Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            szemű bankót.~ ~A bohóc fél szemmel a tömött tárcába
 2    I,      I|     Koporsóba? Én?~ ~– Igen, igen; fél lába úgyis már a koporsóba:
 3    I,     II|         mint Don juan de Castro, a fél bajuszomat nem küldöm Toledóba,
 4    I,     II|            toledói szaracénoktól * fél bajuszára vett kölcsön.
 5    I,    III|  mosolygott az utóbbi állításra, s fél könyökre dűlve István felé
 6    I,     IV|     boldogtalan egyszerre elejtett fél tucat kínai porcelánt a
 7    I,     IV|       viszi. Philax úr bejárta már fél Európát, s mindenütt diadallal,
 8    I,      V|           Beteg embertől senki sem fél. Ha egészséges volnál, sem
 9    I,    VII|       lesznek. Kereshet mind a két fél új nőt és új férjet, és
10    I,    VII|      várakozás, a bámulat. Az ifjú fél térdre bocsátkozva mindkét
11    I,    VII|         fogadás, melyet mind a két fél megnyert, és egyik sem vesztett
12    I,   VIII|            Márton, hetykén intve a fél szemöldökével, s két hüvelykujját
13    I,   VIII|     észreveszi, hogy valamelyik ló fél fejjel elébb van nála, olyat
14    I,   VIII|            hogy Jancsinak hínak.~ ~Fél óra alatt fel volt Miska
15    I,     IX|           ajkai remegnek, mint aki fél; szemeivel az előtte állók
16    I,      X|            az eszed, midőn a másik fél kihallgatása nélkül ítéltél?
17    I,      X|  megengesztelődve, ha az igazságos fél ügyesen kivágta magát. Emellett
18    I,     XI|            annyira óvatos, annyira fél becsületes ajándékával a
19    I,    XII| lekötelezve látja magát iránta, és fél, retteg tőle, nem mer az
20    I,    XII|           kit emiatt minden kihívó fél nagyon szerencsésen alkalmazott
21    I,    XII|     meghajtá magát, és eltávozott. Fél óra múlva eljött Rudolf
22    I,    XII|      visszavonni: 1. ha a kihívott fél a védett firma nevében kinyilatkoztatja,
23    I,    XII|          lövés eldördült, s rá egy fél másodperc múlva a másik.
24    I,   XIII|        ebrúdon dobattam ki ezelőtt fél esztendővel. Utoljára pedig
25    I,   XIII|       monda egyik eredeti fiú.~ ~– Fél a vágóhídtól – felelt rá
26   II,     XV|      mindig ott szokott ülni, mert fél, hogy a kocsis elalszik,
27   II,     XV|         míg végre egyik vagy másik fél horkolása véget nem vet
28   II,     XV|      ennyire vagyunk?~ ~Fanny most fél könyökre emelkedve hallgatá
29   II,     XV|       képzelet.~ ~Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s
30   II,     XV|           szíveket, hamarább attól fél, hogy nála nélkül fog megjelenni.
31   II,   XVII|            legszebb asszony férjét fél Magyarországon? – már akkor
32   II,  XVIII|         háta mögött van.~ ~Köpenye fél válláról le van csúsztatva,
33   II,    XIX|       vajas szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint valami öklelő
34   II,     XX|        vitték el Horvátországba, s fél esztendő múlva a Dráván,
35   II,    XXI|       kifárasztására törekedett. – Fél szemmel szüntelen hátratekingetett
36   II,   XXIV|            ismét csak a megbántott fél fogja viselni.~ ~– Ah, Rudolf,
37   II,   XXIV|       Rudolf álmos! Szegény Rudolf fél, hogy soká tart a beszéd.
38   II,   XXXI|     megsiratott leányától vagy egy fél kesztyűt, vagy más egyéb
39   II,    Meg|          városra kísért, s akire a fél vagyonát elköltötte; pedig