magához emeljen, elleszek én mellette
27   II,     XV| megtörténhetett volna, felemelte őt magához, melyet a kegyes anya ölelésnek
28   II,     XV|     boldogságban. Egész nap nem lát magához illő ifjút, pedig a szív
29   II,     XV|   számtalanszor járt utána, bevitte magához, beszélgetett vele, zongorázott
30   II,     XV|     nyitogatná kívül. Fanny behívta magához az anyját, hogy háljon ott
31   II,     XV|             valaki, azután odavonta magához leánya fejét, és megsúgta
32   II,   XVII|           örökváltság útján, s más, magához hasonló urakkal gőzhajókon,
33   II,  XVIII|           Marion kisasszony ezalatt magához tért a köhögési intermezzóból,
34   II,  XVIII|           köhögési intermezzóból, s magához ragadta ismét a kormányrudat.~ ~–
35   II,  XVIII|            e tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta meg,
36   II,     XX|            nézni, azután odaragadja magához, s megveregeti nagytenyerével,
37   II,     XX|          őket. Málnay Georges pedig magához sem térhetett a sok kínálás
38   II,    XXI|             s izmos kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe. A nő ájultan
39   II,   XXII|        távozni, s még közelebb voná magához.~ ~– Ne menjen ön el. Maradjon
40   II,   XXII|        megtért egészsége, felüdült, magához tért. És azután egész napokat
41   II,   XXII|            szobájába vitte; behítta magához, midőn zongorázott, együtt
42   II,   XXIV|          olyan jószívű, szánalomból magához akarta emelni ez asszonyt,
43   II,   XXIV|         közbe Rudolf közelebb vonva magához nejét.~ ~– Felelned kell,
44   II,   XXIX|           helye – suttogá itt félig magához beszélve János –, itt ült
45   II,    XXX|       kellett volna, csak az téríté magához, midőn végül a megholt ismerőit