Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        keservesen –, nem kell már, vége a Vidrának, meghal a Vidra!
 2    I,     II|               A calicot-szezonnak; vége van; jelenleg hosszú, térdig
 3    I,     IV|         ideig a hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág és a
 4    I,     IV|        volt, hogy a kutyaszezonnak vége szakadjon. – Itt felugrott
 5    I,     IV|          ujjaival. Eh voilà: * már vége van!~ ~– Hogyan, hogyan? –
 6    I,     IV|         kutya agyonlőve –, s azzal vége az ebszezonnak.~ ~A csodálkozás
 7    I,     VI|   hallatszott.~ ~Már az áriának is vége volt, pisszegés csak nem
 8    I,    VII|          türelmetlenül várta, hogy vége legyen a grófnő textusának,
 9    I,   VIII|            No Marci, most mindjárt vége a pünkösdi királyságnak!
10    I,   VIII|           csak száz lépés az élet… Vége van! Nem bírja többet elérni.~ ~
11    I,   VIII|            arcaikat, most mindjárt vége lesz!~ ~Ebben a pillanatban,
12    I,   VIII|      szorította azt össze, melynek vége az idegen lovag kezében
13    I,   VIII|          Egy esztendő múlva azután vége a pünkösdi királyságnak,
14    I,      X|            mintha alig várná, hogy vége legyen együttlételöknek,
15    I,    XII|             Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~Boltay
16    I,   XIII|            Jancsi urat, már július vége felé vehették észre rajta
17    I,   XIII|       dicsősége,~ ~ ~ ~Sose legyen vége.~ ~ ~ ~Ha pediglen meghal,
18    I,   XIII|       beszélnek, midőn a vendégség vége felé a bor a fejekbe szállt,
19   II,     XV|        szépség? Tíz esztendő alatt vége van. Ki ad teneked azért
20   II,     XV|       ilyen kalandnak az lehetne a vége, hogy a majorátustól * elcseppennél.
21   II,    XVI|          volna vítőrt, ezóta régen vége volna mindennek! Én a szívébe
22   II,    XVI|        kardot, s azzal a párbajnak vége.~ ~A segédek ezzel Abellinót
23   II,   XVII|        tekintetes karok és rendek, vége volt az országgyűlésnek,
24   II,  XVIII|      vesszük észre, már mindjárt a vége felé fog járni, s maga is
25   II,  XVIII|           most kedves Fanny, ennek vége van, ezen átestünk. Ha megígéred,
26   II,     XX|            mód választani. Az ebéd vége egész a késő éjszakába nyúlt
27   II,    XXI|       Mindenki azt hitte, hogy már vége van; midőn egyszerre oldalt
28   II,    XXI|       Berettyó vize. Egy bukás, és vége van. De Rudolf utolérte
29   II,   XXII|            virágaival.~ ~Mindennek vége, vége!~ ~Sem előre, sem
30   II,   XXII|      virágaival.~ ~Mindennek vége, vége!~ ~Sem előre, sem hátra
31   II,   XXIV|        fölkelt helyéből, a táncnak vége volt, az odasiető Flóra
32   II,   XXIV|       várta, hogy a táncvigalomnak vége legyen, ami meg is történt
33   II,   XXIV|           nem bánta volna, ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~ ~–
34   II,    XXV|           Még most sincs közöttünk vége a harcnak?~ ~– Föltétlen
35   II,    XXV| engesztelhetlen mosollyal.~ ~– Jó. Vége lesz, mire visszajövök.
36   II,   XXVI|        mesélhetni.~ ~Ezalatt éppen vége van a fördői szezonnak,
37   II,   XXIX|      nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli intézkedéseimnek,
38   II,    XXX|           Mire az megérkezett, már vége volt mindennek, csak a ravatalra