Kötet, Fezejet

 1    I,      I|    Hozott isten, kedves édes, jó barátom!”~ ~A kacaj újra kitört
 2    I,    III|          naggyá lehet lenni?~ ~– Barátom, nagy hősök, nagy státusférfiak
 3    I,     IV|         tizedszer.~ ~– Szívesen, barátom – szólt a mindent rendező
 4    I,     VI|         Fel a karzatokra! Előre, barátom! – kiálta elhatározottan.~ ~
 5    I,      X|         Sohase civódjék ön, édes barátom, testvérével ily ügy felett,
 6    I,      X|          szavait:~ ~– No mi baj, barátom uram Mayer?~ ~Mayer úr megörült
 7    I,    XII|          ön? Ön gondatlan ember, barátom. Párbajban megesik, hogy
 8    I,   XIII| filozófus válasszal felelni.~ ~– Barátom, a rossz asszonyok szükségesek
 9    I,     Sz|    Hirlapban~ ~cher ami – kedves barátom~ ~chevalier – gavallér,
10   II,    XIV|  úröccsének.~ ~– Megbocsásson jó barátom, én nem szoktam unokaöcsémnek
11   II,     XV|     nyert bomlottul.~ ~– Ah, ah! barátom, terajtad rosszul teljesül
12   II,     XV|       nekem szerencsét, tisztelt barátom! Egy kincset, egy másvilági
13   II,     XV|        csak kétszeresen.~ ~– Ohó barátom, tévedsz, kétszer hagytam
14   II,    XVI|         meghalva.~ ~– Csendesen, barátom, csendesen. Lármával semmire
15   II,  XVIII|        előtte.~ ~– Lássa, kedves barátom – monda Fanny, leírhatlan
16   II,  XVIII|    Tessék.~ ~– Nem szóltam, édes barátom – felelt Fanny, és mosolyogva
17   II,  XVIII|    fordult ismét hozzá.~ ~– Édes barátom. Tekintsen engem úgy, mintha
18   II,  XVIII|           Térjünk ügyünkre, öreg barátom – szólt Fanny, attól tartva,
19   II,  XVIII|  Helyesen, nagyon helyesen, édes barátom. Ön csak azokat ismerteti
20   II,     XX|         koporsót, csak egypár hű barátom nem hagyott el és az agaraim.
21   II,     XX|  tekinteném azt, hogy méltóságos barátom Szentirmay Rudolf úr is
22   II,    XXI|       szíjat.~ ~– Köszönöm, édes barátom – szólt édes hangon a delnő
23   II,  XXIII|        állatot.~ ~– Ah, hagyd el barátom. A majmokból lett az emberi
24   II,  XXIII| neheztelő arccal felel:~ ~– Édes barátom, nagyon sokat teszesz fel
25   II,  XXIII|        Kinek tartasz te engemet, barátom? Kémed vagyok én neked,
26   II,  XXIII|     hitte magáról.~ ~– Nos, édes barátom, tehát visszajöttél Indiákról * –
27   II,  XXIII|          ez csalás!~ ~– Meglehet barátom, hogy hazugság, hogy csalás –
28   II,  XXIII|       Kecskerey felkacagott.~ ~– Barátom, ha törvényeink nagyon lelkiismeretes
29   II,  XXIII|          is.~ ~– Tréfa à part, * barátom. Látod, hogy én ruinált *
30   II,  XXIII| neheztelő arcot öltött.~ ~– Édes barátom. Én meg nem foghatom, miért
31   II,   XXIV|        szó kétségbeejt. Kárpáthy barátom oly udvariatlan férj volna,
32   II,   XXIV|     szükség nekik szövetkezniök; barátom, óvlak e veszélyes szövetségtől.
33   II,   XXIV| rajtakapták.~ ~– Ah, ez nem megy barátom, engem nem csalsz meg. Te
34   II,   XXVI|       Úgy kell neki.)~ ~– Bizony barátom – folytatá Kecskerey –,
35   II,   XXVI|          Már ha gyilkolni akarsz barátom, akkor olvasd Pitavált,
36   II,   XXVI|   asszony szeret?~ ~– Nézz körül barátom, és fogd rá valakire.~ ~–
37   II, XXVIII|     járni.~ ~– Nem szükséges, jó barátom. Nem félek én.~ ~Azzal leszállt
38   II,   XXIX|          hagyhatnék. Harmadik jó barátom Varga Péter, jószágigazgatóm…~ ~–
39   II,    Meg|  betapostatta papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról, s
40   II,    Meg|          legmélyebb titkába.~ ~– Barátom, én feleségül veszem a szép