Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         pedig ott áll mellette a jámbor, hátul összetett kezekkel,
 2    I,     IV|       zsebemben heverni. Tehát a jámbor fiú – beszegődött a kis
 3    I,      V|         hordta magával férjét. A jámbor tengerészkapitány ki tudja
 4    I,    VII|       darabban érzett.~ ~Im ezen jámbor fogalmai szerint a morálnak
 5    I,    VII|  szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi ötven lépésről
 6    I,   VIII|       szekéren ülve hajtatott, a jámbor népség aztán elébb nagy
 7    I,     IX|      furcsa torzképet rajzolt; a jámbor urat mint türelmes kost
 8    I,      X|       boldogok fognak lenni.~ ~A jámbor Mayer egészen megvigasztalódottan
 9    I,      X|      városon Teréz lakásáig.~ ~A jámbor kisasszony ott ült kandallója
10    I,      X|         irtja ki a világból.~ ~A jámbor ember tigrisszívet váltott;
11    I,      X|      elszedjék, felöltöztették a jámbor családfőt, pálcáját kezébe
12    I,      X|    Valóban kőbül kellett volna a jámbor apa szívének lenni, hogy
13    I,      X|       odajárult Mayer úrhoz.~ ~A jámbor családapa hallatlan zavarban
14    I,     XI|         annak egy barátnője, egy jámbor asszonyság, Krammné kísérte
15    I,     XI|    becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy vigasztalásainak,
16    I,     XI|       oly szűk sarokba szorítá a jámbor asszonyságot, miszerint
17    I,    XII|      maga jött oda Abellino.~ ~A jámbor asszonyság elmondá neki
18    I,    XII|          jöhetett, mert hiszen a jámbor filisztereket ismerjük már,
19    I,   XIII|   bejuthatása akárki fiának.~ ~A jámbor tisztviselő, mint negyven
20    I,   XIII|        én. Engemet nem bántott a jámbor, a nagyságos urat bántotta,
21    I,   XIII|       egy rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn tudtára
22    I,   XIII|     baromorvoslási könyvvel.~ ~A jámbor diák nem bírt azzal a lélekjelenléttel,
23    I,   XIII|        szívből!” – mondá utána a jámbor ember, mintha maga sem hinné,
24    I,   XIII|          gazda lett; amiért is a jámbor parasztok nemigen ijedtek
25    I,   XIII|        te is itt vagy! – monda a jámbor öreg, önkénytelen könnyet
26    I,   XIII|       kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak, kinél ez
27   II,    XIV|         hogy azt meghajítsa.~ ~A jámbor férfiúnak nagyon meggyűlt
28   II,     XV|         meg legerősebben, hogy a jámbor asszonyság még ma nem evett,
29   II,     XV|       összevissza! – pattant fel jámbor nehezteléssel Boltay. –
30   II,     XV|          ablak hídján mindenféle jámbor könyveket, nézegessen belőlök.~ ~
31   II,     XV|         szokott kiszalasztódni a jámbor anyák ajkain, midőn felnőtt
32   II,     XV| haragosnak is láthatnók.~ ~Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak,
33   II,   XVII| taszítják; éjjel nem verte fel a jámbor alvókat a nyughatatlan fiatalság
34   II,   XVII|      Marcira, hogy az mind olyan jámbor legyen, mint a bárány, mert
35   II,   XVII|   udvaron, az mind becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső
36   II,  XVIII|        szemünk láttára ment el a jámbor, meglehet, hogy legalább
37   II,  XVIII|         veszi kétfelül karjára a jámbor János urat, s dalolva táncolva
38   II,   XXIX|        szertartás után, s azután jámbor megnyugvással mondá a lelkésznek:~ ~–