Kötet, Fezejet

 1    I,    VII|                                VII. Chataquéla~ ~A divat virágainak rövid
 2    I,    VII|          nevet ki tudja mondani:~ ~„Chataquéla.”~ ~Pedig már szeptember
 3    I,    VII|          trópikusok égalja szült.~ ~Chataquéla afgán hadifőnök leánya volt,
 4    I,    VII|             mindezekből nem szükség Chataquéla ellen gyanús elővéleményt
 5    I,    VII|          legtökéletesebb hölgy volt Chataquéla mindazok közt, kiket valaha
 6    I,    VII|   törvényesen elvált.~ ~Ettől fogva Chataquéla nagy kedvezésében részesült
 7    I,    VII|        feleségül ne bírta volna, és Chataquéla mind valamennyi iránt szigorúan
 8    I,    VII|            gazdagnak lenni őelőtte. Chataquéla tud tűrni; nélkülözni azért,
 9    I,    VII|            ami kettős élvezet. Ámde Chataquéla férje iránti hűségéről csak
10    I,    VII|      segítettek.~ ~Itt lehete látni Chataquéla nyitott kocsiját is körülfogva
11    I,    VII|            tűz egyre terjed – monda Chataquéla hintajába behajolva –, nemsokára
12    I,    VII|             könnyű segíteni – szólt Chataquéla, s inte kocsisának, hogy
13    I,    VII|     törekedett odább tolni.~ ~Azzal Chataquéla elhajító rizskalapját, felgyűré
14    I,    VII|       szitkozódva kergeté vissza.~ ~Chataquéla észre sem vevé, hogy a tűz
15    I,    VII|           kiejtett hang mellette, s Chataquéla egy legújabb divat szerint
16    I,    VII|           arról verve le a tetőt.~ ~Chataquéla mindezek közül senkit sem
17    I,    VII|          azon asszonyoknak? – kérdé Chataquéla egy odaérkező munkástól.~ ~–
18    I,    VII|              ez irtóztató! – kiálta Chataquéla a körülállókhoz fordulva. –
19    I,    VII|            Én, én! – kiálta hevesen Chataquéla. – Gyorsan lábtót * és kötelet
20    I,    VII|    tűzoltásról is megfeledkeztek.~ ~Chataquéla nem vevé észre a veszélyes
21    I,    VII|            huszonnégyen lehettek.~ ~Chataquéla hirtelen egy rövid dorongot
22    I,    VII|           láng.~ ~Lejutva a földre, Chataquéla az ifjú özvegy keblére tevé
23    I,    VII|       széledezni kezdett.~ ~Ezalatt Chataquéla hintaja utána érkezett a
24    I,    VII| hálálkodásokat akarták kikerülni.~ ~Chataquéla hasztalan tudakozódék utánok
25    I,    VII|                amin nevetni kell.~ ~Chataquéla tettét százféle toldással
26    I,    VII|           többen.~ ~– Tehát, amidőn Chataquéla azt az ajánlatot tevé a
27    I,    VII|  gyönyörűség.~ ~– Alig hiszem, hogy Chataquéla volt és leendő férjei valamelyikét
28    I,    VII|             mert fő kérdés az, hogy Chataquéla még akkor fiatal legyen.~ ~–
29    I,    VII|            meghaljak; ez a második. Chataquéla utánam fog halni; ez a harmadik;
30    I,    VII|            Mit hinni?~ ~– Azt, hogy Chataquéla meg tud halni férje után –
31    I,    VII|             lehetetlenség, az, hogy Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában
32    I,    VII|            szeretni senkit többé.~ ~Chataquéla ez éjjel gyönyörű képeket
33    I,    VII|             másokat írtak le, kiket Chataquéla nagyon jól ismert. Nyugtalan,
34    I,    VII|          Már a délután is ott volt. Chataquéla beteg volt az epekedés miatt,
35    I,    VII|          lehelete érinté vállait.~ ~Chataquéla suttogva szólt hozzá, ahogy
36    I,    VII|           csodás asszony kezét.~ ~– Chataquéla, légy te az én nőm!~ ~A
37    I,    VII|            Egy óra múlva útban volt Chataquéla Calais felé.~ ~Rudolf megígérte,
38    I,    VII|              a haza.~ ~Tíz nap múlt Chataquéla eltávozása óta, s Rudolf
39    I,    VII|        hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~ ~Rudolf hallgatott, nem
40    I,    VII|           Byron elébb meghalt, mint Chataquéla tőle elválhatott volna.~ ~
41    I,    VII|           Nem hallotta ön még, hogy Chataquéla meghalt? Igen! Megégette
42    I,    VII|         hogy emlékéből belérajzolja Chataquéla arcát, ami élénk képzelőtehetsége