Kötet, Fezejet

 1    I,    III|           az Aurorában léptek ki a közönség elé, Bajzának, Szenveynek,
 2    I,     IV|        hátán az ismeretes kuplét a közönség tomboló kacajára. Hát nem
 3    I,     IV|         Académie Royale de Musique közönség nélkül maradt; az elegáns
 4    I,     IV|      rendesen meg szokott szökni a közönség. Hát nem jól van így? –~ ~–
 5    I,     IV|            léphetne miellenünk? Mi közönség vagyunk és ő színész, mi
 6    I,     IV|     frissítőt a karzatokon, hogy a közönség zúgolódjék a nagy melegségben,
 7    I,     IV|      irtóztató nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű része kacagva
 8    I,      V|        szerződtesse.~ ~Nemsokára a közönség kedvence lett. Óh, azon
 9    I,      V|         mind a kettőnek; a tapsoló közönség éppen olyan jól ismerte
10    I,      V|          tapsolá meg egymás után a közönség Mainvielle-nét.~ ~A jó közönség!
11    I,      V|    közönség Mainvielle-nét.~ ~A jó közönség! Hisz a közönség olyan jó
12    I,      V|              A jó közönség! Hisz a közönség olyan jó magában, akit egyszer
13    I,      V|        egyes emberekből ne állna a közönség!~ ~Bármilyen nagy legyen
14    I,      V|        bármennyire meghódítja is a közönség szívét, ha sokáig egy helyben
15    I,      V|        ismerkedni mindazzal, ami a közönség elhidegülését tanúsítja,
16    I,      V|          hogy új, másik az, hogy a közönség kegyét nemcsak a színpadon,
17    I,      V|            a kritika fitymálása, a közönség hidegsége, a színésztársak
18    I,      V|        annyira sem méltatá, hogy a közönség előtt nevét viselje. Hogy
19    I,      V|         mert Catalani itt van, s a közönség tapsol Catalaninak, és ez
20    I,      V|           Italianában lépni föl! A közönség hideg lesz.~ ~– Hozzászoktatott
21    I,      V|        lépjen ön oly bátorsággal a közönség elé, mint aki tudja, hogy
22    I,     VI|     feledkezik így el magáról és a közönség iránti tiszteletről, bizonyos
23    I,     VI|    színpadról eltiltatik; ah, de a közönség kegyencétől ez zsenialitás
24    I,     VI|         tudják, ki szerzette?”~ ~A közönség is igen jól játszott, monsieur
25    I,     VI|            hogy csendesen legyen a közönség, mert most jön a java.~ ~
26    I,     VI|         egy másik operából, mely a közönség kedvence volt, hirtelen
27    I,     VI|         lőn. Oly művésznőnek, ki a közönség kegyence, minden szabad,
28    I,     VI|          ki annyi éven keresztül a közönség kedvence volt, fogják ma
29    I,     VI|         fogják ma kipisszegni, s a közönség némi elégtételt lát abban,
30    I,     VI|            volt, minthogy az egész közönség az utolsó dobütés elhangoztával
31    I,     VI|           királynő nevében!)~ ~S a közönség egy immortelle * koszorút
32    I,     VI|       határtalan hála könnyei.~ ~A közönség nem bírt magához térni a
33    I,     VI|           ideál, de költészet!~ ~A közönség, mintha megbánását akarná
34    I,     VI|            dicsőségesen végződött; közönség és szereplők meg voltak
35    I,     VI|         egész súlyával ütődik.~ ~A közönség hallá az ásítást és a csattanást,
36    I,     VI|         csak nem tört elé; hanem a közönség tapsolt, s az eltávozott
37    I,     VI|          acte alatt tehát, midőn a közönség meggyérül, odafurakodának
38    I,   VIII|       teljesen megnyerék számára a közönség rokonszenvét a garázda Márton
39    I,   VIII|         jár az örök pohár, akkor a közönség lármás, beszédes lesz, egyik
40    I,   VIII|          fordulónál hajba kapott a közönség, mérges, haragos mindenki,
41    I,     IX|     üldözöttévé fogadott. Nappal a közönség oly kíváncsisággal és kedvvel
42    I,     IX|         gyanítni a befejezést.~ ~A közönség azon részét, mely e nyelvet
43   II,    XIV|        nagymértékben képes leend a közönség jókedvét felgerjeszteni.~ ~
44   II,     XX| egyszersmind a társulat érdekeit a közönség előtt képviselje. (Gyér