Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              kegyetlen sors által arra volt hivatva, hogy a keresztúti
  2    I,      I|             kocsmárosa.~ ~Szép menedék volt a Törikszakad csárda a keresztúti
  3    I,      I|                a végzetek könyvében az volt megírva, hogy az a hintó
  4    I,      I|                tán döntő nagy eszmékre volt hivatva, s fátuma, környezete,
  5    I,      I|             nemes Bús Péter uram híres volt arról, hogy nála nem sokat
  6    I,      I|     összeszidást; egy görbe nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön,
  7    I,      I|            adja nagyságod.~ ~Ez célzás volt a hajdúk skarlát montúrjára, *
  8    I,      I|          nagyságos uram; csakhogy amim volt, az elfogyott, amin pedig
  9    I,      I|       Egyébiránt az egész társaság meg volt győződve felőle, hogy ebből
 10    I,      I|              melynek egyik szegletében volt egy üres nyoszolya, a másikban
 11    I,      I|               agár.~ ~Ilyen környezete volt Magyarország leggazdagabb
 12    I,      I|             melynek a költő név csizma volt, amelyben járt; mely csavargott
 13    I,      I|               is megittuk volna. Akkor volt az!~ ~– No hát csak szaporán,
 14    I,      I|           fizessek is érte.~ ~A tréfán volt mit kacagni, ámde rögtön
 15    I,      I|              jó borsos, tejfeles lében volt elkészítve, s abból akkora
 16    I,      I|                  Gyárfás rögtön készen volt az epitáfiummal.~ ~ ~„Itt
 17    I,      I|          megmozdítani, végre kénytelen volt a kocsiban ülő egyetlen
 18    I,      I|                velők a szemét.~ ~Ilyen volt az azon idők harcias divatja;
 19    I,      I|            amikor tudniillik sehol sem volt harc.~ ~Kiegészíté a viseletet
 20    I,      I|            szokott forgatni; ha síp is volt a madár fejében, igen úrias
 21    I,      I|              fejében, igen úrias dolog volt rajta sípolni.~ ~Ilyen férfi
 22    I,      I|           rajta sípolni.~ ~Ilyen férfi volt az újon érkezett vendég,
 23    I,      I|               la Minerva * alatt divat volt republikánusnak lenni, római
 24    I,      I|            divatvilágnak, s kinek neve volt eredetileg Váry, lett belőle
 25    I,      I|                Haha. Ez jó calembour * volt tőlem, c'est une plaisanterie. *
 26    I,      I|             Stuart János fejedelmi vér volt, és végtére ő is kocsmáros
 27    I,      I|                menni.~ ~Olyan sötétség volt, hogy ragadt az emberre,
 28    I,      I|           szalütírozni.~ ~Amilyen nagy volt a lárma, egyszerre úgy elhallgatott
 29    I,      I|           üdvözlé őket.~ ~Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi úr kiejté
 30    I,      I|          csókolj meg többet, mert elég volt.~ ~Azzal körülhajtá magát
 31    I,      I|               az apám, amelyik asszony volt?~ ~– Tán az anyja?~ ~– Úgy
 32    I,      I|               anyám. Az egy noble dáma volt, igen finom nevelésű, hanem
 33    I,      I|                akkor legdivatosabb név volt Abellino, csináltam Bélából
 34    I,      I|             Itáliában töltém, magamnak volt elegáns villám a lago di
 35    I,      I|               aki még sokkal gazdagabb volt az apámnál…~ ~– Ahán!~ ~–
 36    I,      I|              szólt; életében első eset volt ez, hogy így merték őt felboszontani.
 37    I,      I|           vehetett rajta Szegeden. Meg volt elégedve.~ ~A chevalier-nak,
 38    I,      I|               benn nem akart égni, nem volt mit tenni más, mint szedni
 39    I,      I|               ember egymás hátán olyan volt a tűzvilágnál, mint egy
 40    I,     II|               Monsieur Griffard egyike volt ezen időkben Párizs leggazdagabb
 41    I,     II|              még 1780-ban pástétomsütő volt valamelyik külvárosban,
 42    I,     II|        zsebében.~ ~Ha az ember még nem volt millionnaire, * s akkor
 43    I,     II|             több közül, aki legkevésbé volt elrekedve, fennhangon elolvasá
 44    I,     II|               dicsőséggel nem sok baja volt, azt engedé másnak, hanem
 45    I,     II|                 Mr. Griffard is egyike volt azon renomirt habituéknak, *
 46    I,     II|     Italiens-ban, * mely még akkor nem volt ott, midőn legutóbb látta
 47    I,     II|           olyan nevet, mely ismeretlen volt előtte.~ ~De nem soká maradt
 48    I,     II|                legmerészebb vállalkozó volt a világon. Ő mert nagy összegeket
 49    I,     II|      legnagyszerűbb és legköltségesebb volt tagadhatatlanul monsieur *
 50    I,     II|              és a kényelmetlent.~ ~Nem volt pedig elég, hogy a kert
 51    I,     II|            állott, még azonfelül körül volt kerítve mesterséges vízfolyással,
 52    I,     II|                 mikre igen jó gondolat volt gobalákat futtatni fel,
 53    I,     II|   fogyasztottak, ami akkor még drágább volt, mint a tiszta búza.~ ~Ha
 54    I,     II|             ifjú gentlemant, kivel már volt szerencsénk ismeretséget
 55    I,     II|                mely igen célszerű faja volt a kalapoknak, oly széles
 56    I,     II|            rajtok.~ ~Egy perc alatt el volt szedve Abellino kalapja,
 57    I,     II|               akkor legújabb találmány volt, mint mondák, igen jó a
 58    I,     II|           merveilleux („csodálatos” ez volt a divaturak címe) –, öné
 59    I,     II|                 Hahaha! hahaha! Ez jól volt mondva, ön megfelelt nekem! –
 60    I,     II|                 ámbár ez már akkor nem volt divat Párizsban, hanem a
 61    I,     II|            vehettek, mert talán máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves
 62    I,     II|                magamat, s öt hétig nem volt szabad kávét innom és a
 63    I,     II|                reménytelen, csak tréfa volt öntől.~ ~– Haha! – nevetett
 64    I,     II|         ajtajáig.~ ~A legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi
 65    I,    III|               ifjú kézműves egészen el volt érzékenyülve, s alig lelt
 66    I,    III|            hogy mikor valami nagy gond volt fejemben, valami eset nagyon
 67    I,    III|             Miklós, ki legszabadelvűbb volt a baráti szó osztogatásában. –
 68    I,    III|             félben van hagyva, sohasem volt kész, tán azért nevezték
 69    I,    III|                alatt.~ ~– Egykor olyan volt e vidék, aminőnek magadban
 70    I,    III|               ami nagyon alkalmas hely volt szerelmi pásztorórákra;
 71    I,    III|              fajunkra.~ ~Miklós készen volt a feliratok lemásolásával,
 72    I,    III|                hangon.~ ~– Ez helyesen volt mondva Miklós – szólt István
 73    I,    III|          állíta fel, melyre ez embléma volt írva: „Ki állíthatja ezt
 74    I,     IV|                1822) kedvenc gyűlhelye volt az elegáns fiatalságnak. (
 75    I,     IV|           tavaly egy ideig a hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág
 76    I,     IV|            Musique * (ilyen cifra neve volt akkor az operaszínháznak)
 77    I,     IV|           tisztelni, kiről már egyszer volt szó.~ ~– No, adok száz aranyat
 78    I,     IV|                 hogy szinte hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~ ~–
 79    I,     IV|             magyar elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk, tejképű ifjúé,
 80    I,     IV|          nevetett Iván –, tán éppen az volt, ki a múltkor kocsim ajtaját
 81    I,     IV|                Petit-pas-nak légyottja volt a boulogne-i erdőcskében, *
 82    I,     IV|                 Az…~ ~E szó oly hangon volt mondva, mintha azt jelentené: „
 83    I,     IV|               siker várakozáson felyül volt. A luxembourg-i nyomorult
 84    I,     IV|              Nurmahalt, a színház üres volt, s az igazgatók dühösködtek
 85    I,     IV|                 mely egészen szerelmes volt a kutyába.~ ~– Monsieur! *
 86    I,     IV|                  az igazgató kötelezve volt, Mainvielle-nét három nap
 87    I,     IV|            tovább. A feltétel ezért az volt, hogy a kutyaszezonnak vége
 88    I,     IV|             csak egy önkénytelen sóhaj volt hallható.~ ~– Társad sajnálja
 89    I,     IV|            használó hazafi keresztneve volt) beszéljen azokkal a poétákkal,
 90    I,     IV|        Monsieur Oignon pedig senki sem volt más, mint a claque entrepreneurje, *
 91    I,     IV|              nevezetes napot oly nehéz volt elvárni a felizgatott óriások
 92    I,     IV|        meglehet.~ ~ ~ ~Most lássuk, ki volt ez a Mainvielle-né, ki oly
 93    I,     IV|                mint ilyen európai hírű volt. – Csak volt! Most ő is
 94    I,     IV|              európai hírű volt. – Csak volt! Most ő is mélyen alszik,
 95    I,      V|            kinek életéről írok, egyike volt kora legragyogóbb szellemeinek,
 96    I,      V|           minden kincseiből.~ ~Híre el volt terjedve Moszkautól Velencéig
 97    I,      V|                 s diadala tökéletesebb volt, mint Napóleoné, mert ő
 98    I,      V|              nemcsak egy-egy nemzetnek volt büszkesége, hanem egész
 99    I,      V|             róla többé.~ ~E hölgy neve volt Fodor Jozefine. Nagybátyja,
100    I,      V|               herceggel, ki követ képp volt a hollandi udvarnál, s általa
101    I,      V|               már ekkor énekelt. Jelen volt Sándor cár maga a hangversenyben,
102    I,      V|             francia drámai színháza is volt Moszkaunak, melynek legünnepeltebb
103    I,      V|            művész magas, eszményi alak volt nemes, szilárd vonásokkal,
104    I,      V|          közéletben csak egy kifejezés volt látható, a becsületesség,
105    I,      V|                 a nyíltszívűség, és ez volt valódi jelleme, de ah, a
106    I,      V|            tükrözé magát arcán – és ez volt művészete.~ ~A hír éppen
107    I,      V|               s azóta kettős dicsősége volt mind a kettőnek; a tapsoló
108    I,      V|               az orosz udvari operánál volt szerződtetve, s nem történt
109    I,      V|                Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine játszott drámai
110    I,      V|              felén a művésznő mellképe volt nevével körülvéve, másik
111    I,      V|              sziszegés.~ ~Catalani nem volt sem szebb, sem fiatalabb,
112    I,      V|            művésznő, mint Jozefine, de volt egy talizmánja, mely sokat
113    I,      V|              vele… és olyankor feledve volt a színvilág és az egy napig
114    I,      V|         beléjök lelket, ami tőle távol volt. Százszor földhöz kellene
115    I,      V|            mert Semiramide oly szerepe volt Jozefinenek, melyben a közönséget
116    I,      V|                Ah, milyen keresztvonás volt ez az ifjú óriások számításain!
117    I,      V|             merész dac s nyílt kihívás volt ellenökben; ők tért nyitottak
118    I,     VI|              óriások kedvenc barlangja volt, azon tulajdonságánál fogva,
119    I,     VI|            midőn az opera igazgatónéja volt, annyira vitte a dolgot,
120    I,     VI|                  Ma rendkívüli vásárja volt a kedveskedésnek; e frakkszárnyú
121    I,     VI|           Természetesen, aki jelen nem volt, arra nem háromlott semmi.~ ~
122    I,     VI|                szem, minden látcső oda volt fordulva, minden tenyér
123    I,     VI|             engedni, hogy szép asszony volt; – itt a lámpafény mellett
124    I,     VI|               egy változatos láncolata volt mindennek, ami varázsló,
125    I,     VI|            esett attól, ami szerepében volt írva, annyira átfűzé azt
126    I,     VI|               mely a közönség kedvence volt, hirtelen kikapott egy finálét,
127    I,     VI|          keresztül a közönség kedvence volt, fogják ma kipisszegni,
128    I,     VI|                is töredékeny játékszer volt csupán.~ ~A nyitány végződött –
129    I,     VI|           nevetni; az Catalani páholya volt, ki igen jól látszott mulatni
130    I,     VI|                 mi annyival hallhatóbb volt, minthogy az egész közönség
131    I,     VI|                itt is egy birodalomrul volt szó!~ ~Mély csend honolt
132    I,     VI|            hallatszott; ezt csak akkor volt szokás megkezdeni, midőn
133    I,     VI|          Mainvielle-né mindenre készen volt, csak erre nem; két koszorú
134    I,     VI|                egy varázsütéssel képes volt megnyerni számára a közönséget,
135    I,     VI|               szíveken keresztiül. Nem volt az mesterséges, de művészi;
136    I,     VI|           mesterséges, de művészi; nem volt az csáb, nem varázslat;
137    I,     VI|            felcserélte, kétszeresen el volt ragadtatva.~ ~Van valami
138    I,     VI|                infernale népessége meg volt némulva; ha valaki, aki
139    I,     VI|        elhagyta a páholyt.~ ~Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. Sokan
140    I,     VI|                 Már az áriának is vége volt, pisszegés csak nem tört
141    I,     VI|             elkezdtek pisszegni. De mi volt ez annyi taps ellen? Szélfúvás,
142    I,     VI|            voltunk. Kárpáthy kénytelen volt végigjátszani hősi szerepét.~ ~–
143    I,     VI|           elhatározottan.~ ~Annyi esze volt, hogy az excellens ifjút
144    I,     VI|              siralmasan demontírozva * volt.~ ~Miként Rudolf helyesen
145    I,     VI|               alatt igen együgyű dolog volt kiszemelniök azon választottakat,
146    I,     VI|           intésére tapsolnak, s könnyű volt kitalálni, hogy a második
147    I,     VI|           soufflet pour un sifflet! Ez volt a titkos jelszó, mely bonmot *
148    I,     VI|             füttyért.” S ez untig elég volt az ellenfél elnémítására.
149    I,     VI|         kialudni. Az egész claque * le volt fegyverezve; monsieur Oignon
150    I,     VI|          takarta el.~ ~Azon percben el volt szedve a muníció, a zajra
151    I,     VI|                  Csak a loge infernale volt üres.~ ~Ennek lakói odakinn
152    I,    VII|              elmondjuk, hány új tárgya volt a hírnek, a közbeszédnek,
153    I,    VII|             eltemeti, s aki ma bálvány volt, az holnap áldozat lesz
154    I,    VII|              jétől egész 5-ig divathős volt a „La belle laitière” *
155    I,    VII|             Ezen az úton nagyon könnyű volt neki kiszámítani, hogy négy
156    I,    VII|            csodás Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki legalább
157    I,    VII|      Chataquéla afgán hadifőnök leánya volt, s mint olyan, az angolokkali
158    I,    VII|              még soha két férfinak nem volt róla egyenlő fogalma, és
159    I,    VII|  hozzájárulható hölgyek sorába, ő maga volt a morál és legszigorúbb
160    I,    VII|                a legtökéletesebb hölgy volt Chataquéla mindazok közt,
161    I,    VII|              férje egy angol colonel * volt, ki őt magával hozta Londonba;
162    I,    VII|               meg, de ki egészen össze volt locsolva és bekormozva,
163    I,    VII|            terjedését meggátolni.~ ~Ez volt a legféltőbb pont. Ha a
164    I,    VII|               hatás rögtön észrevehető volt, a láng e részen lohadni
165    I,    VII|             felöltönyét.~ ~Milyen szép volt! Szemei miként ragyogtak,
166    I,    VII|          miként ragyogtak, arca derült volt és boldog. Hogy fogják áldani
167    I,    VII|            Azonban a tűz ez oldalon el volt fojtva, s másfelől erősen
168    I,    VII|                ismeretlen ifjú már nem volt sehol; ők azon pillanatban,
169    I,    VII|               szerette volna tudni, ki volt azon ifjú, kire ő életét
170    I,    VII|                bírták kitudni, hogy ki volt azon ismeretlen hős, aki
171    I,    VII|       alispánfi, kinek igen jó szokása volt másnak rossz élceit megnevetni. –
172    I,    VII|                hiszem, hogy Chataquéla volt és leendő férjei valamelyikét
173    I,    VII|                különösen Kárpáthy felé volt fordulva.~ ~Alig lehetne
174    I,    VII|                találják. Azonban benne volt, s szükségből el kellett
175    I,    VII|          fogadás bámulatos derék dolog volt, csak az az egy volt benne
176    I,    VII|             dolog volt, csak az az egy volt benne szomorú a jelenlevőkre
177    I,    VII|               tette, és ez természetes volt, nehogy a hírt megtudhassa
178    I,    VII|              Egy nő, kinek ötven férje volt már, s azok közül akárhány
179    I,    VII|       férfiarcot; hasztalan! Sehol sem volt, akit keresett. Ah, az kétségbeejtő;
180    I,    VII|             azt kellene megjósolni, ki volt azon ifjú, és fogja-e őt
181    I,    VII|        Chataquélához, mert aznap beteg volt, talán szerelemből vagy
182    I,    VII|              emlékezett rá.~ ~– Milyen volt alakja, arca? – tudakozódék
183    I,    VII|                   Már a délután is ott volt. Chataquéla beteg volt az
184    I,    VII|             ott volt. Chataquéla beteg volt az epekedés miatt, nem találta
185    I,    VII|            valaki belépett rajtok.~ ~Ő volt az! Fel sem tekintett a
186    I,    VII|                vész közepett oly hideg volt, oly bűbájos, szelíden tekinte
187    I,    VII|             álmodta ezt.~ ~Most is úgy volt.~ ~Az ifjú belépett, susogva
188    I,    VII|              akit szeretett, és az nem volt álom többé, az ifjú meleg
189    I,    VII|            hívják önt? Milyen nagy kín volt nekem, hogy nem tudtam önt
190    I,    VII|          delnőt.~ ~Egy óra múlva útban volt Chataquéla Calais felé.~ ~
191    I,    VII|               a tért, mely számukra ki volt mérve, s büntetésül ostorrá
192    I,    VII|                mint ma; kín, bosszúság volt akárhová nézni, utóbb nem
193    I,    VII|       kerevetébe, s tökéletesen készen volt rá, hogy a legelső emberrel,
194    I,    VII|            neki veszni, mert kénytelen volt iránta egy nemével a becsülésnek
195    I,    VII|               A kérdéses család egyike volt Magyarország legelőkelőbbjeinek,
196    I,    VII|        legelőkelőbbjeinek, s két tagja volt jelen a páholyban: az öreganya,
197    I,    VII|        nagymamának azon kedves szokása volt, hogy az unokájához intézett
198    I,    VII|            akiktől hallani fogják. Rég volt nekem egy bizarr eszmém,
199    I,    VII|     csillagkeresztes hölgy.”~ ~– És ki volt ama híres férfi és nő? –
200    I,    VII|             homlokán az erek lüktetése volt látható; egy percre a szellem
201    I,    VII|             minden érzékeit.~ ~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult
202    I,    VII|            hogy amit látott, csak álom volt.~ ~Szerencsére megilletődését
203    I,    VII|          követé a közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás végeztével
204    I,    VII|              oly meglepő, oly váratlan volt mindenkire, hogy senki sem
205    I,    VII|       hallgatás és bámulat elég válasz volt.~ ~Rudolf hirtelen vevé
206    I,    VII|                  Pedig az oly egyszerű volt.~ ~Rudolf pedig sebesen
207    I,    VII|            érezni, pedig mily végtelen volt annak szerelmi önfeláldozása.
208    I,    VII|              komolyabb, s midőn készen volt, s messzi tartá azt magától,
209    I,   VIII|         nemzetes uram, nekem csak arra volt gondom, hogy egyből se maradjak
210    I,   VIII|          kidüllesztve –, nagy módomban volt jussaimat kitanulni.~ ~–
211    I,   VIII|              feleselnek, de meg nem is volt illendő ilyen magas állású
212    I,   VIII|            hordó bor, külön-különféle, volt szekerekre rakva, egy szekér
213    I,   VIII|               cipóval, a szekerek mögé volt kötve szarvánál fogva a
214    I,   VIII|               rajta a formából, az meg volt neki adva cifra sallangokban,
215    I,   VIII|      elhaladtak, óriási vivátordítozás volt hallható (még akkor magyarul
216    I,   VIII|               A pályatér ezer lépésnyi volt.~ ~Jancsi úr már inteni
217    I,   VIII|          győzök, úgyis itt maradok! Ez volt válasza az esküdtek kérdésére.~ ~
218    I,   VIII|               arcú, huszonhat éves fiú volt, kicsiny, pörge bajusszal,
219    I,   VIII|                mely betyárosan felfelé volt csapva, vállaira ömlő haja
220    I,   VIII|                lovasra nem sok gondjuk volt, de a paripa figyelmet gerjesztett.~ ~
221    I,   VIII|         csakhogy egy paraszthajszállal volt előbbre a lovának a feje,
222    I,   VIII|                idegen legény elébb ott volt a zászlónál, s ezúttal úgy
223    I,   VIII|             leveti, mert arról szó sem volt, hanem hogy elkésik vele,
224    I,   VIII|               utasítása szerint könnyű volt rátalálni a bika tanyájára,
225    I,   VIII|                nád között két külön út volt kivehető, melyeket maga
226    I,   VIII|             Kormos fekete homloka tele volt tüskés, ragadós vízi bojtorjánnyal, *
227    I,   VIII|      acélsodrony, mely az ostor végébe volt fonva, egész csíkot hasított
228    I,   VIII|             amint alig egy szökésnyire volt már áldozatához a vad, hirtelen
229    I,   VIII|                az idegen lovag kezében volt, ki most törtetett elő a
230    I,   VIII|        futtatni a síkon keresztül.~ ~E volt a futtattás! A nehéz vadállat
231    I,   VIII|          karszékében. Mindez arra való volt, hogy a ma esteli ivásnál
232    I,   VIII|             hínak.~ ~Fél óra alatt fel volt Miska öltöztetve úrnak.~ ~
233    I,   VIII|                 minthogy nagyon helyén volt Frici irányában, az egész
234    I,   VIII|      fogadtatott, ámbár eredetileg nem volt egyéb csárdai impromptunál. *~ ~
235    I,   VIII|            borversenyben, mindenki túl volt azon a határon, ahol a bor
236    I,   VIII|        kívántatik, s Bandin kívül alig volt még egy-kettő a társaságban,
237    I,   VIII|              akkoriban még új tudomány volt és igen nehéz, miután kivitelére
238    I,   VIII|             éneket mindegyik kénytelen volt félbeszakítani az ivás alatt.~ ~
239    I,   VIII|            ismerték már a szokását, jó volt ilyenkor előle futni vagy
240    I,   VIII|             nagy, brutális erejű ember volt, háromvékás zsákot a fogaival
241    I,   VIII|               nagy foka az ittasságnak volt arra szükséges, hogy ismerősei
242    I,   VIII|               e gigász dűnének, ki fel volt bőszülve a rosszul sikerült
243    I,   VIII|                váltott gavallér szokva volt már az ilyen viadalokhoz,
244    I,   VIII|                mégis az akkori időknek volt már valami szokatlan fordulata,
245    I,   VIII|         atillát vett fel. Született úr volt. Mindenki bámulta, nem ugyan
246    I,   VIII|             sem szólt is, különb ember volt száz tudósnál, ki íróasztalánál
247    I,   VIII|              érzékeny kalandróli monda volt már közforgalomban egyik
248    I,   VIII|          fiatal főurak nagyrésze pertu volt már, s itt-ott lehetett
249    I,   VIII|                  mikor legtöbb úri nép volt a karzaton, s éppen a jegyzőkönyvet
250    I,   VIII|              legmulatságosabb nap. Itt volt piros pünkösd napja.~ ~Kárpáthy
251    I,   VIII|      háromnegyedet ütött négyre.~ ~Úgy volt kicsinálva, hogy már ekkor
252    I,   VIII|                Jancsi úr szájában pipa volt, melyet éppen akkor tömött
253    I,   VIII|           sokkal nagyobb öszvegeket is volt szokás nyerni és veszteni.~ ~
254    I,   VIII|             nemesi leveleit; nekem nem volt egyéb dolgom, mint kiválasztani,
255    I,   VIII|            amelyiknek legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk,
256    I,     IX|           idegen, tán soha nem hallott volt előttük a nyelv, melyen
257    I,     IX|                valódi betyárpropaganda volt, kik szűrben, gubában állítottak
258    I,     IX|               házainknál vagy száműzve volt a nemzeti szellem; a családfő
259    I,     IX|             csak a szolgálók irányában volt szokás gyakorolni, és ez
260    I,     IX|            kisvárosokban is ily renden volt; vagy pedig más, szélsőségben
261    I,     IX|               hogy az ősi ugarokon nem volt mindnyájok számára elegendő
262    I,     IX|               sehol. Mikor robot ideje volt, akkor néha találkoztunk
263    I,     IX|             úriszéken, hanem akkor nem volt szokás őket népnek nevezni.~ ~
264    I,     IX|               a szó „munka” ismeretlen volt nálunk.~ ~Mit dolgozott
265    I,     IX|            többnyire a német polgárság volt.~ ~Földmívelőnek elég jó
266    I,     IX|                  Földmívelőnek elég jó volt a paraszt, a gazdálkodás
267    I,     IX|               Tudományokra mi szüksége volt? Használhatta valamire?
268    I,     IX|              volna? Elég szomorú példa volt előtte éhen holt poéták
269    I,     IX|               ámde mégis e nehány elég volt arra, hogy gyanítni engedje,
270    I,     IX|               a műveltségnek. Ellenség volt és irtatlan erdő előttük,
271    I,     IX|            mely annak magas tekintélyt volt képes kölcsönözni; húsz
272    I,     IX|               csak egy csepp büszkeség volt. Minden félreértés kikerülése
273    I,     IX|              Ez csak magánybüszkeségre volt értve.~ ~És ha egy tíz órai
274    I,     IX|               Béla oly dühös ellenzéki volt, hogy társai kétkedni kezdtek
275    I,     IX|          érkezett ide.~ ~Abellino kész volt rögtön magyarázatokkal szolgálni:~ ~–
276    I,     IX|        csináljon; zörgetni veszedelmes volt, az udvarban Boltay uramnak
277    I,     IX|     körös-körül áthághatlan kőfal. Nem volt más választás, mint kényelembe
278    I,     IX|                Nanking inexpressible * volt rajta, selyemgallérú frakk
279    I,     IX|              szabadított ki.~ ~– Ezért volt hát oly kedve Fanny erényeire
280    I,     IX|                nehányan, kiknek idejük volt hátratekinteni, egy csinosan
281    I,     IX|              eltávozott.~ ~– Valóban ő volt az – mondák oda alant. –
282    I,     IX|      beszélgető ifjú honatyák. – Miről volt szó?~ ~Az elnök a további
283    I,     IX|           beszélt Kárpáthy? Ugye dicső volt? Ugye fölséges volt?~ ~–
284    I,     IX|              dicső volt? Ugye fölséges volt?~ ~– Hát azt mondta, hogy „
285    I,      X|             valami közpénztár kezelője volt, és volt neki öt szép leánya.~ ~
286    I,      X|           közpénztár kezelője volt, és volt neki öt szép leánya.~ ~A
287    I,      X|                közül már 1818-ban nagy volt; a redoute-ok * ünnepelt
288    I,      X|           került, mint amennyit szabad volt kiadni; az apa jól látta
289    I,      X|            menekülést; a leányokat nem volt szabad, nem lehetett a világból
290    I,      X|                az asszony is gondatlan volt, amilyenről azt mondja a
291    I,      X|                legrosszabb gazdasszony volt, amilyet csak képzelni lehet.
292    I,      X|            cselédjeire hagyott; ha meg volt szorulva, fűnél-fánál adósságot
293    I,      X|           olyan tréfát, hogy midőn nem volt több pénze, mint éppen az
294    I,      X|             hivatalából, s ami vagyona volt, lefoglalták; szó volt róla,
295    I,      X|         vagyona volt, lefoglalták; szó volt róla, hogy be is csukják.~ ~
296    I,      X|               s minthogy csinos hangja volt, és tudott valamennyire
297    I,      X|          valamennyire énekelni, könnyű volt neki elhitetni atyjával,
298    I,      X|               Mayer reggeltől estig el volt foglalva a comptoirban, *
299    I,      X|           mindenki hallgatag, unatkozó volt, mintha alig várná, hogy
300    I,      X|               Ez mind igen természetes volt.~ ~E naptól kezdve az egész
301    I,      X|          fűtöttek, pedig tavasz dereka volt.~ ~Mayer úr felköszönté
302    I,      X|           amiben azon mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak ünnepélyes
303    I,      X|            hogy önnek csak sejtelme is volt e fertelmességről, azzal
304    I,      X|          háromszáz forintot. Teréz jól volt értesülve. Hiába. Az embernek
305    I,      X|           büntetésbe megy el.~ ~Ez sok volt!~ ~Mayer uram nem ismert
306    I,      X|            tigrisszívet váltott; dühös volt és kérlelhetetlen, hallani
307    I,      X|                falatot is, pedig sterc volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~ ~–
308    I,      X|               csókolták, cibálták, nem volt ilyen jó ember, ilyen kegyes
309    I,      X|              szó szoros értelmében nem volt egyéb, mint egy ágy és számtalan
310    I,      X|             ember!~ ~Mayer, Mayer! Hol volt az eszed, midőn a másik
311    I,      X|           természetesen oly egészséges volt, mint a fáról szakasztott
312    I,      X|              nagy és deli. Egyik szebb volt, mint a másik; életkorukban
313    I,      X|               másik; életkorukban alig volt közöttük egy-egy év különbség.
314    I,      X|             jól megnőtt, tizenkét éves volt, s látni lehete fejlődéséből,
315    I,      X|              csuklani ijedtében. Teréz volt az…~ ~Az éltes kisasszony,
316    I,      X|           családapa hallatlan zavarban volt, nem tudta, hogy leültesse-e
317    I,      X|               önnek szolgálni, s azért volt bátorságom azt elmondani. –
318    I,      X|                Mayer úr olyan jó ember volt, hogy mikor ilyen dolgokat
319    I,      X|            maradt, egy gondolatnak nem volt ura. Csak azután kezde magához
320    I,      X|           házból. Teréz fenyegetésében volt valami, ami rájok nézve
321    I,      X|          fellázasztá a kedélyeket; nem volt oly gonosz indulatú, incselkedő,
322    I,      X|               hogy panaszát kiöntse.~ ~Volt három régi jó ismerőse még
323    I,      X|                kit legközelebb talált, volt Schmerz úr, tanácsos, nőtlen,
324    I,      X|       határozottabb választ adand.~ ~E volt Chlamek úr, híres ügyvéd,
325    I,      X|                három fia és két leánya volt.~ ~Chlamek úr végighallgatta
326    I,      X|              harmadik ismerőshez.~ ~Ez volt előtte a legderekabb ember.
327    I,      X|         legderekabb ember. Magyar neve volt, tekintetes Bordácsi úrnak
328    I,      X|           kinek kitűnőleg azon szokása volt, hogy mikor befészkelte
329    I,      X|              élt, benne érzett, mérges volt, ahol igaztalan fondorlatokat,
330    I,      X|    exceptívákat * látott, s csak akkor volt megengesztelődve, ha az
331    I,      X|              magát. Emellett ismeretes volt megvesztegethetlensége felől;
332    I,      X|                 pedig ez csak szójárás volt az asszesszor úrnál; így
333    I,      X|           lélekbátortalanság által meg volt fosztva azon előnyöktől,
334    I,      X|               ön háza tisztességes ház volt, most pedig az ön háza Sodoma
335    I,      X|                 kicsiny ölbeli gyermek volt, mindnyájan azt szerették
336    I,      X|               legjobban, mindig kézben volt. Nem emlékezik már reá az
337    I,      X|             házába!~ ~Mayer úrnak elég volt ennyi. Magát ajánlotta,
338    I,      X|                 éppen jókor! Ahány ága volt a hímzőrámának, azt Mayer
339    I,     XI|          szerelmet ismerik, a szerelem volt az istenség jelképe és a
340    I,     XI|            lelkületre nagy befolyással volt a három év.~ ~Régi eszme,
341    I,     XI|          Eleinte szigorú, kemény szívű volt iránta Teréz, ez megtöré
342    I,     XI|             Legkisebb hibája iránt nem volt elnéző, idejének minden
343    I,     XI|                szemei előtt lehetetlen volt hazudni, keresztüllátott
344    I,     XI|         gyermek elvadult lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva előtte,
345    I,     XI|                 mert hisz az eszme nem volt tisztátalan, ő sajnálta
346    I,     XI|        fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve, visszaadva boldogabb
347    I,     XI|          Azután Teréz állapotja nem is volt oly elhagyatott; egy életbiztosító
348    I,     XI|        intézetből holtiglani jövedelme volt ötszáz forint évdíj, melynek
349    I,     XI|             egy magyar asztalosmesteré volt, ki több házzal is bírt
350    I,     XI|             régen! mikor még új mester volt – aminek már negyven éve –
351    I,     XI|             mert családjok hivatalbeli volt, s nem illett bele egy kézműves.
352    I,     XI|                házassága szerencsétlen volt és magtalan, s mire nője
353    I,     XI|            Teréz lakott, s így alkalma volt annak apró kényelmeiről
354    I,     XI|                egyszersmind raktára is volt; hanem azért mindent jól
355    I,     XI|               ki igen derék, jeles fiú volt, mint mondák, Boltay kedvence,
356    I,     XI|               lakát látogatni szokták, volt egy kis, alacsony, fürgenc
357    I,     XI|               hanem hivatalcímén.~ ~Ez volt a regens chori, a templomi
358    I,     XI|             mikor az ifjaknak jókedvük volt, énekelni hallotta Fannyt.
359    I,     XI|               tanította, s fáradhatlan volt magasztalásában.~ ~A lyánka
360    I,     XI|          legkisebb testvér?” Nemde, ez volt a legtermészetesebb kérdés.~ ~
361    I,     XI|            lehet őt látni. Ah! ez több volt mint könnyelműség; ez lelki
362    I,     XI|             ártatlansággal. Minő falat volt ez a finom ízlelők számára! –
363    I,     XI|                nyilak érjék: e csillag volt az erény tiszta csillaga.~ ~
364    I,     XI|               amibe egy szerelmi levél volt dugva olyanforma ajánlattal,
365    I,     XI|         küldött virágot. És ez ügyesen volt kigondolva.~ ~Más küldemény
366    I,     XI|          felett. Fanny vigasztalhatlan volt, midőn Krammné ki találta
367    I,     XI|             szét. Ez Kárpáthy Abellino volt.~ ~– Nemde, uram, gyönyörűen
368    I,     XI|             ezelőtt tíz évvel nekem is volt egy kedvesem, menyasszonyom,
369    I,     XI|               ártatlan marad, miként ő volt, az én szeretett, az én
370    I,     XI|                tudatta a dolgot. És ez volt a hiba, hogy Terézzel nem
371    I,     XI|             után.~ ~A leány szívébe be volt ültetve azon gondolat, hogy
372    I,     XI|            fölé emelheti… És többé nem volt kedve az egyszerű munkákhoz,
373    I,     XI|           leány! Az nem az ő jóltevője volt. Az Szentirmay Rudolf volt,
374    I,     XI|             volt. Az Szentirmay Rudolf volt, Flóra férje, a legboldogabb,
375    I,    XII|               nevét kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza akarták
376    I,    XII|           ugyan egyrészről megnyugtató volt, hogy még senki sem tud
377    I,    XII|          titkolja, mert valami viszony volt közte és Boltay között fiatal
378    I,    XII|         Asztalos?… Egy perc alatt kész volt Abellino fejében a terv.~ ~–
379    I,    XII|              madame – monda. Többé nem volt Krammnéra szüksége, sietett
380    I,    XII|            tárcájába; pedig fölösleges volt azt odajegyezni. Évek, évtizedek
381    I,    XII|            háznál oly harapós kinézésű volt minden ember, hogy aki látogatóba
382    I,    XII|                  Másnap ismét munkanap volt. Mindenki dolgai után látott.
383    I,    XII|                nevét mondja, különösen volt egy-két, ember taszigálta
384    I,    XII|               mellyel a furnírozásokat volt szokás metszeni, ez minden
385    I,    XII|             itt! Legelső gondolatja ez volt. Reszketett. Ha ez ember
386    I,    XII|            becsülöm.~ ~Boltay uram nem volt az az ember, aki mindenkitől
387    I,    XII|                Nekem az apám is különc volt, és minden tagja családomnak
388    I,    XII|               valóságos szatócs leánya volt, gyönyörűen tudott énekelni
389    I,    XII|                oly szép legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje
390    I,    XII|          énekelt valaki szépen, de nem volt szép, vagy szép volt, de
391    I,    XII|               nem volt szép, vagy szép volt, de nem volt erényes, vagy
392    I,    XII|                 vagy szép volt, de nem volt erényes, vagy volt erényes,
393    I,    XII|              de nem volt erényes, vagy volt erényes, de nem énekelt;
394    I,    XII|                Fanny fejét, mely ölébe volt rejtve, mintha attól féltené,
395    I,    XII|                A mester ezalatt készen volt az írással és keresgéléssel,
396    I,    XII|                Abellino végtelenül meg volt lepetve. Arra nem volt készen,
397    I,    XII|             meg volt lepetve. Arra nem volt készen, hogy ezek az ostoba
398    I,    XII|              idő alatt mély csendesség volt a teremben, a mellékszobában
399    I,    XII|                annyi indulat zivatarja volt rejtve.~ ~Boltay, látva,
400    I,    XII|          látszani.~ ~Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~
401    I,    XII|         hasábjain következő hirdetmény volt olvasható:~ ~„Egy helybeli
402    I,    XII|                asztaloshoz.~ ~Az egyik volt Livius; párbaji tekintély,
403    I,    XII|         tekintély, kinek ítélete kánon volt a jobb társaságok ifjai
404    I,    XII|                kidolgozásában.~ ~Másik volt Konrád (magyar főúr), roppant
405    I,    XII|               termet imposant * arccal volt ellátva, és hangja képes
406    I,    XII|       dolgozószobájába.~ ~A mester nem volt honn. Korán reggel szekérre
407    I,    XII|              tudakozódott.~ ~Egy levél volt kezében.~ ~– Tisztelettel
408    I,    XII|            otthon lett volna; de távol volt ő, ki tudja hol, ki tudja
409    I,    XII|            mondhatom.~ ~– Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított,
410    I,    XII|               agyonlőni, s az sem igen volt valószínű, hogy az ő munkában
411    I,    XII|             magának.~ ~Még nagyon kora volt az idő, midőn a hídon keresztül
412    I,    XII|          mondhatná, hogy szíverősítőre volt szükségem. Majd azután…
413    I,    XII|                   Komor, felhős reggel volt, s hasonló komor egykedvűség
414    I,    XII|        miszerint őt megsérteni sohasem volt szándéka; 2. ha Boltay mester
415    I,    XII|             egyenesen. Abellino háttal volt felé fordulva, s kezét bal
416    I,   XIII|               úr ő maga annyira szokva volt az ezen nap örömeihez, hogy
417    I,   XIII|   elmulasztották. Ez alól csak a halál volt okszerű mentség.~ ~Ezen
418    I,   XIII|           háboríták kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki lemondani
419    I,   XIII|               a bukás csak újabb inger volt reá nézve, s akinek megrontását
420    I,   XIII|               síkságon találtatott. Ez volt a legrégibb nagyapának,
421    I,   XIII|              Boldizsár iszonyú fösvény volt, sohasem költött sem magára,
422    I,   XIII|                házat, mely csak akkora volt, hogy maga elfért benne,
423    I,   XIII|              utóbbi ős nagyszerű gazda volt, szüntelen gazdasági épületeket
424    I,   XIII|           ahogy ez azon időkben szokás volt. A következett ős II. József
425    I,   XIII|           kétakkorát, mint őse, Daliáé volt, nem mintha pálmákat akart
426    I,   XIII|              honorárium elég csalogató volt, de annál visszatetszőbb
427    I,   XIII|               iránt szokatlanul kegyes volt, három napig gyönyörködheték
428    I,   XIII|               férfi, kinek apja kondás volt Jancsi úr apjánál, s akit
429    I,   XIII|                állapotban van, melyben volt eleve, nem éppen gazdag
430    I,   XIII|          kocogtatott, ha az ajtó tárva volt, akkor az ajtóragasztón
431    I,   XIII|                  Sajátságos három alak volt az együtt, a méltóságos
432    I,   XIII|              órában szokatlanul derült volt, nagy kopasz homloka fénylett,
433    I,   XIII|            halántéki körül. Szépen meg volt borotválkozva simára, s
434    I,   XIII|             földön.~ ~– Rossz esztendő volt az idén – menté a tiszttartót
435    I,   XIII|               miatt az ökröknek úgysem volt semmi dolguk.~ ~– Igenis,
436    I,   XIII|       rovatával, mely máskor nevezetes volt.~ ~– Úgyis rossz volt ez
437    I,   XIII|        nevezetes volt.~ ~– Úgyis rossz volt ez idén az ára, alig keresték.~ ~–
438    I,   XIII|          férfiú egy vállalkozó szellem volt, ki példánygazdászatot állíta
439    I,   XIII|        tavaszkor; őszre híre-hamva sem volt.~ ~Posztógyárt állított,
440    I,   XIII|               levő inget úgy, hogy nem volt többé szüksége ködmenre.~ ~
441    I,   XIII|                  Egyszóval sokkal több volt a költség, mint a nyereség
442    I,   XIII|              hallom.~ ~– De Galíciából volt itt egy kereskedő, s az
443    I,   XIII|             egy batkát sem adok. Addig volt boldog az ország, amíg tudósok
444    I,   XIII|               bécsin.~ ~ ~ ~Ilyenforma volt a magyar főúr évi számadása.~ ~
445    I,   XIII|           nehány ezer forint készpénze volt még a pénztárban, melyet
446    I,   XIII|            szolgálattevő bohóc képében volt bejuthatása akárki fiának.~ ~
447    I,   XIII|                ez is csak olyan bolond volt, mint a többi, mint Vidra
448    I,   XIII|         háromszáz forint.”~ ~– Nohát – volt rá a felelet.~ ~– Most lóduljon
449    I,   XIII|                 Éppen csak akkora képe volt az emberséges embernek,
450    I,   XIII|              ahogy ez egy időben divat volt, de nem párizsi. Mindkét
451    I,   XIII|           valami szokatlan elfogultság volt észrevehető, mely a fiskálison
452    I,   XIII|               égett, körül még csendes volt a vidék, a mezőkön ezüst
453    I,   XIII|               talán maga Béla is. – Ez volt legutolsó gondolatja mindig.
454    I,   XIII|                nyújta neki, s bár alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött
455    I,   XIII|          poharat ivott, s már jól fenn volt a nap az égen, midőn Pál
456    I,   XIII|               Van itt már valaki? – ez volt első kérdése a szolgához.~ ~–
457    I,   XIII|              felhúzva Jancsi úr.~ ~– Ő volt a legelső. Az apja sem volt
458    I,   XIII|            volt a legelső. Az apja sem volt annak nemesember, mert már
459    I,   XIII|             szuplikáns; ez még sohasem volt itt.~ ~– Ejnye Pál, be simplex
460    I,   XIII|            kinél tulajdonképpen nem az volt a fő baj, hogy hosszú prédikációkat
461    I,   XIII|              az összegyűlt vendégeknek volt miről tréfálni egész ebéd
462    I,   XIII|               számítva) tógátus * diák volt, ki amióta a kollégiumba
463    I,   XIII|               belsejébe egy pár galamb volt rejtve. Horhi Miska kilopta
464    I,   XIII|          kikergették a tornácba, s nem volt nekik szabad az étterembe
465    I,   XIII|                neki azelőtt legkevésbé volt sajátja.~ ~Pedig mind e
466    I,   XIII|                magyarán mondva nyakban volt, * szegénynek nem kellett
467    I,   XIII|              mint akinek legjobban fel volt vágva a nyelve. Ez aztán
468    I,   XIII|               a szót.~ ~Az a jó szokás volt Jancsi úr névnapján, hogy
469    I,   XIII|                asztalnál, s más nő nem volt jelen a lakomán. Még gonoszabbakat
470    I,   XIII|              ugrottak, Marci is köztük volt, tréfából Horhi Miska is
471    I,   XIII|        suhancot, de kinek jómódú gazda volt az apja.~ ~– No hát megelégszel
472    I,   XIII|          mulatságot, az öregek számára volt bor és égett szesz, s az
473    I,   XIII|               szesz, s az asszonyoknak volt mit megszólani ifjakon és
474    I,   XIII|             megbetegedett, s kénytelen volt nálam megállapodni; azonban
475    I,   XIII|                appetitórium, * egy sem volt eretnek, egy sem volt vízissza.
476    I,   XIII|              sem volt eretnek, egy sem volt vízissza. Félóra múlva hangzott
477    I,   XIII|                pompás nagy terem végig volt terítve hosszú asztalokkal,
478    I,   XIII|               lenni, mint ahány vendég volt, hogy ne csak elférjenek
479    I,   XIII|                egy egész múzeum kincse volt felrakva az asztalokra.
480    I,   XIII|           volna a házigazdára. Jókedvű volt ő is, orcája ragyogott,
481    I,   XIII|          melybe a születésnapi ajándék volt eltéve s elhozva; feltevék
482    I,   XIII|           szegletén erős vaskapcsokkal volt összefoglalva; elébb azokat
483    I,   XIII|               csak egy fájdalomkiáltás volt hallható, nehéz, fuldokló,
484    I,   XIII|            Kárpáthy János feljajdulása volt az; az iszonyúan meg bántott
485    I,   XIII|             azzal, ami bor a serlegben volt, a megtámadott szeme közé
486    I,   XIII|                egy sértő tekintet elég volt arra, hogy valakit vérben-fagyban
487    I,   XIII|          hagyjon. Mi lelte most?~ ~Meg volt rémülve ő is. Midőn az ifjabb
488    I,   XIII|       elválassza. Fegyver egyikhez sem volt közel, annál irtózatosabb
489    I,   XIII|              közel, annál irtózatosabb volt a tusa; nincs rémítőbb a
490    I,   XIII|          járásnyira eső lakásába.~ ~Mi volt természetesebb, mint hogy
491    I,   XIII|                 És aki már egyszer ott volt, hogyan mulaszthatta volna
492    I,   XIII|            tornácon a hajdúk, s aligha volt valaki annyi nép között,
493    I,   XIII|                égbe.~ ~Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon Kárpáthyról.
494    I,   XIII|          temetésre hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb vélemény.~ ~–
495    I,   XIII|          Kárpáthy János saját kézírása volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba
496    I,   XIII|           bolonddá tesznek!~ ~Abellino volt az utolsó, kinek ez örömhírt
497    I,     Sz|         Amerikában és Franciaországban volt elterjedve~ ~angolkert –
498    I,     Sz|                humoros rovatának is ez volt a címe az 1848-as Életképekben
499    I,     Sz|           válniok. Míg Démophoon távol volt, Phüllisz hűtlenül elhagyta,
500    I,     Sz|         eredetileg a királyfi színháza volt, a húszas években vált híressé,
501    I,     Sz|      eredetileg a Port Royal kolostora volt, s abból alakították át
502    I,     Sz|     gyermekmenhely, utána pedig kórház volt~ ~lábtó – létra~ ~lafanc –
503    I,     Sz|               a pesti pedig 93,7 liter volt~ ~mésalliance – nem egyenrangúak
504    I,     Sz|             földi, honfitárs~ ~nyakban volt – ittas volt, benyakalt~ ~
505    I,     Sz|       honfitárs~ ~nyakban volt – ittas volt, benyakalt~ ~Nyilas – Debrecen
506    I,     Sz|             Európán kívüli igehirdetés volt a fő célja~ ~pizzicato –
507   II,    XIV|       gyógyítgassa.~ ~Boltay mesternek volt egy kis falusi jószága valahol
508   II,    XIV|         valamit.~ ~Árgusnak száz szeme volt, Danaé * sziklatoronyba
509   II,    XIV|                 Danaé * sziklatoronyba volt zárva; azért a korhelység
510   II,    XIV|         kézművesnek, ki elég szemtelen volt golyót cserélni vele, mely
511   II,    XIV|                megszólított annyira el volt gondolkozva, hogy felelet
512   II,    XIV|   gondolataiból, s abban a képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni
513   II,    XIV|             vágy, nem a kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé, az
514   II,    XIV|          élethez, bizonyítja, hogy nem volt e jelenés hiú álom. Meg
515   II,    XIV|            kézműves agyában merő zavar volt, ennyi szokatlan fogalom
516   II,    XIV|            rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe merülve.~ ~– Sándor –
517   II,    XIV|          boldogságban, amilyen sohasem volt.~ ~Sándor felsóhajtott.~ ~–
518   II,    XIV|                védi magát?~ ~A terv jó volt fogalmazva.~ ~Boltay még
519   II,    XIV|         leányka arcát, mely oly kemény volt, hogy alig foghatta meg.
520   II,    XIV|            Boltay mesternek elég ideje volt ezalatt Terézt az érdeklő
521   II,    XIV|               leveré. Sokkal fényesebb volt, sokkal nagyobb szerencse,
522   II,    XIV|               mester elhallgatott. Nem volt semmi rendkívüli abban,
523   II,    XIV|        gyámapám, ez ugyebár csak tréfa volt? Vagy ha komoly dolog, akkor
524   II,    XIV|               Boltay mester magánkívül volt örömében. Egészen elnyomta
525   II,    XIV|               tanúsított. Előre büszke volt azon gondolatra, mint fogja
526   II,    XIV|              éj előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah, de nem
527   II,    XIV|                lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak. Valami
528   II,    XIV|              csillaga, a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj,
529   II,    XIV|          magában, kinek emlékével teli volt szíve, kinek mosolygó képe
530   II,    XIV|           felkeresé, midőn élő arc nem volt körüle, s oly jólesett azon
531   II,    XIV|               akkor tudhatná meg, mint volt szeretve, és azután ott
532   II,     XV|         készülése azonban oly titokban volt még tartva, hogy senki nem
533   II,     XV|             Boltay mester éppen otthon volt gyári házában, berohan hozzá
534   II,     XV|             arcot kitalálni. De nem is volt arra szükség, mert a szomorú
535   II,     XV|              könnyeket. Boltay, ki nem volt szokva ilyen tragédiákhoz,
536   II,     XV|               úr hajai. Végtére tegnap volt a napja, hogy megsokalltam
537   II,     XV|               és kiadtam, ami lelkemen volt. „Hát már ez így fog menni
538   II,     XV|         csinálok. A Dunának megyek, ez volt a legelső gondolatom. Hanem
539   II,     XV|              ilynemű vásárlásoknál nem volt oly tisztult ízlése, mint
540   II,     XV|       kergették őt el maguktól, nem is volt neki szükség a Dunába ugrani,
541   II,     XV|             Abellino mellett szüntelen volt egy kéme a cselédségből
542   II,     XV|              de már akkor a pénz útban volt, s éppen jókor érkezék Abellinónak
543   II,     XV|          Százezer forinttal több pénze volt, mint amennyire számított.
544   II,     XV|            házában minden szoba akkora volt, mint egy granárium. *~ ~
545   II,     XV|             nagyon vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit
546   II,     XV|         mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit
547   II,     XV|               ha valakinek szenvedélye volt beszélni, ő elhallgatta
548   II,     XV|                neve, tehát alkalom sem volt arra, bogy róla leánya előtt
549   II,     XV|               tette őt bele; kénytelen volt Boltay mester figyelmeztetni
550   II,     XV|                Mayerné – tehát más oka volt idejönni. Mert valami okának
551   II,     XV|           között is nagyon észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem
552   II,     XV|         méltatá, az bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt
553   II,     XV|              éjszaka éppen ily viharos volt, úgy szakadt az eső, úgy
554   II,     XV|               másik pillanatban már el volt az fedve, elsimítva. A jó
555   II,     XV|          kettős tekercset, mely fekete volt, mint a bársony, és fényes,
556   II,     XV|                Ez a kerítőné suttogása volt.~ ~Fanny reszketve várta,
557   II,     XV|               és soha jobb alkalma nem volt rá, mint ilyenkor, mindkettő
558   II,     XV|               ők viselték. Mindeniknek volt tisztességes viszonya, ami
559   II,     XV|              veszik hasznát!~ ~.... Ez volt az első roham. Lepiszkolni
560   II,     XV|            pártolja, ami a magáé.~ ~Ez volt a második roham. Döbbenjen
561   II,     XV|              volna azt – eladni! ~ ~Az volt a borzasztó, hogy Fanny
562   II,     XV|               Ugye milyen büszke leány volt az? Tudhatod, szomszédban
563   II,     XV|                szólt a leány. Kíváncsi volt hallani, mi következik még.
564   II,     XV|               idegen szobában, ahol be volt téve minden ablaktábla,
565   II,     XV|           nézve mégis annyi vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő
566   II,     XV|          Láttad volna, milyen kétségbe volt esve, mikor megtudta, hogy
567   II,     XV|              az az ember egészen őrült volt miattad!~ ~Hát ennyire vagyunk?~ ~
568   II,     XV|             Már ekkor egészen kétségbe volt esve, azt hitte, férjhez
569   II,     XV|               mert szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem láttam nálánál
570   II,     XV|            sietett, ha komoly szándéka volt veled. Mikor ő csak arra
571   II,     XV|              reá, Mayerné azalatt kinn volt a konyhán, megfőzte a kávét,
572   II,     XV|        gyakoroltak rá. Most ettől ment volt.~ ~Fanny figyelve szürcsölé
573   II,     XV|            tesz.~ ~– Mondja csak mama, volt a papának annyi jövedelme?~ ~–
574   II,     XV|            annyi jövedelme?~ ~– Dehogy volt, leányom. Neki sok volt,
575   II,     XV|                volt, leányom. Neki sok volt, amikor kilencszáz forintra
576   II,     XV|                Negyedrésznyi jövedelme volt.~ ~– De hát mama, igazán
577   II,     XV|                ismét szerettei körében volt. Éppen ott találta Abellinót.
578   II,     XV|         betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester vett
579   II,     XV|             számára. Ah, minő nevetség volt az! Hogy ugrálták körül,
580   II,     XV|          küzdött, milyen ékesszólással volt, míg a leányt rávehette
581   II,     XV|           jöttét hírül adá. Első dolga volt a levelet átadni.~ ~– Levelet
582   II,     XV|             történt ezek között? Mikor volt ideje valaminek történni?
583   II,     XV|              neki. János úr magánkívül volt elragadtatásában, meg nem
584   II,     XV|                arcon!~ ~Fanny arca nem volt többé halvány, hanem piros,
585   II,     XV|       előkeresé a levelet. Anyja írása volt az. A gazdag úr nagyon örül.
586   II,     XV|           dolog pedig már oly bizonyos volt, hogy titkot nem kellett
587   II,     XV|            mellékes dolog.~ ~Hivatalos volt az estélyre, s meg is ígérkezett
588   II,     XV|               gondviselés olyan kegyes volt iránta, hogy sem kezét,
589   II,     XV|       bekocsikázott Pozsonyba.~ ~Helye volt a megijedésnek.~ ~– Tán
590   II,     XV|           Végre jön Abellino. Neki nem volt szabad jókor érkezni. Egy
591   II,     XV|          Néhány perc múlva bankja szét volt ugratva, Abellino nyert
592   II,     XV|         vesztettek. Ostoba szerencséje volt ma. Nem győzött rajta kacagni.~ ~–
593   II,     XV|           előtt megnézte magát. Csinos volt, csinos. Azt meg kell neki
594   II,     XV|        bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű, de becses csipkeöltöny
595   II,     XV|      Jánosnéval semmiféle viszonyt sem volt szabad kezdeni.~ ~Minden
596   II,     XV|               tekintet gúny és kacagás volt reá.~ ~A dandy, ki nagybátyja
597   II,     XV|                ki ez eseten nagyon meg volt ütődve: Mr. Griffard-t.
598   II,     XV|      indulataiba feleségemet.~ ~Ah! ez volt az a pillanat, melynek úgy
599   II,     XV|            melynek úgy örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás,
600   II,     XV|            ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~ ~János úr
601   II,    XVI|    Kibékítésről, megkövetésről szó sem volt.~ ~Vérnek okvetlen kelle
602   II,    XVI|              Mindkettő gyakorlott vívó volt. Mindkettő fő törekvésül
603   II,    XVI|            vívni, ami annál különösebb volt, mert ő nem bírt valami
604   II,    XVI|                 igen gyönge testalkata volt.~ ~– No jó. Abellino le
605   II,    XVI|                  Abellino már hajlandó volt szavaiknak engedni, s megfordult,
606   II,    XVI|               arcmozdulat nélkül halva volt. Abellino feküdt egy hónapig
607   II,   XVII|       tekintetes karok és rendek, vége volt az országgyűlésnek, a jurátusok
608   II,   XVII|          mindig zöld fagyöngy; csendes volt már a város, bátran ki lehetett
609   II,   XVII|            azért, mert neki egyik elve volt az, hogy nem a vásáros született
610   II,   XVII|                 már akkor nagy ázsiója volt egy-egy boltosinasnak, aki
611   II,   XVII|                mint amely két idióma * volt a legszokásosabb az akkori
612   II,   XVII|            hazaküldettek, ki hová való volt, a maga falujába.~ ~Káromkodásukról,
613   II,   XVII|           ügyesen elsajátító felfogása volt úri termek elrendezésében,
614   II,   XVII|                mikkel minden szoba meg volt rakva, kiszedettek rámáikból,
615   II,   XVII|       elmondhassa: „Itt, ezen a helyen volt János úr ittas, itt verekedett,
616   II,   XVII|             szeretőit.” Minden nyom el volt törölve.~ ~Sőt még a kert
617   II,   XVII|               űztek kurjongató hajdúk. Volt nevetség és jókedv, mikor
618   II,   XVII|                   Varga uramnak gondja volt mindezen leveleket elfogni
619   II,   XVII|              küldött poéma annyira túl volt halmozva frivol, boszontó,
620   II,   XVII|                a paszkvillt, úgy ahogy volt, egy szelet érett penészes
621   II,   XVII|                a küldeményt, előre meg volt neki mondva, hogy a legjobb
622   II,   XVII|                aki azonban szintén nem volt rest, hanem amint becsukták
623   II,   XVII|                úr a legörvendetesebben volt meglepetve, midőn hazaérve,
624   II,   XVII|             becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső úri barátai
625   II,   XVII|              még felfogni.~ ~Semmi sem volt azokbul igaz. Hiszen semminek
626   II,   XVII|             kortyondi fráterek, mindig volt a zsebében egy-két aláírási
627   II,   XVII|       rimánkodott, akár szabódott, meg volt szorítva, nem menekülhetett,
628   II,   XVII|                neki tudóstársaság, ott volt a másik ív cukorrépagyár
629   II,   XVII|               akár zöld ág vagy szalag volt is azoknak jelvénye, s nevezték
630   II,   XVII|           radikálról még akkor szó sem volt) – mind egyesülének a nagy
631   II,   XVII|            eszme körül, mely, hogy nem volt múlandó, hiú tárgy, mutatja
632   II,   XVII|       indítványozója Kárpáthy János úr volt, neveztetik agarászegyletnek.~ ~
633   II,   XVII|                ígérkezik mulatni.~ ~Ez volt az első ilynemű ünnepély,
634   II,   XVII|               Hiszen most már ő is nős volt.~ ~Fanny remegve gondolt
635   II,  XVIII|               Az öregúr vagy nagylelkű volt, vagy bolond. A leány okvetlenül
636   II,  XVIII|                ünnepély már nem messze volt.~ ~János úr összehívott
637   II,  XVIII|   kérdeznivalóim lesznek.~ ~Ez parancs volt. Varga úrnak le kellett
638   II,  XVIII|              de az egészen más helyzet volt. Ott tudta jól, hogy ellenei
639   II,  XVIII|                szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki előtt bármi okból
640   II,  XVIII|         választ várok.~ ~Varga uram el volt szánva mindenre.~ ~– De
641   II,  XVIII|        méltóknak?”~ ~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba * fogva
642   II,  XVIII|            fényes homlokát. Nagyon meg volt akadva mai nap a köhögéssel,
643   II,  XVIII|                oda, ahol már semmi sem volt írva, mintha azt gondolná,
644   II,  XVIII|          tekintem, mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan
645   II,  XVIII|                valóban érzek. Nekem is volt egy leányom. Régen, nagyon
646   II,  XVIII|             nem ilyen szép, de igen jó volt, nagyon jó. Meghalt régen,
647   II,  XVIII|                   Nagyon sok olyan név volt egymás után, akiket kívánatosnak
648   II,  XVIII|                és mikor ő hagymázbeteg volt, azt képzelé, hogy megholt
649   II,  XVIII|           asszony képében.~ ~Kénytelen volt atyai szívének megbocsátani
650   II,  XVIII|             addig nagyon életunt ember volt, s hazájával is keveset
651   II,  XVIII|                 amidőn magasztalásával volt elfoglalva minden szív,
652   II,  XVIII|          viszonozni; biz az ügyetlenke volt szegény. Alig tudott mit
653   II,  XVIII|    elfogódottnak látszék, s annyira el volt merülve Marion kisasszony
654   II,  XVIII|            ideje láthatni.~ ~De nem is volt itt arra nagy szükség, hogy
655   II,  XVIII|              úr már akkor is vén ember volt, mikor én a te idődben voltam,
656   II,  XVIII|          ellenében, de legalább nem is volt azoknak sem élök, sem hegyök,
657   II,  XVIII|                köszönni; ügyes vívóval volt dolga, aki szüntelen megtalálja
658   II,  XVIII|         kisasszony, hogy ez elég vágás volt őellene, s a következő battéria *
659   II,  XVIII|             anyát, mint néhai Eszékiné volt, bizonyára nem pótolhat
660   II,  XVIII|             miatt. Óh, kérem! az régen volt, nagyon régen, még én akkor
661   II,  XVIII|              szép, olyan legendai szép volt e két nő együttlétében,
662   II,  XVIII|                oly méla, oly hallgatag volt.~ ~– Ne mondja ön, hogy
663   II,  XVIII|                 akkor igen-igen boldog volt.~ ~Flóra pedig mosolygott,
664   II,  XVIII|           amint rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni.~ ~– Óh, ezt
665   II,  XVIII|              már akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között az elébbi
666   II,  XVIII|                redőkbe szedett arccal (volt ott sok mindenféle redő)
667   II,  XVIII|                kiszedetni, de arra nem volt még eset, hogy a vendégeim
668   II,  XVIII|                Marion kisasszony útban volt az ajtó felé, vissza sem
669   II,  XVIII|                azt mondja, hogy „Régen volt már az, én még akkor gyermek
670   II,    XIX|           kárpátfalvi kastélyban képes volt Fanny állását a világ előtt
671   II,    XIX|           korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk megszilárdítására;
672   II,    XIX|              rendén ment. Ő már jártas volt az ilyesekben. Mindenre
673   II,    XIX|              midőn egyedül maradtak, s volt idő beszélgetni, mennyi
674   II,    XIX|            magasztalására, miszerint ő volt az, ki Flórát előtte oly
675   II,    XIX|              Valami mulatságos helyzet volt ez; a hölgyek titkosrendőrsége,
676   II,    XIX|                ne ásítson.~ ~– Felelet volt ez arra, amit mondtam? –
677   II,    XIX|               ez az ő névtelen ideálja volt, kit ő szinte legszebbnek,
678   II,    XIX|                magát, hogy oly együgyű volt magától ki nem találni,
679   II,    XIX|              nagyon kevés önállósághoz volt szokva.~ ~– Van még valaki
680   II,     XX|           magát feszesen, senkinek sem volt oka neheztelésre; Louis
681   II,     XX|         Kárpáthy-család nagy ősi terme volt felnyitva e célra, a hosszú
682   II,     XX|            fiatalember, akinek még nem volt annyi esze, hogy inkább
683   II,     XX|         kívánja tartani. Az ő bőrükről volt szó, illendő, hogy hallgathassák
684   II,     XX|              rendkívül izgató hatással volt az agárhűség ez érzékeny
685   II,     XX|        csillapítá az ingerült vitát.~ ~Volt azonban kacaj, szitkozódás
686   II,     XX|    protokolláltaték. * ~ ~Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes
687   II,     XX|               ez csak annál erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~ ~–
688   II,     XX|                   Ez egy jó naiv tréfa volt, mely nem rosszul hangzott
689   II,     XX|              Ily mondások után szokása volt a nagy férfiúnak megfordulni,
690   II,     XX|           mondatot.~ ~Fanny egészen el volt bámulva, Flóra pedig nevetett.~ ~–
691   II,     XX|       Gazdagság, pompa, fény, pazarlás volt amennyi kellett, s amennyi
692   II,     XX|     teremtményéig kapható és élvezhető volt minden, s borokban nem volt
693   II,     XX|            volt minden, s borokban nem volt mód választani. Az ebéd
694   II,     XX|          iparkodott magát érezni.~ ~Ki volt boldogabb, mint a nábob?~ ~
695   II,     XX|                melybe igen szépen bele volt szőve minden megéljenzett
696   II,     XX|             János úr is kifogyhatatlan volt a tósztivásokban, s ha e
697   II,     XX|              mind poharak ürítésében ő volt a társaság hőse. Azért azonban
698   II,     XX|         kézírását, azonkívül is szokás volt még azon időkből a levelek
699   II,     XX|         Felkelése jel és felszabadítás volt az egész társaságnak az
700   II,     XX|             ezer csók”.~ ~Milyen öröme volt a kedves nőnek, összevissza
701   II,     XX|               helyet, hova a férj neve volt írva, mintha legalábbis
702   II,    XXI|               egyébkor. Sőt még ez sem volt elég, hanem ha valaki még
703   II,    XXI|               csak a bohó Gergely gróf volt angolnak öltözve piros,
704   II,    XXI|             balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva, láttatni engedve
705   II,    XXI|           gömbölyű ezüstfényes kalapka volt, lengő marabutollakkal;
706   II,    XXI|              három.~ ~Fanny egyszerűen volt öltözve. Habos fekete selyem
707   II,    XXI|           öltözve. Habos fekete selyem volt uszálya és dolmánya, mely
708   II,    XXI|                csak a szép karcsú nyak volt piros szalaggal átkötve,
709   II,    XXI|                egyszerű gyémántcsattal volt megtűzve; fejét fényes fekete
710   II,    XXI|               aki eddig csak szerelmes volt beléjük, most megőrülhet
711   II,    XXI|                  Gyönyörű nyári reggel volt, midőn a pompás menet kivonult
712   II,    XXI|              leggyakorlottabbak egyike volt; mint lovagolnak a vasárnapi
713   II,    XXI|            születésit!~ ~Három jutalom volt kitűzve a három legjobb
714   II,    XXI|        szolgálatot megteendők, legelső volt a pünkösdi király; Fanny
715   II,    XXI|         követte a vadászokat. Gyönyörű volt ellátni, egyetlen ismerős
716   II,    XXI|          ijedtiben.~ ~Annyi gyöngédség volt János úrnak ezen tettében,
717   II,    XXI|            láttak, hogy gyönyörű állat volt. Vénnek kell lennie. Ez
718   II,    XXI|              róka gyönyörű egy példány volt, akkora, mint egy fiókfarkas,
719   II,    XXI|               visszanéz.~ ~Rossz dolog volt rá nézve ide a síkra kiszorulni,
720   II,    XXI|             mely üldözőitől megmentse. Volt ugyan oldalvást egy kiszakadása
721   II,    XXI|         mindhiába, próbált ellenféllel volt dolga!~ ~Hogy ezt János
722   II,   XXII|            beteg lett, sokáig kétséges volt életben maradása is. Kárpáthy
723   II,   XXII|        gyógyítani.~ ~Sokáig magánkívül volt, beszélt érthetlen dolgokat,
724   II,   XXII|               maga mellett ülni. Egyik volt Flóra, a másik – Teréz.~ ~
725   II,   XXII|    végiggondolni az egész életen.~ ~Mi volt ő, mivé lett most, és mi
726   II,   XXII|               ki hozzá jobb, kedvesebb volt, mint minőt remélni tudott,
727   II,   XXII|         hogyléte felől, s míg kétséges volt meggyógyulása, addig senkit
728   II,   XXII|            mint a gyermek.~ ~Végre túl volt a nő minden veszélyen. Szentirmayné
729   II,   XXII|   Beszélgessünk.~ ~Óh, ez nagyobb öröm volt, mint aminőt várni lehete.
730   II,   XXII|               hagyna el.~ ~Ah, ez több volt, mint amennyit emberi szívvel
731   II,   XXII|              apró kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az
732   II,   XXII|            Néhány nap múlva már szabad volt Fannynak felkelni ágyából,
733   II,  XXIII|              az ember eredetileg majom volt. Őseink iránt tehát illendő
734   II,  XXIII|        Fennimort megölted. Fennimornak volt egy cadet * öccse, ki ezáltal
735   II,  XXIII|              derekabb fiú, mint bátyja volt; nagyon fog örülni, ha meglát.~ ~–
736   II,  XXIII|                általában különös kedve volt minden útjába akadó bútorral
737   II,  XXIII|            adni.~ ~Abellino nagyon meg volt vele elégedve. Új tervek
738   II,   XXIV|             legyen szabadulva. Egy sem volt elfogadható. Szerencsétlenségére
739   II,   XXIV|     Szerencsétlenségére oly egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~ ~
740   II,   XXIV|            szép arcán félreismerhetlen volt a jókedv, midőn Fannyt karjai
741   II,   XXIV|        szoríthatta. Rudolf is udvarias volt és szíves irányában – de
742   II,   XXIV|            szép szomszédnőjét, s rajta volt, hogy kényelméről gondoskodjék,
743   II,   XXIV|        gondoskodjék, de legkevésbé sem volt általa érdekelve.~ ~Valóban
744   II,   XXIV|           veszélyt, midőn szemei előtt volt, mint minőnek a távolból
745   II,   XXIV|     ideáleszméikből a napi életbe; így volt az Rudolffal is. Ő szeretett
746   II,   XXIV|          nincsen, s ez nagy jótétemény volt Kárpáthynéra nézve.~ ~Ez
747   II,   XXIV|              sokkal finomabb érzésű nő volt, hogysem férjét barátnője
748   II,   XXIV|                  Így Fannyra nézve nem volt oly kínszenvedés a Szentirmay-kastélyban
749   II,   XXIV| természetesebbnek találni, s többé nem volt előtte oly képtelenség szívviszonyainak
750   II,   XXIV|            férje számára a megyeháznál volt elkészítve a főispáni szállás.~ ~
751   II,   XXIV|            vissza a vendégek.~ ~Együtt volt a környék szépe és java.
752   II,   XXIV|                a táncra.~ ~Óh, mi szép volt!~ ~Fanny nem mert rá e pillanatban
753   II,   XXIV|           mondott, hisz olyan halavány volt e percben, mint akit a sírba
754   II,   XXIV|          szemei estek, az Kecskerey úr volt.~ ~– Mint a Karmel-hegyi *
755   II,   XXIV|               helyéből, a táncnak vége volt, az odasiető Flóra karjára
756   II,   XXIV|              és okoskodott.~ ~(– Miért volt oly nehéz lélegzete, midőn
757   II,   XXIV|                el előttük; milyen szép volt mind a kettő! Midőn egymásra
758   II,   XXIV|              mégegyszer oly szép, mint volt, de gondolt arra, hogy árnyékot
759   II,   XXIV|                egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya hajfürtei kibontásával
760   II,   XXIV|      mindenesetre igen szeretetreméltó volt a kedves nőtől, hogy előbb
761   II,   XXIV|               Ön ma nagyon udvariatlan volt irántam. Egész este arra
762   II,   XXIV|              észre nem vett, az Rudolf volt.~ ~Rudolfnak sikerült azalatt
763   II,   XXIV|               és szemeit, amennyi elég volt annak bebizonyítására, hogy
764   II,   XXIV|        beszélni.~ ~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott közbe Rudolf közelebb
765   II,   XXIV|              Felelned kell, hogy miért volt ma rossz kedved?~ ~– Majd
766   II,   XXIV|            rossz élceket, ez rossz élc volt. De jó élceket is hiába
767   II,   XXIV|                Az elfogadási beszédben volt valami kellemetlen.~ ~Mást
768   II,   XXIV|              Ekkor természetesen a nőn volt a sor engedékenynek lenni.~ ~–
769   II,   XXIV|             lények a világon, s nem is volt, nem is lesz soha gyönge,
770   II,   XXIV|               önérzet.~ ~Ily hamar nem volt szabad megadnia magát.~ ~
771   II,   XXIV|          Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá, hogy álmában mindig
772   II,    XXV|                 oly hódító, oly bájoló volt, mint egyébkor, férje irányában
773   II,    XXV|               még szebb, még kedvesebb volt, mint valaha. Soha annyi
774   II,    XXV|               szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~ ~Rudolf háladatosan
775   II,    XXV|               győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta
776   II,    XXV|          előhozni.~ ~Midőn végre ittas volt az örömtől, s kezeit összefonva
777   II,    XXV|             kulcs.~ ~Ez már mégis több volt, mint elég arra, hogy az
778   II,    XXV|                 A hölgy kifogyhatatlan volt szeretetreméltóságban. Mint
779   II,    XXV|          bűvös-bájos hízelgéssel; maga volt a jóság, szelídség irányában;
780   II,    XXV|         álmatlan éjszakákon elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~ ~
781   II,    XXV|            búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem tettetése,
782   II,    XXV|           ideig lakni, bár az koránsem volt oly kedvére való hely, mint
783   II,    XXV|             folytak a nő napjai.~ ~Meg volt e magánnyal elégedve, s
784   II,    XXV|            tért a hölgy, valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse azt.~ ~
785   II,    XXV|                   Kárpáthy maga is meg volt ütődve nejének halaványsága
786   II,    XXV|            egész asztal felett szótlan volt a hölgy.~ ~Természetesen
787   II,    XXV|                Rudolfnak kevés alkalma volt egyenesen Kárpáthynéhoz
788   II,    XXV|             őnála oly múlhatlan szokás volt, hogy valamennyi keleti
789   II,    XXV|        könyvtáramat.~ ~A választás nem volt nehéz.~ ~Fanny az ebéd végeztével
790   II,    XXV|           elszórni kár lett volna. Nem volt az az igaz gyöngye a két
791   II,    XXV|              értette.~ ~A kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak
792   II,    XXV|                még akkor nagy ritkaság volt Európában. Rudolf igen szépnek
793   II,    XXV|             János úr kétszer oly álmos volt, mint egyébkor, Fannynak
794   II,    XXV|            rettegett veszélytől.~ ~Láz volt az, amit érzett, minden
795   II,    XXV|             azt.~ ~Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb pillantást vethetni
796   II,    XXV|               könyvet. Az egy imakönyv volt. S amint a könyv magától
797   II,    XXV|                egymástól.~ ~A titok el volt árulva. És akié volt, éppúgy
798   II,    XXV|                el volt árulva. És akié volt, éppúgy megijedt attól,
799   II,    XXV|             szép, oly bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában,
800   II,    XXV|             Isten. Egész életemben nem volt férfi képe szívemben, csak
801   II,    XXV|          szívemben, csak az öné. De el volt az temetve jól. Miért kellett
802   II,    XXV|                legyen. Csak egy percig volt boldog életében. Midőn zokogva
803   II,    XXV|               szomorú és megilletődött volt az egész úton.~ ~Mindig
804   II,    XXV|                 Flóra öröme határtalan volt, s azt a kis felleget, amit
805   II,   XXVI|           Kecskerey úr megérkezte. Hol volt, merre járt Kecskerey úr? –
806   II,   XXVI|         Beszéltek róla a hírlapok. Hol volt, merre járt, mely úri asztaloknál
807   II,   XXVI|        egyetlen szívhódítási expedíció volt. Mindenkit elbájolt, elragadtatott,
808   II,   XXVI|         szólalt meg közöttük.~ ~Rudolf volt az.~ ~– Uraim! Önök nem
809   II,   XXVI|            azért, mert Rudolfnak igaza volt, s mert ő erkölcsi tekintéllyel
810   II,  XXVII|         gyermeket. Szép, erőteljes fiú volt az, mint egy kis piros képű
811   II,  XXVII|             kövérség miatt, szája alig volt nagyobb, mint egy szamóca,
812   II,  XXVII|               Nem sírt, egészen komoly volt, mintha most is tudná már,
813   II,  XXVII|                Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem, azért hittam
814   II, XXVIII|            kihez ön annyi szívességgel volt egykor; tetézze e jóságát
815   II, XXVIII|               szegény ifjú kézművessel volt eljegyezve, aki érte oly
816   II, XXVIII|               szeretni.~ ~– Tehát vele volt eljegyezve – gondolá Rudolf
817   II, XXVIII|               halottak között?” Mással volt elfoglalva ő. A kedves,
818   II, XXVIII|             sírkőre nagy aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott
819   II,   XXIX|              Rudolfnak egészen más oka volt borzadályt érezni e helyen.)
820   II,   XXIX|       szalonokat, miknek ünnepelt hőse volt, hogy öreg barátja legszomorúbb
821   II,   XXIX|                áldás legyen azon, mint volt az én kezeimben rajta! Végrendeletemet
822   II,   XXIX|             aki előttem a legkedvesebb volt a világon, és aki már a
823   II,   XXIX|            alatt egy fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc helye – suttogá
824   II,   XXIX|             hallja.~ ~„Milyen bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban
825   II,   XXIX|          boldogabbá a túlvilágon, mint volt itt ezen a földön. Ez az
826   II,   XXIX|                csakhogy ami azon fehér volt, az ezen mind fekete. A
827   II,   XXIX|                kitéve lenni, melyben ő volt. Felettem ugyanazon lelkész
828   II,   XXIX|               imádkozott, ami oly szép volt.~ ~– Uram, uram – szólt
829   II,   XXIX|                 ahogy az ő temetésekor volt. Ugyanazon éneklő diákok
830   II,   XXIX|        ugyanazon ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~ ~– Óh, uram –
831   II,   XXIX|            leírt… Csak János arcán nem volt szomorúság.~ ~Úgy beszélt,
832   II,   XXIX|             Széttörülte azt, örömkönny volt.~ ~– Ne legyen hozzám semmiben
833   II,   XXIX|              legyen okosabb, mint apja volt. Írja ügyvéd úr ezen szavakkal.
834   II,   XXIX|       szeretett; ha baleset ért, akkor volt mindig mellettem; neki hagyom
835   II,   XXIX|            Kárpáthy János után a jelen volt tanúk mind aláírták, megpecsételék
836   II,   XXIX|               melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy keresztényi alázattal
837   II,    XXX|              fel s alá. Rudolf még fel volt öltözve, s kilépett a tornácra.
838   II,    XXX|            essék. Oly tiszteletreméltó volt ez arc a halál után, letisztulva
839   II,    XXX|              jóérzés a halál közelléte volt.~ ~Rudolf rögtön orvosáért
840   II,    XXX|               az megérkezett, már vége volt mindennek, csak a ravatalra
841   II,    XXX|            mindennek, csak a ravatalra volt szükség.~ ~Minden előre
842   II,    XXX|             szükség.~ ~Minden előre el volt készítve hálószobájában
843   II,   XXXI|      mindenesetre igen szép gyöngédség volt, hogy az íriszeket * úgy
844   II,   XXXI|              mutatja, hogy nagy bolond volt. Most Abellinónak nem marad
845   II,   XXXI|                 hogy nagybátyja bolond volt, mikor megházasodott, és
846   II,   XXXI|         családhoz!~ ~Ez olyan jó tréfa volt, hogy az emancipált delnő
847   II,   XXXI|              ellenzék zászlói alá?~ ~– Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey –
848   II,   XXXI|               volna?~ ~– A nő példánya volt az erénynek – viszonza Mr.
849   II,   XXXI|             mégis valaki elég kíváncsi volt azt hinni, hogy a viselet
850   II,   XXXI|                   S Mayerné oly kegyes volt, hogy – nem küldte vissza.~ ~
851   II,   XXXI|             tehetett? Írni veszedelmes volt neki, mert képes volt levelével
852   II,   XXXI|      veszedelmes volt neki, mert képes volt levelével eldicsekedni,
853   II,   XXXI|                   Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének leleményességében
854   II,   XXXI|              mely neki annyira sajátja volt, kérte meg az érdemes hölgyet,
855   II,   XXXI|               a jó polgárnőnek sohasem volt alkalma arra gondolhatni,
856   II,   XXXI|                 hogy Marionnak sohasem volt alkalma a békességes hölgyet
857   II,   XXXI|             szívét.~ ~Tiszta, ártatlan volt az, mint egy gyermek szíve,
858   II,   XXXI|            csókolja a fiút.~ ~Még alig volt hatéves a gyermek, midőn
859   II,   XXXI|                 hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva.~ ~Mi lesz e
860   II,   XXXI|              tónadó, * első szerepvivő volt, mulattatására legyen.~ ~
861   II,    Veg|              nélküli és oly erőfogyott volt, miként alig más nép Európában.
862   II,    Meg|              csináltam, mert eddig nem volt, s szükség volt rá. Írókra
863   II,    Meg|              eddig nem volt, s szükség volt rá. Írókra nézve ez műszaki
864   II,    Meg|            minden alkotás a képzeletre volt bízva. Az Erdély aranykora,
865   II,    Meg|       megírásánál egyedüli kútforrásom volt Cserei Mihály naplója. Egy
866   II,    Meg|               alakjaival együtt; olyan volt az, mint mikor az ember
867   II,    Meg|        cáfolhatott meg, hogy nem olyan volt mindaz. Apor monográfiája,
868   II,    Meg|           naplójá-t írtam: ezekben már volt igazi életismeret (nem mindenütt),
869   II,    Meg|            vendégszerepelt. Érdekes út volt. Négy nap alatt Szolnoktul
870   II,    Meg|           Gyuri név alatt ismert.~ ~Ez volt az első eszmecsíra, amiből
871   II,    Meg|               nábob egy tipikus alakja volt a magyar közéletnek, mondhatni
872   II,    Meg|              Kern * ”).~ ~Vezérfonalam volt ebben maga a korszellem
873   II,    Meg|              még mind a kettő élő alak volt, s én nem tartottam jó ízlésnek
874   II,    Meg|              teljesen korrajzi sablon. Volt olyan elég. A külföldön
875   II,    Meg|      elköltötte; pedig egyéb öröme sem volt belőle, mint hogy minden
876   II,    Meg|     hollótollal (még akkor érctoll nem volt) egészen az acélmetszés
877   II,    Meg|          hasonlított az eredetihez. Ez volt gróf Seilern Crescentia,
878   II,    Meg|           márvány. (Magyar családnevük volt; előkelő.)~ ~A költőket
879   II,    Meg|           háznál. Az egyik leánynak az volt ambíciója, hogy íróval vetesse
880   II,    Meg|         elkárhozol.~ ~(Ez ugyan idézet volt az evangéliumból; Jézus
881   II,    Meg|         legifjabb leány is eladó leány volt. Ez a magyar nyelvben a