Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    töröknek?~ ~– Nagy köze van – felelt nyugodtan Gyárfás. – Minthogy
 2    I,    III| mosollyal arcán.~ ~– Éppen nem – felelt a kézműves. – Csak úgy szoktam
 3    I,    III|        galvanizmusa * az egész – felelt rá hidegen Rudolf szemeit
 4    I,    III|       elveszíthetlen nyugalommal felelt:~ ~– Ha az erős hang jó
 5    I,     IV|      cosmétique de lait”-ből * – felelt gonoszul Debry.~ ~– Ön tréfál –
 6    I,     IV|         A pimasz elébb gorombául felelt azt mondva, hogy nincs annyi
 7    I,     IV|   nézőnek is csak kell maradni – felelt hideg szarkazmussal Rudolf,
 8    I,     IV|          a miénk?~ ~Abellino nem felelt a kérdésre, hanem amint
 9    I,     VI|         az?~ ~Rudolf hidegvérrel felelt:~ ~– Gaudcheux asztalosmester
10    I,    VII|       Eszékiné.~ ~– Sőt inkább – felelt Rudolf –, én magam örökös
11    I,    VII| használhatnának még, asszonyom – felelt Rudolf hideg mosollyal –,
12    I,    VII|           Rudolf hallgatott, nem felelt semmit.~ ~Tehát Byron elébb
13    I,    VII|       mindenkire, hogy senki sem felelt rá.~ ~Azonban a hallgatás
14    I,   VIII|     hintókról.~ ~– Nem szükség – felelt Márton dacosan, én nem vagyok
15    I,   VIII|          eleget a csikós, nem is felelt rá, csak a farkával csapkodott
16    I,   VIII|       vesszen.~ ~– Ah, dehogy! – felelt Kis Miska szépen felpödörve
17    I,      X|          az asszony nagy zokogva felelt:~ ~– Meghal a leányom.~ ~–
18    I,      X|      ajtón, s minthogy senki sem felelt rá, a kocogás ismétlődik;
19    I,      X|            Mayer úr egy szót sem felelt. Ez a tanács még kevésbé
20    I,    XII|    bizalmával nem tisztelt meg – felelt Sándor, ki oly hidegvérrel
21    I,    XII|           Igen, én találkoztam – felelt Sándor csodálkozva, hogy
22    I,    XII|       reggelizni.~ ~– Köszönöm – felelt ez. – Meg találna rajtam
23    I,    XII|   egészen újak.~ ~– Elfogadjuk – felelt Konrád –, biztos kézben
24    I,   XIII|         olyan nagyon kiabálni! – felelt vissza a vén hajdú. – Csak
25    I,   XIII|        kit vár a nagyságos úr! – felelt Pál durcásan, s úgy feladta
26    I,   XIII|               Fél a vágóhídtól – felelt rá kétértelműen Horhi Miska.~ ~
27   II,    XIV|      Boltay mester kérdezett, és felelt is magának. Sándor nem szólt
28   II,    XIV|       leány felsóhajtott, és nem felelt semmit.~ ~– A kérő derék
29   II,    XIV|           Azután hidegen, okosan felelt:~ ~– Az szerencse volna,
30   II,     XV|         még hímezni?~ ~– Tudok – felelt Fanny. (Ez talán mégis ártatlan
31   II,     XV|           A mama be akar menni – felelt Fanny egész készséggel –,
32   II,     XV|       innen menni.~ ~– Szívesen, felelt Boltay, hová parancsolja?~ ~–
33   II,   XVII|        úr részéről, de Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos
34   II,  XVIII|          szóltam, édes barátom – felelt Fanny, és mosolyogva tekintett
35   II,  XVIII|          Fanny.~ ~– Valóban az – felelt Varga. – Igaz, hogy nem
36   II,  XVIII|           Nem használt az. Hiába felelt ily magát megalázó hangon,
37   II,     XX|        Annak csak örülni tudok – felelt a nagy ember öntudattal
38   II,    XXI|  kellemesebb, mint vénleánynak – felelt rá Kereszthyné mérgesen,
39   II,    XXI|            Óh, vigyázni fogunk – felelt Kiss Miska, megpödörintve
40   II,   XXII|         Hogy van?~ ~– Igen jól – felelt a beteg, és iparkodott mosolyogni.~ ~
41   II,   XXIV|          hölgy.~ ~– Nőm szebb… – felelt rá édes önelégültséggel
42   II,   XXVI|   hangosan, ahogy torkán kifért, felelt e kétségbeesett mormogásra.~ ~–
43   II, XXVIII|         kigúnyolni.~ ~Rudolf nem felelt semmit, de félrefordítá