Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               víz, amerre neki tetszik. Ismeretlen ember ha nekibódorodik e
 2    I,     II|               hallott olyan nevet, mely ismeretlen volt előtte.~ ~De nem soká
 3    I,     II|            előtte.~ ~De nem soká maradt ismeretlen. Akinek milliomai vannak,
 4    I,    III|         barátságosan nyújtva jobbját az ismeretlen elé, s megrázva azt férfiasan,
 5    I,    III|             jövendőt merek jóslani.~ ~– Ismeretlen nevek – szólt Rudolf kezét
 6    I,    III|             akik már nostrasok * és nem ismeretlen nevek.~ ~Itt újra látszott
 7    I,     IV|                 eddigelé még őelőtte is ismeretlen emberek bírják, s az a havi
 8    I,     VI|             hátuk mögött. De csupa merő ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek
 9    I,     VI|            odakinn harcoltak ezalatt az ismeretlen canaille-jal, mely bepiszkolta
10    I,    VII|              elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen gyönyöröket ígér.~ ~Arc-
11    I,    VII|             valakit keresne, de a három ismeretlen ifjú már nem volt sehol;
12    I,    VII|              kitudni, hogy ki volt azon ismeretlen hős, aki segített neki benne.
13    I,    VII|               főúr, Chataquélától?~ ~Az ismeretlen azonban nem jött elő.~ ~
14    I,    VII|                 adataim vannak, hogy az ismeretlen szalamander * a nemesi körökből
15    I,    VII|                 szerint a mi delnőnk az ismeretlen férfinak nagyobb hitelesség
16    I,    VII|                hevével keresé mindenütt ismeretlen lovagját, s e szenvedély
17    I,    VII|                Elmondja asszonyának, az ismeretlen ifjú mostan hol jár. Most
18    I,   VIII|             bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen söppedékben, s mintegy kihívó
19    I,     IX|             nevezni.~ ~Ez a szó „munka” ismeretlen volt nálunk.~ ~Mit dolgozott
20    I,     IX|             nagy része előttünk már nem ismeretlen.~ ~Ha nehány hóval az országgyűlés
21    I,     XI| fölszaglásztatjuk, hol vannak ártatlan, ismeretlen szívek, körülhálózzuk, tőrt
22    I,     XI|          gyanúra a titkos jóltevő? Hisz ismeretlen akar maradni, hisz közeledni
23    I,     XI|                miszerint vigye el őt az ismeretlen jóltevőnőhöz, hogy forró
24    I,     XI|               hogy a leány képzeletében ismeretlen védőjére magának ideálképeket
25    I,     XI|          hihetett egyebet, mint hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik valamiképp
26    I,     XI|              tudtára adá Fannynak, hogy ismeretlen jóltevőjét megláthatja holnap
27    I,     XI|               letette a házmesternél, s ismeretlen hordárokkal vitetett el
28    I,    XII|               abban fáradoztak, hogy az ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák.
29    I,    XII|                 nap hősei, egy szegény, ismeretlen munkásnak, kiről senki sem
30    I,   XIII|              bor a fejekbe szállt, s az ismeretlen mámor megzavará a lyánka
31    I,     Sz|           aranyifjú~ ~Oursine utca – ma ismeretlen Párizsban; Jókai valószínűleg
32   II,    XIV|                    Hol lehet most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen – az
33   II,     XV|              sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen vagyok a szobában. Mindig
34   II,  XVIII|              kérhetek tanácsot ebben az ismeretlen világban. Én nem tehetek
35   II,    XIX|              mert meglehet, hogy valami ismeretlen oknál fogva valamelyikre
36   II,     XX|          meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen találkozik. Az különös,
37   II,    XXI|                   Mennyi új bájt, eddig ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet
38   II,   XXII|                 s elnéz minden ismerőst ismeretlen alakoknak, más jellemet