Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      idején, hogy egész éjjel nem tudott aludni, nem találta semmiben
 2    I,      I|           egér.~ ~A bohóc még nem tudott szólni, hanem a torkához
 3    I,      I|         veté magát a székben, nem tudott szólni, csak fuldokolva
 4    I,      I|         úr, ki az ijedségből alig tudott magához térni, s örömest
 5    I,      I|           az gyönyörű ügyességgel tudott elkapni, s nagy szomorún
 6    I,     IV|       távozott el. Debry mindjárt tudott róla valami anekdotát mondani.~ ~–
 7    I,     IV|    befűzik a medvebőrbe, pompásan tudott morogni, cammogni s a fejét
 8    I,    VII|      legalább egy új kalandot nem tudott felőle regélni, lett legyen
 9    I,    VII|      távozott fia után, míg ő nem tudott megválni a sírtól, mely
10    I,   VIII|       felvilágosítani, hogy miért tudott az idegen legény hamarább
11    I,   VIII|           egy egész pohár bort ki tudott inni, anélkül, hogy egyet
12    I,   VIII|           megöllek!” – S midőn el tudott végre csendesülni, felgyűré
13    I,   VIII|       Jancsi urat is. Aki kevésbé tudott lábaival parancsolni, meghúzta
14    I,   VIII|     bölcsen hallgatni, de viszont tudott beszélni ott, hol ismét
15    I,      X|   minthogy csinos hangja volt, és tudott valamennyire énekelni, könnyű
16    I,      X|         árú csipkénél.~ ~Erre nem tudott Mayer úr mit felelni.~ ~–
17    I,      X|              Arra a gondolatra ki tudott volna jönni, hogy a csipkéit
18    I,      X|    egyszerre meghűlt a lélek, nem tudott felelni, csak a szája mozgott,
19    I,     XI|          ha lelkeiknek más irányt tudott volna valaki adni?~ ~Eleinte
20    I,     XI|          bárha mindent titkon jól tudott is, és ez felemelte, megtisztítá
21    I,     XI|    kézimunkája mellett oly boldog tudott lenni.~ ~Teréz nem válaszolt
22    I,     XI|           de apró mulatságokat is tudott szerezni; összejöttek az
23    I,     XI|           hanem azért mindent jól tudott, ami Teréz körül történik;
24    I,    XII|     egykor szerelme hálaérzetével tudott volna fizetni, és most megtudva,
25    I,    XII|           leánya volt, gyönyörűen tudott énekelni a templomban.~ ~
26    I,   XIII|         azon ember, aki lemondani tudott; a bukás csak újabb inger
27    I,   XIII|          neveltetik, ő pedig alig tudott annyira menni, hogy egy
28    I,   XIII|        most mindezen dolgokon nem tudott kacagni, sőt még figyelmezteté
29    I,   XIII|           lokomotív, csak a síkon tudott haladni; most félretolta
30   II,    XIV|           lyánka hasonló tréfával tudott megfelelni. Végre a cselédek
31   II,     XV|          az ember, aki valakit el tudott volna mulattatni, hanem
32   II,     XV|        érzéketlen vagyok.~ ~Teréz tudott volna mit felelni, meg tudta
33   II,   XVII| boltosinasnak, aki ötölve-hatolva tudott valamit beszélni a generózus
34   II,  XVIII|     önbizalommal, annyi diadallal tudott fel1épni, itt is fel fogja
35   II,  XVIII|     ügyetlenke volt szegény. Alig tudott mit mondani, oly zavartnak,
36   II,  XVIII|          Óh, istenem… – Flóra nem tudott mit felelni, hiszen Fanny
37   II,  XVIII|         óhhaha!~ ~János úr úgy el tudott nevetni ezen a bolond ötleten,
38   II,    XIX|         okulni, mert hiszen ő nem tudott figyelni, nem embereket
39   II,     XX|           csodás, oly édes hangon tudott beszélni hozzá. Hiszen álmodni
40   II,   XXII|          volt, mint minőt remélni tudott, és a bálványozott ifjat,
41   II,   XXIV|  bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani a két ajánlat
42   II,   XXIV|        vagy.~ ~– Ah!… – Flóra nem tudott mit mondani a csodálkozás
43   II,   XXIV|          feküdt le. De sokáig nem tudott elaludni.~ ~Az a gondolat,
44   II,    XXV|        távolból is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~ ~– Jer,