Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         elbődül, ült neki az ízletes hideg sültnek, mely finoman spékelten,
 2    I,      I|             hajdúk a magukkal hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt
 3    I,     II|               Tudom – szólt a bankár hideg mosolygással, s egy kezébe
 4    I,    III|            látszik magát jellemezni; hideg, szenvedélytelen nyugalom
 5    I,     IV|           csak kell maradni – felelt hideg szarkazmussal Rudolf, míg
 6    I,     IV|              lesz, hogy a fogadtatás hideg legyen, kieszközli, hogy
 7    I,      V|              kedvence lett. Óh, azon hideg éghajlat alatt, ama barbár
 8    I,      V|    Italianában lépni föl! A közönség hideg lesz.~ ~– Hozzászoktatott
 9    I,      V| Hozzászoktatott már.~ ~– De nem csak hideg, közönyös lesz; nemtetszését
10    I,    VII|             megvető, szoborszerű arc hideg, keserű mosolyával, mely
11    I,    VII|           vagy fogadni, uram! – szól hideg arccal Rudolf kezét nyújtva
12    I,    VII|             mely a vész közepett oly hideg volt, oly bűbájos, szelíden
13    I,    VII|          szemei látják benne. Az ily hideg, halavány arc az asszonyok
14    I,    VII|            asszonyom – felelt Rudolf hideg mosollyal –, de énnekem
15    I,    VII|     meggátolja attól, hogy meghaljon hideg, kiégett, elfásult szívvel,
16    I,      X|        zavarból maga Teréz. Nyugodt, hideg arccal megszólítá:~ ~– Nehány
17    I,     XI|      vigasztalásainak, úgy kilelte a hideg, hogy egész éjszaka lázban
18    I,    XII|    leeresztett kezében tartva. Arcán hideg nyugalom ült, bánatnak is
19   II,    XIV|               Végigborzadt.~ ~Az éji hideg szellő futott tán végig
20   II,     XV|             a találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~ ~Végre sikerült
21   II,     XV|               tettetés.~ ~Emiatt oly hideg lehangoltság ült a társalgáson,
22   II,     XV|             szigorúan tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan. A
23   II,     XV|              leányához szólni; annak hideg, örökké vigyázó szemei aggasztó
24   II,     XV|             csak el sem pirul, hanem hideg, halvány maradt.~ ~Nagy
25   II,     XV|             nézett egy ideig, azután hideg, megvető gunyorral fordult
26   II,    XVI|               alig-alig adva egy-egy hideg bántó hangot, minő a köszörült
27   II,  XVIII|        belőle? Hátha vissza utasító, hideg tekintettel találkozik,
28   II,  XVIII|           mondja ön: ugyebár nem egy hideg ügy hozta e házba, hanem
29   II,    XIX|     fiatalembereket már előre leli a hideg, mikor meglátják; mert úgy
30   II,    XIX|            fel sem veszed. Egyenesen hideg, visszautasító arccal fogadd.
31   II,   XXII|     iparkodik szíve forrósága elől e hideg, magasztos eszmék közé menekülni.~ ~–
32   II,   XXIV|              kell rejtenie lelkét, s hideg mosollyal fogadá az üdvözletet,
33   II,  XXVII|         Rosszul kezde lenni az orvos hideg tekintetétől, s gépileg
34   II, XXVIII|              a tél; korán beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos idők;
35   II, XXVIII|         egykor!… És midőn homlokát a hideg márványra hajtá, azt képzelé,
36   II,   XXIX|              a szegényekre.~ ~Rudolf hideg, mozdulatlan arccal ült
37   II,   XXIX|              hogy őt szeretem. Olyan hideg vagyok iránta, mint akit
38   II,   XXXI|              hogy Teréz is ott lesz, hideg, szenvedélytelen arcával