Kötet, Fezejet

 1    I,   XIII|              jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram, egy Jancsi úrral
 2    I,   XIII|           olyan bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram, aki nemcsak
 3    I,   XIII|             fáradság.~ ~– Kösse össze Varga Péter uram az aktáit!~ ~
 4    I,   XIII|             Jancsi úr nevetett, amint Varga Péter eltávozott. A hű tisztviselő
 5    I,   XIII|              egykori pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató,
 6   II,   XVII|          azóta gyakorta figyelmezteti Varga uramat, hogy pontosan számadoltassa
 7   II,   XVII|               még Pozsonyból írt haza Varga Péter uramnak, hogy asszonyt
 8   II,   XVII|          nézve teljesen felszabadítja Varga uramat, hogy tegye az ő
 9   II,   XVII|               buzgalmát annyira vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken
10   II,   XVII|               versben, ki prózában.~ ~Varga uramnak gondja volt mindezen
11   II,   XVII|              átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára *
12   II,  XVIII|               lajstromra, azt beküldé Varga uramtól nejéhez, hogy nézze
13   II,  XVIII|      előzékeny János úr neje iránt.~ ~Varga uram elhozá a lajstromot,
14   II,  XVIII|          hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga uram közelebb jöjjön, hanem
15   II,  XVIII|               felállt.~ ~– Ugyan édes Varga bácsi, maradjon ülve, vagy
16   II,  XVIII|             mit hozott nekem, édes jó Varga bácsi? – kérdé mosolyogva
17   II,  XVIII|            örülök, mikor önt látom.~ ~Varga úr olyasvalamit rebegett,
18   II,  XVIII|           lesznek.~ ~Ez parancs volt. Varga úrnak le kellett ülni. Ily
19   II,  XVIII| jószágigazgató felé fordítá.~ ~– Édes Varga bácsi, megbocsásson, ha
20   II,  XVIII|              egy kéréssel terhelem.~ ~Varga uram sietett felelni, hogy
21   II,  XVIII|              kérés nagy, igen nagy.~ ~Varga uram bizonyítá, miszerint
22   II,  XVIII|              őszinte választ várok.~ ~Varga uram el volt szánva mindenre.~ ~–
23   II,  XVIII|            hangon voltak mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá, miszerint
24   II,  XVIII|              tudhatja, mit akarok!…~ ~Varga uramat nagyon elérte a titkos
25   II,  XVIII|           hidegségre méltóknak?”~ ~Jó Varga uram sem volt ilyen rigorózumba *
26   II,  XVIII|             hogy neveiket kimondja.~ ~Varga uram kétségbeesetten zsúrolta
27   II,  XVIII|           világot. Ez bölcs tanács.~ ~Varga uram kérő tekintettel fordult
28   II,  XVIII|               a neveket kísérő ujj, s Varga uram feltekintett, hogy
29   II,  XVIII|                   Valóban az – felelt Varga. – Igaz, hogy nem is látni
30   II,  XVIII|             nem vehető módon sikerült Varga uramnak eltűnni.~ ~Az is
31   II,  XVIII|         archívumba, hol a fiskális és Varga uram tiszteletteljes állásba
32   II,  XVIII|   tiszteletteljes állásba vártak reá. Varga uram olyasmit gondolt, hogy
33   II,  XVIII|            hallottak e falak.~ ~A vén Varga uram áthallja azokat az
34   II,    XIX|              azt a névsorozatot, mely Varga uramnak annyi izzadást és
35   II,    XXI|             tudja honnan termett oda, Varga uram ugrott Fanny lova mellé,
36   II,   XXIX|         jószágigazgató, az emberséges Varga Péter, ki azon kegyet kérte
37   II,   XXIX|         asztal legtávolabb végére ült Varga uram, s elrakott maga elől
38   II,   XXIX|       hagyhatnék. Harmadik jó barátom Varga Péter, jószágigazgatóm…~ ~–