Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Kivált mikor az Kínában a legnagyobb delícia, * úrias nyalánkság,
 2    I,     II|           kétségbeesett vállalatokat legnagyobb önbizakodással elfogadott,
 3    I,     II|    Talleyrand-ra, akinek ő csakugyan legnagyobb tisztelői közé tartozik.
 4    I,     II|             rá, hogy a magyarországi legnagyobb birtokok egyike nehány év
 5    I,      V|             Ezt úgy hiszem, a lehető legnagyobb lemondásnak tekintendi mindenki,
 6    I,      V|              melyet meghall a művész legnagyobb lelkesedése közepett, s
 7    I,    VII|              az ő bírhatása!~ ~Ez ád legnagyobb ingert a szenvedélyeknek;
 8    I,    VII|        némber jő, kezeit tördelve, a legnagyobb kétségbeesés kifejezésével,
 9    I,     IX|             első negyedében…~ ~Sokan legnagyobb uraink közül még akkor nem
10    I,     IX|               s megfoszták magukat a legnagyobb gyönyörtől, mely ebben áll:
11    I,     IX|            azon gondolat, hogy ott a legnagyobb fényben ragyoghat, magát
12    I,     IX|          mindez nem zavarja meg, ő a legnagyobb zsibaj közt folytatja beszédét,
13    I,      X|       félreértésekre adott okot. Ő a legnagyobb tisztelettel viseltetik
14    I,     XI|           megtudta ezt, s ez idő óta legnagyobb gyöngédséggel viseltetett
15    I,     XI|             őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb jellemeket is megvakítja.
16    I,    XII|         határozta el magát, melyre a legnagyobb nyomor sem vehette egykor
17    I,    XII|              két oly nevet, melyek a legnagyobb tiszteletben állottak mindenki
18    I,    XII|             lőni akarna. Ez a lehető legnagyobb kínzása az ellenfélnek,
19    I,   XIII|       kívánással, hogy találja abban legnagyobb örömét.~ ~Hat erős legénynek
20   II,     XV|       sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb szerencsétlenség történt
21   II,     XV|         gyermekükkel, s abból lesz a legnagyobb szerencse! Fáni! Te fázol?~ ~–
22   II,     XV|     mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb urak vették meg azokat drága
23   II,   XVII| tisztviselőknek meghagyatott, hogy a legnagyobb illendőséggel fogadják az
24   II,   XVII|       tehetségeikkel.~ ~Minélfogva a legnagyobb biztossággal várhatjuk,
25   II,  XVIII|           ami a jó öregurat a lehető legnagyobb zavarba hozta. Természetesen,
26   II,  XVIII|         legsértőbb szégyenpirítás, a legnagyobb kegyetlenség.~ ~Flóra görcsösen
27   II,  XVIII|             engem Flórának!~ ~Csak a legnagyobb elővigyázattal sikerült
28   II,    XIX|             Szentirmayné jelenléte a legnagyobb biztosíték erény és illedelem
29   II,     XX|           való udvaronci tehetségeit legnagyobb ragyogásukban kitüntethetni.
30   II,     XX|             cím alá: „Kedves nőmnek, legnagyobb szeretettel”, hogy még a
31   II,     XX|              Flórának! Látni fogja a legnagyobb boldogságot, amit szerető
32   II,   XXII|               kinek keblén e férfi a legnagyobb boldogságot tanulta ismerni?
33   II,  XXIII|  dehonesztáló megbízást és kérdést a legnagyobb méltatlankodással szokott
34   II,   XXIV|              hölgy ezalatt mindent a legnagyobb gonddal elrendezett a közelgő
35   II,    XXV|          neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb örömtől, amit Isten benned
36   II,   XXVI|   természetesen mind hasztalan.~ ~De legnagyobb zajt üt Kecskerey úr megérkezte.
37   II,    XXX|         volna.~ ~Boldog gyermek!~ ~A legnagyobb csapásokon, apa-anya veszteségen
38   II,   XXXI|        hagyott neki. Ez mindenesetre legnagyobb bűne, ami valaha terhelé.
39   II,    Veg|        megmutatta, hogy boldogítni a legnagyobb boldogság.~ ~Most már, ha