Kötet, Fezejet

 1    I,     IV|    melaleuca van, mind vegye meg; Fennimor (ez a tejfürdőt használó
 2    I,     VI|      lépcsőt ugrott át egyszerre, Fennimor nem győzött utána kiáltozni,
 3    I,    VII|         Iván herceg, Debry márki, Fennimor és a többi.~ ~– Nyomon vagyok,
 4    I,     IX|     látszik, ha meggondolom, hogy Fennimor törekvései e leány körül
 5    I,     IX|           csak ekkor szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből. Nanking
 6    I,     XI|         ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk híni, azon
 7   II,     XV|          a zöld asztalnál, köztük Fennimor is, kinek láttára hangos,
 8   II,     XV|          fakadt Abellino.~ ~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül erős
 9   II,     XV|         megy? Csalatkoztok. Ennek Fennimor adja meg az árát. Adjatok
10   II,     XV|     kísértsek én is szerencsét!~ ~Fennimor egy szót sem szólt, ő adott
11   II,     XV| szerencsés a szerelemben. Szegény Fennimor, bizony isten sajnállak!~ ~
12   II,     XV|         bizony isten sajnállak!~ ~Fennimor felkelt, és nem játszott
13   II,     XV|          halmozott bankjegyeket – Fennimor kettős szerencsétlenségével
14   II,     XV|          kellemetlenül esett neki Fennimor fehér arcával találkozni,
15   II,     XV|        szólalt meg ekkor mellette Fennimor cérnavékony hangja. – Úgy
16   II,     XV|        mint kacagnak mindannyian, Fennimor éles hangja kitört valamennyi
17   II,     XV|        nem folytatják a beszédet? Fennimor mit erőszakolja az arcát,
18   II,     XV|          Az asztal túlsó felén ül Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja
19   II,     XV|       négyszeres tételt húzott be Fennimor.~ ~– Ah, ah! – meg nem állhatja,
20   II,     XV|          és elfagy a dühtől. Amit Fennimor mondott, az igaz. Neki remegni
21   II,     XV|          látja már, mit raknak. – Fennimor újra négyszeres tételt nyert.
22   II,     XV|      kiált elbízott indignációval Fennimor.~ ~E megbántó szóra Abellino
23   II,     XV|          s az egész tucat kártyát Fennimor szemei közé vágja.~ ~A fehér
24   II,     XV|      Megölöm, megölöm! – rikácsol Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit
25   II,     XV|           mindenki megtudta, hogy Fennimor és Abellino összevesztek
26   II,     XV|      álmokat alszik, az Abellino, Fennimor és monsieur Griffard.~ ~ ~ ~
27   II,    XVI|         meg kellett nyugodniok.~ ~Fennimor még egy kicsit hánykolódott,
28   II,    XVI|          szokatlan rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak játszani
29   II,    XVI|       beszélhetünk azután.~ ~Erre Fennimor is elhallgatott. Ő is azt
30   II,    XVI|       bírva a másikat megsérteni, Fennimor gyöngülni érzé karját, s
31   II,    XVI|       ismét azon vevé észre magát Fennimor, hogy egyszerre egy egészséges
32   II,    XVI|   szétválaszták őket.~ ~Már ekkor Fennimor dühe nem ismert határt.~ ~–
33   II,    XVI|         állíták őket.~ ~Már akkor Fennimor reszketett a dühtől. Nagy
34   II,    XVI|         Kecskerey határozottan.~ ~Fennimor e felszólításra oly állásba
35   II,    XVI|           senki sem állt közte és Fennimor között.~ ~Csak a düh legmagasabb
36   II,    XVI|          teszi megfoghatóvá, hogy Fennimor e pillanatot használva,
37   II,    XVI|           kardot kinyújtá ellene. Fennimor nem látott többé semmit,
38   II,    XVI|         nem költői agyrém.~ ~– ~ ~Fennimor abban a pillanatban egy
39   II,    Meg|           Az a párbaj Abellino és Fennimor között is valódi esemény.~ ~