Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    miszerint nem pusztán csintalan tréfa ülteté őket az öregúr mellé.~ ~
 2    I,      I|     kocsmáros nemesember, az egész tréfa kerülni fog egypár ezer
 3    I,      I|       szükséges leend a megtörtént tréfa után rendezendő lakomához,
 4    I,      I|         hogy ebből a leggyönyörűbb tréfa fog kerekedni, s előre nevetett
 5    I,      I|   kutyáinak embernevet adott.)~ ~A tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván
 6    I,      I|          kiderül.~ ~Ott a bolondos tréfa már ekkor a dühödés tetőpontját
 7    I,     II|      Abellinónak tetszett a keserű tréfa.~ ~– Hm, tapintsa ön üteremet –
 8    I,     II|               ez reménytelen, csak tréfa volt öntől.~ ~– Haha! –
 9    I,     IV|          kacajára. Hát nem érdekes tréfa ez?~ ~Rudolf komoly, figyelmes
10    I,     IV|           forintot kidobni micsoda tréfa, s máskor respektusod legyen
11    I,     IV|       művésznőt kipisszegtetni nem tréfa dolog, s ahhoz úgy könnyedén
12    I,      V|      halvány bosszú vagy nevettető tréfa egyforma tökéllyel tükrözé
13    I,    VII|        házasságon, s emellett az a tréfa is van benne, hogy az ember
14    I,    VII|          Miként előre mondók, lesz tréfa és anekdota ez akrobatai
15    I,    VII|           délben legjobban folyt a tréfa és elméncség e tárgy fölött;
16    I,    VII|    választva kiütni.~ ~– Ez pompás tréfa! – állítá a lord. – Igen
17    I,    VII|          úr tehát megtudva, hogy a tréfa annyira komoly, miszerint
18    I,    VII|          helyén van megkérdenünk: „Tréfa ez vagy való? És ha való,
19    I,   VIII|            módja szerint.~ ~Ez nem tréfa, mert Jancsi úr szelídített
20    I,   VIII|        pedig, kit a cselédek e kis tréfa után kivittek a teremből,
21    I,   VIII| beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz akkor a vőlegényt skárlát
22    I,   VIII|      gyűrűmön.~ ~Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját magáénál is
23    I,   XIII|         hogy abból csak egy gonosz tréfa lesz, mely legfeljebb ütlegeken
24    I,   XIII|          ily szomorú véget érjen a tréfa, s midőn Kiss szemébe vágta
25    I,     Sz|          est une plaisanterie – ez tréfa~ ~chapeau à la Bolivar –
26    I,     Sz|       plaisanteria, plaisanterie – tréfa~ ~plena sessione – teljes
27   II,    XIV|      akarnám adni?~ ~– Ah uram, ez tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~ ~–
28   II,    XIV|          gyámapám, ez ugyebár csak tréfa volt? Vagy ha komoly dolog,
29   II,    XIV|           akkor ezután akar belőle tréfa lenni. Az a derék úr el
30   II,     XV|         kellett belőle csinálni. A tréfa angolos. Abellino kivetett
31   II,    XVI|            uraim, hisz ez így csak tréfa! – dühönge szokatlan rikácsolásával
32   II,  XVIII|     leszünk, majd meglátod, mennyi tréfa lesz azzal, mennyit fogunk
33   II,    XIX|    rágalmazni.~ ~Ez igazán különös tréfa.~ ~Ámde különbség van rágalom
34   II,    XIX|             Flóra azt hivé, hogy e tréfa után át kell ölelni barátnéját,
35   II,     XX|        országban.~ ~Ez egy jó naiv tréfa volt, mely nem rosszul hangzott
36   II,  XXIII|           még egy év előtt is.~ ~– Tréfa à part, * barátom. Látod,
37   II,   XXIV|          beszélni.~ ~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott közbe Rudolf
38   II,    XXV|    nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden, minden ezen szóban „
39   II,    XXV|            egy nőnek nem gentleman tréfa.~ ~Ebéd után János úr rendesen
40   II,   XXXI|           családhoz!~ ~Ez olyan jó tréfa volt, hogy az emancipált
41   II,     Sz|           tanácsadó~ ~jux – csíny, tréfa, móka, beugrató játék~ ~ ~ ~