Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          s olyan ragyogó, fekete szemei, mint a gyémánt, s mikor
 2    I,      I|   egyszerre elkékült, elzöldült, szemei kidülledtek, hanyatt veté
 3    I,      I|          szemeink és a csapláros szemei láttára a sárban megfeneklett,
 4    I,      I|            Jancsi úr hallgatott; szemei folyvást figyelemmel kísérék
 5    I,      V|  tekintet az alvó férj arcára, s szemei újra mosolyogni kezdnek,
 6    I,    VII| felöltönyét.~ ~Milyen szép volt! Szemei miként ragyogtak, arca derült
 7    I,    VII|        szelíden tekinte most rá, szemei, a halállal dacolók, tele
 8    I,    VII|     bűbájos szelíden tekinte rá, szemei telesugárzák lelkét szerelemmel,
 9    I,    VII|     szemeket csak a szerelmes nő szemei látják benne. Az ily hideg,
10    I,    VII|      vékony szemöldöke, szelíded szemei, finom ajkai valami oly
11    I,    VII|        kinek arca elevenen tűnik szemei elé ez ősz fürtöt látva –
12    I,   VIII|  karikába szedve, fekete villogó szemei s merész kifejezésű szája,
13    I,     IX|         van pirulva, nagy fekete szemei félénken járnak körül; ne
14    I,     XI|          mélyen tekintő, szigorú szemei előtt lehetetlen volt hazudni,
15    I,    XII|     vissza fejét, arca elsápadt, szemei elhidegültek, kezei leestek
16    I,    XII| Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei elé merészel lépni, nem
17    I,   XIII|         nádor és az egész ország szemei előtt, józan német polgárok
18    I,   XIII|    atyafiak maradunk.”~ ~Az öreg szemei megnedvesedtek e sorok mondolása
19    I,   XIII|         s zöld karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~ ~
20   II,    XIV|         elmúlt a lázas veresség, szemei körül a mámoros pöffedés;
21   II,     XV|          ő bizony csak azt tartá szemei előtt, hogy minden jó bő
22   II,     XV|        tudná, honnan jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel találkoztak,
23   II,     XV|      annak hideg, örökké vigyázó szemei aggasztó befolyást gyakoroltak
24   II,     XV|        kérdezősködött?~ ~Mayerné szemei hamiska módon kezdtek ragyogni,
25   II,     XV|  láthatnók.~ ~Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak, de e szikrák
26   II,     XV|   fordult felé, de e pillanatban szemei János úréival találkoztak,
27   II,     XV|     egész tucat kártyát Fennimor szemei közé vágja.~ ~A fehér arc
28   II,    XVI|      arca oly fehér, oly halott, szemei fénytelen golyóján, ajka
29   II,   XVII|    szerettelek – monda Teréz, és szemei égni látszottak, hogy könnyet
30   II,  XVIII|         miatt egészen elbújtak a szemei az orcájába, s midőn ismét
31   II,    XIX|      barátnéja kötekedve vont el szemei elől, s nagy komolysággal
32   II,   XXIV| kisebbnek érzé a veszélyt, midőn szemei előtt volt, mint minőnek
33   II,   XXIV| bosszúsan tapasztalá, hogy annak szemei folyton őrajta függnek.~ ~
34   II,   XXIV|       sokára föltekinte, s akire szemei estek, az Kecskerey úr volt.~ ~–
35   II,    XXV|        ül, hanem férfi. Kárpáthy szemei gyöngék voltak. Lovat megismert
36   II,  XXVII|       egy szamóca, hanem ragyogó szemei, miknek tiszta lazúrját *
37   II,  XXVII|        és nem szólt egy szót is. Szemei könnytelenek voltak. A szoba
38   II, XXVIII|      amidőn ezekre gondolt, szép szemei megteltek könnyel.~ ~Az
39   II,   XXXI|      nagyobb legyen önre nézve a szemei a megszólalásig hasonlítanak