Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           s tompa, rekedt hangon nehány szót mormogott fülébe, mire
 2    I,     II|        hányódott-vetődött azután nehány évig, azt tán ő maga sem
 3    I,     II|       engedé másnak, hanem amint nehány év múlva a direktórium alatt *
 4    I,     II|   lesznek, és nem lövetnek főbe. Nehány szép jószágocskát szerzett
 5    I,     II|     előkelő magyar nemes rongyos nehány százezer frankért főbe lőtte
 6    I,     II|            S mit fog mondani, ha nehány rongyos százezer frankért
 7    I,     II|       legnagyobb birtokok egyike nehány év alatt egészen egy idegen
 8    I,     IV|          A szép tejárusnő), mely nehány hét előtt olyan nagy furorét
 9    I,     IV|         István közbeszólva –, ki nehány év előtt oly kitűnően fogadtatott
10    I,     IV|     azért folytatá műutazását, s nehány hét előtt Párizsba térve,
11    I,     IV|       chef szíve nincsen vasból, nehány markába nyomott argumentum
12    I,    VII|    ügyetlen fecskendő segélyével nehány hasonlóul díszes öltözetű
13    I,    VII|         a megtalált csecsemőt.~ ~Nehány pillanat múlva ismét lejutott
14    I,    VII|       kedves Magyarországomba.~ ~Nehány szarkasztikus rángás Rudolf
15    I,    VII|         piruló leánykát, Flórát, nehány vonást igazíta a képen,
16    I,   VIII|  ilyenkor az jutott eszébe, hogy nehány nap múlva ez az ünnepelt
17    I,     IX|     nemzedék közül, ámde mégis e nehány elég volt arra, hogy gyanítni
18    I,     IX|         már nem ismeretlen.~ ~Ha nehány hóval az országgyűlés megnyílása
19    I,     IX|      polgárlyány alakja, ki csak nehány percig időzött ott, és aztán
20    I,      X|         mellette élni.~ ~Mayerék nehány hónapig igen elvonult, mondhatni
21    I,      X|       soká fogunk vele bajlódni; nehány hónap múlva elutazik, utána
22    I,      X|     hideg arccal megszólítá:~ ~– Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér,
23    I,      X|        hangon Teréz –, s ahhoz a nehány szóhoz nem szükséges leülnöm;
24    I,      X|          ember zokogva fuldokolt nehány szót, hogy ő ezt sohasem
25    I,      X|         lerogyott a szögletbe.~ ~Nehány év előtt kellő mértékben
26    I,     XI|      őket észre, s az egész csak nehány percig tartand.~ ~Így jutott
27    I,    XII|    készen várta már őket, csupán nehány levelet pecsételt még le,
28    I,    XII|       kitűzött helyig, hova alig nehány percnyi várakozás után ellenfeleik
29    I,   XIII|        mintegy félszigetbe körít nehány ezer holdnyi területet,
30    I,   XIII|         végével mégis kétszáz és nehány ezer forint készpénze volt
31   II,    XIV|       Fanny szerelmét gyalázatos nehány ezer forintért meg fogják
32   II,     XV|      önök mind a hárman szívesek nehány órai beszélgetésre elzárkózni
33   II,     XV|        férfiak állva falatoznak, nehány pohár pezsgő üríttetik a
34   II,     XV| felkészülnek, eltávoznak, csupán nehány dandy – ifjabb és vénebb –
35   II,     XV|      Abellino, ami kezébe akadt, nehány aranyat nyomott a szolga
36   II,     XV|        azért nem zavartatik meg. Nehány pillanat múlva ugyan már
37   II,    XVI|     tartományban.~ ~El is indult nehány nap múlva a szent sírhoz
38   II,   XVII|       valahányszor belép, csupán nehány profánus vakmerő levele
39   II,     XX|  szívéhez szorítá a levelet, s e nehány sort olvasák belőle:~ ~„
40   II,   XXIV|         Szegény nő, alig bírta e nehány szót kimondani:~ ~– Nem
41   II,   XXXI|    nekiszabadult a világ nyelve, nehány hétig elég tárgyat nyújtott
42   II,   XXXI|          szerette a gyermeket.~ ~Nehány év múlva ha találkozandunk