Kötet, Fezejet

 1   II,  XVIII| Kárpáthyval.~ ~– Gróf Szentirmay Marion kisasszony! gróf Szentirmay
 2   II,  XVIII|     bemutatni.~ ~Gróf Szentirmay Marion kisasszony a legtökéletesebb
 3   II,  XVIII|          annyira el volt merülve Marion kisasszony ínyének bámulatában,
 4   II,  XVIII|  valakinél, el kelle dugni, mert Marion kisasszony hord magával
 5   II,  XVIII|       ide a nőm mellé, ide, ide. Marion kisasszony – ezerszer bocsánat…~ ~
 6   II,  XVIII|        kezdé a félbehagyott szót Marion kisasszony valami oly mesterséges
 7   II,  XVIII|     elszalasztá a beszéd fonalát Marion kisasszony, mely alkalmul
 8   II,  XVIII|          köhögési roham meggátlá Marion kisasszonyt a beszéd fonalát
 9   II,  XVIII|      hogy szúrjanak, vágjanak.~ ~Marion kisasszony ezalatt magához
10   II,  XVIII|         igen jól érezze magát.~ ~Marion kiasasszony sietett e buzdító
11   II,  XVIII|       Persze, persze! – viszonza Marion kisasszony – ez nagyon természetes,
12   II,  XVIII|     szemekből nagyon jól megérté Marion kisasszony, hogy ez elég
13   II,  XVIII|           Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött, midőn
14   II,  XVIII|        úgy, hogy mire visszajött Marion kisasszony Kárpáthy úrral
15   II,  XVIII|    volnának.~ ~– Ah, ah! – szólt Marion kisasszony felkapva fejét,
16   II,  XVIII|          itt maradok Fannynál.~ ~Marion kisasszony meglepetve tekinte
17   II,  XVIII|    engedelmet kérünk nagysádtól, Marion kisasszony –, maga János
18   II,  XVIII|          állva már nem győzte.~ ~Marion kisasszony pedig elbámulva
19   II,  XVIII|        egy hétig! – szörnyedt el Marion kisasszony. – Csak egy hétig?~ ~–
20   II,  XVIII|        úgy? – monda kicsinylőleg Marion kisasszony. – No jó. Fiatal
21   II,  XVIII|        úgy fogunk sietni haza.~ ~Marion kisasszony nem tagadhatott
22   II,  XVIII|     napvilágra jöttek, már akkor Marion kisasszony útban volt az
23   II,  XVIII|           Maga is megijedt pedig Marion kisasszony, de mint a kígyónak
24   II,    XIX|          méltó a sok között?~ ~– Marion kisasszony.~ ~– Valóban?~ ~–
25   II,     XX|        karzatról: „Személyek!” – Marion kisasszony hangja). Köszönöm
26   II,     XX|            kiálta le a karzatról Marion kisasszony –, a nagyságos
27   II,    XXI|            szól hegyesen, élesen Marion kisasszony a hintaja mellett
28   II,    XXI|     irányomban, mint Diána * ?~ ~Marion kisasszony ajkpittyesztve
29   II,    XXI|        vadászatból elmaradjon.~ ~Marion kisasszony is súgott valamit
30   II,    XXI|         mérgesen, gorombán, hogy Marion kisasszony majd elszédült
31   II,   XXII|        meg férje látását, dacára Marion ijesztgetésinek, ki azt
32   II,   XXIV|       Szentirmára, aznap délután Marion kisasszony felpakoltatott,
33   II,   XXIV|    látszott rajta, hogy restelli Marion eltávozását.~ ~Flóra nagy
34   II,   XXIV|         érintkezésbe.~ ~– Mintha Marion kisasszonyt hallanám beszélni.~ ~–
35   II,   XXXI|      háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~ ~Amely nap
36   II,   XXXI|      mindig ott maradt a háznál, Marion pedig egészen elmúlt onnan,
37   II,   XXXI| akárkinek.~ ~A kastélyba ezalatt Marion kisasszony érkezett meg.~ ~
38   II,   XXXI|     hígvelejű! – gondolá magában Marion kisasszony bosszúsan feszítve
39   II,   XXXI|       azon eszmék számára, miket Marion meg akart benne honosítni.~ ~