Kötet, Fezejet

1001   II,    XXX|           keresztül; maguk a sírásók is siettek onnan feljutni.
1002   II,   XXXI|      beszédet mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem igaz.~ ~
1003   II,   XXXI|              igaz.~ ~Jerünk legelébb is Kecskerey úrhoz.~ ~Nagy
1004   II,   XXXI|             kiket tulajdon édesapjok is képes volna elfeledni.~ ~
1005   II,   XXXI|                 Egy emancipált hölgy is odavetődött közéjök, kecsesen
1006   II,   XXXI|               hogy még a kaszásoknak is meghagyta huszonöt bot büntetés
1007   II,   XXXI|            hogy ő mit miért tett? Ez is mutatja, hogy nagy bolond
1008   II,   XXXI|                Megparancsolá még azt is, hogy senki a más feleségére
1009   II,   XXXI|                   De már arról magam is felelek! – szól mellére
1010   II,   XXXI|             ütve Csenkő Laci.~ ~– Én is, én is! – kiáltának valamennyien.~ ~
1011   II,   XXXI|           Csenkő Laci.~ ~– Én is, én is! – kiáltának valamennyien.~ ~
1012   II,   XXXI|             eszükbe rágalmazni.~ ~Ez is egyike az eredetiséghez
1013   II,   XXXI|          seigneurök * és lordok most is ott szólják a világot az
1014   II,   XXXI|             nem mutatja, hogy ő maga is egypár milliót vesztett
1015   II,   XXXI|          záporeső.~ ~A Mayer leányok is feketében jártak. A fekete
1016   II,   XXXI|         előnyén kívül más egyéb okuk is lehet e sötét színű kelmékhez,
1017   II,   XXXI|             szép szemeknek, hanem ők is elmondák:~ ~– Nagynénénk (!)
1018   II,   XXXI|            annak egy fillérnyi becse is, mert ha valami értékest
1019   II,   XXXI|    egyetlenegy unokáját még csak nem is láthatta, ha még csak álmodni
1020   II,   XXXI|             meghal, még a másvilágon is hiába fog vele találkozni,
1021   II,   XXXI|             kedves gyermek. Ő gyalog is elmegy oda, ha térden állva
1022   II,   XXXI|            oda, ha térden állva kell is odáig csúsznia, csak hogy
1023   II,   XXXI|           maradni, ahova megy.~ ~Úgy is lett.~ ~Flóra sohasem bocsátá
1024   II,   XXXI|            azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz, hideg, szenvedélytelen
1025   II,   XXXI|           lehet.~ ~De még másvalakit is elriasztott a háztól Teréz
1026   II,   XXXI|           hét esztendőkig tartott, ő is ott marad végképpen Kőhalmon –
1027   II,   XXXI|              és még tán a túlvilágon is szeret, és kényszeríté férjét
1028   II,   XXXI|             kérdést, mik közől egyre is dolgot adna megfelelni akárkinek.~ ~
1029   II,   XXXI|              sőt még szája mozdulása is úgy hasonlít hozzá – s azzal
1030   II,   XXXI|       gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott belőle azon eszmék
1031   II,   XXXI|          mindig azt hiszi, hogy most is azon szeretetre méltó alak,
1032   II,   XXXI|         ellene nem állhatnak, s most is életre-halálra udvarol minden
1033   II,   XXXI|           bennetart; de azért ő most is úgy beszél, mint mikor még
1034   II,   XXXI|             főbb körökben csak azért is szívesen látják, mert sokat
1035   II,    Veg|          csak egy lépésnyi haladásra is vihessenek egy elnyugodni
1036   II,    Veg|          egész első kötet egészen el is maradhatott volna, ha alakjaim
1037   II,    Veg|    tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám ragadt, hanem e vád
1038   II,    Veg|           hanem e vád egyéb műveimet is illeti, tehát kénytelen
1039   II,     Sz|       történeteket, rövid krónikákat is tartalmazott; első példánya
1040   II,    Meg|              jelvénye a költészetnek is.~ ~Pusztán fantáziával lehet
1041   II,    Meg|      kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren
1042   II,    Meg|   regényírónak érezni is kell, tudni is kell, ébren is kell látni,
1043   II,    Meg|           kell, tudni is kell, ébren is kell látni, álmodni is kell
1044   II,    Meg|         ébren is kell látni, álmodni is kell tudni. Ez az én elméletem.~ ~
1045   II,    Meg|       láthatárról, s az én fantáziám is kivándorolt Törökországba,
1046   II,    Meg|   megköltöttem.~ ~A többi munkáimnál is őszintén el fogom mondani,
1047   II,    Meg|                Abellinónak az alakja is teljesen korrajzi sablon.
1048   II,    Meg|          Abellino és Fennimor között is valódi esemény.~ ~A mellékalakok,
1049   II,    Meg|              a legbizarrabb különcök is, csupa ismerősök, akik akkor
1050   II,    Meg|       megrajzolnom. Azt én háromszor is megpróbáltam, amíg csak
1051   II,    Meg|              a Mayer leányok. Ezeket is nagyon jól ismerte az egész
1052   II,    Meg|           ismerte az egész világ, én is ismertem. Hírhedett szépségek
1053   II,    Meg|         később már a legifjabb leány is eladó leány volt. Ez a magyar
1054   II,    Meg|              belőle grófné. Még most is él, s a nevét nimbusz veszi
1055   II,    Meg|      mindenfélét összeírtam; de most is ezt tartom a kedvenc munkámnak,