Kötet, Fezejet

 1    I,      I|      pour elle, annál rosszabb reá nézve.~ ~– Nem úgy van az.
 2    I,      V|        hanggal ajándékoza meg; reá a művészet géniusza legforróbb
 3    I,     VI|        szépasszonynak, hogy ma reá nagyszerű meglepetés vár;
 4    I,    VII|   odaveté neki, hogy vigyázzon reá; és elfeledett csak egy
 5    I,   VIII|       ott egy ital pálinka vár reá, melynek szelídítő hatása
 6    I,   VIII|       erre ismét visszafordult reá, s ostorával pattantott
 7    I,   VIII|        veszett dühvel nyargalt reá egyenesen. Egyetlen rémkiáltás
 8    I,   VIII|     kinyújtott karokkal rohant reá, hogy egyszeribe szétmorzsolja.~ ~
 9    I,      X|        volt. Nem emlékezik már reá az úr? És most ezt is el
10    I,     XI|        leend. De vigyázni kell reá nagyon. Én már megtudtam,
11    I,     XI|      semmi vonzerővel sem bírt reá, sőt bizalmatlan, félelemidéző
12    I,    XII|        Rudolf és Miklós vártak reá, távolabb egy másik bérkocsin
13    I,   XIII|    bukás csak újabb inger volt reá nézve, s akinek megrontását
14    I,   XIII|        helyett, úgysem hallgat reá. Nem elég azt tudni, hogy
15    I,   XIII|       de mégis várt, számított reá, s ha cimborái valami felötlő
16    I,   XIII|             Csűstül * szálljon reá az isten áldása,~ ~ ~ ~Kinek
17    I,   XIII| állíták a hordót, s felállíták reá Marcit, a hajdani levetett
18    I,   XIII|        helybenhagyással zúgtak reá, csupán Kutyfalvi árult
19   II,    XIV|   nyitott ajtó, ablak várna is reá, nem fogja felkeresni –
20   II,    XIV|   nevetségévé tenni akarta; ki reá fogadást tett, s azt lenézhetni
21   II,     XV| legfigyelmesebb szemmel tekint reá.~ ~Ez az éjszaka éppen ily
22   II,     XV|        mi új támadás vár ismét reá.~ ~– Ugye milyen büszke
23   II,     XV|        reggeli már készen várt reá, Mayerné azalatt kinn volt
24   II,     XV|         Mayerné asszonyság vár reá, itt van az előszobában,
25   II,     XV|  tekintet gúny és kacagás volt reá.~ ~A dandy, ki nagybátyja
26   II,     XV|       Bocsássatok! bocsássatok reá! – ordít egészen elváltozott
27   II,   XVII|      éppoly biztossággal lehet reá számítani, mint hetyke,
28   II,  XVIII|     hiú és nagyravágyó… Várnak reá.~ ~Mindenki kész ragadománynak
29   II,  XVIII| tiszteletteljes állásba vártak reá. Varga uram olyasmit gondolt,
30   II,     XX|        mert szép szemek néznek reá, s ugyanezen szép szemek
31   II,   XXII|       azon nagy világban, mely reá nézve annyi ijesztő képpel
32   II,   XXII|        mint mennyit ő lelkében reá pazarlott. És e nő és e
33   II,   XXIV|    égető töviskorona elé, mely reá várt, ha e férfiúval és
34   II,   XXIV|        asszonyt, s nem gondolt reá, hogy azon emlékekkel, mik
35   II,    XXV|   elszorult. Csak most gondolt reá, hogy minő játékba kezdett.~ ~
36   II,  XXVII|   János nem hallja, nem eszmél reá, mit mondott neki, csak
37   II, XXVIII|        ahol a szán készen várt reá; nem állhatta meg, hogy
38   II,   XXXI|       midőn már senki sem várt reá, s születésével nagy zavart