Kötet, Fezejet

 1    I,     II|      kitartása által.~ ~Ő maga sem tudta már, mily nagy lehet vagyonértéke.
 2    I,     II|          bankár mosolygott. Jobban tudta ő azt, mint maga Abellino.~ ~–
 3    I,     VI|     büszkén a szép asszony, ki nem tudta elfelejteni, miszerint ők
 4    I,     VI|         elé lépett.~ ~Jozefine jól tudta azt, hogy ez ama veszélyes
 5    I,    VII|   lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon nem
 6    I,    VII|        kíváncsisággal.~ ~Senki sem tudta megmondani. Kikerülte figyelmüket,
 7    I,    VII|          sem tekintett a hölgy, de tudta azért, hogy ő jön.~ ~Hiszen
 8    I,   VIII|         társaságban, aki azt utána tudta csinálni.~ ~– Ez mind semmi –
 9    I,   VIII|           a fején, a tallért ketté tudta harapni, s lefogta egyes-egyedül
10    I,   VIII|   kalandort, kiről ugyan senki sem tudta, hogy jószágai hol fekszenek,
11    I,      X|       hallatlan zavarban volt, nem tudta, hogy leültesse-e a tisztes
12    I,      X|        szokás a kalapot levenni.~ ~Tudta, hogy mindenki az ő arcára
13    I,      X|            az ő arcára néz. Azt is tudta, hogy arca eléggé zavart
14    I,      X|           lett, mivé lett, sohasem tudta meg senki. Némelyek azt
15    I,     XI|        bútorok elhordva. Senki sem tudta, hová ment, éjszaka jutott
16    I,    XII|               A családnál mindenki tudta e titkot, de senki sem beszélt
17    I,    XII|            elé merészel lépni, nem tudta, mit fog cselekedni akkor,
18    I,   XIII|        állt, hogy ha a színész nem tudta j ól a szerepet, ott in
19    I,   XIII|    belesült mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda szavakon kezdődik
20    I,   XIII|          jelen fog lenni. Maga sem tudta volna okát adni e hitnek,
21    I,   XIII|       ugyanő szokott elmondani. De tudta is könyv nélkül, sehol sem
22    I,   XIII|            ember hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e,
23   II,     XV|      tudott volna mit felelni, meg tudta volna magyarázni az érzést,
24   II,     XV|            elmondva, azt még ki is tudta volna egészíteni, de még
25   II,     XV|           hogy Fanny mind értette, tudta, az anyja miért beszél,
26   II,     XV|      oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy mért mondja ezt neki,
27   II,   XVII|          elvörösödött. A nábob nem tudta, hogy ennek a munkától izmos
28   II,  XVIII|      egészen más helyzet volt. Ott tudta jól, hogy ellenei közé lép,
29   II,  XVIII|             hogy ellenei közé lép, tudta, hogy azokat meg fogja szégyeníteni,
30   II,  XVIII|           János úr most igazán nem tudta, hogy engedelmet kérjen-e
31   II,     XX|            kacagott, mert mindenki tudta, hogy azt az esperes úr
32   II,     XX|           úgy, hogy utóbb maga sem tudta már, mennyi hiányzik belőle.~ ~
33   II,    XXI|   többieket vállalkozni, úgyis jól tudta, hogy ezt a rókát egyik
34   II,    XXI|          veszedelmes állatot, mert tudta, hogy a másik percben már
35   II,   XXII|            gyógyították, senki sem tudta, mi baja. Az nagy hiba,
36   II,   XXIV| kíméletlenül rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért, amit
37   II,    XXV|          érzett, minden idegeiben. Tudta, észrevette, hogy e férfi,
38   II,    XXV|              Miért sír ön?~ ~Pedig tudta jól, hogy miért sír.~ ~–
39   II, XXVIII|      ölelje.~ ~Sándor gondolni sem tudta, miért oly nyájas, oly jó
40   II,    Meg|        szerelmében elvesztett, meg tudta neki bocsátani; de azt,