Kötet, Fezejet

 1    I,      I|       mondá olyankor, mintha az utolsó falatját osztaná meg vele: „
 2    I,      I|         a nagy úr. – Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből,
 3    I,      I|       van, az mind az úré.~ ~Az utolsó szavaknál már egészen berekedt
 4    I,     II|      utóbbiakat mások. Hanem az utolsó eset sokkal ritkább.~ ~Mr.
 5    I,     II|    szobába, a lovag alig ért az utolsó ajtóhoz, midőn már jött
 6    I,    III|       hazagyűjtendik őket.~ ~Ez utolsó szavakkal Miklós biztatta
 7    I,     IV|         azt a kiállhatatlan két utolsó felvonást „Italiana in Algeri”-
 8    I,     VI|   minthogy az egész közönség az utolsó dobütés elhangoztával a
 9    I,    VII|     ölelheti gyermekeit. Már az utolsó kettő is emberkezek közt
10    I,    VII|         megengedve, hátravan az utolsó lehetetlenség, az, hogy
11    I,    VII|         epedéssel.~ ~– Midőn az utolsó két gyermek megszabadult,
12    I,    VII|  citromhéjnak, melynek levét az utolsó cseppig kifacsarta; s ez
13    I,    VII|         elmerengett, s midőn az utolsó lapokra ért, melyeket egy
14    I,   VIII|        ordít nak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak ered a háziúr
15    I,     IX|        emlékkel bírandnak, mint utolsó csillagai az éjszakának
16    I,     IX|       hangzottak el az ellenzék utolsó szónokának végszavai a hallgatóság
17    I,      X|       több pénze, mint éppen az utolsó napok konyhaköltsége, elment
18    I,      X|         leánya van az úrnak; az utolsó, a legszebbik, a legkedvesebbik.
19    I,   XIII|      hogy a Kárpáthy-család két utolsó férfitagja oly hosszas elszakadás
20    I,   XIII|        ki nem adá lelkét, de az utolsó halálküzdelmek között van,
21    I,   XIII|          mert már nagybátyja az utolsó lélegzetet nyögi; egyszerre
22    I,   XIII|     tesznek!~ ~Abellino volt az utolsó, kinek ez örömhírt síró
23   II,     XV|    kérte ki Mr. Griffard-tól az utolsó százezer pengőt a második
24   II,     XV|         a Boltay-család körébe, utolsó leányához, és – tudja a
25   II,     XV| szoborszerű idomait elárulja az utolsó patyolat öltöny. Ki látja
26   II,   XVII|      nagyot lélegzett, midőn az utolsó búcsúszóval a készen álló
27   II,   XVII|         telve, és azt kiinni az utolsó cseppig, és meghalni, és
28   II,    XIX|         kulcsaink. És nem volna utolsó vállalat őt szabadelvűbb
29   II,     XX|         a cigányokat. Azután az utolsó hang is elhalt, és azután
30   II,    XXI|         s megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban, s valahányszor
31   II,   XXIX|          úgy hiszem, most ez az utolsó lesz. Örömmel gondolok rá,
32   II,   XXIX|        bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban is – fogják egykor
33   II,   XXIX|  kívánta azt – szólt a nábob. – Utolsó órájában mondá e szavakat,
34   II,   XXIX| porrá-lételem órája felé.”~ ~Az utolsó szavak is leírattak. Az
35   II,   XXIX|       Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó, minőben a halálra vált
36   II,    XXX|    előtte nejének arcképe, hogy utolsó pillantása is őreá essék.
37   II,    XXX|   halott.~ ~Csakugyan jól sejté utolsó óráit. Az a névtelen öröm,
38   II,    XXX|    ágyát elhunyt neje mellé. Az utolsó ének oly enyészetesen hangzott
39   II,   XXXI| szeretett volna megtudni, vajon utolsó óráiban megtért-e az öreg
40   II,   XXXI|       Franciául és németül.~ ~– Utolsó nap befalaztatá a pinceajtót,
41   II,    Meg|         nábob megjelent; ezt az utolsó szép gyermeket nőül vette