Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         sárba, az idő is elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült
 2    I,      I|           ott egy társaságban ülnek szépen.~ ~Így halad végig a zimankós
 3    I,      I|            bosszankodni.~ ~Mindjárt szépen felakasztotta szegre a fokost,
 4    I,      I|         kinek mi gondja.~ ~És azzal szépen odatartá nagy flegmával
 5    I,     II|            pedig ő vásárolni kezde, szépen kigömbölyödtek az arcok,
 6    I,     II|        sajátszerű trombitája levén, szépen meg lehetett tudni előre,
 7    I,     II|           nem énekeltek ugyan olyan szépen, mint a költők el akarják
 8    I,     II|            ellentétek, felállítva a szépen cizellirozott nyúlánk korinthi
 9    I,     IV|          neki a kantárját. A herceg szépen megfogta a lovat, s tartotta,
10    I,      V|           valami nagy úr, mert igen szépen van írva, egy egyszerűen
11    I,   VIII|    ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be van tarkázva tintával,
12    I,   VIII|     derékszíjának villogó rézcsatja szépen kilátszik a rövid zöld selyemmellény
13    I,   VIII|        gyújtólyukaikat, elpukkantja szépen a veszedelmes ágyút; a facövek
14    I,   VIII|         előrenyargal.~ ~A hintókrul szépen lehet látni, mint vágtat
15    I,   VIII|         után kivittek a teremből, s szépen ágyba fektettek, délig aludván,
16    I,   VIII|         akasztófavirág ott virágzik szépen.~ ~Az 1825-iki országgyűlés
17    I,   VIII|          dehogy! – felelt Kis Miska szépen felpödörve bajuszát. – Én
18    I,      X|      földesúr mármost a házhoz járt szépen.~ ~Leírásával nem vesződünk,
19    I,     XI|           előidézni a nagyvilágban; szépen egymáshoz illenének – az
20    I,     XI|         menyasszonyom, ki éppen ily szépen énekelt, a „Stabat mater”
21    I,     XI|           ki e szent dallamokat oly szépen éneklendi, mint ő, az ő
22    I,    XII|         legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje a „Stabat mater”-
23    I,    XII|            mert vagy énekelt valaki szépen, de nem volt szép, vagy
24    I,   XIII|         tarkója és halántéki körül. Szépen meg volt borotválkozva simára,
25    I,   XIII|             seprűket ültettek volna szépen sorba. Hát ez az én nagy
26    I,   XIII| fölöltözteté urát a bizalmas hajdú, szépen lesimogatva, körültörülgetve,
27    I,   XIII|            szokott, hanem mulassunk szépen. A poétának meg kellett
28    I,   XIII|         ülni…~ ~Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött e szóra,
29    I,   XIII|           arcaiknak, s megköszönték szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót,
30   II,     XV|          vele. Ott fog lakni ön is. Szépen ellesznek együtt, és nem
31   II,     XV|         jöveteléről s megkérni őket szépen, hogy amennyire lehet, bánjanak
32   II,     XV|       engedtek neki, hanem levették szépen, s úgy tették le a földre;
33   II,     XV|              Ezalatt Boltay uram is szépen hazaballagott. Teréz már
34   II,     XX|        hosszú beszédet, melybe igen szépen bele volt szőve minden megéljenzett
35   II,    XXI|             ő megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni olyankor.~ ~
36   II,  XXVII|             Kárpáthy Zoltán! Milyen szépen fog az hangzani!~ ~Majdan
37   II,   XXIX|          fekete. A név ki van verve szépen ezüstszegekkel, csak az
38   II,   XXXI|      gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja ezt a fiút. Milyen
39   II,    Meg|            a 48/9-es időkről szólt, szépen betapostatta papírmasénak;