Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            a külföldön, hogy mihez ért. Én első házat tartottam
 2    I,     II|            virágzik, a másikat már ért gyümölcseinek terhe húzza.~ ~
 3    I,     II|        másik szobába, a lovag alig ért az utolsó ajtóhoz, midőn
 4    I,     IV|   valamennyien.~ ~– Úgy dupla célt ért el – szólt hátulról a lord –,
 5    I,    VII|          szokásként csupán térdeig ért, ott lábaihoz levén szorítva
 6    I,    VII|         Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével int a hölgynek,
 7    I,    VII|         Már ekkor több bátor férfi ért fel a tetőre. E pillanatban
 8    I,    VII|       hiszi, hogy lábaival feneket ért minden élvezetben, akkor
 9    I,    VII|            midőn az utolsó lapokra ért, melyeket egy szokatlan,
10    I,   VIII|        egész másodperccel hamarább ért a célhoz, mint Márton, s
11    I,   VIII|          az is kisült, hogy nem is ért oda hamarább, csupán csakhogy
12    I,   VIII|         lovagját. Senki, senki sem ért még csak közel is hozzá,
13    I,   VIII|          elestét, míg a célhoz nem ért, hol már előre vissza kellett
14    I,   VIII|       lovad van, ehhez a bolond is ért, csak gyors lova legyen;
15    I,   VIII|     szájából; végre a versenytérre ért az összegyűlt népség ordító
16    I,     IX|          ez csak a kardforgatáshoz ért, sőt voltak, akik már ezt
17    I,      X|    kenyerét mint divatárusnő, mert ért a finom kézimunkákhoz, másik
18    I,      X|        melyen bejött, s tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók
19    I,    XII|         személyes ügy, amit ön nem ért.~ ~Sándor ezalatt keresztülfutotta
20    I,    XII|            uraim.~ ~– Micsoda? Mit ért ön ez alatt?~ ~– Engem Boltay
21    I,   XIII|        összement, hogy a könyökéig ért az embernek a ködmen ujja,
22   II,    XIV|         Tagadja ki!~ ~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi, azt senkire
23   II,     XV|            semmit, amint leányához ért, ott ismét térdre rogyott,
24   II,     XV|         levén elfoglalva, arra sem ért rá, hogy parányi lábacskáira
25   II,     XV|          lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan. Mit végzett?~ ~
26   II,     XV|           teát főz, amit senki sem ért jobban, és mindenkit lát,
27   II,     XV|          be, mert útról jön, s nem ért rá átöltözni.~ ~– Hopp!
28   II,     XV|       találkoztak, ki éppen őhozzá ért ekkor, karjára fűzött hitvesével,
29   II,   XVII| szatiszfakciójára * azzal a hírrel ért vissza Kárpátfalvára, hogy
30   II,  XVIII|            papíron, amint e névhez ért. Talált vég tére valakit,
31   II,  XVIII|        végigfutott, mikor e névhez ért, mintha valami öntudatlan
32   II,    XIX|        barátné~ ~Szentirmayné célt ért.~ ~Egy heti ott mulatása
33   II,    XIX|           ő maga az, aki mindenhez ért, legalább János úr abban
34   II,    XXI|             Most egyszerre a rétre ért ki a róka; egy több ezer
35   II,    XXI|           felhajította azt, s alig ért vissza a földre, ismét megkapta
36   II,    XXV|            ez órában, s ami többet ért ez ajkakról, mint gyöngédség
37   II,   XXIX|     Dolgozni nem tud, semmihez sem ért, sohasem tanult semmit,
38   II,   XXIX|       mindig szeretett; ha baleset ért, akkor volt mindig mellettem;